Van az utcánkban egy idős, több mint 80 éves néni, Marika néni. Nem itt lakik, hanem Budapesten, de minden nap kijön a telekre, hogy eltöltsön itt néhány órát: megetesse a madarakat, rendezgesse picit a kertet. Minden áldott nap! Vonattal jön, és az állomástól jó fél órát gyalogol, mire ideér. Lassú léptekkel, mindig ugyanazon az útvonalon, kitartóan. Egy kis kertje van, pici házzal, amihez egy mesebeli kis ösvény vezet a kertkaputól. Mindig csodálattal nézem, őt is, a kertjét is…
Pár napja esett a hó nálunk, és lefagytak az utak. Eszembe jutott Marika néni… vajon ma is kijön? Áh, ilyenkor csak nem… Csúszik az út, a vonatközlekedés is bizonytalan, egész nap köd, szürkeség…
De igen! A szokásos időben, fél 9 körül felbukkant az utca végén, apró, csoszogó lépteivel közeledett. Még ilyen zord téli időben is jön, és teszi a dolgát. Ez élteti, ezért kel fel minden nap! Ha ez nem lenne, vajon mihez kezdene? Gyönyörű a kertje, mint a mesékben… még most télen is látszik, hogy sok év alatt milyen gonddal válogatta össze a növényeit, milyen csodás lélekre vall, ahogy azt a kis kanyargó ösvényt kialakította a kaputól a házig. Gyerekként is egy tündérbirodalom lett volna számomra ez a vadregényes kert, de még felnőttként is elvarázsol.
Mindig, mikor látom Marika nénit, eszembe jut a nagymamám. 89 éves korában halt meg, és szinte az utolsó évig alkotott, ment, tette a dolgát. Elismert és sokat díjazott textiltervező iparművész volt, a halála előtti évben még önálló nagy kiálltása volt, ahol az egész életművét bemutatta. Csodás falikárpitjai mind arról mesélnek, milyen gazdag lelkivilága volt, mennyire szerette a természetet, és milyen békére talált az alkotás útján.
Ő is szeretett sétálni. Nem, nem is ez a jó szó: gyalogolni… mert elképesztő hosszú útvonalakat bejárt még idős korában is. Minden nap főzött a családnak, minden nap alkotott. Számára ezek voltak a legfontosabbak, és ezek tartották benne a lelket akkor is, amikor már nagyon beteg volt. Egészen addig aktív ember és művész volt, amíg fizikai ereje volt hozzá. Minden napra megvolt a terve: mi legyen az ebéd, mit dolgozzon a kertben, milyen vázlatot rajzoljon, mi készüljön a szövőszéken…
Ha jól belegondolok, egyfajta alkotás minden, amit felsoroltam: a főzés, a kertészkedés, a rajzolás és a szövés is…
Számomra igazi példakép Marika néni is, és a nagymamám is. Csodálom az ilyen idős embereket, példamutató számomra az erejük, lendületük, kitartásuk. Remélem, sok fiatalt és idősebbet is motiválok most ezzel a pár gondolattal!
Menjünk, tegyük a dolgunkat, alkossunk, legyenek terveink minden napra! Nem kellenek világmegváltó tervek, elég, ha élvezzük, amink van, és használjuk a bennünk lévő adottságokat. Ápoljuk a saját környezetünket, és ezáltal a lelkünket is, minden nap! Az alkotás is ilyen: szépséget teremtünk vele magunk körül és a lelkünkben… és ezt a sok szépséget aztán továbbadhatjuk, ahogy Marika néni is a kertjét az unokáinak, dédunokáinak, vagy az én nagymamám az alkotókedvét és lendületét nekem… :)
Neked van olyan tevékenység, ami minden napra ad feladatot, és egyúttal örömöt is?
Kérlek, írd meg egy hozzászólás formájában!
Ha csak tervezed, hogy bevezetsz ilyen szokást, azt is leírhatod!
