Fénykép vagy festmény?

Biztos te is láttál már olyan festményt vagy rajzot, amire ez volt az első reakciód: “Na persze, ez biztos fénykép, csak át akarnak verni…” Igaz, ami igaz, tényleg léteznek olyan fotónak tűnő, élethű képek, melyek igazából hosszú, precíz munkával elkészített festmények/rajzok. Ilyen alkotásokat szeretnék most mutatni neked, de vigyázz, mert könnyen becsaphatnak, nem fogsz hinni a szemednek…

A festészetnek a fotórealista és hiperrealista irányzata az 1960-as évek végén alakult ki Amerikában, majd a ‘70-es évek elején meghódította Európát is. Kezdjük a legkiemelkedőbb magyar művészekkel…

Sándorfi István csendélet:

Fehér László: Aluljáró I. című képe egy összegyűrt fekete-fehér fotóra hasonlít, de igazából farostlemezre festette akrillal:

Méhes László: Hétköznap című képe, mely szintén olyan mint egy kifakult régi fotó:

A fotórealisztikus ábrázolásmód – a hiperrealizmushoz hasonlóan – a pop-artból nőtte ki magát. Egyfajta lázadás volt ez, az akcióművészet ellen.
A mai napig nagyon népszerű ez az irányzat, hiszen a fényképezőgéphez hasonlóan még élesebben, kontrasztosabban ábrázolja a valóságot, mint ahogyan azt a szemünkkel látjuk.

Roberto Bernardi hiperrealista képei:

A hiperrealista stílusban nagyon népszerűek a csillogó felületek, úgy mint például a különböző fémek vagy az üveg. Ennek oka, hogy ezeken a felületeken jól tükröződik a fény, érdekes látványt tudnak kelteni a különböző rétegek, árnyékok, ettől lesz igazán életszerű a kép.

Érdemes megnézni Howard Lee rövid videóit, ahol egymás mellett láthatod a valódi és a rajzolt tárgyat vagy ételt… a legtöbbnél lehetetlen kiszúrni, hogy melyik az igazi!

Neked mennyit sikerül eltalálnod?

Tjalf Sparnaay holland fotográfus és festő képei is olyanok, mintha egy receptkönyvet lapozgatnánk… szinte érzem az ételek ízét a számban, ahogy ránézek egy-egy kompozícióra:

Ezek a művészek főleg fotó alapján dolgoznak, lépésről lépésre próbálják lemásolni a látottakat, így lesz a végeredmény olyan, mintha tényleg egy fényképet nézegetnél.
Gyakran használnak festékspray-t, hogy még az ecset nyomát se lássuk a vásznon…

Ma már sokan vannak, akik nem csak csendéletet, hanem portrékat és tájképeket is alkotnak ebben a stílusban.

Az egyik kedvencem Ruben Belloso élethű óriási pasztell portréi:

Egy másik fantasztikus művész, Zaria Forman alkotásai azért tetszenek, mert azon túl hogy hihetetlenül élethűek, ezekhez csak az ujjait használja, ecsetet nem:

És még egy nagy kedvencem, Reisha Perlmutter, aki hatalmas víz alatti képeket fest emberekkel a középpontban:

Hasonló víz alatti képeket készít még Eric Zener és Samantha French is, érdemes az ő munkáinak is utánanézned, ha tetszenek a fenti képek. :)

Végezetül szeretném még a figyelmedbe ajánlani Mike Dargas festményeit, nézd meg ezt a rövid videót is:

Neked hogy tetszenek ezek a különleges, élethű alkotások?
Mit gondolsz magáról a másolásról? A valóság lemásolása az igazi művészet? Vagy épp ellenkezőleg: a másolás nem művészet? Mit gondolsz a fenti képek után?

Tetszik? Lájkold, oszd meg!

Követsz Facebookon? Lehet, hogy mégsem látod az összes bejegyzésemet?

Kattints ide, és megmutatom, hogy mit kell tenned, hogy mindig, mindent láss!

