10 + 1 gyakori hiba, amit a hobbi rajzolók/festők elkövetnek

Összegyűjtöttem a 10 + 1 legtipikusabb, leggyakoribb hibát, amit az alkotás során elkövethetnek a hobbi rajzolók, illetve festők. Olvasd végig, ha szeretnéd tudni, hogyan lehetsz felszabadultabb, kreatívabb és fantáziadúsabb alkotó! Sok múlik az ember adottságain, alap természetén és a hozzáállásán is, de ha bármelyik pontban magadra ismersz, van esélyed fejlődni…

1. gyakori hiba:
Túl sokat agyalnak, „szenvednek”, mielőtt elkezdenek alkotni, csak várják az ihletet…

Hiányzik a spontaneitás, amitől friss és kifejező lesz a mű. De mi lehet erre a megoldás? Gyakorolni kell a spontán alkotást, és ami nagyon fontos: ne legyen tétje! Menj el az állatkertbe, egy parkba, vagy vízpartra, vigyél magaddal egy rajzfüzetet és néhány színest vagy krétát! Ülj le egy padra, vagy heveredj a fűbe, és add át magad a természet hangulatának! Ragadd meg az első gondolatokat, amik elindulnak benned, és ne keress témát, csak a hangulatra koncentrálj! Rajzold le, ami először eszedbe jut! Ha csak firkálgatsz, az is tökéletes! A legfontosabb, hogy koncentrálj belülre, a gondolataidra, és ne a legjobb ötletet keresd, hanem azonnal cselekedj, amint elindulnak a gondolatok!

2. gyakori hiba:
Túl nehéz feladatot vállalnak, túl magasra teszik a lécet, ezért nem élvezik az alkotást…

Olyan témát és olyan feladatot kell csak bevállalni, amihez kedvet érzel, de nem túlságosan nehéz: ha például még az életben nem rajzoltál tájképet, ne kísérletezz egyből ilyen nehéz feladattal! Tanulmányozd a nagy művészeket, a különböző stílusokat, és kezdetben csak egyszerű témákat válassz! Az persze nem baj, ha van benne kihívás, olyasmi, amit még nem gyakoroltál. De a lényeg, hogy fokozatosan haladj az egyszerű feladatoktól a nehézig, hogy végig motivált legyél és jókedvűen tudj alkotni! Ha valami nem sikerül egyből, akkor ne kudarcként könyveld el, hanem egy gyakorlatként, egy állomásként, ami a célodhoz vezet!

3. gyakori hiba:
Mindig csak megrendelésre alkotnak, vagy csak mások elvárásainak megfelelően akarnak alkotni…

Ha mindig mások kedvére próbálsz tenni, és soha nem alkotsz a saját ötleteid, a saját elképzeléseidnek megfelelően, akkor elvész az egyéniséged a képekből, és egy idő után elvesztheted az alkotókedvedet is. Szánj időt arra, hogy csak a magad szórakoztatására alkoss, és csak azt, amit te szeretnél. Nagyon idegesítő tud lenni, amikor a megrendelők részletesen megmondják, mit hová tegyél a képen, milyen színeket használj, mikorra legyél kész vele stb. Néha ragaszkodj a szabad alkotáshoz és a saját ötleteidhez!

4. gyakori hiba:
Folyton kiradírozzák, újrakezdik az alkotást, nem elégedettek semmivel…

Ismerős a probléma? Épphogy húztál két vonalat a papíron, és máris elégedetlen vagy vele, mert nem olyan, mint amilyen a lelki szemeid előtt megjelent kép. Az önmagában nagyon jó dolog, hogy van egy elképzelésed a képről, és szeretnéd minél inkább hasonlóvá tenni hozzá az alkotásodat. De nem szabad a végsőkig ragaszkodni ehhez az elképzelt képhez! Hagyd, hogy a kezed és az érzéseid irányítsák az alkotást, ne akarj mindig az eszedre hallgatni, és folyton javítgatni, hogy tökéletes legyen. Főleg az elején ne akarj túl sokat radírozni, hagyd, hogy egy darabig magától alakuljon a kép, még ha egy kicsit más is lesz, mint amit konkrétan elképzeltél! Használj laza, halvány vonalakat a vázlatkészítésnél, és inkább több halvány vonalat húzz, mint egyetlen vonalat tökéletesen.