Köszönöm,nagyon szép amit,és ahogy írtad.Igen,van .Minden reggel tornázok kb. 20 éve. Még tanìtok,,de főzök,szinte mindennap sétálok. Havonta túrákat szervezek a túratársaimnak(50. jön), kertemet gondozom,ilyenkor a madarakat etetem,sokat rejtvényezek,megvettem a můvésznaplót,amelyet akkor fogok elkezdeni,ha nem dolgozok,abba rajzolok,szînezek,és festeni is lehet? Üdvözöllek!! Tünde
Így év elején jó megosztani az idei terveinket, nekem a napirendem kezd egy kicsit harmonikus lenni,ami nagy szó 26 évi meditáció után, mert ez lét kérdés lett mára, azaz, hogy SOS változás kell jó irányba, jó időbeosztás, mert a bio energiából ez az egy napirend csak most kezd megvalósulni., a többi 3 már eredményes.A bio étel összetétele egyre dúsabb, az uralt érzések napi szinten kellemesek, mert napi 2-3 órai meditáció hoz nyugalmat, és a végén a pozitiv gondolkodás is több év alatt sikerrel járt, ezekről jegyzeteket készítettem.Ez a négy napi alaptanterv adja az élet energiát napi szinten, ebből leszek aktív a szakmai munkámban, d.u.jönnek az ismerősök gondjainak, egészségügyi problémáinak a feldolgozásai lelki és gyógyászati szinten, utána jönnek a gazdasági, társadalmi, filozófiai események jegyzetei, cikkek írása, majd ezoterikus, vallásos videók meghallgatása, hasznos előadások tovább küldése rokonoknak és levelek megválaszolása, mindennap egy betegség okának,gyógyításának feldolgozása, ma a cukor és máj, gerinc problémákról jegyzeteltem, múlt héten a térdkopás fájdalmas gyógyításáról, ezek konkrét személyek segítése miatti tanulás, de saját gyógyító módszerem tovább adása egy rokon lánynak már irodalmi elbeszélés alapján történik, mintegy megélés utáni gyógyulás, hogy hiteles legyen a módszer.2-3 éve terveztem, hogy el kezdem a rokonok távgyógyítását, de az itt lakó patronáltak mellett soha nem volt magán életem, csak most lettem egyedül, így tudom e fontos tervemet megvalósítani, hogy az időmet jobban beosztom, meditációban megkapom, hogy mit kell d.e.,mit kell d.u megtenni,és este is még mit, és akkor tartalmas volt a nap, ezzel a szisztémával remélhető, hogy nyáron eljutok egy kis regény megírásához, amihez vannak már évek óta jegyzetek, nagyon össze kell hangolódnom saját magammal, mert lelkes tanuló is vagyok egyben, nem csak tanító az ismerősök,rokonok felé, és mivel nekem mindig a másik ember a fontos, ezért sokszor csak éjfélre végzek, de utána békésen alszom és jó érzéssel ébredek, mert tudom a menetrendet, ami bevált mostantól, régen mindig hajszolt voltam, túl vállaltam magam, stresszeltem is, de másnak nem ártottam, csak magamnak, most pótoltam az energiát öngyógyítással,amit tanultam 26 éven át és végre tudom is hasznosítani egy könnyebb élet javára.
Kedves Zsófi!
Tanárnő vagyok, tanítok, diákjaimat viszem, (vittem a vírus előtt) kirándulni, jómagam is kirándulok, utazok, túrázom. Gyapjúszőnyeget szövök, gyöngyöt fűzök és csipkeverésből népi iparművész vagyok. Kertemben kertészkedek.
Üdvözlettel:Edit
Kedves Zsófi, mindig nagy örömmel olvasom az irasaidat. Nekem, sajnos nincs, ez a válaszom a kérdésedre. Szeretném ezt megvaltoztatni. Továbbra is követem a tevékenységeit. Soha nem tudható mi történik….. Szeretettel üdv Adrienne
Kedves Zsófi !
Ez megint egy szívet melengető írás! Nem csak a képzőművészetben vagy nagyon jó!
