Gondolatok inspiráló idős emberekről, akik utat mutatnak nekünk…

Van az utcánkban egy idős, több mint 80 éves néni, Marika néni. Nem itt lakik, hanem Budapesten, de minden nap kijön a telekre, hogy eltöltsön itt néhány órát: megetesse a madarakat, rendezgesse picit a kertet. Minden áldott nap! Vonattal jön, és az állomástól jó fél órát gyalogol, mire ideér. Lassú léptekkel, mindig ugyanazon az útvonalon, kitartóan. Egy kis kertje van, pici házzal, amihez egy mesebeli kis ösvény vezet a kertkaputól. Mindig csodálattal nézem, őt is, a kertjét is…

Pár napja esett a hó nálunk, és lefagytak az utak. Eszembe jutott Marika néni… vajon ma is kijön? Áh, ilyenkor csak nem… Csúszik az út, a vonatközlekedés is bizonytalan, egész nap köd, szürkeség… 

De igen! A szokásos időben, fél 9 körül felbukkant az utca végén, apró, csoszogó lépteivel közeledett. Még ilyen zord téli időben is jön, és teszi a dolgát. Ez élteti, ezért kel fel minden nap! Ha ez nem lenne, vajon mihez kezdene? Gyönyörű a kertje, mint a mesékben… még most télen is látszik, hogy sok év alatt milyen gonddal válogatta össze a növényeit, milyen csodás lélekre vall, ahogy azt a kis kanyargó ösvényt kialakította a kaputól a házig. Gyerekként is egy tündérbirodalom lett volna számomra ez a vadregényes kert, de még felnőttként is elvarázsol.

Mindig, mikor látom Marika nénit, eszembe jut a nagymamám. 89 éves korában halt meg, és szinte az utolsó évig alkotott, ment, tette a dolgát. Elismert és sokat díjazott textiltervező iparművész volt, a halála előtti évben még önálló nagy kiálltása volt, ahol az egész életművét bemutatta. Csodás falikárpitjai mind arról mesélnek, milyen gazdag lelkivilága volt, mennyire szerette a természetet, és milyen békére talált az alkotás útján.

Ő is szeretett sétálni. Nem, nem is ez a jó szó: gyalogolni… mert elképesztő hosszú útvonalakat bejárt még idős korában is. Minden nap főzött a családnak, minden nap alkotott. Számára ezek voltak a legfontosabbak, és ezek tartották benne a lelket akkor is, amikor már nagyon beteg volt. Egészen addig aktív ember és művész volt, amíg fizikai ereje volt hozzá. Minden napra megvolt a terve: mi legyen az ebéd, mit dolgozzon a kertben, milyen vázlatot rajzoljon, mi készüljön a szövőszéken…

Ha jól belegondolok, egyfajta alkotás minden, amit felsoroltam: a főzés, a kertészkedés, a rajzolás és a szövés is…

Számomra igazi példakép Marika néni is, és a nagymamám is. Csodálom az ilyen idős embereket, példamutató számomra az erejük, lendületük, kitartásuk. Remélem, sok fiatalt és idősebbet is motiválok most ezzel a pár gondolattal!

Menjünk, tegyük a dolgunkat, alkossunk, legyenek terveink minden napra! Nem kellenek világmegváltó tervek, elég, ha élvezzük, amink van, és használjuk a bennünk lévő adottságokat. Ápoljuk a saját környezetünket, és ezáltal a lelkünket is, minden nap! Az alkotás is ilyen: szépséget teremtünk vele magunk körül és a lelkünkben… és ezt a sok szépséget aztán továbbadhatjuk, ahogy Marika néni is a kertjét az unokáinak, dédunokáinak, vagy az én nagymamám az alkotókedvét és lendületét nekem… :)

Neked van olyan tevékenység, ami minden napra ad feladatot, és egyúttal örömöt is?
Kérlek, írd meg egy hozzászólás formájában!
Ha csak tervezed, hogy bevezetsz ilyen szokást, azt is leírhatod!

