Amikor kinyílik egy új világ…

Ismerős érzés, amikor kinyílik egy új világ, és szinte szárnyalsz az alkotásban?

Mi lehet rád ilyen pozitív hatással? Egy új technika megismerése? Egy új művészkellék készlet, amit ajándékba kapsz? Egy új sikerélmény? Oszd meg velem, neked mi ad extra löketet az alkotáshoz! A bejegyzés végén én is elárulom, az én életemben mik voltak azok a meghatározó dolgok, események, amik egy új világot nyitottak meg előttem…

De mi lehet az oka annak, ha azt érzed, megrekedtél az alkotói utadon… Ha nem érzed a szárnyalást, ha elégedetlen vagy, ha nem jön az ihlet, és sikertelennek érzed magad…

Pár lehetséges ok:

– ha nagyon elmerülsz egy technikában, esetleg évekig nem is próbálkozol mással…
– már unod a megszokott technikákat, meglévő eszközeidet, valami újra vágysz…
– nincs sikerélményed, mert azt próbálod követni, amiben valamelyik ismerősöd, vagy valaki, akire felnézel, annak szuperül megy…
– azokkal a technikákkal ismerkedsz csak, amik a legnépszerűbbek, pl. jobb agyféltekés rajzolás (grafittal) vagy pl. az akrilfestés, a színezők világa… de lehet, hogy rád egy teljesen más technika vár, ami sokkal inkább neked való
– ragaszkodsz ahhoz, hogy a végeredmény legyen megfelelő, valósághű
– csak akkor lennél elégedett, ha mások elismerését is kivívnád az alkotásaiddal…

Pedig lehet, hogy nem is ez a Te utad…

Milyen érzés lehet, mikor tányleg rátalálsz az alkotásnak arra a módjára, amit tényleg élvezel?

– kinyílik egy új világ…
– hirtelen tele leszel ötletekkel…
– élvezed magát a folyamatot…
– alig várod, hogy kísérletezz…
– végre sikerélményed van…

Új impulzusok érnek, ha Te magad nyitott vagy az újdonságokra!
Ezért is érdemes sokféle technikát kipróbálni, bátornak lenni. A művészellátóban kipróbálni azokat az eszközöket, amiket direkt ezért tesznek ki a polcra.
Krétát, ceruzát, festékeket akár egyesével is lehet vásárolni: ezt is érdemes kreatívan kihasználni.
Nyitott szemmel járni, feljegyezni, gyűjteni azokat a képeket, technikákat, amik tetszenek…
Sok időt tölteni a természetben, és aztán ha újra lehetséges, kiállításokra járni, utazni, mindenhová vázlatfüzetet vinni magaddal…

Mik voltak számomra ilyen új ajtók, melyek mögött egy új világ tárult fel:

1988 Elkezdtem kerámia szakkörre járni: még óvodás voltam, és maga a műhely egy igazi csodavilág volt számomra. Véninger Margit néni, aki vezette a foglalkozást, sok érdekes technikát mutatott, de hagyta, hogy minden gyerek a saját stílusában alkothasson. Ez számomra egy fontos állomás volt, és csupa kedves emlék fűz ide.

1989 Szépművészeti Múzeum, reneszánsz bál: elvarázsolt a környezet, a csodás festmények, és hogy mindenki reneszánsz ruhában volt. Én a húgommal vettem részt, életre szóló élmény volt. Később már ismerősként tértünk vissza a múzeumba, minden látogatás egy löketet adott az alkotáshoz is. Emlékszem, hogy imádtam az egyiptomi részleget is, kicsiként, aztán nagyobb iskolásként is.

1992 Lyon, Franciaország, művészkellék bolt: családi nyaralás volt, és betértünk Lyonban egy bevásárló központba. Itthon még nem voltak ekkor ilyen méretű üzletek, a sarki papírbolt kínálatánál nagyobbat el sem tudtam képzelni. Ez a lyoni művészkellék bolt maga volt a paradicsom! Soha nem felejtem el, már a ceruzák és festékek látványa is inspiráló volt.

2000 Vác, kiállítás: gimnazista voltam, és ez volt az első olyan kiállítás, aminek a rendezésében is részt vettem. Kifejezetten inspirálóan hatott rám, hogy láttam más tehetséges fiatalok alkotásait, és büszke voltam, hogy köztük lehet az én alkotásom is, aminek a tenger volt a témája (azóta is nagy kedvenc, ez a kép a Művésznaplóban is szerepel!)

