Szeretnél kreatívabb és felszabadultabb felnőtt lenni? Úgy érzed, már iskolás korodban elnyomtak benned egy csomó mindent, ami miatt most nem tudsz elég felszabadult és kreatív lenni? Most itt az alkalom, hogy végre kitörj ebből, és felnőttként kézbe vedd az irányítást az elnyomott és elfeledett kreativitásod felett! Mert a kreativitás ott szunnyad benned, csak életet kell lehelni belé. Menni fog! Mindjárt megmutatom, hogyan… :)
Egy nagyon jó kis videót szeretnék bemutatni neked, amiben Tim Brown, amerikai designer arról beszél, hogy mi, felnőttek miért nem tudunk, vagy miért nem merünk kreatívak lenni.
Itt egy gyors összefoglaló, aztán nézd meg a videót, mert nagyon inspiráló, és neked is bátorságot ad ahhoz, hogy merj változtatni az életeden, és merj kreatív lenni, MERT A KREATÍV EMBEREK BOLDOGABBAK ÉS KIEGYENSÚLYOZOTTABBAK!
Ez a legfontosabb, és ez ma már az USA-ban több tudományos kísérlet által bizonyított!
4 dolog, ami akadályozza a felnőtteket abban, hogy kreatívabbak legyenek:
1. A FÉLELEM: „JAJ, MIT SZÓLNAK EHHEZ MÁSOK?! :/”
Azt hiszem, ez a legnagyobb gát! Félünk attól, mit szólnak majd mások, ha az ötletünk különbözik az átlagétól. Ha az alkotásunk különbözik az elvárttól vagy a megszokottól. Ez minden apró gondolatunkat befolyásolhatja, és gúzsba kötheti a kreatív énünket. Túl konzervatívak vagyunk, és félünk megosztani az ötleteinket másokkal. Fel kell oldani ezeket a gátlásokat, és meg kell próbálni nem mindig a többieket vizslatni, hogy vajon ki mit szól az ötleteinkhez, alkotásainhoz! Igen, egy kicsit önzőnek is kell lennünk, és törődni a saját gondolatainkkal! Teret kell adni a fantáziánknak, és le kell küzdeni ezeket a gátlásokat.
2. A FELNŐTTEKNEK HIÁNYZIK A JÁTÉKOSSÁG AZ ÉLETÜKBŐL. SAJNOS!
Sok az elvárás velünk szemben. Igazából már az iskolában is dominálnak azok az órák, ahol szépen, csendben ülve, fegyelmezetten kell viselkedni… és ez folytatódik a munkahelyen is. Felügyelnek minket, rendszabályoznak, és naná hogy még magas elvárásaik is vannak. Persze, kell a rend, de a felnőttek életéből sem hiányozhat a játék, ami segít kibontakoztatni a kreatív oldalunkat. Sokak életéből teljesen eltűnik a játékosság, és ez nagy baj. Emiatt leszünk búskomorak, elfelejtünk játszani, és önfeledten viselkedni. A játékosság segít, hogy jobban csináljuk a munkánkat, és jobban érezzük magunkat közben.
3. A FELNŐTTEK SÉMÁKBAN GONDOLKODNAK, EZÁLTAL EGY CSOMÓ LEHETŐSÉGET ELZÁRNAK MAGUKTÓL.
„Mindannyian meséltünk már történeteket, mint mikor karácsony reggelén a gyerekek sokkal inkább a dobozzal kezdtek el játszani, nem a bennük lévő játékkal. És a felfedezés szempontjából ez a viselkedés teljesen érthető. Mert sokkal több dolgot lehet csinálni egy dobozzal mint egy játékkal.” A felnőttek mindig, mikor új szituációval találkoznak, igyekszenek gyorsan bekategorizálni azt, mert így sokkal egyszerűbb minden. Ezzel azonban nem oldódik meg egy csomó probléma az életünkben. Nyitottabbnak kellene lennünk, és jobban teret kell adnunk a kreatív gondolatainknak. Aki beszűkült, és csak sémákban gondolkozik, sokkal inkább hajlamos pesszimistán gondolkodni. Az optimista ember mindenben megtalálja a lehetőségeket, és többre is viszi, mint a pesszimista!