23 hozzászólás a(z) “Fénykép vagy festmény?” bejegyzéshez

  1. Nemeth Nelly

    Koncentralt megfigyelokepesseg, precizitas
    Jellemzi ezeket a festoket, Akik kulonleges tehetseggel megaldott MUVESZEK!
    Az Elet szineivel, aranyokkal teljesen tisztaban vannak!
    Oszintenszolva csodalom OKET!
    Koszonom Zsofi a jo festmenyek kepeit!
    Nelly

    Válasz
    1. Szabó Istvánné

      Nagyon szép festmények, az én hobbim is a festészet. Bár másolni nem szoktam, szeretem a tájakat és portrékat megfesteni. Jelenleg is van egy kiállításom Kiskunhalason. Gyermekkoromban majd később is volt kiállításom. Sok sikert kivánok még több, szép, hangulatos kép elkészítéséhez. üdv. Viktória

    2. LAJOSNÉ KÉRI .

      NEM NAGYON LEPŐDTEM MEG , MERT AZ UNOKÁM FESTŐNEK KÉSZÜL .MÁR LE ÉRETSÉGÍZET , MOST EGY ÉV GYAKORLAT .SZERETNÉ A GRAFIKUSI PÁLYÁT IS JOBBAN MEGTANULNI .AZ ÉN VÉLEMÉNYEM , NEM KRITIKA .DE INKÁBB NEM ÁRULOM EL ., HOGY MELYIK AZ IGAZI ÉS MELYIK A MÁSOLAT .KÖSZÖNÖM A KÉPEKET .

  2. Mona

    Engem már egy ideje elgondolkodtat ez a kérdés: a másolás művészet vagy sem. Annak ellenére, hogy szívem szerint azt mondom, hogy nem, ez nem művészet, ez csak technikai tudás, mégis valamiért megérint az, hogy mire képesek . Mondanám, hogy lenyűgöz, de egyben zavar, megütközöm rajta és ellenérzést is kivált belőlem.

    Válasz
  3. Rzsó

    A szolgai másolás az maximum egy kiváló tanulmány lehet, de semmi esetre sem művészet, azonban a fenti művészek többségénél szó sincs erről. Ők bár rendkívül realisztikus ábrázolással, de mégis átírják a valóságot. Meghökkentenek, gondolatokat ébresztenek, és mindannyian rendkívül eredetiek. A művészet véleményem szerint az eredetiségben rejlik, mellyel az érzéseinket, gondolatainkat mások számára is átélhetővé, megérthetővé tehetjük.

    Válasz
    1. Harcos Katalin

      Én veled értek leginkább egyet, ugyanis ezek a fent látott szuper realisztikus képek nem üres másolatai a valóságnek, hiszen egytől-egyig üzeneteket hordoznak. Amit és ahogyan mutatnak, annak mondanivalója van… Ez teszi művészetté.

  4. Ildi

    Nekem nem tetszenek a fénykép szerű festmények. Kétségtelen, hogy technikailag nagy tudás látszik rajtuk, de mégis jobb szeretem azokat a festményeket, ahol látszanak az ecset vonások.

    Válasz
  5. Józsvainé Kislőrincz Edit

    Kedves Zsófi ! Először is köszönöm A véleményem a következő: a művészetben azt értékelem ami egyedi,saját szellemi tetmék Természetesen csodálatos a hiperrealizmus Minden tiszteletem az ezt alkotó művészeké De a fotóművészetet én nagyon szeretem és azt helyezem előtérbe a realista módon lemásolt fotókkal szemben Továbbá ha lemádolunk egy híres festményt -tökéletesen-akkor ráírjuk hogy másolatHa nem akkor hamisítvány

    Válasz
  6. Dittrich Ernőné Júlia

    Kedves Zsófi! Csodálattal nézem ezeket a képeket de nem tartom művészetnek. Ügyességről, precizitásról tanúskodik, de nem jelenti azt hogy bárki képes rá! Mindenesetre egyszerűbb lemásolni valamit, mint kitalálni és azt megvalósítani! Nincs benne a saját egyéniségünk! Én magam is próbálkozom képről festeni/rajzolni. Még nem tökéletes de tanulás végett nagyon jó! Miért? – mert képzeletből minden apró részletet nem tudok előhozni. Az is igaz, hogy a képzeletből való festés már az enyém vagyis az én művem! Szeretek fotózni is és örömmel tölt el ha valami érdekes fotót sikerül készíteni. Talán a saját fotóimról fogok másolni! Mindenkinek sok sikert kívánok üdvözlettel: Dittrich Ernőné Júlia

