Délelőtt együtt alkottunk a 4 éves nagylányommal, Julcsival. Csillogtak a szemei, élvezte, hogy sokáig rajzoltunk egymás mellett, és én nem rohantam sehova. Bevallom, ez az utóbbi pár napban nem nagyon sikerült. Ő is érzi azt a feszültséget, bizonytalanságot, ami ebben a rendkívüli helyzetben felgyűlt bennünk, és láttam rajta, mennyire értékeli, hogy nyugiban leültem vele. Aztán ovisat játszottunk, mert csodálkozott, hogy most nincs ovi, és volt egy kis hiányérzete… A pici még csak 7 hónapos, de biztosan ő is érzi a feszültséget, mert sírósabb, sokkal jobban igényel engem, mint az elmúlt időkben…
Hát most minden lelassult, szinte megállt az élet. Biztos Te is hasonlóképp érzel: tele vagy bizonytalansággal, aggodalommal, folyton figyeled az új híreket, próbálod átszervezni az életeteket, kezelni a feszültséget otthon, és közben kiélvezni azt, ami ebben a szürreális helyzetben ajándékként csöppent az öledbe:
AZ IDŐ…
mely most végtelen…
Ki tudja meddig, otthon töltjük az időt, és várjuk, hogy a sok rossz hír után majd egyszer jó hírek jönnek, és fellélegezhetünk. Újra mehetünk, amerre csak szeretnénk, és elkezdhetünk építeni egy új jövőt!
Én úgy gondolom, ennek az új jövőnek a felépítése már most, mától aktuális. Otthon, a kényelmes kis családi fészekben most valami új dolog születhet meg:
- több időt szánunk egymásra
- új szokások alakulnak ki
- jobban figyelünk a belső hangunkra, az ösztöneinkre
- teret kapnak olyan tevékenységek, melyekre eddig nem tudtunk időt szánni (rajzolás, festés, naplóírás, közös játék, közös szertartások)
- a saját problémánk helyett a közös problémák kerülnek előtérbe, és régóta megoldásra váró dolgok most feloldódhatnak a családban
- átértékelődik minden, amit eddig magunkról, a jövőnkről, a családunk jövőjéről gondoltunk
- új terveket, új életet szőhetünk magunknak
Sokkal inkább EGYÜTT csinálnunk mindent: együtt játszunk, együtt főzünk, együtt kertészkedünk, együtt gondolkodunk…
Ez nálatok nehezen megy? Sok a feszültség? Azt sem tudod, hogyan fogod megoldani a helyzetet, ha ez hónapokig így lesz? Teljesen átérzem az aggodalmadat…
De én most próbálok neked segíteni, mégpedig azzal, hogy a következő napokban (amikor csak tudok) megosztom veled a Facebook oldalamon, miket alkotunk együtt, milyen kreatív ötletek születnek nálunk az otthoni „fogságban”, és hogy én milyen új dolgokat tervezek megvalósítani.
Nagyon pozitívan, nagyon optimistán gondolkodom, de ott van bennem az aggodalom is. Igyekszem teret adni minden érzésnek, ami előjön. Ebben segít az alkotás is…
Alkoss Te is, mert nemcsak szuper elfoglaltság (egyedül vagy együtt a családdal), hanem igazi gyógyír a léleknek!
Fel a fejjel, és kívánom neked, hogy egészségben átvészeld Te is és a családod is ezt a nehéz időszakot!
Kíváncsi vagyok, hogy Te hogyan éled meg ezeket az időket. Ha szeretnéd megosztani velem ezeket a gondolatokat, akkor kérlek, hogy írd meg lent egy hozzászólás formájában!
Drága Zsófi, nagyon köszönöm a leveledet. Jó érezni a támogatást. Én is két gyerekkel vagyok itthon, és igyekszem majd hasznosan tölteni velük az időt. Még egyszer köszönöm, hogy írtál! Vigyázzatok magatokra! Zsóka
Kedves Zsófi!
Köszönöm, hogy gondolsz ránk. Neked is és mindenkinek kitartást kívánok.
Szeretettel:
Vasvári Andrea
Kedves Zsófi!
Én gyógypedagógus vagyok, és nem könnyű feladat digitális úton fejleszteni a gyerekeket. Kitalálni milyen feladatokkal köthetem le őket. Nagyon jól leírtad, hogy most együtt lehetünk. Bízom benne hamarosan minden ismét a helyére kerül, és elkezdhetünk egy jobb, békésebb, szeretet teljesebb életet élni majd a mindennapokban.
