Már csak néhány hét van a nyári szünetből, de még van pár olyan kiállítás, amit érdemes betervezni ezekre a napokra. A kiállításlátogatás számomra mindig egy mini utazás, ami akár egyedül, akár párban, akár családdal izgalmas és kellemes feltöltődést ad. Fogadjátok szeretettel az unokatestvérem, Untsch Kata nyárvégi kiállításajánlóját…
Kata a MOME design és művészetelmélet szakán végzett, jelenleg a design és művészetmenedzsment szakon tanul, és természetesen a festőpartyk hivatalos asszisztense.
Bár a nyár a művészeti szféra számára is vakációt jelent, szerencsére tartogat még a főváros néhány kihagyhatatlan kiállítást. A Magyar Nemzeti Galériában például megnyitotta kapuit az a tárlat, amire egész évben vártunk: Frida Kahlo igéző, mexikói hangulatú festményeivel találkozhatunk testközelből. Emellett a Nemzeti Múzeum is tartogat számunkra érdekességeket: itt a múzeum gyűjteményéből összeválogatott, előző évszázadot idéző plakátkollekcióban gyönyörködhetünk. A fotográfia szerelmeseinek pedig természetesen a Capa Központban a helye, ahol az amerikai utcai fotográfia egyik nagyágyúja, Garry Winogrand képei kerültek kiállításra.
Frida Kahlo, Magyar Nemzeti Galéria
„A szenvedély az a híd, amely eljuttat a fájdalomtól a változásig.” (Frida Kahlo)
A 20. század egyik legnagyobb hatású, mára ikonná vált művészének nyílt meg első magyarországi kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában. A mexikóvárosi Museo Dolores Olmedo intézményének és további jelentős mexikói gyűjteményeknek köszönhetően Frida Kahlo több, mint harminc eredeti festménye és grafikája érkezett Budapestre. A mára klasszikussá érett önarcképek mellett bemutatásra kerülnek korai szárnypróbálgatásai, szimbolikus tartalommal teli, életrajzi ihletésű képei, valamint portréi is. A festmények mellett kiállított vázlatok, rajzok, levelek és fotók segítségével a művésznő egy olyan különleges oldalát ismerhetjük meg, mint még soha.
Bár első képei, portréi erősen ragaszkodnak az európai festészeti hagyományokhoz, későbbi, érett stílusán már a mexikói művészet, a hagyományok és a prekolumbián kultúra hatása mutatkozik meg. Festészeti stílusa leginkább a szürrealizmusra hajaz, de míg a szürrealisták olykor teljes mértékben szakítottak a valósággal, addig Kahlo szimbólumai könnyen megfejthetők, mivel saját életének jeleneteit vitte a festővászonra.
Az eredetileg orvosnak készülő Frida Kahlo kisgyerekként sokat betegeskedett, de tinédzserkorában elszenvedett buszbalesetének következtében hosszabb időre ágyba kényszerült. Az ekkor begyűrűző magány és fájdalom ellenszereként kezdett festészettel foglalkozni – édesanyja speciális, fekve is használható festőállványának és a mennyezetére helyezett tükör segítségével viszonylag könnyedén készítette sorra híres önarcképeit. Mivel művészetének forrása önmaga lett, az önanalízis, a személyes traumáinak feldolgozása és a körülötte lévők ábrázolása mind visszatérő témáknak számítanak. 21 évesen találkozott a dupla annyi idős Diego Riverával, a már akkor elismert festőművésszel, aki végleg megerősítette őt abban, hogy a festészet a végzete. Bár stílusa kapcsolatuk kezdetén Diego festészetére hajazott, Frida rövid idő alatt egyéni és összetéveszthetetlen stílust fejlesztett ki magának.
A tárlat 2018. november 4-ig látogatható.
Tolongó Idők, Magyar Nemzeti Múzeum
A Magyar Nemzeti Múzeum száz év történetét bemutató plakátkiállítással készült gyűjteményének válogatott darabjai bemutatásával. A modern társadalom üzenőfalaként funkcionáló plakátok dekoratív bizonyítékai az adott kor szellemiségének. A kiállítás érzékletesen és alaposan mutatja be, mit láthatott 1890 és 1989 között a magyar társadalom az utcai üzenőfalon: az utcaképben fel-felbukkanó újdonságokat, lehetőségeket, szükség- vagy kényszerhelyzeteket.
Az időszaki kiállítás a gyűjtemény válogatott darabjai segítségével három központi témát jár körbe: a gazdasági és kereskedelmi témájú hirdetmények után a szabadidő eltöltésére és szórakozásra hívó plakátokkal ismerkedhetünk meg, végül pedig a tömeg és hatalom kapcsolatáról esik szó, azaz arról, hogyan szólította meg a plakát a sokaságot, az ország népét.
A tárlat 2018. augusztus 26-ig látogatható.
Garry Winogrand: Women are beautiful, Capa Központ
„A fénykép érdekesebb és sokkal szebb kell legyen annál, mint amit ábrázol.” (Garry Winogrand)
Garry Winogrand a 20. század egyre nyüzsgő Amerikájának utcai fotósaként vált ismert és elismert művésszé. A legnagyobb hatással a 19. század jelentős fotográfusai voltak rá, mint például Walker Evans és Robert Frank, de elsőszámú inspirációs forrásai a francia Henri Cartier-Bresson fotográfiái voltak. Bár a két fotográfus stílusa különbözött, a képkészítés döntő pillanatáról alkotott elképzelésük megegyezett – Bresson szerint a megérzések és a megfelelő időzítés az utcai fényképészet kulcsmotívumai. Fotográfiai praxisa során Winogrand az 1960-as és ’70-es évek amerikai társadalmának kardinális kérdéseit ábrázolta. Példaképeihez hasonlóan őt is érdekelték a tömegkommunikáció eszközeinek a társadalomra és egyénre gyakorolt hatásai.
A Capa Központ most a fényképész második publikált könyvéből, a 1975-es Women are Beautiful-ból készített izgalmas válogatást. Az ábrázolt időszak többek közt a feminizmus második hullámát és a szexuális forradalmat is magában foglalta, így Winogrand lencséjén keresztül a mindennapok banális valóságában mutatkozik meg a magabiztos, boldog és szabad nő alakja. A nőiség forradalmának ezen kardinális évtizedét Winogrand képeinek segítségével egyedi és páratlan formában csodálhatjuk meg. Emellett a szépség esztétikumának dicsérete is természetesen áthatja a képeket, a nők szexualitását öltözékükön, frizurájukon, gesztusaikon, tekintetükön keresi a fotós – viszont beállított portrék és hatásvadász aktok helyett mindezt az utca hétköznapi világában örökíti meg.
A kiállítás 2018. szeptember 30-ig látogatható.
Garry Winogrand kiállítása mellett a Hemző Károly-díj nyerteseinek fotográfiai válogatását is bemutatja a Capa Központ.
Tetszett a bejegyzés? Te láttad már valamelyik kiállítást?
Ha van olyan érdekes kiállítás, amit szívesen ajánlasz másoknak is, írd meg kommentben! :)