    Válasz
  7. Hanika

    Kedves Zsófi és a Témához Hozzászólók! A Fotóművészet is művészet, a festészet is művészet, akkor a fotó minőségű festmény mitől nem az? Hihetelen fanatizmus kell ehhez a szinthez eljutni, és úgy gondolom, aki erre képes, az a kevésbé realista, konzervetív festőművészeti kritériumoknak megfelelő kép is a kisujjába van. Az meg a másik, hogy a kreatívitás ezen képeknél a kitalálásban van, az adja az újszerűt. Legtöbb formabontó alkotót úgyanezen megosztottság emelt ki (még ha nem is nagy művészként) a sorból. És mellesleg egy beállított csendélet, vagy egy helyszínen megfestett tájkép is csupán csak “másolás” amennyiben törekszünk a szem számára látható dolgot visszadni!
    Nekem inkább az viszket kérdésként, vajon van-e több üzenet ezekben a képekben a néző számára így, hogy festett alkotások (gondolok itt pl. Mike Dargas képeire), mintha maradt volna szimplán a fényképezőgép mellett? Mert számára biztos nagy kaland volt az oda vezető út!
    Azaz nézni szeretjük a képeket,, vagy alkotni? Másnak vagy magunknak?
    Köszi Zsófi ezt az utazást!

    Válasz
  8. Ibolya

    Kedves Zsófi! Érdekes és egyben érzékeny témát vetettél fel. Én azok közé tartozok, akik a realisztikus rajzolást tartom művészetnek. Nem mondanám éppen másolásnak, mert a másolás az, amikor egy képre ráteszed a papirt és lemásolod. Én is rajzolok, több mint 3o éve, de azért ennyire pontos rajzokat nem készítek, nem azért mert nem szeretnék, vagy nem tudnék, hanem azért mert nincs meg hozzá a kellő türelmem, és ezekhez a rajzokhoz rettenetes nagy türelem, jó megfigyelőképesség, és sok-sok órás, sokszor hetes, nehéz munka kell. Azok akik azt mondják ez nem művészet, soha nem láttak egy ilyen művészt dolgozni. Egy Picasso féle festményt pár perc alatt össze lehet dobni, én ezt a fajta festményt nem értékelem, akármennyire is ezt tartja művészetnek a kritika (és tudtommal a legtöbb kritikus nem is tud rajzolni). Szerintem egy ilyet akárki meg tud festeni, még olyan valaki is, akinek halvány lila gőze sincs a rajzoláshoz, (még az állatok is, hiszen be lett bizonyítva nem egyszer mennyire “művészien” tudnak festeni). A színkeverés igen, az szép tud lenni az ilyen festményen, fantázia is van benne, mert nem akárkinek jutna eszébe a szemet a száj alá vagy éppenséggel a sarokra tenni, de más sajnos nem. Hogy fényképről rajzol a realisztikus művész, nem elítélendő dolog. Régen is és még most is sok művész modellt használ a képeihez. Tudni való, hogy Michelangelo is modell után dolgozott, (ha lett volna az idejében kicsi fényképezőgép, biztos lefényképezte volna ő is a modelljeit, ahelyett, hogy hosszú időt töltött volna az utcán és a kocsmákban modelleket keresni, majd helyben lerajzolni és bosszankodni azon, ha a modell megmozdult és nem állt vissza ugyanabba a pózba)
    Ez az én véleményem, még akkor is, ha egyesek nem értenek egyet vele. További szép napot mindenkinek!

