Minden életkorban, élethelyzetben más és más céljai lehetnek az embernek a rajzolással, a kreatív önmegvalósítással kapcsolatban, és más gátlások jelennek meg, amik akadályozhatják a kreatív vágyaink kiteljesülését. Szeretném megosztani veled a saját megfigyeléseimet, amik számodra is hasznosak lesznek.
Sokan írnak nekem levelet, és osztják meg velem a gondolataikat, céljaikat és gátlásaikat a rajzolásról… és mindig érnek meglepetések: függ az életkortól, tapasztalatoktól, emlékektől, problémáktól, ki miért kezd bele a rajzos hobbiba, miért hagyja abba vagy miért vág bele újra…
Összegyűjtöttem 6 különböző példát, hogy milyen életkorban, élethelyzetben mi lehet a rajzolás célja, és ezzel párhuzamosan milyen gátlások akadályozhatják ennek a kibontakozását.
1.
Érdemes példát venni a gyerekekről: ők még ösztönösen, az önkifejezés eszközeként használják a ceruzát, a krétát és a festéket. Nem agyalnak azon, ki mit fog szólni a rajzukhoz. Csupán azért alkotnak, hogy papírra vessék azt, ami megfogalmazódik bennük, ami örömöt jelent nekik, amit szavakba önteni nem lehet. Élvezik magát az alkotást, és mindenféle kényszer nélkül, a maguk szórakoztatására firkálnak, mázolnak, alkotnak. Ezt persze nehéz felnőtt fejjel is hasonlóképpen csinálni, de nem lehetetlen! Sokan kisgyermekes anyukaként jönnek rá, milyen jó dolog a rajzolás, és milyen feltöltődést jelent, pedig eleinte csak a gyermekük kedvéért ragadtak ceruzát vagy ecsetet. Az Anya-Lánya, Anya-Fia festőklubban megfigyeltem, hogy sok anyuka a gyermekétől kap kedvet az alkotáshoz, és nem fordítva! Ők tanulnak a gyermeküktől, és ez csodálatos!
2.
Kamaszként az embernek már komolyabb elvárásai vannak saját magával szemben, és van, akinél ez csak tovább erősödik, és csupán az jelenti a sikerélményt, ha valamit élethűen le tud rajzolni. Sok felnőttnek is az a fő célja, hogy igazi portrét, tájképet, csendéletet tudjon rajzolni. Az ehhez szükséges látásmód és kézügyesség abszolút fejleszthető, és ha az ember levetkőzi egy kicsit a túlzott maximalizmusát, akkor nagyon lehet élvezni ezen a szinten is a hobbi festést, rajzolás. Vannak persze örök elégedetlenek, akik hiába fejlődnek, nem tudják nyugtázni az apróbb sikerélményeket, és mindig egy elérhetetlen cél lebeg a szemük előtt. Sokan el sem tudják képzelni, hogy a saját fantáziájuk alapján rajzoljanak, fessenek, csak úgy, ahogy jön. Túlzottan ragaszkodnak a valósághoz.
3.
Egyre több tizen- és huszonéves jelentkezik hozzám a minitréningre, és már többen voltak az „élő” programjaimon is. Nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy ők mennyire más céllal jönnek el egy ilyen programra, mint pl. a 30-40 évesek. Bennük még nincs annyi gátlás, szabadabban, merészebben és lazábban állnak hozzá a dolgokhoz. A legtöbbükben még megvan az a gyerekkori pozitív élmény a rajzolással kapcsolatban, ami miatt kedvet éreznek az ilyen kihívásokhoz, és örömüket lelik az alkotásban. Nem görcsölnek annyit, hogy jaj, vajon milyen lesz a végeredmény, el tudnak lazulni, és teljesen át tudják adni magukat az alkotásnak. Sokkal nyitottabbak is az újdonságokra. Ők még nem fásultak bele a munkájukba, szóval az alkotás nem egyfajta kiútkeresés, hanem egyszerűen egy móka, egy kaland, egy élvezetes elfoglaltság. Ők főleg az izgalmakat keresik a minitréningben és a foglalkozásaimban.