5. gyakori hiba:
Nem megfelelő témát választanak az alkotáshoz: túl unalmas, túl megszokott, nem inspirál semmire…

Vannak tipikus és népszerű témák a rajzolásban és a festésben, pl. tájkép, évszakok, tengerpart, kutyák, önarckép, női akt stb. Nem biztos, hogy kezdetben ezek a megfelelő témák a gyakorláshoz, és az sem biztos, hogy a rajziskolás „kockától az aktig” utat kell követned, mert nem biztos, hogy ez téged bármire is inspirál. Ha témát keresel, és gyakorolni szeretnél, ajánlom a Pinterest oldalát, ahol rengeteg ötletet találsz, amit teljesen kezdőként is megvalósíthatsz. Kezdetben a technikák kipróbálása, akár absztrakt képek alkotása is örömmel tölti el az embert, és később pedig magától jönnek majd az egyedi ötletek.

6. gyakori hiba:
Felnagyítják az alkotás hibáit, és nem veszik észre a pozitívumokat…

Senki sem tökéletes, mindenki követ el hibákat. Vannak, akik annyira kritikusak magukkal és az alkotásukkal szemben, hogy szinte meg sem hallják, ha dicséretet kapnak másoktól. Ezt észre kell venni, és nem szabad folyton morogni, elégedetlenkedni, puffogni, hogy már megint milyen ronda lett a kép, amit alkottál! Persze ilyen előfordulhat mindenkivel, nekem is volt ilyen eset. De nem dobtam ki a rajzomat, eltettem későbbre, és amikor jobb kedvem volt, új lendülettel folytattam, és valami egész mást hoztam ki belőle, mint amit eredetileg elterveztem. Megkerestem az alkotás pozitívumait, és azokat alakítottam tovább, elfedve a nekem nem tetsző részleteket.

7. gyakori hiba:
Mindenképp negatív kritikát várnak, mert azt gondolják, csak abból lehet tanulni…

Pedig ha megkérdeznék, ki mit lát bele, mit gondol, mi a szép benne, többet tanulhatnának önmagukról is. Vannak olyan résztvevők az online tréningemen, akik beküldik az alkotásaikat, és kifejezetten kérik, hogy csak a hibákat soroljam, és legyek nagyon kritikus, mert ők csak a negatívumokból tudnak tanulni. Ezt én nagyon furcsállom. Úgy gondolom, az ember nem lehet annyira maximalista, hogy a pozitív dolgokat meg sem hallgatja, mert így soha nem lesz elégedett, és soha nem fogja elérni a célját. Én úgy gondolom, az apró pozitívumoknak is örülni kell, és ahhoz, hogy valaki fejlődjön, elsősorban nem a hibákat kell folyton javítgatni, hanem azt kell kidomborítani és abba az irányba kell tovább fejlődni, ami könnyedén megy, és ami az erősségünk! Ha észreveszed a pozitívumokat az alkotásaidban, hamarabb rálelhetsz a saját stílusodra, és azokra a technikákra, amiket neked találtak ki!

8. gyakori hiba:
Csak másolnak, és nem alkotnak maguktól, nem teszik hozzá a saját egyéniségüket…

Vannak, akik úgy gondolják, hogy csak az a valamire értékelhető alkotás, ami valami valósághű dolgot, portrét, állatot, tájképet, embereket ábrázol. Ezért nem is próbálnak meg a fantáziájuk alapján, lazán, felszabadultan alkotni, csak a másolásra koncentrálnak. Ez eleve frusztrálttá, idegessé teszi az embert, mert ha nem pontosan olyan a kép, mint a valóság, akkor az már nem is jó szerintük. De vannak olyanok is, akik a másolást élvezik a legjobban, és számukra nem is kihívás egy absztrakt vagy impresszionista stílusú kép megalkotása, mert az nem egy az egyben a valóság leképezése. Ahhoz azonban, hogy bele tudd vinni az alkotásba a saját személyiségedet, szerintem mindenképp el kell szakadni a valóságtól, és saját, belső világodra is koncentrálni kell.

