Alkotói válságban

Te voltál már alkotói válságban? Amikor azt érezted, nincs kedved alkotni. Nincs kedved elővenni a festőkellékeidet. Nem jön az ihlet. Próbálsz felülkerekedni rajta, de valamiért nem megy. Még a régi alkotásaidra is olyan furcsa érzés ránézni. Mintha nem is Te alkottad volna őket…

Életünk során többször is kerülhetünk alkotói válságba, és többféle oka is lehet ennek. 

Vannak életszakaszok, amikor az embernek valamilyen életesemény annyira eltereli a figyelmét a többi dologról, hogy egyszerűen eszébe sem jut az alkotás. Ilyen volt nekem, mikor mély gyászban voltam. Tudtam, hogy egyszer újra alkotni fogok, addig pedig hiába erőltetném a dolgot, nem menne.

De lehet sok más oka is. Ha valami más – pl. munkahelyi, családi gond, vagy egészségügyi probléma – olyan hangsúlyt kap az életedben, hogy folyton azon agyalsz, próbálod megoldani, vagy átvészelni, akkor is háttérbe szorulhat az alkotás, és úgy általában, minden hobbi.

Ennek az ellenkezője is vezethet alkotói válsághoz: ez egyfajta kiégés, amikor az ember régóta csinálja ugyanazt az alkotói tevékenységet, és egyszerűen megunja, elege lesz belőle. Ilyenkor érdemes újítani, más technikát vagy teljesen más kreatív hobbit kipróbálni! Idővel lehet, hogy visszatérsz az eredeti hobbidhoz, és új lendülettel kezdhetet újra, ami jót fog tenni!

Lehet alkotói válság olyasmi miatt is, hogy túl elérhetetlen célt tűzöl ki magad elé, és az alkotásban átélt kudarcok vezetnek oda, hogy elmegy a kedved az egésztől.

Ez az elérhetetlen cél lehet olyan is, amit régebben könnyedén teljesítettél, és most nem érted, miért megy nehezen, vagy miért nem sikerül úgy festeni, rajzolni, mint régen.

Amikor nem jön az ihlet, elkezdesz inspirációk után kutatni, képeket, videókat nézel, hogy felturbózd az alkotókedvedet. Egy idő után azt veszed észre, nem is alkotsz semmit, csak mások alkotásait nézed, és ez válik egyfajta időtöltéssé a tényleges alkotás helyett. 

Szerintem ez is egyfajta alkotói válság, mert nem cselekszel, hanem folyton csak tervezgetsz és vágyakozol. Közben az önbizalmad egyre csökken, mert azt érzed, Te úgysem tudod ezeket úgy megvalósítani, ahogy azokban a villámgyors videókban látod.

…és létezik ennek az ellenkezője is, amikor valakinek nincs kedve inspirációt keresni, és teljesen motiválatlannak érzi magát. Lehetnek egyéb lelki gondjai, amik elhalványítják az alkotás iránti vágyat is.

Hidd el, sokan vannak így! Ha visszatérő, vagy régóta fennálló lelki probléma az ok, érdemes segítséget kérni, pl. pszichológushoz fordulni.

Ezek az alkotói válságok lehetnek rövidebbek, hosszabbak, van akinél évekig tartanak. Talán jobb érzés úgy megélni ezeket, hogy tudjuk, érezzük, egyszer lecseng, túllendülünk rajta, és jön valami új szakasz az életünkben, amikor újult erővel kezdünk neki az alkotásnak is.

De lehet olyan válság is, amikor nem látjuk a végét, reményvesztettnek érezzük magunkat. Lehet, hogy ilyenkor jobb teljesen „parkolópályára” tenni az alkotást (legalábbis azt a módját, ahogy eddig alkottál), és bizonyos idő elteltével megpróbálkozni valami mással. Pl. ha eddig festeni próbáltál, de most sehogy sem megy, akkor próbáld ki az agyagozást, a horgolást vagy a szövést. Ezek csak példák. De segíthetnek túllendülni az alkotói válságon, miközben azért aktívan dolgozhat a kreatív éned.

Mikor az ember túllendül egy ilyen alkotói válságon, visszatekintve szinte nem is érti magát: hogy hogy nem tudtam alkotni, miért hagytam ki ennyi időt?

Pedig ez egy természetes folyamat, szerintem. Se az alkotást, se az alkotás elengedését nem lehet erőltetni. Tehát az sem feltétlenül működik, hogy „engedd el, majd később sikerül…” Én inkább azt mondom, próbálkozz vele, amíg jól esik, és ha már azt érzed, erőltetned kell, akkor inkább keress valami más tevékenységet, átmenetileg! Mindig lebegjen ott a képzeletedben, hogy „ez csak átmeneti, majd jön egy új korszak!”

Sokkal természetesebb érzés lesz visszatérni az alkotáshoz, ha megélted ezt a válságot. Az idő is segít – talán elcsépelt, de úgy érzem, egy új évszak beköszöntével az ember új lendületet kaphat, még akkor is, ha ez az új évszak a ködös, hideg, barátságtalanabb ősz…

Te voltál már alkotói válságban?
Mi segített túllendülni rajta?
Oszd meg velem a gondolataidat!