4.
A 30-as és 40-es korosztályból főleg azért jelentkeznek hozzám, mert valami olyan elfoglaltságot keresnek maguknak, ami segít színt vinni a szürke hétköznapokba, segít túllendülni bizonyos problémákon, vagy segít elterelni a figyelmet olyan csalódásokról, szomorú eseményekről, amik a közelmúltban történtek az életükben. Sokan egyszer csak úgy érzik, hogy előtör belőlük valamilyen alkotói vágy, aminek teret kell adni, és ekkor elkezdik keresni a lehetőségeket, milyen úton lehet megélni ezeket a vágyakat. Sokan elmennek jobb agyféltekés rajztanfolyamra, betankolnak a művészellátóban, és berendeznek otthon egy kis alkotó sarkot.
Olyan jó látni, hogy egyre többen választják ezt az új utat az önmegvalósításhoz. :) A lelkesedéssel együtt azonban sokszor a gátlások is nagyon erősek. Sokkal erősebbek, mint pl. a huszonéveseknél. „Én csak pálcikaembert tudok”, „a másiké sokkal jobb lett… én béna vagyok”, „gyerekes lett, amit alkottam”, „nem sikerül élethű arcot rajzolnom…” és ehhez hasonló gondolatok, amik mind abból adódnak, hogy túlságosan nagy elvárásaik vannak, és nem tudják átadni magukat annak az érzésnek, hogy „ezt én alkottam, ez így szép, ahogy van, és fantasztikus érzés volt megalkotni” Én próbálok ebben segíteni, és olyan sok pozitív visszajelzést kapok az olvasóimtól, hogy úgy gondolom, ez egy nagy siker az én életemben.
Ez a korosztály a harmóniát, a lelki nyugalmat, a kreatív alkotói vágyak kiteljesülését szeretné megélni a minitréninggel és a foglalkozásimmal. A legtöbb gátlás az iskolai kudarcokból adódik, vagy abból, hogy az óvoda óta nem is fogtak színes ceruzát a kezükben. Sokan valami nagyon „reál” vagy nagyon „férfias” foglalkozást űznek: pl. pénzügyesek, marketingesek, könyvelők, informatikusok, vagy gyárban dolgoznak… vagy irodában töltik a napjukat, és monoton a munkájuk, ezért vágynak valamire, ami színesíti ezeket az unalmas napokat.
5.
Az 50-es korosztály kevésbé elégedetlen magával, nem törődik azzal, hogy nem tanult rajzolni… jön az ötlet, hogy alkotni, kreatívkodni szeretne, és meg is valósítja azt. Legalábbis az én megfigyeléseim szerint ebben a korban már nincs annyi gátlás, nem ugyanaz a cél a rajzolással, mint a 30-40-es korosztályban. Pl. megfigyeltem, hogy ebben a korosztályban nagyon sokan érdeklődnek valamilyen spirituális, ezoterikus, vagy asztrológiával kapcsolatos téma iránt, és ez elég erős összefüggésben van azzal, hogy belevágnak egy új, kreatív önmegvalósítási folyamatba.
Itt olyan erős ez a vágy, hogy már nem jelentkeznek azok a gátlások, mint a fiatalabbaknál: egyszerűen át tudják adni magukat az alkotásnak, és lelkesednek, örülnek mindennek, ami megvalósul… elemzik, értékelik, megfogalmazzák, miért lett ilyen vagy olyan a festmény, és jobban elfogadják, ami a papírra kerül. Ez jó dolog, és szerintem példaként szolgálhat azoknak, akik túl maximalisták, vagy nem mernek még csak belevágni sem pl. egy fantáziafestmény elkészítésébe.
6.