9. gyakori hiba:
Nem mutatják meg másoknak, a fiókban rejtegetik az alkotásaikat…

Nem szabad ennyire szégyellősnek lenni! Legalább a családtagoknak, barátaidnak mutasd meg, miket alkotsz, mert az ő véleményük, dicséretük nagyon nagy lendületet, kedvet, motivációt tud adni a folytatáshoz. Én arra biztatlak, hogy a szerinted legjobban sikerült képeidből kereteztess be néhányat, és díszítsd vele a szobád falát! Tanulj meg büszke lenni az alkotásaidra, és ne csak a fióknak alkoss! :)

10. gyakori hiba:
Másokéhoz hasonlítgatják a saját alkotásukat…

Ma már rengeteg fórum, oldal foglalkozik rajzolással, festéssel, és ez egyfelől jó dolog, mert ötleteket, inspirációt gyűjthet belőlük az ember. De veszélyes is lehet, mert így sokan hajlamosak lesznek állandóan másokéhoz mérni a saját alkotásaikat. Pedig a művészet annyira nem erről szól! Nem szabadna mindig mások után menni, mások műveire etalonként tekinteni. A festőpartykon előfordult már olyan, hogy valaki előbb kész lett a többieknél, és nagyon elégedett volt a festményével. Levezetésként kicsit körbesétált, megnézte a többiek képeit, és mire visszaért a sajátjához, teljesen elkeseredett, hogy az övé mégsem olyan jó, szívesen cserélne ezzel vagy azzal a szomszédjával… Na ezt el kell felejteni, és meg kell tanulni szeretni az elkészült képeket, mert ez önmagunk elfogadásáról is szól… :)

+ 1 gyakori hiba:
Azt gondolják, előbb meg kell tanulniuk élethűen rajzolni ahhoz, hogy utána a saját fantáziájuk alapján is tudjanak…

Sok művész barátommal és tanárral vitatkoztam már erről a témáról. Sokan úgy gondolják, hogy előbb meg kell tanulni kockát, csendéletet, portrét, aktot rajzolni, tisztában kell lenni az anatómiával, a perspektivikus ábrázolással stb… és csak aztán lehet egyénieskedni, absztakt képet alkotni stb. De miért? Miért ne lehetne kezdőként kipróbálni az absztraktot, az intuitív festést? Szerintem az alkotás képessége annyira mélyen, ösztönösen ott rejlik mindenkiben, hogy kár lenne csak azoknak lehetőséget adni, akik művészi pályára készülnek, és végig akarják járni a művészeti képzés kötelező lépcsőfokait. Szerintem az alkotásnak egy sokkal természetesebb, mindennapibb dolognak kellene lennie, amit nem szabályok mentén, hanem szabadon gyakorolhat bárki, aki késztetést érez magában. Ennek már teret kellene adni az általános iskolában is, és nem az élethű alkotásra ösztönözni a 8-9 éves gyerekeket. Annyi kincs rejlik az emberi fantáziában, hogy azt nagy hiba elnyomni már ilyen fiatal korban…

Te magadra ismersz valamelyik pontban?
Kérlek, írd meg a véleményedet egy hozzászólásban!

Követed az emailes inspirációimat és a videós leckéket?
Ha még nem, akkor itt tudsz jelentkezni »
Tavaszi Élménykurzus
Művésznapló

Kérlek, hogy írd meg a véleményed a bejegyzésről!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


24 hozzászólás “10 + 1 gyakori hiba, amit a hobbi rajzolók/festők elkövetnek”

  1. Éva szerint:

    Kedves Zsófi! Szerencsére az alkotásaimat nem kritizáltam olyan kőkeményen, mint mások a sajátjaikat. Ha nem úgy sikerült ahogy elképzeltem, akkor is tetszett és elkönyveltem,hogy ez most így sikerült. Viszont a lányom amikor kicsi volt, nagyon sok cuki rajzot készített és most felnőtt fejjel szólja le a saját műveit. Sajnos mindketten a fióknak készítünk képeket,pedig nekem van egy pár jól sikerült portrém, amit grafittal készítettem, mert az a kedvencem. Imádok grafittal rajzolni, jól lehet vele árnyékolni, kontúrozni.