2006 Pannónia Filmstúdió: animációsfilm készítést tanultam, de végül nem ezzel kezdtem el foglalkozni… ettől függetlenül mérföldkőnek tekintem, mert bár kinyílt előttem egy új világ, azt is megtanulatm, ez nem az én utam, én nagyobb alkotói szabadságra vágyom…

2008 a nagyamám, Szuppán Irén egyik kiállítása Budapesten, a Stoll’Art galériában: sok kiállítása volt a Mamának, de erre nagyon emlékszem, jó hangulatú volt a megnyitó, több kiállító is volt, csodaszép alkotásokkal. Emlékszem még a gödöllői GIM-Házban rendezett kiállításokra is, amik szintén szép emlékek, több megnyitón még hegedültem is a húgommal. :)

2010 után az internet segítségével is kinyílt egy új világ, és olyan művészeket ismerhettem meg szerte a világban, akik munkája számomra példaértékű és rendkívül inspiráló (pl. Flora Bowley festőművésznőjé). A saját vállalkozásom elkezdésével egy azóta is tartó, folyamatos inspiráció-forrás az internet. Az akrilfestéket, a pasztellt és az akvarellt is ennek hatására próbáltam ki, mert azelőtt ezek az eszközök számomra nem voltak annyira ismertek, főként színes ceruzával, akvarell ceruzával alkottam addig.

2012 Szépművészeti Múzeum: elkezdtem foglalkozásokat tartani, és ezáltal a kulisszák mögé is betekinthettem: láttam, hogyan zajlik a munka a restaurátoroknál, vagy az akkor még felújításra váró, lezárt csarnokban. Számomra ez is egy új ajtó volt, és megtapasztalhattam, milyen érzés másokat inspirálni, és átadni nekik valamit…

2015 Anya lettem, és ezzel nemcsak hogy egy új világ nyílt ki előttem, hanem olyan érzéseket tapasztaltam meg, amik azóta is áthatják az alkotásaimat. Rengeteget tanulok a lányaimtól, az ő kreativitásuk olyan számomra, mint egy kristálytiszta, éltető forrásvíz! :)

2018 Vidéki környezetbe költöztünk, egy természetvédelmi területtel határos telekre. A csend, a nyugalom, a lelassult élet újabb kaput nyitott meg az alkotás terén is: legfőbb ihletadóm a természet.

2020-2021 Bár élvezem az egyszerűséget, a nyugalmat, egyre inkább vágyok egy kis nyüzsgésre, kiállításokra, utazásra… Remélem, hamarosan lesz rá lehetőség, és újra felpezsdül az élet a művészvilágban is! :)

Neked mi ad extra löketet az alkotáshoz? Milyen konkrét eseményekre, dolgokra emlékszel az életedben, amik nagy adag inspirációt, motivációt jelentettek?
Írd meg egy kommentben!

Ha szeretnél több száz inspiráló anyaghoz hozzáférni, és egy támogató alkotói közösség részese lenni, akkor csatlakozz a Titkos Művésznők Társaságához!

Ide kattintva megtudhatsz mindent a csatlakozásról »
Tetszett? Kérlek, hogy kattints a lenti ikonokra, és oszd meg a Facebookon! Köszönöm, ezzel sokat segítesz nekem :)

Megosztás a Facebook-on

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


8 hozzászólás “Amikor kinyílik egy új világ…”

  1. Palotai Kata szerint:

    Kedves Zsófi!
    Manapság éppen azt a korszakomat élem, amikor tele vagyok ötletekkel, tervekkel…Bármerre járok, lehet az a nyüzsgő belváros, vagy épp csendes természet, ezernyi elképzelés, ötlet jelenik meg a fejemben. Szerencsére mostanában jóval több időm jut ezek megvalósítására is. A sok inspiráció, terv, ötlet nálam magával hozza azt is, hogy “csapongok” a technikák között… Egyik nap még akvarellel festek, másnap az akril, vagy akár a pasztell ceruza/kréta kerül elő. :) Nem fogom vissza magam az egyedi ötletek megvalósításában sem, nemrégiben például a tűfilccel készített madár rajzomat “hirtelen felindulásból” arany színű akril festékkel díszítettem.
    Nem szokta kedvem szegni, ha egy-egy technika elsajátítása nehezebben megy, olyankor pihentetem picit, majd újra “nekifutok.” :)
    Az alkotással kapcsolatos egyik meghatározó élményem az általános iskolai éveimhez köthető. Rajzszakkörös voltam, és rajzversenyekre is benevezett Kovásznay Eszter tanárnő. Személyében csodálatos embert, és pedagógust ismertem meg. Nála nem voltak unalmas órák, minden tanítványában fenn tudta tartani az érdeklődést még a művészettörténet órákon is. :) Sokszor vitt bennünket kiállításokra, vele jutottam el először a Műcsarnokba.