A nyugdíjas korosztályban azok, akik szeretnek rajzolni, festeni, részben a saját maguk szórakoztatására teszik ezt, részben pl. az unokákkal való időtöltés és játék részeként. Sokan jelentkeznek hozzám ebből a korosztályból is, és remekül megtalálják a hangot a 20-30-40 évesekkel is, ezt olyan jó dolog! :) Sokan a lányukkal együtt jönnek, és egymást segítve alkotnak.
Sokan úgy érzik, amíg dolgoztak, nem volt lehetőségük ilyen kreatív dolgokra, és most végre van idejük, amit magukra fordíthatnak, és amit a rég elnyomott vágyaik kibontására szánhatnak. Éppen ezért már itt sincsenek olyan gátlások, mint a fiatalabbaknál: örömöt jelent nekik, hogy végre átadhatják magukat valamilyen kreatív időtöltésnek, és eszükbe sem jut azon rágódni, hogy vajon mit szólnak hozzá mások, vagy elfogadják-e, elismerik-e mások, hogy jó, amit alkottak. Csak maguknak rajzolnak, festenek, és ez szuper dolog!
Ezek az én megfigyeléseim, tapasztalataim, amiket az online tréningre jelentkezőkön és az „élő” tanfolyamokra jelentkezőkön megfigyeltem.
Kíváncsi vagyok rá, téged mi ösztönzött a rajzolásra, festésre?
Milyen céljaid vannak vele?
Milyen gátlásokkal küzdesz az alkotással kapcsolatban?
Írd meg egy kommentben ITT és MOST!
Kb másfél éve kezdtem el rajzolni grafittal.Azt gondoltam ,hogy én mindig csak ceruzával fogok rajzolni, de hála neked beszereztem az első akril festéket és azóta azt látom hogy „szinesben is nagyon szép a világ”.Boldogsággal tölt el ha elkészül egy kép.Ha rossz a kedvem csak átlapozom a képeket, és máris jobban érzem magam.Igaz még nagyon az elején tartok de bizom benne ,hogy szépen ,lassan fejlődni fogok.Majd küldök képeket .Tapolcán élek 49 éves vagyok ,és cukrász vagyok.
Nagyon köszönöm neked, hogy újra segítettél felfedezni, mekkora öröm is alkotni. Sok éven át sajnos hanyagoltam az alkotást, mert nem éreztem motívációt. Neked köszönhetően most újra örömömet lelem benne.
Köszönettel: Hajni
Munkanélküli lettem 2009-ben és magamtól, ösztönösen kezdtem el festegetni, hogy a feszültséget oldjam és ezért tudom, hogy a Te tréninged is a kreatívitást, kellemes időtöltést, esetleg önbecsülést adhat.Ezt Tőled tudtam meg.:)
Köszönöm!
Várom a további leckéket!
56 éves vagyok, azóta van már munkám is,telefonos hitelügyintéző vagyok.
Szia Zsófi!
A minitréning előtt még csak fogalmam sem volt, hogy szeretek rajzolni, festeni, kreatívkodni. Azóta alig várom, hogy megkapjam a leckéket. A 4 éves kisfiammal együtt alkotunk. Neki is nagyon tetszik, közelebb hozott bennünket egymáshoz! Köszönöm az élményt!
Krisztina, számlavezető, 32 éves
A férjem kezdett el festeni. Rájöttem, hogy én milyen régen nem rajzolok. Valamikor divattervező szerettem volna lenni. A festéshez te adtad meg a kedvet. Nem sikerülnek túl jól a képeim, de rajzolni továbbra is szeretek, csak a test rövidülések nem igazán sikerülnek. Magdi
Kedves Zsófi!
Mindig is megvolt bennem a vágy, valamit alkotni! Kötöttem, horgoltam, varrni még most is szoktam, de volt olyan is, hogy széket festettem, kárpitoztam. Most éppen egy hokedlit és egy sámlit újítok fel. Ezek mind nagyon érdekes időtöltések, de amióta rátaláltam az oldaladra, rájöttem, hogy a papirra, vászonra festés, rajzolás semmihez nem fogható jó érzéssel töltenek el. Nem leszek Van Gogh, sem Munkácsy, de nagyon élvezem, ahogy a festék átvarázsolja, a fehér papírt.