76 éves nyugdíjas „főállású” nagymama vagyok 12 unokával. Meg sem tudom számolni hány fajta alkotói tevékenységet csinálok minden nap. Nekem a sütés, főzés is alkotói tevékenység. A kilyukadt ruhadarabok megfoltozása is alkotás, nem szokványosak a foltok: unikornis, virág, szív stb. Az elromlott babákat, játékokat meg tudom javítani. Babaruhákat cipőket varrok, állatfigurákat varrok, vagy kötök, mikor mit kérnek tőlem az unokáim. A szép pillanatokat amiket együtt töltünk szeretem megörökíteni és karácsonykor személyre szabott fényképalbumokkal lepem meg a családom tagjait. Nagyon jó látni az örömüket! Az alkotás állandó energia és örömforrás számomra.
Üdvözlettel Görgényi Zsizs
Kedves Zsófi !
Elgondolkoztam, mi az, ami örömmel tölt el, így 75 évesen.
Mindig aktív, mozgékony voltam, szeretem és figyelem a természetet. Virágokat, növényeket gondozok, a fényképező gépem kéznél van, így sikerül különleges pillanatokat, fényeket is megörökíteni. Pár napja már festettem is, amit elküldtem neked. Szeretnék még sokáig egészséges maradni.
Üdvözöllek: Zsuzsanna
Kedves Zsófi! Szépen és szépet írtál. Korábban szívesen sütöttem és főztem, gyüjtöm a recepteket még most is. Amikor nyugdíjas lettem, szerettem volna a sok szabad időmet kreatívan tölteni. Ezért is kezdtem el újra rajzolni, festeni. Amikor csak van időm, a három lányom és a hat unokám mellett, többek között szívesen tornázom, keresem az online oldalakon az érdekes „tanfolyamokat”. Így találtam rá a Te oldaladra is, aminek nagyon örülök és próbállak követni! Köszönöm és hálás vagyok minden új dologért, amit átadsz.
Szeretettel üdvözöllek: Anna
Kedves Zsófi!
Nagyon kedves a történet, amit megosztottál. Nagyra becsülöm, hogy fiatalként észreveszed a körülötted élő idős embereket, és értékeled a mindennapjaikat. Szép dolog tőled. Valamikor nekem is rengeteg energiám volt, ma már nem is tudom, hogy tudtam annyi mindent csinálni egyetlen nap alatt. Mostanában kevesebbel kell beérnem, s nap mint nap el kell fogadjam, hogy tudni kell annak örülni, ami megadatik. Tervem mindig is volt és van is, de ezek ezidőtájt erőtől és hangulattól függenek. Egy- egy nap során váltogatom a kötelezőt a jutalommal. Festeni karácsony előtt volt kedvem, téli képeslapokat az ismerőseimnek, madarakat, hóembert, tobozt – nagyon jó volt. Most épp egy sapkát kötök, közben érdekes filmeket nézek, főleg történelmi témájúakat. Elgondolkodtam azon, mennyit változott a világ a századok során, ám az emberek ugyanannyira jók vagy gyarlók, esetleg kegyetlenek, mint régen. Meg akár ugyanúgy alkotók vagy közönyösek is.
Kívánom, te maradj meg annak, aki vagy: csodákat festő, szépséget meglátó, szerető anyuka, aki másokat is ezekre sarkall. Nagy ölelés neked.
Kedves Zsófi!
Nekem is volt egy szomszédom, egy újságíró bácsi, aki az írásaiban írta ki a lelkét nyomasztó szomorú történeteit, gondolatait. (Haláláig, 93 éves koráig aktív volt.) Neki az egész hete óramű pontossággal telt. Mindig csodáltam érte.
Most, hogy nyugdíjba jöttem, én is próbálom kialakítani a lehetőségeket, hogy minden nap jusson idő a legkedveltebb tevékenységre a festésre, rajzolásra. Sajnos nem vagyok jó időbeosztó, így mindig a rajzolásból lopom el az időt. Próbálkozom, de nekem még nem ment a szívemnek is kedves dolgok előbbre helyezése.
