Nyári könnyedség: ne bonyolítsuk túl az alkotást!

Ebben a nyári hőségben sokan teljesen elhagyják az alkotást, és csak ősszel térnek vissza szeretett hobbijukhoz. Ennek sokszor az az oka, hogy nem esik jól egy helyben ülni, görnyedni az rajzasztal fölött, a szabad időnkben inkább hűsölésre, semmittevésre vágyunk. Most egy olyan mini leckét hoztam, ami kb. 10 perc alatt megvalósítható – akár egy nyári zápor ideje alatt, amikor kénytelenek vagyunk behúzódni a kuckónkba. :) Vagy a nyaralás után is jól eshet, levezetésnek, hiszen felhasználhatjuk benne az utazás alkalmával gyűjtött kincseket…

Olvass tovább! >>

Kedvenceim: a vadvirágok

Szerencsés vagyok, mert egy vadvirágos-árvalányhajas, csodaszép rét közvetlen szomszédságában lakom, egy karnyújtásnyira az ihletet adó természettől. Imádok vadvirágokat festeni! De ez a szenvedély már akkor is megvolt, amikor lakásban laktam, az inspirációt pedig alkalmi kirándulások adták, illetve vadvirágos könyvek, növényhatározók. :)

Olvass tovább! >>

Alkoss szabadon a szabadban!

Miért más a szabadban alkotni, mint a négy fal között? A friss levelgő eleve jót tesz a testnek, léleknek, és szellemileg is felfrissít. Kiszabadulva a szobából a kreativitás is mintha hirtelen felszabadulna: mint egy gyermek, aki alig várja az iskolában a szünetet, hogy végre kedvére futkorászhasson az udvaron. Ez a frissesség, ez a szabadság-érzés mindig valami meglepetésszerű nyomot hagy a papíron vagy a festővásznon. Próbáld ki Te is! Lepd meg magad egy kis szabadban alkotással…

Olvass tovább! >>

Amikor kinyílik egy új világ…

Ismerős érzés, amikor kinyílik egy új világ, és szinte szárnyalsz az alkotásban?

Mi lehet rád ilyen pozitív hatással? Egy új technika megismerése? Egy új művészkellék készlet, amit ajándékba kapsz? Egy új sikerélmény? Oszd meg velem, neked mi ad extra löketet az alkotáshoz! A bejegyzés végén én is elárulom, az én életemben mik voltak azok a meghatározó dolgok, események, amik egy új világot nyitottak meg előttem…

De mi lehet az oka annak, ha azt érzed, megrekedtél az alkotói utadon… Ha nem érzed a szárnyalást, ha elégedetlen vagy, ha nem jön az ihlet, és sikertelennek érzed magad…

Olvass tovább! >>

Akvarell könyvjelzők és színes ceruzával illusztrált noteszek 2/2. rész

Az első részben bemutattam (Ha nem láttad, kattints ide!), hogyan készültek a könyvjelzők egy különleges, vegyes technikával: akvarell festékkel illetve viaszkrétával. Egy befejező művelet még kimaradt, amit most megosztok veletek, illetve bemutatom a könyvjelzőkhöz készült illusztrált noteszeket is…

Olvass tovább! >>

Akvarell könyvjelzők és színes ceruzával illusztrált noteszek 2/1. rész

Még karácsony előtt készítettem sok-sok könyvjelzőt, akvarell technikával, egy apró kis viaszkrétát is bevetve, amitől igazán különleges lett a végeredmény. Régi álmom volt, hogy egyedi, illusztrált noteszeket is készítsek, most végre ez is megvalósult: minden könyvjelző kapott egy vele harmonizáló noteszt.

Az első részben bemutatom, hogyan készültek a könyvjelzők

Olvass tovább! >>

Gondolatok inspiráló idős emberekről, akik utat mutatnak nekünk…

Van az utcánkban egy idős, több mint 80 éves néni, Marika néni. Nem itt lakik, hanem Budapesten, de minden nap kijön a telekre, hogy eltöltsön itt néhány órát: megetesse a madarakat, rendezgesse picit a kertet. Minden áldott nap! Vonattal jön, és az állomástól jó fél órát gyalogol, mire ideér. Lassú léptekkel, mindig ugyanazon az útvonalon, kitartóan. Egy kis kertje van, pici házzal, amihez egy mesebeli kis ösvény vezet a kertkaputól. Mindig csodálattal nézem, őt is, a kertjét is…

Olvass tovább! >>

Irigylésre méltó ez a gyermeki fantázia…

A minap Julcsi lányom egy hattyúval tért haza az oviból. Igen, a képen látható hattyúval, amit egy kis botból formált meg. Féltve tartogatta a kezében, majd megengedte, hogy én is megfogjam…

– Anya, ne úgy! Nem látod, hogy ott a szeme?!
– Bocsánat, tényleg… :)

Olvass tovább! >>

Csendes készülődés

Olyan sok szomorú hírt kapok mostanában. Kedves közeli és távoli ismerősök mennek el… Sok olvasómtól kapok levelet, amiben leírják, hogy most nem tudnak az alkotással foglalkozni, mert annyi rossz történt velük, a családjukkal, a környezetükben sokakkal.

Ez teljesen érthető! Nagyon együttérzek mindenkivel, akit megvisel ez az időszak. Most azt tapasztalom, hogy bizony van olyan, hogy ezt is el kell engedni: nem lehet mindig elterelni a figyelmünket, nem lehet mindig az alkotásban vigaszt keresni, nem lehet mindig elbújni a rossz gondolatok, aggodalmak elől, és lekötni magunkat a rajzolással és a festéssel.

Olvass tovább! >>