Követed az emailes inspirációimat és a videós leckéket?
Ha még nem, akkor itt tudsz jelentkezni »
Tavaszi Élménykurzus
Művésznapló

Kérlek, hogy írd meg a véleményed a bejegyzésről!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


79 hozzászólás “Gondolatok inspiráló idős emberekről, akik utat mutatnak nekünk…”

  1. Bogya Rózsa szerint:

    Szia Zsófi!
    Köszönöm,hogy megosztottad ezt a gyönyörű történetet.Mivel én vidéki gyerek voltam és szerintem most is élvezem a vidéki emberek szeretetét, amit irtál az nekem természetes. Téli estéken az asszonyok varrtak és én is ott tanultam meg a száröltéses technikát. Mikor férjhez mentem sógornőmtől a kötés tudományát Cser Györgyikétől a gobelin művészetét, Kürti Zoltán nivódijjas festőművész barátomtól a festészetet. Tizenkettedik éve ,hogy meg alakitottam a Rózsa Gobelin Kört,hol megtalálható minden korosztály a 96 évestől 8 évesig. Minden évben kétszer kiállitjuk gobelinjeinket. Festészetem tovább adtam unokámnak, barátnőm két unokájának és a legkisebb gobelinesemnek, kikkel volt egy közös festmény kiállitásunk. Gobelinjeinkkel Országos kiállitásokon veszünk rész és helyezéseket érünk el. Hét év távlatából könyvet adtam ki, melyre nagyon büszke vagyok. Itt a gobelineseimet bemutatom. Most is festek és gobelinezek és kötök az unokáimnak. Ha a Jóisten engedi tavasszal elindulunk kempingezni, mivel nagy lakókocsisok vagyunk. Most jut eszemben Ráckevei kempingezésünk alkalmából Napsugárnak az egyik kempingesünk kislányának mutattam meg a festészet tudományát. Büszke vagyok Rád, hogy ilyen fiatalom a művészetet választottad és tovább adod. „A művészet soha nem válik holt kincsé, mert minden egyes darabja emlékeztet arra a személyre, aki készitette és arra aki csodálja „Szeretettel gondolok Rád! Róza

  2. Dittrich Ernőné Keresztes Júlia szerint:

    Kedves Zsófia!

    74 éves vagyok – 39 éve özvegy – egyedül neveltem fel 3 gyermekem – 5 unokám és 1 dédunokám van – segítek nekik – sütök főzök ha kell.
    Családi házban lakom. A kertben sok időt töltök – szeretem a virágokat.
    Teljesen egyedül maradtam szüleimet testvéremet is elvesztettem.
    Azóta kezdtem el a rajzolást/festést. Leköt, megnyugtat, szeretem, még akkor is ha nem művészi. Sok dicsérő szót kapok.
    Hosszú sétákat teszek és közben szeretek fotózni örülök egy jól sikerült fotónak – van, hogy arról rajzolok/festek.
    Kutatom a családfám – levelet írok – elutazom ez ügyben.
    Elővettem a képeslap gyűjteményem, melyet még általános iskolás koromban gyűjtöttem. A gyarapítást most folytatom és kategorizálom.
    Kézimunkázni már kevés időm marad, pedig van pár befejezetlen gobleinem.
    Soha nem unatkozom és nem ismerem a semmittevést.
    Mindig kitalálok valamit, lekötöm magam.
    Példaképem apai Nagyanyám aki 97 évesen halt meg, de azért mert elesett és beverte a fejét. Láttam egész életében mennyit dolgozott – nem adta fel – az utolsó évekig.
    Anyám másik Nagyanyám is túl volt a 90. éven. Midegyikőjük szorgos munkával töltötték idejüket, ha mást nem akkor kézimunkáztak.
    Tőlük tanultam mindent, most próbálom továbbadni unokáimnak.
    Azt láttam/tanultam, hogy nem szabad elhagyni magunkat, tenni kell valamit az visz tovább előre az életben.

    Sikeres évet kívánok – Szeretettel Júlia

    A legfontosabb – Mindenkinek jó egészséget!

  3. Dr Vágvölgyi Jánosné szerint:

    Zsófikam egész meghatódtam.A lelkemnek nagyon jól jött ez a kis ébreszgetés. Igen , igy kellene mindennap élni, néha sikerül, néha nem. Arany lelkű segitség vagy.Gondolatban megölellek.

  4. Bitane Ihasz Jolan szerint:

    Kedves Zsofia!

    Igen van egy hobbym, en naponta horgolok.
    Viragokbol, kiallitasom is volt.
    Nagyon szeretem kesziteni, a lelkemet gyogyitja.