Hálás vagyok a sorsnak, hogy megismerhettelek!
Szeretettel üdvözöllek:
Irén (60)
Kedves Zsófi!
Ha analizálnom kell magamat, kettős énnel küszködöm. Az egész karrieremet a természettudományban mint kutató biológus töltöttem. Másrészről azonban egy fejlesztő tréningen kiderült, hogy az egész csapatban én bizonyultam a leginkább jobb-féltekésnek. Mindig volt hajlamom a kézművességre, csináltam is sok érdekes dolgot a gyerekeimnek, és most már az unokáimnak. Amikor nyugdíjba kényszerültem, fellélegeztem, hogy végre szabadon portyázhatok a különböző „művészkedések” között. Rajzoltam, festegettem, gyapjú képeket gyártottam, nemezeltem, varrtam, stb. Szinte véletlenül bukkantam rá a Te minitréningedre, amely szinte belökte a kissé szunnyadó vágyakat. Célom persze – a gyönyörködésen és gyönyörködtetésen kívül – nincs, de ennyi nagyon is boldoggá tesz. Hogy vannak-e gátlásaim? Vannak, mert az analitikus agyam azt súgja, hogy sokat kellett volna, kellene tanulni ezt a dolgot is, és néha „hályogdoktornak” érzem magam, előjönnek a bizonytalanságok, és csak a környezetem biztatása és dicsérete lök tovább és tovább. Nagyon hálás vagyok Neked Zsófi, hogy felélénkült bennem az alkotói ösztön, és várva várom az újabb kihívásokat és ösztönzéseket. Sok szeretettel és köszönettel Zsike
Miért? A kérdés – származzon kicsitől vagy nagytól – mindenképpen a körülöttünk lévő ismert és ismeretlen világ felfedezésére szól. Miért nem festettem eddig, és miért kezdtem el most? Ahányan vagyunk annyiféle válasz fog születni, de legyen bármilyen műfajú dolog is, amit szóba hozunk, lesznek kapcsolódási pontok: az idő, a hely, és a téma. Az összes többi, – az idő észlelése, a hely vonzizéje és a téma kifejtése már az egyéniség dolga. Ezért hangzik másként ugyanaz a költemény X. vagy Y előadásában, ezért lesz más a festmény a rajz, még akkor is ha ugyanarra a dallamra született. Alkotni jó, alkotni, felfedezni öröm, mással megosztani az örömöt még nagyobb boldogság. Harmónia. „Az élet szép. Hát Tenéked magyarázzam?”
Kedves Zsófi!
Nagyon örültem, amikor rátaláltam az oldaladra és feliratkoztam a minitréningre. Épp egy nehéz élethelyzetben voltam – vagyok és teljesen ki tudok kapcsolódni, ha sikerül valamit alkotni, Még nagyon az elején vagyok, meg kell tanulnom, hogy többet foglalkozzam magammal és azzal, amit szeretek csinálni. Ebben nagyon sokat segítesz. Még zavar, hogy nem tudok élethűen rajzolni, de igyekszem ezen felülemelkedni. 52 éves vagyok és régen szerettem rajzolni. Most úgy érzem, hogy van bennem valami, aminek a felszínre kell kerülnie. Nagyon köszönöm a segítséget!
Szeretettel:
Ági
Kedves Zsófi!