Kívánok jó egészséget, sok-sok türelmet, szeretet ebben a kihívásokkal teli időkben. :)
Szeretettel: Zsófi
Köszönöm szépen a leckéket. Kicsit elszigetelődve élek. Most jobb, ha nem nagyon senki. 67 éves vagyok. .A bevásárlásban segítenek, ha kérem. Kertészkedem, szerencsére itt az ideje. Firkálgatok, rajzolgatok, videókat nézek ebben a témában és másban is. Itt az internet, a cset, a telefon. Unatkozni sosem szoktam. Hiányoznak az unokáim. Ők is szeretnek rajzolni, festeni. Sokszor együtt “alkotunk”.
Kedves Zsófi!
Jó érzés, hogy ilyenkor is gondolsz ránk. Már nyugdíjas vagyok, idáig is itthon voltam. Igaz az más volt, mert most nem megyek utcára, kicsit nehéz. De igyekszem mindent elkövetni annak érdekében, hogy egészséges maradjak. Lányomékkal együtt lakunk, unoka is van, így vele most többet lehetek., mint általában. Próbáljuk hasznosan eltölteni ezt az időt, olvasunk, rajzolunk, társasozunk… Unokám még nem jár iskolába, a betűvetéssel még nem kell foglalkoznunk. :-)
Vigyázzatok magatokra, kitartást, sok türelmet!!!
Éva
Kedves Zsófia és kislányod!
Ma rendrakás közben találtam egy csomó felnőtt színező könyvet + a justcolor.net-ről letudtam tölteni és ki tudtam nyomtatni érdekes, mexikói Halottak napjával kapcsolatos színezőket:))
Szép napot, jó egészséget,
Krizsma Judit Lídia
Kedves Zsófia!
Nagyon köszönöm, hogy ezekben a nehéz napokban nemcsak a kis családodban tartod a lelket, de időt szakítasz mások lelkének a művészet által segítséget nyújtani. Köszönöm, hogy megosztottad velem gyermekeiddel töltött értékes és szép perceidet. Örömet okoztál azzal, hogy a jövő nem reménytelen. Nekem egy 12 és 13 éves unokám küzd az új on-line tanulással, de egyenlőre tetszik neki. Szülei velük tudnak lenni. Remélem átrendeződnek az értékek és visszajönnek a történelmi, kulturális erkölcsi értékek , amik mindig segítettek , a nemzet újjászületésében , megmaradásában.
Nagy szeretettel küldöm üdvözletemet: Szalayné Zsuzsa
Sokat festek, kertészkedés, főzök.
Szervusz Kedves Zsófi!
Megörültem a levelednek ! Valóban , most mindannyiónknak kicsit felborult a napi életritmusa, de úgy ahogy Te is, én is igyekszem hasznos dolgokkal eltölteni a napjaimat.
Mivel én nyugdíjas vagyok , a 94 éves édesanyámmal élek együtt, szabadabban rendelkezem az időmmel. Most elmaradnak a színházi, baráti, stb. összejövetelek, elfoglaltságok.
Itthon én is rajzolok, festek, olvasok, rejtvényt fejtek, főzök ( nem minden nap!), angolt tanulok, felelevenítem, amit diák koromban tanultam, zenét hallgatok édesanyámmal kártyázom.Vele természetesen megbeszéljük a napi aktualitásokat.
Hát így telnek a napjaim, szépen békében .
Szerető üdvözlettel
Éva
Kedves Zsófi!
Köszönöm, hogy gondoltál ránk! Jólesik az embereknek ilyenkor, hogy nincsenek egyedül a problémákkal.
Én boltban dolgozom és minden nap látom a fejetlenséget, a „pánikot”, hogy minden legyen otthon, hogy biztosan ne legyen hiánya a családnak semmiben.
Feszültek vagyunk mi dolgozók, sok ember kér rajtunk olyan dolgokat számon, amiről nem tehetünk (pl. Nincs ez vagy az). De minden nap van egy ember, aki megköszöni a mindennapi megfeszített munkát. Az áldozatot, amit hozunk. És ezek az apró gesztusok azok, amik segítik átvészelni ezt a helyzetet. Szóval nagyon hálás vagyok neked! Köszönöm!
Zsófikám! Nem féltelek téged, hogy nem tudod mivel, hasznosan eltölteni az idődet!, ismerve a tehetségedet, meg a lehetőségeidet. Nyílván anyagilag nagy zuhanás, de biztos hogy nem fog örökké tartani, és ha továbbra is kapcsolaban maradsz a követőiddel, meg vagyok győződve, hogy amikor alkalom nyílik rá, akkor ugyanúgy megtalálnak téged mint eddig. A te gyerekeidnek fantasztikus előnyt jelent egy ilyen szuperkreatív anyuka, nyilván örököltek is tőled (úgy értem a nagyobbik) valamit erről a területről, és saját 8 és 12 éves unokáimtól tudom, hogy még a legkevésbé rajztehetséggel megáldott gyerek is imád rajzolni. Mind „őstehetség” a maga módján, akkor romlik el, amikor az iskolában „felhomályosítják”, hogy a világ nem olyan ahogyan ők látják, és előírják hogy hogy kellene látniuk. Ettől aztán mindjárt elmegy az önkifejezési vágyuk, törölve egy rakás, talán nem is kis tehetséget a művészet területéről. Találj ki valami olcsó, sok kisgyereknek használható on-line rajzklubot, amelyben tanácsokkal tudod őket ellátni, és meg tudják mutatni magukat nem versenyként, hanem örömszerzésként. Biztos vagyok benne, hogy nagyon megérné! Üdv. Edit
Kedves Zsófia!