    Válasz
    1. DUFFER FERENCNÉ

      Kwdves Ibolya ! Egyetértek veled. Én most Goya életét olvasom, és valóban ő is avalóságot festette, de leginkább úgy, ahogyan ő látta. És itt aző_n van a hangsúly. Szerintm absztrakt mumkára valóban még egy malac is képes lehet. Szerintem a művészet az, ha valaki a valósághoz a lelkét is bele teszi. Ezért van az, hogy nagy művésznek vannak csodálatos képei, de vannak csak képei is. Üdv. ÉVA

  9. Nitti

    Egyértelmüen müvészet! Valaminek az ilyen szintü megfestéséhez, mégha másolásról van is szó, egyértelmüen kell tehetség, nem is kicsi, az meg ugyanonnan fakad, ugyanabból a forrásból, ahonnan az ihlet, tehát Müvészet!

    Válasz
  10. Judit Bella

    Kedves Zsófi! Ámulva ragadtam le percekig egy-egy képnél. A sorból azonban hiányolom Sándorfi István, Fehér László, Méhes László mellől Gombár András képeit! Aki még nem találkozott művészetével, érdemes bepótolni!

    Válasz
  11. Kisgyőri Magdolna

    Köszönöm Zsófi ezt a csodás összeállítást, nagy élményt nyújtott, elgondolkodtatott…
    Hálás vagyok, hogy megajándékoztál ennyi érdekességgel, szépséggel!
    Üdv, Magdolna Sopronból

    Válasz
  12. Mari

    Ha már említetted: Zaria Forman: Drawings that show the beauty and fragility of Earth https://www.ted.com/talks/zaria_forman_drawings_that_show_the_beauty_and_fragility_of_earth/transcript , van magyar felirat is. (Én néztem át.)

    Hogy nekem mit mondanak ezek az alkotások? Rejtőzködést, a téma iránti közmbösséget. “Ilyen ügyes vagyok én, mindent meg tudok csinálni, alkalmas vagyok az állásra.” Mi közöm ahhoz a tojáshoz, ahhoz a szendvicshez, ahhoz az emberhez? Semmi. Milyen érzelmet válatnak ki belőlem, és mit szeretnék, hogy a nézőből kiváltsanak? Semmilyet.

    Megjegyzem a fordítottját sem szeretem: az agyon photoshoppolt fényképeket, ahol nem lehet tudni, hogy azért zöld az ég, mert ilyen volt, vagy mert az alkotónak így tetszik. (Ez csak egy eltúlzott példa persze.) De tény, hogy vannak némely oldalakon úgy agyonmódosított fotók, hogy ha festmény, símán rámondaná, hogy giccs, a nézők meg agyonlájkolják.

    Válasz
  13. Horváth Györgyné

    Kedves Zsófi!
    Nagyon érdekesnek és látványosnak találtam a képeket. Sokféle látványban és művészetben volt részünk.
    Nekem az a véleményem a másolásról, hogy tökéletes másolás talán nincs is. A festő aki másol, ő maga is benne van valahol. Magam is festek, másolok is ha valami megtetszik, de nem törekszem arra, hogy ugyan olyan legyen. Az ötlet az ami megragad. Amikor radírral, vagy fog vájóval vagy fésűvel festek, akkor a saját fantáziám is elég. Ez az én véleményem. Köszönöm, hogy megmutattál ennyi mindent. Mari

    Válasz
  14. Irén

    Szerintem a brilliáns technikai tudás önmagában nem művészet. Ha egy kép meg tud szólítani valamivel, érzéseket kelt bennem, közöl valamit a festészet nyelvén, ami miatt rácsodálkozok, nemesít, elgondolkodtat, stb… azt művészetnek nevezem. Ezt pl. nem mondhatokm el a hatalmas hamburgerről, hiába lélekzetelállítóan élethű. De ha ugyanezzel a technikával készült képnek mondanivalója is van, hát az is művészet persze. Anyag-forma-mondanivaló hármasságot figyelembe kell venni.