    1. Sárhidai Zsófia szerint:

      Kedves Kata!
      Köszönöm szépen, hogy ilyen részletesen megosztottad velem, számodra mik az inspiráló dolgok, emlékek. Eszembe juttattál még sok iskolai emléket, a művészettörténet órákat, melyek számomra is nagyon inspirálóak voltak, és rájöttem, hogy több mindent kihagytam még a felsorolásból, de nem baj… Majd legközelebb, ha írok hasonló témában, kiegészítem. :) Örülök, hogy ilyen bátran próbálkozol mindenféle technikával, és látom, hogy milyen élvezettel teszed ezt, ez sugárzik is az alkotásaidról! ;) Köszönöm, hogy írtál, és még sok csodaszép alkotást kívánok neked!
      Zsófi

  2. Alt Marcsi szerint:

    Drága Zsófi, nagyon szeretem az írásaidat. Mindig jókor jönnek az üzeneteid. Most sem volt másképp. Szerencsére engem egyáltalán nem érdekel, hogy másnak tetszik-e amit csinálok. Én jól érzem magam alkotás közben, és nekem ez a legfontosabb.
    Szeretettel: Marcsi

    1. Sárhidai Zsófia szerint:

      Kedves Marcsi!
      Ez a beszéd, jó volt olvasni ezt a frappáns választ! :) Ezt sokan nem tudják ilyen lazán venni, meg akarnak felelni valakinek, valaminek, és ez tényleg gátolja az örömteli alkotást. Örülök, hogy követed a bejegyzéseimet, jelentkezem még sok hasonló írással, motiváló bejegyzéssel!
      Jó alkotést, szép napot neked!
      Zsófi

  3. Veres Anna szerint:

    Kedves Zsófi!
    Nekem az unokáim születése volt ilyen. Köszönöm, hogy megosztottad velünk a gondolataidat!

    1. Sárhidai Zsófia szerint:

      Kedves Anna!
      Köszönöm, hogy leírtad! Sok-sok örömteli együtt töltött időt kívánok az unokáddal, és jó alkotást! :)
      Zsófi

  4. bury katalin szerint:

    Nekem nagyon fontos volt eddigi életemben a zene. Igazából mindig az a zene tetszett, mely az adott pillanatnyi hangulatomat meg tudta változtatni.
    S ugyanígy vagyok az alkotással is, hogy ha szól a zene, akkor jön az ihlet, több kevesebb produktummal, hisz van olyan, amikor nagy a lendületi kezdés, aztán valamilyen időzavart érzek, s nem megy tovább.
    Azt gondolom, s próbálom magamban tudatosítani, hogy az időnek nem szabadna korlátoznia az alkotói tevékenységemet. Pedig sajnos gyakran azt teszi velem. S ilyenkor nem megy a szárnyalás, kicsit frusztráltnak érzem magam, s lehet, hogy lemondok a megkezdett alkotásomról.
    Ha önmagamat képes leszek felszabadítani, akkor jöhet az alkotói háttérzene, s megindul az alkotói fantázia, mely remélhetőleg közvetít majd a kezembe is
    egy nagyfokú önbizalmat, magabiztosságot.

    1. Sárhidai Zsófia szerint:

      Kedves Katalin!
      Olyan jó, hogy ezeket leírtad… Igen, az idő, illetve az idő beosztása nekem is nagy nehézséget okoz, sokszor elmarad az alkotás, mert a gyerekek mellett nem jön össze, hogy még világosban, egyedül lehessek… De ahogy nőnek, egyre több lehetőségem lesz, érezem… :) A zene számomra is nagyon fontos, ennek is szentelek majd egy külön bejegyzést, nagyon örülök, hogy ezt eszembejuttattad!
      Szép napot neked, és jó alkotást!
      Zsófi