    Udvozollek Jolika

  5. Évi szerint:

    Kedves Zsófia!
    Köszönöm szépen a kis történetet.Jó volt olvasni.Télen hímezni szoktam és rajzolni.Nyáron kertészkedni.
    Szeretettel Évi

  6. Sárkány Annamária szerint:

    Elmúltam 80 éves. Egész életemben „látástól vakulásig” dolgoztam, nagyon élveztem és most sem tudok leállni. Elképzelni sem tudom a tétlen napokat. Mivel pedagógus vagyok, most, önkéntes munkában tanítok. Mindig van érdeklődő, jelentkező, így nem üresek a napjaim. Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy keressen, találjon olyan elfoglaltságot, ami leköti, amit élvezettel tud végezni. Ez jót tesz az egészségének, nem engedi leépülni, sőt, fejlődési lehetőséget biztosít. Jó munkát kívánok!

  7. Fülöp Edit szerint:

    Kedves Zsófi!
    Válaszom, a kérdésedre.
    70 éves leszek februárban. Minden napra vannak terveim. Néha több is ,mint ami belefér. Rendszeresek a tornáim. sokat sétálok, vagy ha lehet kirándulok a barátaimmal. Zongorát, citerát gyakorolok. Az új elképzelésem, hogy legalább alapfokon megtanulok angolul. Ha tehetem, unokámmal kézműveskedek. Sokat sütök, egyre nagyobb sikerrel. Most azért nem jelentkezek hozzád, bár nagyon tetszenek a te ajánlásaid, mert egyelőre több üléses elfoglaltságot nem szabad bevállalnom, a derekam miatt. További sikereket kívánok neked: Edit

  8. Viktória szerint:

    Ez az egyik legcsodálatosabb bejegyzésed. Köszönöm szépen!

  9. Judit szerint:

    Kedves Zsófi!
    Nagyon nagyon megtetszett ez a rövid kis írás! Köszönöm. IGEN, nem hal meg az, aki tudatosan részt vesz a TEREMTÉS körforgásában, még ha csak azzal, hogy minden reggel (még a fagyban is) kisétál házából megszokott ÚTJÁRA – De MARIKA NÉNI még ennél is sokkal többet adott nekem: hitet abban, hogy kell és fontos ÚGY ÉLNI, ahogy elterveztük, megálmodtuk, és mindig Remélni, hogy egy egy gyenge lépés sem volt felesleges, még akkor sem, amikor a fizikai erőnk fogyásnak indult.. Kellenek az ilyen példaképek a mai fiataloknak, csak az a baj, hogy kevesen vannak! Egy nyugdíjas irodalmi klubban éppen ezt a lenti verset kellett elemeznem, amikor megjött Zsófi e-mailje – és döbbenten figyeltem fel arra, hogy itt valami nem egyértelmű nekem, de amit eddig nem tudtam pontosan megfogalmazni – – Mert ez a vers egy japán HAIKU – mintájú vers, – Ennek a frappáns stílusnak volt nagy hazai művelője – FODOR ÁKOS – zseniális a vers formája és hangzása, de a tartalma is az? Vajon igaza van -e ennek a VERSNEK abban, hogy az a célszerű, ha minden nap elengedjük a TERVEINKET, hogy ne húzza le a másnapunk vidámságát, könnyedségét? GONDOLKODOM tovább… Köszönöm a kis történetet : Monspartné, Judit
    (egyébként magam is már az idős korosztályhoz tartozom – mivel – éppen 70 éves vagyok)

    Fodor Ákos: Impromptu
    Tegnapi terveidet töröld.
    A legszebbeket is. Azokat először.
    – Mire megépítenéd: ezért, azért már úgyse laknád
    s onnan-ide törmelékek halmát mért cipelnéd?
    Temess derűsen. Ami élt: mindig föltámad; ami nem: sosem.
    Ragyogó szemmel, ne tört szívvel bámulj
    a Leáldozott, Gyönyörű Nap után.
    Állhass tisztán a Kelő elébe.

  10. Juhász Veronika szerint:

    Tetszett a történet. Közzétettem az oldalamon. A semmittevés beteggé tesz. Az alkotás, bátorítja a képzelőerőt. Inspirál és felkészít a holnapra. „Csak” az egészséget kell őrizni, hogy 90 évesen se legyünk felesleges kacatok. Mert az az állapot megalázó és a megismételhetetlen tapaszalt életünket is leértékeli.

