Hogyan alkoss? – mit üzenne most a gyerekkori éned? 5 tipp a gyermeki alkotáshoz

A legtöbben olyanok vagyunk, hogy ahogy idősödünk, egyre jobban aggódunk minden apróság miatt, egyre kevésbé vágunk bele új dolgokba. A hétköznapi robotolás beszippant minket, és csak telnek-múlnak a napok, mígnem egyszer csak azt vesszük észre, hogy eltelt 30-40-50 év úgy, hogy nem foglalkoztunk azzal, ami igazán boldoggá tesz minket.

Megfigyeltem, hogy sokan csak akkor ragadnak újra színes ceruzát vagy ecsetet a kezükbe, mikor a gyermeküknek szeretnének valamit lerajzolni, majd rájönnek, hogy ők ezt gyerekként mennyire élvezték… Vagy a másik gyakori eset, amikor nyugdíjas korban új hobbi után néz az ember, és újra felfedezi az alkotás örömét.

Ezzel a blogbejegyzésemmel arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nemcsak gyerekként lehet önfeledten alkotni, hanem az életünk során bármikor!
Ahhoz, hogy bátran, bármikor nekikezdjünk rajzolni vagy festeni, érdemes tudatosítani magunkban pár dolgot, ami gyerekkorunkban még természetes volt. Rengeteget tanulok a kislányomtól, ő segít felidézni azt is, milyen volt gyerekként alkotni.

Szóval vegyünk példát a gyerekekről, akik még ösztönösen, az önkifejezés eszközeként használják a ceruzát, a krétát és a festéket. Egyáltalán nem agyalnak azon, ki mit fog szólni a rajzukhoz, hiszen ők csak azért alkotnak, hogy papírra vessék gondolataikat. Egyszerűen a maguk szórakoztatására firkálnak, mázolnak, alkotnak.
Ezt persze nehéz felnőtt fejjel is hasonlóképpen csinálni, de nem lehetetlen!

A probléma legtöbb esetben ott kezdődik, amikor kamaszként egyre nagyobb elvárásaink vannak magunkkal szemben, és egy rosszabbul sikerült rajz kudarca után azt hisszük, ehhez nincs tehetségünk…
Ez a tökéletességre való törekvés egy bizonyos szintig jó, de nem szabad túlzásba vinni, ugyanis lehet, hogy így soha nem lesz igazi sikerélményünk.

Ahelyett, hogy megpróbálnánk egyből egy élethű portrét vagy tájképet festeni, fejleszteni kell magunkat lépésről-lépésre.
Sokan el sem tudják képzelni, hogy a saját fantáziájuk alapján rajzoljanak, fessenek. Túlzottan ragaszkodnak a valósághoz.

Tehát az első és legfontosabb dolog, amire a gyerekkori éned most ösztönözhet, az az élvezettel teli, boldog alkotási folyamat. Légy laza, csak akkor állj neki, ha kedved van!

A második legfontosabb: felejtsd el, hogy tökéletes legyen!
Használjuk a fantáziánkat és hozzuk ki a legtöbbet egy-egy alkotásból.

A harmadik dolog: bátran a színekkel!
A gyerekek nagyon bátran használják a legélénkebb, legfurább színeket is, sőt, ezeket gátlások nélkül keverik is. Nem baj, ha lila a fű vagy rózsaszín a kutya… Miért is ne lehetne? Használjunk tehát bátran élénk, akár szokatlan színeket minden mennyiségben! :)

A negyedik fontos tanulnivaló: nem baj, ha koszos lesz a kezed!
Például Te festettél már az ujjaiddal? Az ajándék emailes leckéim egyikében részletesen leírom, miért olyan különleges ez a “technika”, amikor közvetlenül érintheted a vásznat, és szabadon játszhatsz a festékkel, akár egy gyerek!

Az ötödik jó tulajdonság, amire a gyerekkori éned taníthat, hogy nem szabad félni az új technikáktól, eszközöktől! Mindent ki kell próbálni, hiszen csak így tudhatod meg, hogy neked való-e pl. a zentangle rajzolás, az akril vagy az akvarell festés…
A NYÁRI ÉLMÉNYKURZUSBAN számtalan technikával ismerkedhetsz meg közelebbről egyszerű, kezdőknek szóló, kreatív feladatokon keresztül!
Kattints ide és ismerd meg a részleteket >> NYÁRI ÉLMÉNYKURZUS

És az utolsó (+1 tipp): ne félj a nagy és lendületes mozdulatoktól! A gyerekeket még az sem akadályozhatja meg a festésben, ha például az ecset vagy a vászon nagyobb mint ők! Sőt, ez még nagyobb szabadságot ad, szinte megtáltosodnak tőle! Próbáld ki Te is!