  2. Heidi Rieglemeyer szerint:

    Kedves Zsófi! Hosszabb hozzászólást nem tudok itt küldeni. Irjak az e-amil cimre? Üdv: Heidi

    1. Barkasziné Leskó Gyöngyi szerint:

      Kedves Zsófia!
      Jelentkeztem s kifizettem az online tréninget, ami egy évig kellene, hogy a rendelkezésemre álljon, viszont a honlap nem elérhető.
      A megadott e-mail címről visszajönnek az e-mailek.
      Nem tudom, hogyan jelezhetném a problémát.
      Várom jelentkezésed.
      Üdvözlettel:
      Gyöngyi

  3. Gerda szerint:

    Kedves Zsófi!
    Az előbbi pontokból kb mindegyik igaz rám sajnos …
    Én már annyira elkedvetlenedtem, hogy egész nyáron nem rajzoltam semmit, mert nem tudom, mit rajzoljak. Tele van üres rajzlappal az állványom …
    Az a legnagyobb bajom, hogy semmi sem úgy sikerül ahogy szeretném. Nekem az sem jelent túl nagy biztatást, ha megmutatom a rajzaimat másoknak. Mert hát aki nem foglalkozik annyira a művészettel, az nyilván megcsodálja a rajzaimat, de még mielőtt kimondaná a dicsérő szavakat, már ott cseng a fülemben a rajz tanárom legutóbbi mondata: „Ha nagyon megeröltetem magam, akkor sem tudok erre hármasnál jobbat adni”. Mindezt miután az egész koli azt hitte, hogy biztos ötöst kapok.
    Nagyon szeretnék egyszer csak úgy spontán valamit festeni vagy rajzolni, csak arra azt mondják a szüleim, hogy nem csak az időmet pocsékolom, de a rajzlapot is … szóval maradnak nekem a kockák, köcsögök és drapériák, de ha kicsit összeszedem magam megigérem, hogy hozzáfogok egy színes pasztellrajzhoz és közben zenét hallgatva inspirálódok egyet :) … ha ezt sikerül megvalósítanom, el küldöm neked a rajzot emailben hálából a lelkesítésedért.
    Minden jót!
    Gerda (21) Debrecenből :)

  4. Miklya Jánosné szerint:

    Kedves Zsófia!
    Köszönöm a sok-sok útmutatásokat, és nem utoljára azt, hogy a Te hatásodra elkezdtem festegetni.
    Ez nekem olyan örömöt okoz -függetlenül attól, hogy tudom nagyon messze vagyok a művészektől- hogy az
    előkészülettől a végéig élvezzem minden percét. A férjem nevetni szokott, mert azt szoktam mondani,
    hogy szerelmes vagyok a képeimbe, még akkor is ha látom és tudom mi a hiba rajta. Ezek akkor is az én
    „műveim”, és nagyon boldog vagyok, hogy 68 évesen van erőm és időm olyat csinálni amire egész életembe
    vágytam. A Te képeid gyönyörűek!
    Üdvözlettel: Manyi

  5. Julia Katona szerint:

    Kedves Zsófia!

    Én gyerekkorom óta szeretek rajzolni. Ha egy papírcetli a kezembe kerül már valamit rajzolok. Van sok minden a cikkedben amire magamra ismertem. Én sem mertem megmutatni a festményeimet senkinek. , de a barátaim unszolására mégis megtettem. Autodidakta módon könyvből kezdtem el igazán tanulni a festészetet.2008 óta kicsit komolyabban.Kaptam kritikát hideget – meleget. Volt kiállításom saját és más városban. Kértem tanácsot , és kritikát festőművészektől, de rájöttem hogy igazán senki nem osztja meg a tudását. És arra is rájöttem magamtól, amit leírtál hogy mindenkinek egyéni stílusa van. Elvégeztem a jobbagyféltekés rajztanfolyamot, így fotóról tudok készíteni élethű portrét ceruzával. Olajjal festek vászonra. Most 2 év kimaradt a festészetből családi gondok miatt. Jelenleg Londonban élek. Azért iratkoztam fel a tréningedre mert igen sokat lehet tanulni belőle! Nagyon dicséretre méltó hogy megosztod a tudásod másokkal. Most ujra kezdek festeni, az acryllal próbálkozom mert az olajnak igen erős szaga van és kicsi szobámban elég rossz. Sokat merítek, és tanulok is abból amit leírtál, bízom benne hogy hasznomra válik. Itt vagyok egy lehetőségekkel teli, nagy világvárosban és nem tudom kihez forduljak a munkáimmal. Csak Gratulálni tudok még egyszer ahhoz hogy megosztod a tudásod! Köszönöm neked az ötleteket , tanácsokat! További Sok Sikert Kívánok!