  11. Duffer Ferencné szerint:

    Kedves Zsófi !

    Köszönöm kedves leveledet, és érdeklődésedet. Nem igen szoktam magamról, és az életmódomról másokkal beszélni, de most veled kivételt teszek. Lassan én is elérem azt a kort, amit a leveledben szereplő két idős hölgy. Éppen túl vagyok a hetvenen, és elmondhatom, hogy azok közé a szerencsés emberek közé tartozok, akik a nap minden percét olyan tevékenységgel töltik, amit szeretnek. Amióta Kedves férjem végérvényesen elköltözött, hogy hiányát pótoljam, sokmindennel próbálkozok, hogy kitöltsem az időmet, bár még az ő életében vettem tőled az első leckéket. Azóta is lyamatosan rajzolok festek. Jelenleg mandalás albumon dolgozok, szinte folyamatosan. Őt unokám van, és az albumok nekik készülnek, mint egy szellemi hagyaték. Érettségi ajándéknak készülnek. Hároman már megkapták, és most a negyediken dolgozok. Ezeknek a lapjait folyamatosan feltöltöttem a Boldogság Műhely oldalára. A mandalák alatt magam válogatta bölcsességek olvashatók, minden hétre egy elgondolkodtató idézet. Ezen kívül vannak képeim, amelyek általában grafittal, pasztellel, vagy akvarellel készülnek. És mivel nagy kertben élek, ezért tavasztól őszig a kerti munka is erősen igénybe veszi az időmet. Csinálok még sok mindent, de talán el sem hinnéd, ha ide mindent leírnék. Örültem a leckéidnek, és sajnálom, hogy nem tudok a titkos társaságodhoz csatlakozni. Kívánok Neked sikeres boldog jövőt. Üdvözlettel: Éva.

  12. Török Lajosné szerint:

    Kedves Zsófia! Nagyon tetszett a levele! Igen, főleg nekünk idős embereknek nagyon fontos a mindennaoi tevékenység. Amennyire engedi a betegségem, én is teszem a dolgom! Főzök az egész családra (7 fő) Kertészkedek, rajzolgatok, varrogatok. Unokáim imádják az újabb párnát, állatkát, babát amit nekik készítek. No és persze a megállmodott jelmezek! Mindezt hobbi szinten!
    Széo napot kívánok szeretettel: Marika

  13. Kovács Zoltánné szerint:

    Kedves Zsófia!
    Az én anyukám is az ősszel töltötte be a 80.-dik évét és ő is mint egy perpetumobile..kertészkedik és a valláshoz erősen kötődik.Igaz cukorbeteg és pészmékere van,de ő fordítja fel ásóval a kertet és gondozza.Mindig minden pepec nála..azért meg kell hagyni:egy személyes méretű,de ellássa a konyháját..A kert szomszédok is idősek:ők is ügyesek!Nekem is van kertem és néha szeretek benne még bukfencet is vetni…,de azért nem esik a gyümölcs messze a fájától..nemeset is vetek bele.Üdv:Évi

  14. Longa Sándorné szerint:

    Igen van hobim tőled vettem az első. kifestőt azóta már kaptam hozzá még angyal kifestőt Magyarország nevezetességei kréta kifestőt felváltva festek hogy ne legyen egyhangú és már saját rajzzal is próbálkoztam jó kikapcsolódás a téli időben. Így nem unatkozok .Tavasszal még irány a nagy kert sok munkával .

  15. Egry Zsuzsa avatar Egry Zsuzsa szerint:

    Kedves Zsófi!
    Gyerekkoromtól hozzátartozott az alkotás az életemhez. 5-6 éves koromtól tanultam Édesanyámtól, Nagymamámtól, szomszédnénitől kézimunkázni: horgolás, kötés, varrás, hímzés, különleges tészták, sütemények. Aztán jött a rajzolás és festés. Megpróbáltam a Képzőművészeti gimnáziumot, de nem sikerült (nem sok híja volt). Sok évig lappangott, csak néha tört elő, ajándékok készítésénél. Volt egy későbbi újabb roham: a foltvarrás! Amióta nyugdíjban vagyok, talán még több dolgom van, de egyre inkább előjönnek ezek a dolgok, Neked is sokat köszönhetek! Szeretettel Zsuzsa

