Gondolatok inspiráló idős emberekről, akik utat mutatnak nekünk…

Van az utcánkban egy idős, több mint 80 éves néni, Marika néni. Nem itt lakik, hanem Budapesten, de minden nap kijön a telekre, hogy eltöltsön itt néhány órát: megetesse a madarakat, rendezgesse picit a kertet. Minden áldott nap! Vonattal jön, és az állomástól jó fél órát gyalogol, mire ideér. Lassú léptekkel, mindig ugyanazon az útvonalon, kitartóan. Egy kis kertje van, pici házzal, amihez egy mesebeli kis ösvény vezet a kertkaputól. Mindig csodálattal nézem, őt is, a kertjét is…

Pár napja esett a hó nálunk, és lefagytak az utak. Eszembe jutott Marika néni… vajon ma is kijön? Áh, ilyenkor csak nem… Csúszik az út, a vonatközlekedés is bizonytalan, egész nap köd, szürkeség… 

De igen! A szokásos időben, fél 9 körül felbukkant az utca végén, apró, csoszogó lépteivel közeledett. Még ilyen zord téli időben is jön, és teszi a dolgát. Ez élteti, ezért kel fel minden nap! Ha ez nem lenne, vajon mihez kezdene? Gyönyörű a kertje, mint a mesékben… még most télen is látszik, hogy sok év alatt milyen gonddal válogatta össze a növényeit, milyen csodás lélekre vall, ahogy azt a kis kanyargó ösvényt kialakította a kaputól a házig. Gyerekként is egy tündérbirodalom lett volna számomra ez a vadregényes kert, de még felnőttként is elvarázsol.

Mindig, mikor látom Marika nénit, eszembe jut a nagymamám. 89 éves korában halt meg, és szinte az utolsó évig alkotott, ment, tette a dolgát. Elismert és sokat díjazott textiltervező iparművész volt, a halála előtti évben még önálló nagy kiálltása volt, ahol az egész életművét bemutatta. Csodás falikárpitjai mind arról mesélnek, milyen gazdag lelkivilága volt, mennyire szerette a természetet, és milyen békére talált az alkotás útján.

Ő is szeretett sétálni. Nem, nem is ez a jó szó: gyalogolni… mert elképesztő hosszú útvonalakat bejárt még idős korában is. Minden nap főzött a családnak, minden nap alkotott. Számára ezek voltak a legfontosabbak, és ezek tartották benne a lelket akkor is, amikor már nagyon beteg volt. Egészen addig aktív ember és művész volt, amíg fizikai ereje volt hozzá. Minden napra megvolt a terve: mi legyen az ebéd, mit dolgozzon a kertben, milyen vázlatot rajzoljon, mi készüljön a szövőszéken…

Ha jól belegondolok, egyfajta alkotás minden, amit felsoroltam: a főzés, a kertészkedés, a rajzolás és a szövés is…

Számomra igazi példakép Marika néni is, és a nagymamám is. Csodálom az ilyen idős embereket, példamutató számomra az erejük, lendületük, kitartásuk. Remélem, sok fiatalt és idősebbet is motiválok most ezzel a pár gondolattal!

Menjünk, tegyük a dolgunkat, alkossunk, legyenek terveink minden napra! Nem kellenek világmegváltó tervek, elég, ha élvezzük, amink van, és használjuk a bennünk lévő adottságokat. Ápoljuk a saját környezetünket, és ezáltal a lelkünket is, minden nap! Az alkotás is ilyen: szépséget teremtünk vele magunk körül és a lelkünkben… és ezt a sok szépséget aztán továbbadhatjuk, ahogy Marika néni is a kertjét az unokáinak, dédunokáinak, vagy az én nagymamám az alkotókedvét és lendületét nekem… :)

Neked van olyan tevékenység, ami minden napra ad feladatot, és egyúttal örömöt is?
Kérlek, írd meg egy hozzászólás formájában!
Ha csak tervezed, hogy bevezetsz ilyen szokást, azt is leírhatod!

Ha szeretnél több száz inspiráló anyaghoz hozzáférni, és egy támogató alkotói közösség részese lenni, akkor csatlakozz a Titkos Művésznők Társaságához!