53 éves vagyok és kb.:1,5- 2 éve kezdtem el festeni. Mindig is szerettem rajzolni, főleg
grafittal. Először az üvegfestéssel kezdtem, ahol a kezdeti kontúr kitöltéses módszert
alkalmaztam, aztán már a kontúr nélküli technikát is kitanultam. Saját magamtól tanultam a technikát. Később elkezdtem akrillal vászonra festeni, amihez rengeteg festő által feltett leckét néztem meg a neten. Gyakorolni kezdtem és főleg a tájkép festészet az ami megragadott. Hogy mi a célom a festéssel? Egész életemben azt éreztem, hogy a kezemben van a tehetségem, csak az utat nem láttam amerre elindulhattam volna. A képeim sikerélményt adnak nekem amire szükségem van. Az életben a sikerélmények viszik előre az embert és nekem az elmúlt 25-30 évben erre nem sok lehetőségem adódott. Úgy, hogy a festés egy feloldódást és sikerélményt adó tevékenység számomra.Szeretném, ha a képeim minél több ember tetszését elnyernék és azt felém visszajeleznék. Nem az ismertséget keresem, csak a sikerélményt.
Üdv Gabi
60 éves leszek évvégén. Nem rég lettem nyugdijas. Imádom a festészetet a zenét. Szeretek alkotni, kreativitäsomat nem szeretném elveszteni. Szeretném ha az unokákkal együtt tudnánk alkotni, élvezni a szinek a zene szépségét. Mitől félek:leginkább attôl h, nem tudok rajzolni, festeni, ellazulni.
Kedves Zsófi!
Köszönöm a minitréning minden leckéjét. Mindig izgatottan várom az újabb feladatot, mert mindegyikben van valami kihívás, valami érdekes újdonság, ami megmozgatja az ember fantáziáját, és olyan rejtett érzéseket csalogat elő, amelyeket csak a művészet titkos, varázslatos, élménygazdag világa képes. A témák újszerűsége és sokszínűsége ami leginkább izgat engem. Köszönöm azt a művészi élményt, amit a feladatok megoldása nyújt számomra.
Kedves Zófi!
Csodás ez a festőtréning. Köszönöm Neked! Újra visszatértem a festéshez fél évszázadosan. Mindig szerettem rajzolgatni, ajándékot sajátkezűleg késziteni sőt igen vad színekkel és mintákkal még a szobákat is átfesteni. Egy hosszabb kórházi tartózkodásom után kezdtem tájképeket festegetni, de sosem voltam megelégedve velük és akinek tetszett elajándékoztam őket. Volt ugy, hogy hetekig egy képpel bibelődtem és már magam sem tudom mikor, de egyszer abbamaradt az egész festegetés. Most a lehető legjobbkor bukkantam Rád. Nagyon tetszik és teljesen feltőltödöm, megelégedettséggel veszem, hogy valamit alkottam. Rengeteg ujat találok a tréningen és igyekszem mindet kipróbálni. Néha elkeserit ha valami nem a vártnak megfelelően sikerül, de hát ez van nem vagyok festőművész, olyan és kész. Akkor azon agyalok hogyan lehet kijavitani. A Te ötleteidre és javaslataidra kitettem őket a szobám falára. Mégegyszer köszönöm, nagyon ügyes vagy, hogy ilyen nagy szeretettel motiválod az embereket a kikapcsolódásra. A videók is tetszenek, a zenékre pedig szép szines képeket festettem. Szeretettel gondolok Rád Erzsébet
Sajnos én már közelebb járok a 70-hez! Gyerek koromban sokat rajzoltam, később rövid ideig jártam önképző körbe. Sajnos apukám kényszere miatt nem jelentkeztem a képzőbe kis kitéréssel végül is építésznek tanultam. Itt szerencsére a rajz közelsége a tanulmányaim során megvolt. A munkával és a gyerekekkel sajnos ez a hobbim elmaradt. Illetve nem sajnos mert a gyerekeim örökölték a rajz szeretetét mellette a sportot és a zenét. A kreativitás szerencsére végig kísérte az életemet. A lányom iparművész lett és én örömmel éltem át a sikereit, de sajnos sokszor a csalódásait is mert ez is egy szakma-buktatókkal. Sokáig a mozgás – torna, úszás, síelés- öröme adta kikapcsolódást.Jelenleg sajnos egy csípőprotézis már gátol a régi tempómban.
