Csendes készülődés

Olyan sok szomorú hírt kapok mostanában. Kedves közeli és távoli ismerősök mennek el… Sok olvasómtól kapok levelet, amiben leírják, hogy most nem tudnak az alkotással foglalkozni, mert annyi rossz történt velük, a családjukkal, a környezetükben sokakkal.

Ez teljesen érthető! Nagyon együttérzek mindenkivel, akit megvisel ez az időszak. Most azt tapasztalom, hogy bizony van olyan, hogy ezt is el kell engedni: nem lehet mindig elterelni a figyelmünket, nem lehet mindig az alkotásban vigaszt keresni, nem lehet mindig elbújni a rossz gondolatok, aggodalmak elől, és lekötni magunkat a rajzolással és a festéssel.

Mert bizony van olyan, hogy nincs hozzá kedvünk. Nincs ihlet, nincs ötlet, kimaradnak az alkotással töltött esték.

Sokan panaszkodnak fáradtságra is: mert otthon vannak a gyerekek, mert fárasztó a home-office, mert jönnek-mennek a frontok. Átérzem mindezt, néha tényleg jó kipanaszkodni magunkat.

Átalakultak a hétköznapok, és mindez már tavasz óta egy olyan megfoghatatlan, nyomasztó, sötét felhőként nehezedik ránk. Én csak most kezdtem el érezni a súlyát…

Ezért nálunk most még csendesebb az adventi készülődés, mint korábban. Most jólesik a lelkemnek az egyszerűség. A belső csend megnyilvánul most mindenben, ami körülvesz:

  • idén nincsenek díszek az adventi koszorúnkon… csak az örökzöld fenyőágak – mert így esik jól!
  • idén olyan egyszerű dolgokat alkotunk a gyerekekkel, mint pl. muffin papírból hópelyhek
  • idén picit megfakultak a színek, nem vágyom arra, hogy élénk színekkel fessek – jobban vonzanak a visszafogott, natúr árnyalatok
  • idén nincs nyüzsgő karácsonyi vásár, nincs nagy családi összejövetel, minden csendesebb, egyszerűbb, minden otthon zajlik

Most jól esik ez a csendesség. De vajon hogy lesz mindez a hosszú téli időszakban? Mikor vágyok majd arra, hogy kitörjek ebből a csendből, és újra nyüzsögjek, pörögjek, alkossak?

Hát nem tudom… Lehet, hogy elég hamar? :)
Most jól esett leírni ezeket a gondolatokat. Egész furcsa érzéssel tölt el, ha a régi képeimet nézem: hogy tudtam ilyen millió színből, részletből, apró témából álló képeket készíteni?

Nagy változás ez, érzem. Nem gondoltam volna soha, hogy 2020 ilyen nagy változást hoz…

Igaziból már várom 2021-et, hogy lezáruljon ez az év, és új lendületet vehessek. Addig pedig töltekezek ebből a csendből, a sétákból, a hópehely-farigcsálásból, és az egyszerű, tiszta színekből…

Kívánok Neked és a családodnak jó egészséget és meghitt, nyugodt adventi készülődést!

Jelentkezem még inspiráló írásokkal, de most olyan jól esett ezeket a gondolatokat megosztani veled.

Köszönöm a figyelmedet!
Szeretettel:
Zsófi

Ha szeretnél több száz inspiráló anyaghoz hozzáférni, és egy támogató alkotói közösség részese lenni, akkor csatlakozz a Titkos Művésznők Társaságához!

Ide kattintva megtudhatsz mindent a csatlakozásról »
Tetszett? Kérlek, hogy kattints a lenti ikonokra, és oszd meg a Facebookon! Köszönöm, ezzel sokat segítesz nekem :)

Megosztás a Facebook-on

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


105 hozzászólás “Csendes készülődés”

  1. Drávainé Kati szerint:

    Kedves Zsófia!
    Jólesett olvasni írásodat, mely tükrözte a váratlanul ránk zúduló, ismeretlen járvány jelenlegi szakaszában átélt, ismeretlen és rettenetes következményeit. Te
    fiatal tehetség vagy, Én ahogy mondani szokták, már megettem a kenyetem javát 23-án 76 éves leszek, férjem júniusban 80. és márciusban jó lenne együtt ünnepelni az 56.házassági évfordulónkat. Én már nem is kívánok mást, mint hogy legalább az első dédunokámat megérjem. De ehhez egy lakás hiányzik, mert temészetesen albérletbe nem születhet baba. Ez keserít engem el még a bezártságnál is jobban. 2 gyermekünk és 4 unokánk van, Ők szerintem olyasmi idősek mint Te. A legidősebb unokám Gábor májisban szeretne megnősülni, kérdés, hogy sikerül-e. Így megértem a képeid színeinek megváltozását, azt hiszem az egész életünk hirtelen fakó és feketébe hajló lett a gondoktól és ránktörő járvány áldozatsinak ilyen óriási száma miatt.

  2. Heizer Andrea szerint:

    Kedves Zsófia!
    Először is reményteli békés Szeretetteljes Új esztendőt szeretnék kívánni! 🍀🥳🎉🍀
    Igen minden megváltozott körülöttünk és bennünk, semmi sem a régi már. Minden elcsendesedett, virtuális öleléseket küldünk egymásnak.
    Megfagyott minden, nem érinthetjük meg a szereteinket sem, ez borzasztó érzés. A napok félelmekkel szorongásokkal teljesek, ez az egész egy rémálom. De bizakodóan tekintek erre az évre, hogy talán eljön a megváltás ideje, és újra örülhetünk egymás társaságának.
    Sajnos engem sem köt le mostanság semmi, nincs ihletem rajzolni sem.
    Várom további inspiráló gondolatait!
    Üdvözlettel : Andrea

  3. Kováts Ági szerint:

    Kedves Zsófi, mindig nagyon szép, megindító gondolatokat írsz le, amiket öröm olvasni. Akkor is öröm, ha éppen szomorú dolgokról írsz, mert pontosan úgy van szerintem is, ahogy írtad: nem kell mindig úgy tenni, mintha…..
    2020 szerencsére már a múlt, 2021 pedig elhozza a várt kilábalást ebből a helyzetből, de az alkotás, még ha monokróm is, vagy ritkábban ért el, nekem mindig megnyugvást hozott eddig a nehéz időkben, és ez a csoport is felüdülést jelent a számomra :)
    Boldog új évet kívánok Neked és Családodnak :)

  4. Szeipné Margit szerint:

    KEDVES ZSÓFIA!
    KÖSZÖNÖM A KEDVES SOROKAT. AZ UTÓBBI HÓNAPOKBAN AZ ÉN CSALÁDOM IS ÁTÉLT BETEGSÉGET, FELÉPÜLÉST, TEMETÉST EGYARÁNT.
    ELMARAD A NAGY CSALÁDI KARÁCSONYI EBÉD-VACSORA, AMIT NÁLUNK SZOKTUNK ÜNNEPELNI.
    AZ IDÉN A MEGHITTSÉG LESZ A KÖZÉPPONTBAN.
    BÉKÉS KARÁCSONYT KÍVÁNOK.
    MARGIT