  16. Marcsi szerint:

    Szia Zsófi
    Igen nekem is van s vannak .
    Nagyon szerencsés embernek tartom magam mert azt csináljátok amit szeretek.
    Én szakács nőként dolgozom egy elképesetően szép idősek otthonában itt Bp. A 2.ker. ben
    A napi feladatom főzni nekik olyat mit szeretnek …úgymond amin főlnevelődtek és ők maguk is meg főztek a családjukkal.
    Nem kell nekik semmi cifra és modern étel, csak az a régi jól bevált ételek amit szeretnék.
    S tudod Zsófi talán ez nagyobb ki hívás mint a modern táplálkozás szabályaival azonosulni.
    Hiszen ők igazi kritikusok ….
    De valóban elkepesztő példaképek tudnak lenni valóban.
    Te hat ez az egyik napi feladat és terv, hogy olyat főzzek azt az ízt hozzam vissza nekik amit ők is főztek gyerekeknek s családjukkal.
    Nemes és hálás feladat , nagyon örülök neki hogy ezt tehetem .
    A kertet s a növényeket én is nagyon szeretem.
    Igaz most a körülmények miatt azt nem úgy tudom meg élni ahogy azt én is rég tehettem.
    De most más feladataim vannak .

    Na és a festés vagy a rajzolás is háttérbe kerül sajnos .
    Pedig szeretném a napi feladataim közzé sorolni .
    Tudom hogy el jön majd annak is az ideje.
    Csak várat meg az is egy kicsit magára.
    Köszönöm szépen ezt a levelet , jól esett a lelkemnek olvasni .
    Kevés dolog tud rá venni az írásra….sajnos nem szeretek írni , pláne hosszasan .
    Zsófi neked ezt most sikerült kiáltani belőlem .
    Minden jót neked
    Baráti ölelessel és tisztelettel Marcsi

  17. Brigi szerint:

    Szia Zsófi!
    Nagyon kedves sorok, és hát igen, a régi öregek tudtak valamit, ezért is éltek ennyi évet. Kell, hogy az ember szeresse, amit csinál, vagy legalább találjon mellé valamit, ami örömmel tölti el.

  18. Anikó szerint:

    Szia Zsófi! Nekem is példaértékű az ilyen aktivitás.
    A mindennapi házimunka mellett – a főzést, süteménysütést is alkotásnak tekintem, gyakran festek -akrillal- a Gyerekeim hozzák a megrendeléseiket, magamnak is szeretnék végre egy képet festeni. Azután a varrás is egy alkotómunka. Nagy öröm mind. Hálás vagyok érte, amit meg tudok csinálni.

  19. Pesztránszki Magdolna szerint:

    Kedves Zsófia!
    Igen, vannak mindennapos dolgaim – pl. a mandalafestés. Pár éve kaptam egy könyvecskét, amelyben előrajzolt mandalák vannak, közel százat már kifestettem.
    De inkább édesanyámról írnék… – aki idén január 18-án töltötte be a 89. évét és már egy ideje mondogatja, hogyha megéri a kilencvenet, akkor rendezünk egy kiállítást, ugyanis ő hímző népi iparművész. Már számtalan kiállításon, pályázaton vett részt, több hímzésével jeles díjat is kapott.
    Az idei év arról fog szólni számomra, hogy legalább elméletben összeszedjem az eddigi munkáinak az elérhetőségeit, ugyanis számtalan témakörben kamatoztatta tehetségét, szorgalmát. Ilyenek a ma is hordott ruházatok, az egyházi terítők, a különféle zászlók (egyházi, önkormányzati, szervezetek általi…), a lakástextíliák, ajándéktárgyak (könyvjelzők, bőrdíszművek kiegészítése, ballagótáskák…)
    A népművészet szeretete, a múlt értékeinek a mai korba való átmentése volt az, ami inspirálta nap, mint nap ebben a tevékenységében.
    Üdvözlettel: Magdi

  20. Házy Györgyné szerint:

    Igen van, a 92 éves édesanyám, a 82 éves nagynéném. Ők szeretettel gondoskodnak a teendőkről.