Amikor a minitréningre rátaláltam, akkor ébredt fel bennem a vágy, hogy újra kezdem, kipróbálom mi van még bennem. Ezért nagyon hálás vagyok Neked! Az elején még nagyon görcsös voltam. Most amikor elkezdem a rajzot mindig egy kis izgalom, feszültség van bennem, de az”alkotás” során ez a feszültség egy örömteli, boldog érzésbe megy át. Amikor úgy gondolom elkészültem, nem mindig vagyok elégedett! Később elővéve a képeket, már jobban tetszenek, lehet hogy túl kritikus vagyok-de ott van a tehetséges lányom, aki gyönyörű dolgokat készít! Ő viszont mindig bíztat és csak nagyon finoman-nem is kritizál-korrigál, szóban! A közös tréningtől egy kicsit félek, tartok tőle a korom miatt is meg úgy érzem nem vagyok elég merész és felszabadult. A sok éves műszaki múlt egy kicsit visszafog, nekem mindig kell határozott elképzelés nem igazán tudok elszakadni a valóságtól. De egyenlőre a „valóság „festése és rajzolása is örömet okoz. Szóval keresgélem önmagam.
Elsődlegesen nagymama vagyok, sokat unokázom és segítek a gyerekeimnek – de mindenki támogatja a nagyi új hobbiját- csak legyen meg minden ami eddig!
Sokat tanulok a tréningedből és örömmel olvasom és próbálom követni az instrukciókat.
Csak köszönet, amiért újra élem a rajzolás adta örömet!
Nagyon régen, fiatal koromban jártam rajzszakkörre. Aztán nemrég – úgy 50 év múlva – kíváncsi lettem arra, mi maradt meg a régi rajzkészségemből. Sőt: tovább is mentem; elkezdtem festeni. Kapóra jött Zsófi tanfolyama, mert kaptam valami pluszt. Olyan gondolatokat, amelyekkel korábban ne m foglalkoztam.
Ha két hétig nem festek, elkezdek szorongani. És a legjobb szorongás gátló, ha nekiülök és elkezdek dolgozni.
Sziasztok!
Nagyon szépen köszönöm a rengeteg hozzászólást, véleményt, köszönőlevelet!!! Igyekszem majd folyamatosan frissíteni, újítani a minitréninget is, hogy a Ti igényeiteknek megfelelő legyen! :)
Jó szórakozást a leckékhez, és kívánom, hogy a minitréninggel oldódjanak ezek a gátlások, és az alkotás még több örömöt jelentsen!
Köszönöm, hogy ilyen lelkesen követitek a leckéimet, leveleimet!
Sárhidai Zsófi
Kedves Zsófi!
Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra, mert talán most megint kipróbálom magam hosszú idő után. Abbahagytam minden olyan tevékenységet amiben eddig örömömet leltem, tanultam virágkötészetet, belekóstoltam a dekoratőri munkába, tűz zománcoztam, mindezt saját örömömre és kedvtelésemre a közszférában végzett munkám mellett. De sajnos két és fél éve egy tragédia miatt /meghalt a 33 éves erős,egészséges fiam egyik pillanatról a másikra/már semmihez sem volt kedvem csak csináltam a napi monoton munkámat és csinálom ma is. Talán most erőt veszek magamon és kitörök ebből a letargiából, legalábbis megpróbálom. Úgy érzem, hogy a Te festő-rajzoló tréninged megérintett annyira, hogy újból nekifogjak az önkifejezésnek ami visszahozza a lendületet, az alkotás örömét az életembe. Elég nehezem szánom rá magam, de fontolgatom már hetek óta, remélem sikerülni fog. /Lehet,hogy nem kellett volna ilyen lehangoló, szomorú hozzászólást írnom, de sajnos ez az én történetem./Éva
Kedves Zsófi! A rajzolás számomra a környezetem kikapcsolását jelenti! Megszűnik minden körülöttem teljesen kikapcsol. Igen bénák a rajzok az én meglátásom szerint.De szeretem csinálni! Gátlások, önbizalom hiányzik!De hála neked pozitívum is mutatkozik. Célom? a magam megnyugtatására örömére. Szeretem a kihívásokat, azok teljesítését! Csodállak a türelmedért, odaadó munkádért,és a fantasztikus feladataidért! Szeretnék többet tudni a rajzolásról tanulni tőled! Köszönettel: Éva
Szervusz!