Ide kattintva megtudhatsz mindent a csatlakozásról »
Tetszett? Kérlek, hogy kattints a lenti ikonokra, és oszd meg a Facebookon! Köszönöm, ezzel sokat segítesz nekem :)

Megosztás a Facebook-on

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


80 hozzászólás “Gondolatok inspiráló idős emberekről, akik utat mutatnak nekünk…”

  1. Palotainé Kiss Katalin szerint:

    Kedves Zsófi!

    Az “Inspirál, vagy lebénít” bejegyzésedhez szeretnék hozzászólni, de a rendszer csak a régebbi bejegyzéseknél dobja fel a hozzászólás lehetőségét. Ha az “Inspirál, vagy lebénít” bejegyzéshez szeretnék véleményt írni, akkor az jelenik meg: “ez a tartalom csak a TMT tagjainak érhető el… és a bejelentkezés felület. Úgy emlékszem, a múltkor valaki már észlelte ezt a hibát. Érdemes lenne utána nézni, mert úgy látom, ez visszatérő hiba. :(

  2. Eppeldauernè Ica szerint:

    Szeretem megtervezni, hogy mit fogok festeni. Ehhez szoktam keresni képeket amik gyönyörködtetnek és próbàlom elképzelni, hogy meg tudnám-e festeni.

  3. Dné J. Márta szerint:

    Kedves Zsófi : ) Tartalmas és egyben megható volt számomra, amit írtál -ugyanis az én anyukám jutott eszembe, aki sajnos már nincs köztünk -ő volt olyan jólelkű, mosolygós, jótét lélek, aki mindenben csak a szépet és jót látta és aszerint élte mindennapjait – a legapróbb kis cselekedetével is azon volt, hogy az szép és jó legyen, mivel belül. a lelkében csak eszerint tudott élni, – nem volt szüksége nagy dolgokra ahhoz, hogy teljes-és boldog élete legyen…köszönöm, hogy a gondolataiddal ezt hoztad elő bennem… szeretettel üdvözöllek : ) Márti

  4. Rédei Györgyi szerint:

    Kedves Zsófi!
    Nagyon örűlttem a levelednek,ami nagyon tanulságos és megszívlelendő.A napjaimat a hobbimnak szentelem,ami az egyik szakmám is női szabó vagyok, a fantáziámat most kiélhetem,amire eddig nem volt idöm.Varrok régi farmerokból táskát ,papucsot és ami még eszembe jut.Közben beiktatom a napi egy órás sétát,szerencsére zöld ővezetben lakom.
    Köszönettel Györgyi

  5. Ternovecz Szandi szerint:

    :) kedves Zsófi! Én most először nem a magánélet felől közelítek, mindennap sérült gyerekekkel foglalkozom, ami egyben nagy feladat és felelősség, de rengeteg öröm rejlik benne:) hálás vagyok érte az Úrnak , hogy így már a ,,munkám” is feltölt, és a magánéletről még nem is beszéltünk:)

  6. Dr. Sipos Mihályné szerint:

    Kedves Zsófia!
    Szeretnék én is hasonlóan a Marika nénihez és a Nagymamádhoz, aktív lenni a “szépkoromban” is. Most 64 éves vagyok, s sok új és régi új dologgal kezdtem el foglalkozni. Az anyukám kislány koromban megtanított kötni, horgolni. Kb. 30 éve hozzá sem nyúltam ezek eszközeihez. Tavaly megtanultam az amigurumi horgolást, az unokáimnak sok szép figurát horgoltam. Egymás után kapom tőlük a rendeléseket. Most éppen kb. 1,5 méter hosszú sálat kell kötnöm az egyik unokámnak. Ezekből minden nap sor kerül valamelyik kézimunkára. Egy hete kezdtem el vízfestékkel festegetni. És minden nap társasjátékozunk a férjemmel.
    A napi főzés és a heti 2-3 alkalommal süti sütés mellett most ezek az elfoglaltságaim. Felejtetik a gondjaimat, nagyon jól feltöltenek.
    Üdvözlettel: Marika

  7. Kondás Béláné szerint:

    nagyon szépen irtál a néniről zsofika.Szinte látom egy festményen.Én is idős vagyok már de hatalálkozom egy még idősebb emberrel sivesen beszélgetek velük,mert az ő élet tapasztalatuk lenyügöz ,érdemes öket észre venni meghalgatni.Szinte mesébe illő történeteik vannak. Minden szépet és jót kivánok neked és családodnak is.Nem tiszteletlenség tölem a tegezés mert közel érezlek a szivemhez.marika néni.