4. A FELNŐTTEK ALIG HASZNÁLJÁK A KEZÜKET! PEDIG A „KÉZZEL VALÓ GONDOLKODÁS” KREATÍVABBÁ TESZ!
Alig használjuk a kezünket: már alig írunk kézzel, mindent a mobilunkba és a számítógépre pötyögünk. Alig rajzolunk, festünk, alkotunk. Az óvodában még megvannak ezek a foglalkozások, de az iskolában és később már teljesen kikopnak az életünkből. Pedig az alkotás jót tesz, általa kifejezhetjük a gondolatainkat, érzéseinket, és hatékonyabban használhatjuk a jobb agyféltekénket. Nem a művészi szint elérése a cél, hanem a mindannyiunkban ott rejtőző „alkotó én” előhívása. Ha tudatosan úgy alakítod az életedet, hogy teret adsz az alkotásnak (legyen szó rajzolásról, festésről, agy bármilyen más kreatív tevékenységről), akkor kinyílik előtted egy új világ: jobban megismered önmagadat, és lehetőséget teremtesz magadnak, hogy minél jobban kihasználd az adottságaidat!
Íme Tim Brown, amerikai designer videója, ami számodra is nagyon hasznos lesz, ha azon vagy, hogy végre teret adj a kreativitásodnak, és boldogabb emberré válj.
(egy személyes tipp: az első 5 percben már nagyon jó vicces sztorik vannak, de légy kitartó, és nézd végig mind a 27 percet, megéri!!!)
December 1-jétől lehetőséged nyílik, hogy végre teret adj a kreativitásodnak, és megajándékozd magad egy olyan új hobbival, ami megváltoztatja az életedet: különleges, ünnepi változatban lesz elérhető mindkét nagy online tréningem:
- Kreatív Boldogság Tréning
- Varázslatos Pasztellrajz Online Tréning
Figyeld majd az e-mailjeidet, mert mindenről küldök tájékoztatót! A karácsony előtti akció december 1-jén kezdődik (ezt a dátumot könnyen megjegyezheted, jövő hét hétfő!)
Várod már? Már csak pár nap, és elérhető lesz mindkét ünnepi online tréning!
Addig is, kérlek írd meg nekem, hogy az alábbi 4 pontból mi az, ami téged befolyásol a kreativitásod kibontakoztatásában:
1. Félsz valamitől? Hogy vajon mit szólnak mások az alkotásaidhoz? Vajon elégedettek lesznek veled?
2. Hiányzik a játékosság az életedből? Mindig komolynak kell lenned, és úgy érzed, nem tudod elengedni magadat, ha alkotni kell? Túlzott elvárásaid vannak magaddal szemben?
3. Beragadtál a sémákba? Már az iskolában elnyomták a kreativitásodat, és most is igyekszel úgy gondolkodni, hogy ne térj el nagyon az átlagtól és a megszokottól?
4. Alig használod a kezedet? Nincs lehetőséged alkotni, rajzolni, festeni, kézzel írni, mert lefoglal a munkád és a sok otthoni teendő?
… vagy egyéb gátló tényezők vannak a Te esetedben?
Írd meg a válaszod ITT és MOST egy kommentben:
Kedves Zsófi!
Rendkívül hasznos volt számomra a videó, nagyon köszönöm! Fura belegondolni, hogy felnőttként tényleg mindig komolynak akarunk tűnni, és pont ez gátol is minket abban, hogy igazán önmagunk legyünk. Én irodavezetőként dolgozom, és nemcsak a főnökeim, hanem a beosztottjaim felé is mindig a komoly felnőttet kell játszanom. Legalábbis eddig így gondoltam. Valóban nem sok kreativitás van a hétköznapjaimban, de ez a videó olyan hatással volt rám, hogy változtatni fogok ezen! Nemcsak a munkámban, hanem a szabadidőm beosztásán is változtatni fogok! :))) Még egyszer köszönöm!
Emese
Rám az 1. és a 4. igaz. Tudom, hogy túl nagyok az elvárásaim magammal szemben, és pont ezért nem merek rajzolni, kreatívkodni. De most időt szántam erre a videóra, és nagyon jót szórakoztam rajta. Még jegyzeteltem is, nagyon hasznos volt! :)
nálam a 2. pont a leginkább. tisztára befásultam a munkahelyemen… várom az új tréningedet, mert már az előzőre is jelentkezni akartam, cska nem jött össze. most már készülök a decemberire! köszi!
Marianna
46 év munka után nyugdijasként szeretném kipróbálnj amit gyerkként nagyon szerettem. Mindent lerajzolni ahogy én látom.
Köszönöm ezt a videót.
Szuper!!
Sajnos a párom jobban értékeli a sémákat, a sztereotípiákat, persze van az életnek olyan része amiben nem.
Én pedig valamikor réges-rég a másik véglet voltam, állandóan kerestem a szokatlant, az újat és az ötletes megoldásokat,amelyekből ő, s később a gyermekeim nem sokat ( gyakorlatilag semmit) nem fogadtak el.