Nagyon jónak tartom ahogy megfogalmaztad, besoroltad, hogy a különböző korosztály
miért is rajzol. A nyugdíjig még kb. 6-7 évem van. Számomra a rajz kikapcsolódás, önkifejezés amivel a velem történő dolgokat újra átgondolom, megértem, s ezzel túl is lépek rajta. Egyenlőre gyűjtögetem a leveleidet mert nagyon nagyon kíváncsivá tettél,
szerintem csodás dolgot csinálsz azzal, hogy nagyon sok emberben gátlásokat, feszültséget oldasz fel. Számomra a technikák érdekesek elsősorban. Amiért egyenlőre gyűjtögetem a leveleidet az azért van, mert nem csak a munkahelyem elképesztően
strapás, stresszes, hanem a magánéletem is. Egyszerűen rendszerint nincs időm, energiám a rajzolással, festéssel foglalkozni! Ami jó az életemben a párom, aki biztat, ugyanakkor büszke is rá, hogy a festészettel foglalkozok.
Ide tartozó gondolat, tény még, hogy rendszerint hetes, éves kihagyásaim vannak a mindennapi túlhajszoltság miatt, s az is feszültséget elégedetlenséget okoz saját magammal szemben, hogy ha újra kell kezdenem dolgokat a gyakorlás hiánya miatt számomra nagyon kezdetleges, régi színvonaltól messze elmaradó alkotásokat készítek.
Sok sikert kívánva üdvözlettel:
Márta
Kedves Zsófi!
Én is – mint a többség -,gyermekkorban fedeztem fel magamban a festés/rajzolás örömét. A szüleim nem tartottak elég tehetségesnek ahhoz, hogy a tanulmányaimat ebbe az irányban folytathassam. Emlékszem, középiskolás koromban, a legnagyobb boldogságot az jelentette, ha készen voltam a leckéimmel, és az aznapra kirótt házimunkával, leülhettem 1-2 órára festeni. Nagyapám a MÁV-nál dolgozott vagonokat festett, ő hozott nekem gyógyszeres üvegekbe olajfestéket. Festettem mindenre, ami egy családi háznál megtalálható. Fémre, fára, kartondobozok hátuljára.
Miután férjhez mentem és jött a három gyerek, mindez abba maradt.
De elkezdtem gyűjteni a művészeti albumokat, főleg az impresszionizmus érintett meg. Sokat alkottam akkor is. Dekoráltam a gyerekszobát meséskönyvekből ellesett képekkel ekkor főleg vízfestékkel dolgoztam.
Rájöttem, hogy minden olyan „munka” jól esik a lelkivilágomnak, amit a két kezemmel végzek, üvegfestés, gyöngyfűzés, különböző kézimunkák, varrás, kötés, horgolás, díszek készítése termésekből és már nem is tudom mi mindent csináltam a gyerekekkel együtt.
Ebben az évben leszek 62 éves, és most is egyre jobban vágyok „alkotni”.Nagyon megörültem, amikor a mini-tréningedet megtaláltam. A leckéidet elolvastam, de még nem volt elég bátorságom hozzáfogni.
De már az olvasottak is tudtak egy kis erőt adni. Olvasom a többiek hozzászólásait, és azok is adnak újabb és újabb kis erőt.
Talán lesz bátorságom újrakezdeni?!
Köszönöm, hogy meghallgattatok.
Judit