  6. Szilda szerint:

    Szervusz! Sokat festek, szerintem fejlődöm is, akiknek mutatom, csak hümmögnek. Nem tudom magamat reálisan értékelni, mit „festő”. Biztos, hogy egy hozzáértő sok jó ötletet, tippet tudna adni, de nincs a közelemben. Na mindegy is, mert legjobb úgyis, az amikor festek, a saját örömömre.

  7. Györgyi szerint:

    Kedves Zsófia!

    Nem nagyon szoktam hozzászólni semmihez, most úgy éreztem, hogy írok pár sort. Ott kezdődik az egész, hogy nagyon mélyen szeretem Önmagam. Nem teszek semmit, egyszerűen megengedem Magamnak, hogy rajzoljak. Nincsenek elvárásaim Önmagam felé és semmiért nem hibáztatom Önmagam. Az Önmagam iránt érzett mérhetetlen szeretet már eleve kizárja ezt. Semmit nem radírozok ki, mert nem is kell. Amit lerajzolok és kiszínezem a Magam örömére teszem és nem azért, hogy mások dicséretét várjam el. Egyszerűen a rajzolás és színezés öröméért teszem, hiszen tudatában vagyok annak, hogy Én Magam vagyok a rajz és a színezés is. Csodálatos és varázslatos rajzokat, festményeket kívánok Mindenkinek szívem végtelen szeretetével és ölelésével! :) ♥ :D

    1. Sárhidai Zsófia szerint:

      Kedves Györgyi!
      Köszönöm szépen a hozzászólásodat, és kívánom, hogy sok szépet alkoss! Örülök, hogy ilyen örömöt jelent neked az alkotás, és remélem, hogy ez a pozitív hozzáállás mások számára is példa lesz! :)
      Üdvözlettel:
      Zsófi

  8. Babi szerint:

    Kedves Zsófi!
    Néhány pontban magamra ismertem.:)
    Én pl. az élethű alkotás híve vagyok, és már nem zavar ha nem pontosan ugyanaz pontról pontra a festményem, de azért nagyon nem szeretek eltérni a valóságtól és a látott képtől.
    Ha pedig fantáziából alkotok, firkálgatok, nem vagyok elégedett, mert nekem az egy összemosódott pontatlan valami, amit abból látok.
    De szerintem ettől alakul ki a stílusa valakinek.
    Például ha megszületik egy kép a fejemben, akkor azt minél valósághűbben szeretném visszaadni, és ehhez pl. pont kell tudni az anatómiát, mert általában embereket festek.

    1. Sárhidai Zsófia szerint:

      Kedves Babi!
      Köszönöm, hogy leírtad a véleményedet! Igen, talán ez a legnehezebb, hogy elvárások nélkül alkossunk valamit, és csak maga az alkotás, a saját belső világunk megjelenítése legyen a cél, ne a valóság másolása. Én próbálok ilyen témájú tréningeket, festőpartykat kitalálni, hogy megismertessem veletek ezt a fajta alkotást is. Most például tervezek egy olyan új tréninget, ami kifejezetten a kreativitásfejlesztésről, a fantázia fejlesztéséről fog szólni. Számomra felszabadító érzés, amikor nem kell a valóságot másolni, és ezt szeretném másoknak is átadni.
      Üdvözlettel:
      Zsófi

  9. Dávid Erzsébet szerint:

    Kedves Zsófi! Az összes eddigi tudásomat Tőled tanultam, az elmúlt másfél évben. /Minitréning, Varázslatos Pasztell Online Tréning/ Tudom, hogy ennyi idő alatt nem lehet megtanulni rajzolni, festeni. Mégis csalódott vagyok, mikor elkészülök egy-egy alkotással. A fent felsorolt hibák között van bőven ami rám is vonatkozik. Türelmetlenség, görcsösen ragaszkodnék mindig ahhoz amit látok. Nem gondolom át, kellőképpen még kezdéskor, hogy mi az amit én kitudok hozni belőle. Annyira szeretnék tökéleteset rajzolni, hogy belefáradok a radírozásba. Így is nagyon szeretem ezt a fajta alkotást, de oda fogok figyelni az intelmeidre. Köszönöm, ezzel is sokat segítettél! Üdvözlettel: Erzsébet