40 évet tanítottam iskolában, ahol a 45 és 10 perces beosztások szabályozták az életet. Így a magánéletben igyekeztem lazítani. Most, hogy nincs iskola még keresgélem a nekem is megfelelő egyensúlyt.
Ha kifutok az időből, akkor legalább lefekvés előtt a printeresten nézegetek ötletadó képeket alkotásokhoz, kerthez, „kreatívoskodáshoz”.
Remélem előbb-utóbb beáll a saját rendem.
Ebben segítenek a tőled kapott levelek is.
Köszönöm!
Marcsi
Kedves Zsófia! Megható, ahogyan az idős emberekről írsz.Köszönöm mindannyink nevében ezt a hozzáállást, hogy meglátod az életük lényegét. Élünk a MÁBAN.
Nem szeretném hosszúra nyújtani a mondanivalómat. Amit írtál Marika néniről sok más szép korú emberre igaz. Mi más generáció vagyunk, hiszen átéltük a II. Világháborút, tudjuk mi a nélkülözés, az éhezés a tenni akarás az alkotás.
A különbség csak az, hogy most láthatatlan az ellenség és a bőség zavarában élünk, akkor pedig az ellenség látható volt (szőnyegbombázások, sziréna, romok, halottak) és éheztünk, alig volt valamink, a banánt,narancsot csak hírből ismertük. De regényeket lehetne írni erről. Benne van az emlékeinkben. Ezért most betartva a szabályokat kertészkedek, (jó időben) kerékpárral járok bevásárolni, 53 éves tanári munkámat összegzem,, szortírozom, selejtezem, számítógépen dolgozom és írok, rajzolok festek nagy ritkán, tovább fejlesztem a számítógép használatának az ismereteit, főzök, mosok, takarítok és ha időm engedi a számmisztikával foglalkozom. Már nem „hetvenkedek”. Sajnos a Rózsa Nyugdíjas klub tagjaként most csak facebookon tartom a kapcsolatot vagy telefonon a tagtársakkal. és várom, hogy mikor mehetünk megint kirándulni sportolni, sétálni együtt.
Röviden ennyi. Kérlek ne tedd nyilvánossá ezt a hozzászólásomat.
Tetszenek a munkáid és ezért továbbra is szeretnék kapcsolatban lenni Veled.
Köszönöm, hogy elolvastad
Üdvözlettel Sári
Kedves Zsófi! Nagyon szép a történet. Ilyen aktív emberek, mind példaképek. Képeid tetszik. Szívesen nézegetem. Az egyik lányom szokott rajzolgatni, festeni hobbiból. Szeretném őt beajánlani ide. Lehetséges-e? Klári
Kedves Zsófi!
Köszönöm a kedves szavakat. Én betöltöttem a 72-t , de még ma is aktív vagyok / sokszor túlságosan is/. Reggeltől estig megtalálom a tenni valót, nincs egy percem sem amit unalommal töltenék el. Kertes házban lakom, így tavasztól télig ott van a kert, a veteményes, a virágos, plusz a háztartási munkák.Szeretek kint bogarászni, tevékenykedni a szabad levegőn. Tavaly a lakhelyemen indult egy virágos kertekkel kapcsolatos pályázat, ahol a második helyezést értem el a virágaimmal és környezetével. Viszont ha marad időm, akkor festek, rajzolok, valamit alkotok. Télen több lehetőségem van erre, mivel a kert ilyenkor alszik. Az időbeosztásom nincs rendszeresítve, inkább fontossági sorrend van.
Üdvözlettel: Julianna
Kedves Zsófi! Nagyon köszönöm a sok biztatást.Én is a téli időszakba szoktam jobban festeni.Nagyon szertem és ha időm engedi festek.Nagyon szépet irtál a Nagy mamádról és Marikanéniről. Nekem is van még nagy feladatom.Apukámat ápolom fekvő beteg.Két éve lesz jövö hónapba87 éves. Neki is megmutatom néha mit készitek. Mégegyszer köszönöm a segitséget.
