Biztosan neked is feltűnt már, hogy ha múzeumba látogatsz, vagy akár művészettörténeti könyveket lapozgatsz, kevés női művésszel találkozol. Ez persze nem azt jelenti, hogy sok száz éven keresztül a nők ne alkottak volna. Csupán arról van szó, hogy a férfi művészek olyan meghatározó szereppel rendelkeztek, hogy szinte senki még csak említésre sem méltatta a női művészeket. Sajnos! Pedig…
Minden kornak megvolt a meghatározó női alakja, még ha a nevüket sokszor nem is tudjuk. A legtöbb női alkotó az apjuk, a férjük, vagy a fiú testvérük árnyékában dolgozott. Olyan is előfordult, hogy a híres férfi rokon neve alatt került nyilvánosságra egy-egy női kézzel megfestett kép. (Ugyanez igaz más művészeti ágakra is, például a zeneszerzők között is voltak nők, akik csak a háttérben élvezhették a sikert.)
A mai modern felfogással szinte hihetetlennek tűnik, hogy a társadalom milyen éles kritikát és elnyomást alkalmazott a művésznőkre, csak azért mert a “gyengébbik” nemhez tartoztak. Még akkor sem ismerték el a tehetségüket, mikor szemmel láthatóan ugyanolyan vagy magasabb színvonalon alkottak, mint férfi társaik.
Sőt, nem csak hogy nem fogadták el őket, mint művészek, de még azt sem engedték, hogy művészetet tanuljanak, aktot rajzoljanak, vagy boncolásra járjanak… Ez utóbbi azért hatalmas hátrány, mert az anatómiai ismeretek hiányában nem tudtak például olyan témájú képeket készíteni, mint férfi művésztársaik.
A nők helyzetét rendkívül sok minden hátráltatta, mégis egy kis kutatás után találtam pár példaértékű, bátor női alkotót, akiknek a története mindenki számára inspiráló lehet!
Első körben a XVI., XVII. század három kulcsfiguráját szeretném bemutatni neked:
1. Caterina van Hemessen (1528-1588)
Állítólag ő volt az első nő, aki rá merte írni a nevét a festményére. Ráadásul egy olyan festményre, melyen saját magát ábrázolta festés közben! Ez azért is érdekes, mert ezzel a képpel egy új önarckép ábrázolási módot “talált fel”, azelőtt egyetlen művész sem készített magáról ilyen önarcképet.
Itt láthatod ezt a híres képet Caterina van Hemessenről:
Caterina egészen pontosan ezt írta a festményére: „Én, Catharina van Hemessen 1548-ban festettem le magam, 20 évesen.” :)
A festészethez való szoros kötődését részben édesapjától örökölte, ugyanis ő festő volt, édesanyja pedig egy jómódú kereskedő családból származott. A viszonylag jómódú családi hátterének köszönhetően lehetősége volt tanulni, na persze művészetet nem igazán, csak a humán és reál alapokat tudta elsajátítani. Azonban ez abban a korban nagy dolog volt egy fiatal lány számára! A festő mesterséget tehát az édesapja műhelyében tanulta ki. Később zenész férjével együtt meghívták a spanyol udvarba, ahol sok portrét festett.
45 éves korában egy Hollandiáról megjelent könyvben Hemessent mint híres festőnőt említik, ami hatalmas elismerésnek számít!
2. Sofonisba Anguissola (1532-1625)
Az első világhírű festőművésznő, akit már saját kora is elismert.
A reneszánszkori nőknek nem voltak jogaik. Apjuk vagy később férjük tulajdonát képezték, és ahogy már korábban is említettem, nem választhattak maguknak hivatást… gyakorlatilag három lehetőség közül választhattak, ha ki akartak törni az elnyomásból: özvegyek, apácák, vagy prostituáltak lettek. Sofonisba Anguissola azonban egy remek ellenpélda erre!
Caterina van Hemessenhez hasonlóan a sikere abból ered, hogy édesapja a kezdetektől támogatta lánya művészi törekvéseit. Nem csupán megengedte neki, hogy szabadon fessen, de ráadásul a híres lombardiai vallási festő, Bernardino Campi műhelyében taníttatta!
Később olyan szerencse érte, hogy valaki bemutatta őt Michelangelónak! A mestert pedig lenyűgözte a lány tehetsége, mikor meglátta ezt a rajzát:
Ezután több mint két évig tanította és bátorította őt a festészetben. Családi portrékat, asszonyokat, önarcképeket festett sajátos stílusában. Kitaposta az utat a nőknek, akik akkoriban nem igen tanulhattak festeni… állítólag a 14 éves Valois Erzsébet spanyol királyné is tőle tanult festeni.
Képei nagy hatást gyakoroltak Caravaggio és Rubens munkásságára. Anthony van Dyck egyszer meglátogatta az akkor már idős Sofonisba Anguissolat, és a találkozás után állítólag ezt mondta: „A festészetről szóló diskurzusa többet ért minden addigi szónál.” :)
3. Artemisia Gentileschi (1593-1653)
A legismertebb festőnő a barokk korai korszakából, Caravaggio követői közül egyike a legjobbaknak.
1593-ban született Rómában, Orazio Gentileschi festőművész lányaként. Már gyerekkorában felfigyeltek tehetségére, apja műhelyében tanult, ahol azonnal lekörözte fiú testvéreit. Később, még fiatal korában az egyik tanítója, Agostino Tassi állítólag többször is erőszakoskodott vele, emiatt eljárás indult a férfi ellen. De Artemisia megpróbáltatásai ezzel nem értek véget, mivel a bizonyításhoz több súlyos vizsgálaton kellett átesnie. Ennek következményeként nem csak a lelki traumával és a külső sérüléseivel kellett megbirkóznia, de a városból is el kellett menekülnie.
Édesapja egy szerény képességű firenzei festőhöz adta feleségül. Firenzében a Medici család támogatását élvezve, megbecsült udvari festővé vált. Ő lett az első nő, akit a firenzei művészeti akadémia tagjai közé választottak! :)
Nem a szokásos női témákat festette meg, hanem hatalmas történelmi képeket, bibliai vagy mitológiai jeleneteket. Képeinek főszereplői pedig gyönyörű, erős akaratú, elszánt nők, akik külsejükben sok esetben hasonlítottak rá. Valószínűleg ezekkel az erőszakos képekkel akart bosszút állni az egész férfi társadalmon…
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! :)
Hamarosan újabb három inspiráló festőnőről fogok írni, ne maradj le róla, kövesd a blogomat!
(Forrás: Wikipedia)