    1. Sárhidai Zsófia szerint:

      Kedves Erzsébet!
      Köszönöm, hogy írtál, és remélem, hogy azért a biztatásom is hatással volt rád, amikor beküldted a képeidet. :) Azt hiszem, hogy ez alkati kérdés is, vannak, akik nagyon maximalisták, és mindig arra törekednek, hogy tökéletes legyen minden alkotásuk. Egy kicsit én is ilyen vagyok :) Viszont nem szoktam radírozni, csak nagyon ritkán, és sokszor nem törekszem az élethű alkotásra, inkább a fantáziavilág vonz. De tudom, hogy van, akit meg a valósághű képek vonzanak jobban, és ezen nem lehet változtatni, csak meg kell próbálni mindenféle stílust, technikát, és tuti, hogy lesz olyan, ami jobban fekszik. Én például nem szeretek szénnel rajzolni, és ezt nem is erőltetem. Igyekszem még sok hasznos anyagot írni, amivel segíthetek neked és a többi résztvevőnek!
      Üdvözlettel:
      Zsófi

  10. éva schmutz szerint:

    Kedves Zsófia! Olvasgatom tanácsait probálom követni szivesen festek kiváncsi lennék véleményedre mik a hibáim és mi ami jó a képeimben.Köszönöm előre is üdvözlett Éva.

    1. Sárhidai Zsófia szerint:

      Kedves Éva!
      Ha e-mailben írsz nekem, és elküldöd a képeidet, akkor szívesen válaszolok!
      Üdvözlettel:
      Zsófi

  11. Szilvási Judit szerint:

    Kedves Zsófia!

    Ami azt illeti, valóban a fiókomnak rajzolok. Leginkább két családtagomnak mutatom meg a képeimet, nekik nagyon tetszik. Ez jó érzéssel tölt el. Mostanában grafittal dolgozom. Kikapcsol, feltölt a rajzolás. Köszönöm szépen az írásodat, tanulságos!

    Üdvözlettel: Judit

    1. Sárhidai Zsófia szerint:

      Kedves Judit!
      Köszönöm szépen a hozzászólásodat, és örülök neki, hogy tanulságos volt a blogbejegyzés! :) A lényeg, hogy számodra örömöt jelent az alkotás, és nem azért nem mutatod meg másnak, mert elégedetlen vagy az alkotásaiddal.
      Köszönöm, hogy írtál, és további kellemes nyarat kívánok!
      Zsófi

  12. Mária szerint:

    Szia Zsófi!
    A kifogások témára már válaszoltam Neked – igen, a jó öreg halogatás. Most a maximalizmust érzem igaznak, a túlvállalást. Most egy vegyes technikájú képen dolgozom, a lányomnak szülinapra, a lelki szemeim előtt láttam is, de egyszerűen túl sokat akartam. Mindent beleadtam, apait-anyait. Az eredmény némi kesze-kuszaság lett. De ezen megtanultam, hogy sokszor az egyszerűbb, a letisztult lényegesen kifejezőbb.
    Én legalább küldözgetem Neked a „műveimet” – lásd muflonok!
    Szeretettel
    Mária

    1. Sárhidai Zsófia szerint:

      Kedves Mária!
      Köszönöm a leveledet, és a beküldött műveket is! :) Az már fél siker, ha az ember felismeri magában, mik lehetnek a hibái… Örülök, hogy hasznosnak találtad ezt a blogbejegyzést, és várom majd a további műveidet is!
      Üdvözlettel:
      Zsófi

  13. Irma szerint:

    Kedves Zsófi!