Kedves Zsófi,
Nekünk is volt egy Marika nénink.
Ő kerékpárral járt a kisvárosban és mindenkit ismert, mindenkihez volt egy jó szava, sokakat ellátott a jó tanácsaival és a receptjeivel. Kávéillat, porcelánfigurák, műszőrrel borított fotelek, óriási filodendron és egy erdei részletet bemutató festmény a falon. Köszönöm, hogy megidézted nekem. :-)
Üdvözlettel: „Kezdő”
Kedves Zsófi… Én idős gondozó vagyok, és nagyon kedvelem az öregeket. Öröm volt olvasni a soraidat. Sokszor müsorokat nézek ahol az idősök beszélnek. Áldást mondok reájuk és csodálkozok. Igazi gyöngyszemek. Vigyázzuk reájuk, legyünk figyelmesek. Szoktam alkotni, szeretek festeni, bútort fel újitani, jókat főzni.. Minden nap egy új esély arra, hogy tartalmas életet éljek. Sok sikert mindenben!
Egyik héten korán kelek másik héten későn fekszem, de aszobabiciklire mindennap felülök és az 5-10 km – t letekerem..
Szia Zsófi,
öröm volt olvasni. Tisztelet Nagymamádnak és a néninek is. Nem csak azért, mert tevékenyek, hanem mert saját életükkel mutatják mindenkinek: az élet így szép. A mindennapi feladatok mellett gyönyörűség ismerni, tudni, gyakorolni, élvezni valamit, amihez van érzékünk, boldoggá tesz, még másoknak is élményt ad esetleg.
Szerencsés vagyok, több boldogító tevékenységem is van. Hivatásom szerint asztrológus vagyok 20 éve – ez szerelem, nem tudnék lemondani róla, minden nap keresem az új összefüggéseket, tanulom. Oldásokkal is foglalkozom, ez meseszép, nagy örömteli élmény. Festek – ez is szerelem, festek „csak úgy” is, megrendelésre is. Kézműves tárgyakat készítek olyan örömteli várakozással, mint gyerekkorunkban. A konyhai tevékenységet fel lehet dobni néhány tánclépéssel, vagy meghallgatni közben egy-egy oktató előadást ez üdítő. Komolyzenét hallgatni – ma már csak hallgatni és tudni azt a sok dallamot, vagy dúdolni – így még benne lenni a zenében. Akkor is így volt, amikor még négy gyereket neveltem, most is 63 évesen. Illetve holnap már 64. Kívánom, hogy legyen mindenkinek, amiért LELKESedni tud!
Zsófi
Kedves Titkos Művésznők, kedves Zsófia!
Szetetném megköszönni soraidat! Igen, példát vehetünk az idősebbektől. Nem mindenkitől, de nagyon sok idős ember jó, követendő példát mutat.
Nekem személyesen több idősebb kedves barátom volt életem során és amikor összebarátkoztunk, az idő, a korkülönbség sokszor elolvadt! Olyan jó volt beszélgetni és életre szóló leckéket elsajátítani észrevétlenül, könnyedén vagy éppen kemény de igaz odamondás által.
Üdv, Patricia
73 éves vagyok én minden nap főzök és sütök.Rengeteg új receptet kipróbálok,és örömmel tölt el ha izlik a családomnak.Kaptam a családtól felnöt szinezöt amit nagy örömmel szinezek ki.Szeretném ki próbálni a festészetet is.Csak az a baj hogy kis nyugdijas vagyok és a drága festékeket nem tudnám megvenni. A viz festék az olcsobb,most ezzel próbálnék meg festeni,csak azt nem tudom hogy milyen papir lenne jó hozzá.Ha tudnál ajánlani valamit ami nem drága megköszönném.
Nekem a kedvesem, akivel 5 éve vagyunk együtt, a családom, és az ő családja, kik már az enyémek is, a verseim írása, terjesztése, most a verses kötetem is, adják a mindennapi feladatot, no meg újra visszahozni az énekhangomat, és mindemellett kicsit rajzolni.