  8. Matolcsi Ilona szerint:

    43 éves vagyok, a párom 64 éves. Másfél éves kisfiúnk van, minden napomat kitölti, és beragyogja. Emellett szabadidőmben saját online iskolámat építem fel éppen.

  9. Nagy Ilona szerint:

    Mindennap ellátom kiszolgálom,szolgálom a családomat.Sütök főzök stb…Nagyon szeretek cukrászkodni ha van jó alapanyag.Ugyanez igaz a főzésre is.Szeretek kitalálni dolgokat vagy megváltoztatni hozzáadni.Nagyon szeretem a virágokat,kertészkedést.Nagyon jó érzés elvetni a magokat és megfigyelni hogyan szabadulnak ki picinyke házaikból és cseperednek naggyá,Különösen igaz ez bomló virágok esetében.Fantasztikus látni ahogy világra segited őket a gondoskodásoddal.Ugyanilyen gyönyörüség fákat ültetni és figyelemmel kisérni az első és az igazán termőre forduláskor megjelenő gyümölcsök hadát milyen szépségesek a megjelenésükben, megizlelni naptól érlelten a finomságos zamatukat.Szeretek állatokat tartani gondozni őket nagyon kedvesek tudnak lenni és hálásak,imádom hallgatni a csirkék dallamát éppúgy mint a kacsák libák harsány gágogását.A pulykák is másként trilláznak.De ha lesétálok akár ilyenkor is a kertbe ámitó a madárcsicsergés a körülvevő kerttel erdővel.Nincs gyönyörűbb ébresztő tavasszal mint madárdalolásra ébredni.Mindennap tornászom és táncolok miközben próbálok nekem kedves zenéket hallgatni ami a lelkemet üditi gyógyitgatja szeretgeti.A végeredmény mindig nagyon jó felüdülés frissülés érzem hogy élek és akkor pont olyan jó amilyennek szeretném.Amikor lehet sétálok az erdőben jó meghallani a természet csendjét érezni a felemelő nyugalmat amit ad.Ha ezekre figyelek megfeledkezhetem a rossz dolgokról amit mások próbálnak az emberre terhelni nehogy még véletlenül felemelkedve elszállj felrepülj nem lenne mivel szórakozniuk miután oly régóta járnak vakként a világba hogy elvesztették látásukat hallásukat a szépre és a jóra.Üdvözöllek Szép Zsófia!

  10. Ildikó szerint:

    Szeretem a rendet magam körül.Kívül-belül.Rendezem a szekrényeim, dolgaim.Igazi kihívás,mert pici a házam.Jó ha praktikus és egyedi módon tudom megoldani a helyhiányból adódó problémákat.Nekem is van egy pici kertem.Magam tartom endben.Kötök, horgolok,lakástextileket varrok magamnak, a család tagoknak.Unokázok.Én tanítottam meg őket hintát hajtani pl.Ez min-mind nagy öröm!

  11. Emődi-Csige Zsuzsánna szerint:

    Kedves Zsófi!

    Nagyon örülök a mindig szívhezszóló, lélekmelegítő írásaidnak.
    A mostaninak mert lassan majd remélem én is ilyen fitt leszek mint Marika és
    a Julcsikáról szólónak is mert óvónéni voltam, vagyok.
    Zsófi, ha megadod a címed szeretnék küldeni Julcsikának 4 kis füzetet, amelyet az “én” óvodámról írtam 2012-ben.
    Üdvözlettel: Zsuzsa óvó néni