    Máris megtréfált a technika… Máshol jelent meg a hozzászólásom, pedig ide szántam… de nem adom fel! :)
    Érdekes amit írtál. Nekem pl. a zenére festés volt az első és egyetlen lecke, amit az instrukciók szerint oldottam meg. Nagy kedvvel és lendülettel vetettem bele magam. Tetszett és inspirált. Kifogásokkal éltem (élek ) Én is. Ám ma is azt vallom, hogy alkotni csak nyugalomban tudok. Egyedül, magányban és ezt próbálom is megvalósítani, amit egy dolgozó családanya nagy szervezés árán tud megteremteni… Mégis meg lehet teremteni!
    Megőrzöm a leveleidet, leckéket és ha nem is azonnal, idővel próbálom a magam kedvére alakítani. Én beleszerettem az olajfestékekbe és nem próbáltam ki mást. Lehet ezt hűségnek, vagy gyávaságnak nevezni de így döntöttem. Most így… lehet majd más is felkelti az érdeklődésem de most az olajfesték is boldoggá tesz. Egyenlőre annál maradok és a grafitceruzánál. Rengeteget fotózok, a körülöttem lévő természet, tárgyak, élőlények láttán nem látok mást, mint sok-sok megfestésre váró témát.
    Csodálom a munkáidat, kreativitásod és csak reménykedni tudok abban, hogy egyszer majd engem is elégedettség tölt el, ha előveszem évek múlva a műveimet…. Egyenlőre élvezem az időt, melyet alkotással töltök, hiszen az egyetlen dolog, mely képes megszépíteni a gondolataimat és elűzni minden aggasztó érzést, mely körülvesz a hétköznapokban.
    Köszönöm a lehetőséget és hogy kitágítottad a látóhatárt Nekem és valószínű sokunknak!
    Kívánok sok boldog “tanoncot” :) Irma

    1. Sárhidai Zsófia szerint:

      Kedves Irma!
      Köszönöm, nagy örömmel olvastam, hogy az olajfesték lett a kedvenced… Ha az ember rátalál valamire, ami jól megy, amiben örömét leli, szerintem az a legjobb! Mert akkor abban el lehet mélyülni, sokat lehet fejlődni, és az sem baj, ha abban az ember egy kicsit maximalista. ;) Örülök, hogy követed a küldeményeimet, és ki tudja… lehet, hogy megtetszik majd egy másik technika is, és bátran kipróbálod majd!
      Szép nyarat és jó alkotást kívánok neked!
      Üdvözlettel:
      Zsófi

  14. Margó szerint:

    Hát igen. Én sokban magamra ismerek. Imádnék igazi „mester” lenni. Gyerekkorom óta vágyom rá. Két vágyam volt, egyik sem teljesült. Az egyik a festés volt, a másik a varrás. A gondom az volt, mindig az tartott vissza, ha egy IGAZI festeni tudó egyén, vagy egy szakképzett varrónő meglátja, le fogja szólni, vagy egyszerűen megkérdezi, mit akarok én itt?
    Mindig csak úgy tudtam dolgozni, ha tudtam, értettem azt, amit csinálnom kellett . Láttam az összefüggéseket. Könyvelni is csak ezzel a szisztémával tudtam….
    Nem akadtam az életem során olyan emberre, aki ebben a két hobbiban tudott volna segíteni. Burdából varrtam, de mindig éreztem, kókler vagyok.
    Így voltam a festéssel is. Vettem könyveket, alkottam is, de nem igazán éreztem, hogy igazán jó lennék!
    Zsófikám! Még tartozom egy igérettel, megpróbálom elküldeni a képeket, amiket készítettem!
    Baráti ölelés! Margó

    1. Sárhidai Zsófia szerint:

      Kedves Margó!
      Köszönöm a hozzászólásodat, és remélem, hogy a küldeményeim lendületet és kedvet adnak neked, amikor elégedetlenebb vagy az alkotásaiddal! :) Kísérletezni kell, mindig ki kell próbálni új technikákat, amik könnyebben mennek, és több örömöt adnak. Nem jó, ha az ember mindig egy elérhetetlen célt hajszol. Várom a rajzaidat, festményeidet, és köszönöm, hogy írtál!
      Zsófi

    2. Zsuzsa szerint:

      Szia :) Nem hál’istennek. Eleinte szinte mind igaz volt, mert hát a megfelelési kényszer még dolgozott bennem. Aztán rájöttem, hogy én azért rajzolok, mert szeretek és nem eladni, nem dicsőségért csinálom. Van egy-két ember, akinek fontos a véleménye, az elismerés tőle, a többinek pedig örülök, hiszen abból tudom leszűrni, hogy jó, vagy rossz amit csinálok, hogy mennyit fejlődöm. A kontroll kell. Elkezdtem a magam feje után menni és azóta rettentően élvezem. Már szinte könnyebb lerajzolni, mint elmondani valamit :) Kaptam is hideget, meleget a munkáimra, de hát kit érdekel , a lényeg az hogy én nagyon jól érzem magam közben :) ))))