    Válasz
  15. Liptay Katalin

    Szia Zsófi!
    Köszönöm, hogy megmutattad ezeket a képeket! A hiperrealizmus is MŰVÉSZET, ha ember alkotja! Hatalmas tudás kell hozzá, színkeverés művészete, kézügyesség, nagyon jó megfigyelőképesség, mérhetetlen türelem, precizitás, arányok tökéletes használata. A reneszánsz festői is már erre törkedtek, ők is másoltak, megfigyeltek, tanulmányoztak, ebből tanultak! Nem volt még fényképezőgépjük, hogy lekattintsák. Hosszű türelmes, odafigyelő munkájuk eredménye volt a kép, a MŰ! Nekem is, ha valami megtetszik, formailag, színvilágában, megpróbálom lefesteni, tökéletességre törekszem, nem is könnyű!

    Válasz
  16. Melinda

    Kedves Zsófi!
    Köszönöm, hogy láthattam ezeket a képeket! Véleményem szerint mindenképp művészet, hiszen ennyire lemásolni a valóságot nagy tehetség kell. Amit sokak véleményénél nem értek, hogy kizárják, mert másolás… Miért? A festők tömkelege használt modellt, vagy kiment a szabadba tájképet festeni. Belegondolunk az is másolás.

    Válasz
  17. Fürjesi Ibolya

    Kedves Zsófi!

    Számomra nagyon egyszerű a válasz a kérdésedre- fényképszerűen élethű alkotások- legyen az akvarell, akrill, olaj, pasztell technika; témája csendélet, portré, tájkép, enteriör, stb. NEM művészi értékűek. Valóban, ezek zseniális kézügyességgel , valószínűleg sok -sok éves gyakorlottsággal megfestett képek, de nem mutatnak túl önmagukon. Illetve a festőjükön…Mit értek ez alatt? A művészet célja valamilyen emberi , társadalmi lényeg megragadása, kiemelése és felmutatása a nézőknek. Fontos momentuma a lényegkiemelés, aminek egyik leheteséges formája az elvonatkoztatás. Egyszerűen megfogalmazva a “nem kidolgozás élethűen”. Mert mi történik egy képen, ha minden apró részlet precízen ki van dolgozva ? Akkor minden fontossá válik a képen. A macska bajsza éppúgy, mint a megcsillanó napsugár, vagy a ház ablakán a lepattogzó festék- akár giccsesnek is mondhatnám. Mi az ilyen kép üzenete? Csupán ennyi: látjátok milyen barvúrosan meg tudtam festeni a macska bajszát, a nap csillogását és a pattogzó festéket? Látjátok mekkkora Műűűvéész vagyok? -Valójában ezek a képek a A festőről szólnak, az ő dicséretéről. Semmi többet nem ad. Nem szól az Emberhez, nem szól hozzám. Nem hoz össze a festővel…”csodálom, ámde nem szeretem”….Tudom, kicsit pontatlan az idézet.
    Ilyen képeket bárki tud festeni egy idő után. Bárki, aki részt vesz egy jobb agyféltekés tanfolyamon. És utána gyakorolja az ott megtanult eljárásokat.
    Ha az ilyen képek művésziek lennének , nem lennének Picasso, Mondiglianni, El Greco, Csontváry, Toulouse Lautrec, Van Gogh, Cezanne, Nemes- Lampérth, Rippl Rónai, Matisse, Leonardo, Mucha, Schile, Rembrandt, Kokoscha, Ef Zámbó, stb, stb, stb. képei évtizedekkel, századokkal a haláluk után is társadalmuk lenyomatai és nem lennének mesterművek. ( Itt jegyezném meg , hogy pl. Picasso élethű képeket már 13-16 évesen tudott festeni, és ha ezt nem tudta volna átlépni, egyrészt nem maradt volna fent neve és a művei, másrészt unalmában felhagyott volna a festészettel, hiszen 92 évesen bekövetkezett haláláig mindig alkotott- és megújult! )
    Másik részről azért sem művészet, mert az élethű kép a festője külső elvárásoknak akar megfelelni. Tetszeni akar és képet eladni. Ezért vannak tele a bevásárlóközpontok huszad- harmincadrangú képekkel telezsúfolt galériákkal, ahol a képek nagy része fényképszerű. Milyen egyformák ezek a festmények!
    De akkor hol itt a művész egyénisége, egyedi stílusa, az a plusz valami, ami mindenki mástól megkülönbözteti, és ha eléggé tehetséges művészi rangra emeli a képet? Hol a bátorság, amivel nem akarok a közizlésnek megfelelni, felvállalom magam, a véleményem, esetleges sutaságaimat is, mert tudom, hogy így ( és csak így! ) magamból adok embertársaimnak valami sokkal fontosabbat, értékesebbet?
    Gondolkodást formáló mestermű nem attól lesz egy kép, hogy festője milyen bravúrosan tanult meg könnyes szemet festeni, vagy szempillákat, hanem attól a furcsa- varázslatos kevercstől, ami egyrész az embertársakhoz szóló, egész képen átrezgő üzenetből, másrészt a művész kifejező tehetségéből áll, amivel ezt az üzenetet közvetíti. És ez utóbbinak nem feltétele, hogy olyan hot-dog-ot tudjon festeni, amire tévedésből rányomom a mustárt…