A mi Atyánk Istenünk,adott időt az imádkozáshoz.
Jó ötlet.Köszönöm.Követem
Kedves Zsófi!
Én 68 éves nyugdíjas ped. vagyok. 4. éve lakom Gyálon. Előtte 30 évet Gyöngyösön. Most kb. 5 percre a lányoméktól. Inkább egyedül vagyok itthon. Mára már megszoktam. Rajzolok, festék.
Üdv. : Ági
Kedves Zsófi!
Nagyon jóleső érzéssel olvastam soraidat. Már régóta szeretnék veled találkozni személyesen, és ez az üzenet megerősített ebben.
Mivel én nyugdíjas vagyok, nem kell sehova mennem, ezért azt hiszem nincs különösebb okom a félelemre. Bízom a Teremtőben és folyamatosan csak arra tudok gondolni, hogy hamarosan elmúlik. Azt hisszük majd, hogy ez csak egy rossz álom volt.
Kívánom Neked a gyerekeidnek és az egész családodnak, hogy egészségben vészeljétek át.
Sok szeretettel: Ildikó
Kedves Zsófi!
Mi a férjemmel az idősebb korosztályhoz tartozunk. Ezért betartjuk, hogy nem megyünk el otthonról. Van egy csodálatos 5 éves unokánk.. Mivel most nem tudunk vele tálkozni ,játszunk az interneten keresztül. Találós kérdésre , rajzban kérjük tőle a választ. Nagyon élvezzük és gondolom Ői is. Vigyázzatok magatokra!
Szeretettel, Hertendi Eszter
Kedves Zsófi,
én el vagyok itthon.Nem szoktam unatkozni.Tanulok,zenét hallgatok,főzök,híreket hallgatok,nézek úgy ,hogy közben a közösségi oldalakon is csak az értékeset olvasom .Szűröm.De nagyon.
Ezért írok most ide is.
:)
Erika
Kedves Zsófi!
Köszönöm leveled! Én egy oviban dolgozom, legtöbb időmet gyermekekkel töltöm. Nagyon szeretem Őket és hiányoznak. De nem unatkozom itthon sem kèt iskolàs korú gyerkkőccel. Csináljuk a napi feladatot ami ki van adva. Néha szünetet tartun olykor egész sokáig elhúzódik. Ilyenkor én is csinálom itthon amit tudok házimunkát. Szerencsére a gyerekek nincsenek megijedve. Még nem nagyon értik ezt az egészet. És ez szerintem nem is baj.
Nagyon kedves vagy,ahogyan igyekszel nekünk segíteni,és jó hírt tzdoik neked írni,én nem aggódom,mert tudom,hogy az engatív jelenség,végre ez már a véremben van 25 évi ezoterikus ismeretek tanulása után,sőt a szent könyvet is kikészítettem,mert a vallást is 25 éve tanulom,igaz Jézusnak csak a legfőbb tanításait jegyeztem el,de sajnos ritkán alkalmaztam időben,ezért olyankor hibáztam is,amit őszinteséggel feloldódtam,tanultam belőle,és mostanra mások felé jobban tudok szolgálni.Én 30 éve özvegyen igen sokat tettem,vállaltam a hajótörött emberek életben tartásáért,minden szabad időmet nekik áldoztam,napi 14 óra munkát jelentett,hogy a jövedelem nélkülieket ellássam becsülettel,persze ebben 30 évi szolgált után elfáradtam,de újra építkeztem év elején és már csak egy személyt kell segítenem,ez még belefér a szabad időmbe,bár nehezen,okosan kell beosztanom az időmet,hogy lelkileg,idegileg is könnyűnek érezzem magam a nagy aktivitás miatt,a munkámat kell jobban időben beosztani,és akkor tudok naponta 2x meditálni is,ami nekem életmód és élet öröm,akkor szárnyal a lelkem és könnyebben is teljesítek.Én nem félek kb,25 éve.
Kedves Zsófi!
Köszönöm kedves inspiráló szavaidat.
Viszont kívánok én is neked és családodnak jó egészséget! Igen most nekem is lesz időm alkotni amire a rohano napokban nem volt.
Üdvözlettel
Lehelvári Marietta