Mégis az egyik fiam kreatív lett, de igyekszik a családi kultúra miatt titokban tartani, és nem élheti meg.Én mint 4 gyerekes anya, akinek van egy középsúlyos értelmi sérült, és súlyosan autista fia, és még rokkant is lettem mert túl sok feladat hárult rám, elveszítettem egy csomó képességem és kissé kihalt belőlem a kreativitás, és már , a sok csalódás miatt, félek minden újtól, úgy érzem, nekem ehhez már nincs elég erőm, nem beszélve a dolgok anyagi oldaláról.Bár rengeteget dolgoztam, mégis napról napra élünk, mint sokan mások tudom.
Köszönöm, hogy rendületlenül küldi anyagait.
Csodálója: Ágnes
Kedves Zsófi!
Szuper ez a videó! Mivel óvónő vagyok a tapasztalataimmal alátámaszthatom, hogy minden egyes szava igaz. Én úgy örülök, hogy a gyerekek között részem lehet a játékban, nevetésben és az örömteli alkotásban minden nap! Minden felnőttnek szüksége lenne erre nagy-nagy adagban!
Kedves Zsófi! Köszönöm a videót, és mindent amit küldesz. Azt hiszem, hogy rám a 3. pont érvényes. A tanároknak valóban nagy szerepük van abban, hogy merre indulnak a diákok az általános iskola elvégzése után. Ezt meg tapasztaltam magamon! Szerencsére, jól meg is jegyeztem, és a kislányomat sikerült olyan irányba terelnem, hogy Ő tudjon élni az adottságaival. Most nyugdíjasként, egy kézzel, és nagy lelkesedéssel igyekszem a leckéidet meg alkotni. Üdvözlettel: Dávid Erzsébet
Kedves Zsófi !Először is köszönöm a lehetőséget ,hogy itt lehetek köztetek.
Nagyon tetszett a videó,s jó volt nevetni a közönséggel. Azon tűnődtem közben milyen egyszerű s kis dolgok ki tudnak zökkenteni bennünket a felnőttségből,ahova mi magunk skatulyázzuk be önmagunkat.Míg kicsik a gyermekeink ,talán addig tudunk mi is játszani ahogy rávezetjük őket a játszás lényegére ,a játszva alkotásra.Személyere az 1-est,s a 4-est tudnám érvényesíteni.Ano lánykoromban sokat rajzoltam ,főleg grafikáztam s a gyermekeim is örökölték tőlem ugyan ezt ,mindkét gyermekem sokat rajzolt ,s ügyesek is benne.Ezért is örültem a levelednek ,s a lehetőségnek.Szeretném fel eleveníteni azt mit úgymond a fenőtélválás félbeszakította velem. Köszönöm még egyszer az újra kezdést.Üdvözlettel Angéla.
Valóban az iskolának, a pedagógusoknak nagy szerepe van abban, mennyire tud, „mer” kibontakozni egy gyermek.
Fiamnak egyik osztályfőnöke a maximumot hozta ki a gyerekből, ami az önbizalmat illeti.Pl. Ki mert állni az egész iskola elé egy ünnepélyen és elénekelt egy dalt.
Személy szerint én azt várom, hogy nyugdíjas lehessek, és alkothassak.
Üdv.: Judit
Kedves Zsófi!
Nagyon tetszett a videó!
Rám a 2-es és a 3-as igaz de a videó hatására már másképp látok dolgokat!
Nagyon várom a következőt!
Üdv:Julika
Nagyon várom a tréninget, az előzőről sajnos lemaradtam
Rám a 2-es igaz, remélem sikeresen tudunk továbblépni
Kedves Zsófi!
Kettes vagyok, és sémákban élek.
Van élet ezen túl is?
Izabella
Kedves Zsófi!
Köszönöm a gondolatébresztő cikket, sok kérdésemre választ adott.
A 4 felsorolt ok közül mindegyik akadályozza a kreativitást, de rám talán az 1-2. jellemző, meg akarok felelni az elvárásoknak, és félek a negatív visszajelzésektől. Pedig a rajzolással, és minden mással úgy van ez, hogy elsőre nem sikerül tökéletesre, és sajnos a negatív visszajelzések sokak kedvét elveszik, hogy gyakoroljanak és egyre jobb alkotásokat hozzanak létre.
A másik dolog meg, hogy akik tudnak játékosak lenni, kicsit kilépni a sémákból, sokkal jobban teljesítenek a komoly feladatoknál, viszont aki mindig komoly, azt „megeszi a stressz”.
A kibontakozást szerintem legjobban akadályozzák a „mit fognak szólni, ha…” gondolatok.
Jó lenne, ha elfogadottabb lenne az ötletelés, a dolgok újszerű megközelítése, – a videóban is láthatjuk a példákat, mennyi jó felfedezéshez vezethet ez.
„Mit szólnátok” ehhez?