    Válasz
  18. Duffer Ferencné

    Kedves Zsófi !

    Érdekes eszmefuttatást olvashattunk a fenti képekről. A valóság ilyetén másolása szerintem éppen olyan művészet, mint pl. az impresszionizmus. Az, hogy akarjuk e így látni a valóságot, attól is függ, hogy milyen környezetbe helyezik a képet. Én nem szeretnék az étkezőmben, vagy a hálószobámban egy élethű hamburgert nézegetni, de így vagyok az akt képekkel is. Mindezek ellenére szerintem az a művészien jól megkomponált kép, amelybe a művész a valóság mellett belefesti a saját érzelemvilágát is. Szerintem az, hogy ki a nagy festő, attól is függ, hogy ki bírálja el a képeit, és milyen a társadalmi megítélése. Most olvasom például Goya életét, és elég érdekesnek találom, hogy egy egy alakot többször is megfestett, és bár ugyanazt a modellt látni mégis másként néz ki.., attól függően, hogy a festő dühösen, vagy éppen fülig szerelmesen festette meg. Ezt a fajta ábrázolást a valóság precíz lemásolásában nem lehet felfedezni. Igaz az is, hogy a nagy festők is valahol másolással kezdték. Gondolom ezt a kérdést, hogy művészet e az élethű másolás, mindenkinek magának kell eldönteni. Az is igaz, hogy a nagy klasszikusok néha a megrendelő igényeit kiszolgálva festettek pl. portrét, és igyekeztek a csúnyaságot széppé varázsolni, vagy legalább kevéssé csúnyának, és mindemellett felismerhető maradt a modell. Na ehhez igazi művészet kell.
    Beszélhetnénk például arról is, hogy művészet e a ma olyan divatos mandalafestés. Érdekelne, hogy vajon hogyan ítélik meg ezt a tevékenységet az emberek.
    üdvözlettel: Éva

    Válasz
  19. Urgyán Jánosné

    Kedves Zsófi!

    Öröm volt e hozzászólásokat olvasni. Meg adták a választ a fenti sorok írói, a kérdésre. A művészet vagy aminek az emberek gondolják más és más. Nagyon sok mindentől függ kinek, kinek mi tetszik és mi a véleménye. Én úgy gondolom, hogy ha látok egy képet, egy fotót, tájat, embert, állatot, vagy növényt valamilyen érzelmeket közöl nekem. Így minden irányzat, színvilág, technikai megoldás, akár ha forma bontó is, hordoz valamit ami hat az emberre. Megragad, tetszik, érdekes, érdekel vagy közönyös illetve ellenérzést vált ki. De így van ez a zenével is. Személy szerint szeretem Vivaldi zenéjét. Sokan nem szeretik. Összefoglalva, aki elolvasta és megnézte a képeket azoknak közölt valamit és ezt véleményükben elolvashattuk. Így mindenkinek hozzáadtak egy plusz információt, érzést, véleményt. Köszönet érte, mert ezzel is a saját tudásunk, gondolataink, érzéseink változtak, bővültek, tudásunk nőt.
    Üdvözlettel: Viki

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.