  12. Keresztesi Andrásné szerint:

    Kedves Zsófia!
    Jó érzéssel olvastam amit a 80 éves Marika néniről írtál. Én is mindig csodáltam az ilyen kitartó, aktív idős embereket, akik megtalálják a napi tevékenységükben azt a rendszerességet, ami őket élteti és örömöt okoz nekik. Nem is kell messzire mennem, mert itt él mellettem édesanyám, aki szintén ilyen tipusu idős asszony, mint az általad említett Marika néni. Édesanyám most 83 éves, én 65 vagyok, és sokszor belőle merítek erőt, ha csökken bennem a tettvágy.
    Én is már gyerekként sokat rajzoltam, és ma is szoktam időszakonként rajzolni, festegetni, azért találtam rád is, mivel ez az egyik dolog ami érdekel. Viszont, mivel én kíváncsi ember vagyok, sok mindent szeretek kipróbálni, így nem tudok egy dolog mellett elköteleződni.
    A rajzoláson, festésen kívül sokat varrok, készítettem már ékszereket, régebben pedig kötöttem, horgoltam a gyerekeimnek amíg még kicsik voltak. Nemrég felfigyeltem a papírfonásra, ezt is kipróbáltam. Ezen kívül szeretek olvasni, rejtvényt fejteni, sütni-főzni.
    Éppen ezért, mert sok dolog érdekel nincs rutinszerűen beépítve csak egyfajta dolog a mindennapjaimba. Minden napom másképpen telik, hol az egyik, hol a másik dologgal foglalkozom, de én így érzem jól magam.
    Van három unokám is, akik sokszor nálunk vannak, akkor velük játszunk, nekik főzöm a kedvenc ételeiket, sütöm a kedvenc sütijüket. Középső unokámat hozzám hasonlóan sok minden érdekli. Ő 8 éves kisfiú, legutóbb éppen grafitkészletet kért, mivel tetszett neki amiket rajzoltam, kedvet kapott az alkotásra és nagy örömmel együtt rajzolhattunk.
    Mindig kíváncsian várom azonban a leveleidet, örömmel olvasom az írásaidat és köszönöm a sok-sok jó tanácsot és az inspirációkat. Ezért a jövőben is szívesen veszem, ha segítségemre leszel a rajzolásban, festésben, jó tanácsaidat szívesen fogadom.

    Üdvözlettel: Keresztesi Andrásné, Erzsébet

  13. Topor Márta szerint:

    Kedves Zsófi!
    Olyan sokszor kaptam már Tőled levelet és olyan sokszor átsiklottam felette, ill. ha olvastam is, válasz nélkül hagytam, hogy most elhatároztam, pár sorban válaszolok.
    Annak idején, pár évvel ezelőtt vettem részt egy általad szervezett online rajz tanfolyamon. Nagy lendülettel láttam neki a tanulásnak. Nem a bezártság, a korom, vagy a tétlenség vett rá, hogy jelentkezzem, hanem, hogy nagyon-nagyon szeretnék szépen rajzolni! Hónapokig gyártottam a rajzokat. A legkülönb féléket. Nagy lelkesedéssel és akarni vágyással. Aztán hasszú idő után rájöttem, nem megy ez nekem. Olyan szép és irigylésre méltó alkotások kerültek fel a net-re a csoportban, hogy éreztem, ez nem az én műfajom. Nem szabad erőltetni!
    Fotós vagyok. Okleveles fotográfus. Ízig-vérig a fotózásnak élek. De vannak az évnek olyan szakai, különösen a mostani helyzet, olyan életciklusok, stb. mikor nem tudom kiélni magam. Nem tudok annyit fotózni, amennyit szeretnék. Így jött a gondolat, addig rajzolok. Szomorú lettem, és vagyok a mai napig, hogy nem tudok helytállni ezen a téren.
    De, ha a gépem a nyakamban lóg és róhatom az utcákat, ha kiszabadulok a természetbe, vagy, ha valaki felkér, hogy örökítsek meg néhány visszahozhatatlan pillanatot az életében, akkor boldog vagyok.
    Sokan kinevetnek, sokszor érzem, feleslegesnek tartanak, ha eseményeken, összejöveteleken fotókat készítek. De az idő igazolt már, hisz nem ma kezdtem ezt a pályát…néhány év és az elkészített fotó emlékké válik. Jó és szép emlékké. És ez ösztönöz. És még valami! Ha a masinám a kezemben, sosem vagyok egyedül. Igyekszem hangulatokat, érzéseket kelteni a képeimet nézőkben. Mindig azt lencsevégre kapni, ami mellett elmennek az emberek, amit nem vesznek észre.
    Fotó, fotó, fotó…ez az életem!
    Köszönöm, hogy lehetőséget kaptam a gondolataim leírásához.
    Szeretettel üdvözöllek, Topor Márta

    1. Pucsok Márta szerint:

      Kedves Zsófi!
      Azért írok, mert Idősek Otthonában dolgozom, és szinte mindennap látom, hogyan élnek. Van aki folyamatosan színes sálakat köt az unokáinak, “megrendelésre”. Van olyan néni, aki színes alátétet horgolt, és nekünk ajándékozta. Ma is őrzöm őket, és melegség tölti be a szívemet, ha ránézek. Van aki folyamatosan olvassa a könyveit, s van, aki virágokat nevel, és mások kertészkednek a jó időben. Olyan idős asszony is van, aki reggel és este megeteti a kóbor macskákat, így ezeknek a macskáknak már van otthonuk, ahova tartoznak, és gondoskodnak róluk. Nagyon fontos az időseknek, hogy valami céljuk legyen, ami segít a szürke hétköznapokban, és ami fontossá teszi ezt a mai napot is.

  14. Rozsnyai Józsefné szerint:

    Kedves Zsófi! Nagyon szép levelet írtál,én még csak 72 éves leszek májusban azt hiszem elég tevékeny vagyok.Mivel a három fiacskám kirepült csak magamról kell gondoskodnom, de mindig csinálok valamit.Nagyon szeretem pl. a kavicsokat, fakérget, mohát, uszadékfát, tavasszal talán már megkaphatom az unokákat és tündérkertet készítünk.Már kész a hinta , a kötéllétra és az úszómedence.Persze én is etetem a madarakat,lassan lehet vetni a magokat a palántaneveléshez.Mivel magam is textiles vagyok ,most textil képeket varrok,vagyis bekattantam.Majd küldök fotót.Üdv.,Kati

  15. Szabo Peter szerint:

    Shabbat Shalom Zsófika!

  16. Sántha Tamásné szerint:

    Kedves Zsófi!
    Meghatódottan olvastam a történetet, amit megosztottál velünk!
    Jó érzéssel tölt el, amikor idős emberekről ilyen szép gondolatok fogalmazódnak meg. Az én Édesanyám 95 éves, bár gyengék a lábai, nem hagyja el magát, minden nap olvas, rejtvényt fejt, kicsit sétál.
    Nekem is meg vannak a minden napi elfoglaltságaim.Minden nap sétálok, vagy tornászom, sokat olvasok, rejtvényt fejtek, kb .két naponta főzök, néha sütök, rajzolok, festek, és fél éve elkezdtem angolul tanulni.
    Szeretettel üdvözöllek: Éva

  17. Ács Lászlóné szerint:

    Minden napra van olyan tevékenység mely számomra örömet, elgoglaltságot jelent. A főzés, sütés, Margit-sziget-i séta után, a rajzolás, és a festés! Soha nem fogom megunni 🎨. Igyekszem naponta új dolgokat felfedezni, gyakorolni, amit még nem tudok, ill. izgatnak. Túl sok minden van amit még szeretnék megtanulni.

  18. Katalin Rézné Doma szerint:

    Kedves Zsófi!
    Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezeket a történeteket. Valóban inspiráló. Én közel fél éve vagyok nyugdíjas, de sosem unatkozom. Szeretek olvasni, legtöbbet a Bibliámat, szeretek alkotni és játszani a 8 éves unokámmal. Legutóbb nemezeltem a babája számára egy anyagot, és kabátot varrtam neki belőle. Főzök és sétálok is mostanában. Ezt rendszeressé szeretném tenni. Van egy kicsi kertünk, majd abban is lehet kicsit dolgozgatni, most madáretetők vannak kint, és gyönyörködünk a madarakban, Van egy fazekas műhelyem is, amit meg fel kellene újítani, de azért lehet benne így is alkotni. Néha-néha festek vagy rajzolok is.
    Légyszíves írd már le nekünk a textilművész nagymamád nevét! Lehet, hogy régebben már írtad, de nem emlékszem. Köszi szépen.
    Szeretettel üdvözöllek: Doma Kati