Van az utcánkban egy idős, több mint 80 éves néni, Marika néni. Nem itt lakik, hanem Budapesten, de minden nap kijön a telekre, hogy eltöltsön itt néhány órát: megetesse a madarakat, rendezgesse picit a kertet. Minden áldott nap! Vonattal jön, és az állomástól jó fél órát gyalogol, mire ideér. Lassú léptekkel, mindig ugyanazon az útvonalon, kitartóan. Egy kis kertje van, pici házzal, amihez egy mesebeli kis ösvény vezet a kertkaputól. Mindig csodálattal nézem, őt is, a kertjét is…
Pár napja esett a hó nálunk, és lefagytak az utak. Eszembe jutott Marika néni… vajon ma is kijön? Áh, ilyenkor csak nem… Csúszik az út, a vonatközlekedés is bizonytalan, egész nap köd, szürkeség…
De igen! A szokásos időben, fél 9 körül felbukkant az utca végén, apró, csoszogó lépteivel közeledett. Még ilyen zord téli időben is jön, és teszi a dolgát. Ez élteti, ezért kel fel minden nap! Ha ez nem lenne, vajon mihez kezdene? Gyönyörű a kertje, mint a mesékben… még most télen is látszik, hogy sok év alatt milyen gonddal válogatta össze a növényeit, milyen csodás lélekre vall, ahogy azt a kis kanyargó ösvényt kialakította a kaputól a házig. Gyerekként is egy tündérbirodalom lett volna számomra ez a vadregényes kert, de még felnőttként is elvarázsol.
Mindig, mikor látom Marika nénit, eszembe jut a nagymamám. 89 éves korában halt meg, és szinte az utolsó évig alkotott, ment, tette a dolgát. Elismert és sokat díjazott textiltervező iparművész volt, a halála előtti évben még önálló nagy kiálltása volt, ahol az egész életművét bemutatta. Csodás falikárpitjai mind arról mesélnek, milyen gazdag lelkivilága volt, mennyire szerette a természetet, és milyen békére talált az alkotás útján.
Ő is szeretett sétálni. Nem, nem is ez a jó szó: gyalogolni… mert elképesztő hosszú útvonalakat bejárt még idős korában is. Minden nap főzött a családnak, minden nap alkotott. Számára ezek voltak a legfontosabbak, és ezek tartották benne a lelket akkor is, amikor már nagyon beteg volt. Egészen addig aktív ember és művész volt, amíg fizikai ereje volt hozzá. Minden napra megvolt a terve: mi legyen az ebéd, mit dolgozzon a kertben, milyen vázlatot rajzoljon, mi készüljön a szövőszéken…
Ha jól belegondolok, egyfajta alkotás minden, amit felsoroltam: a főzés, a kertészkedés, a rajzolás és a szövés is…
Számomra igazi példakép Marika néni is, és a nagymamám is. Csodálom az ilyen idős embereket, példamutató számomra az erejük, lendületük, kitartásuk. Remélem, sok fiatalt és idősebbet is motiválok most ezzel a pár gondolattal!
Menjünk, tegyük a dolgunkat, alkossunk, legyenek terveink minden napra! Nem kellenek világmegváltó tervek, elég, ha élvezzük, amink van, és használjuk a bennünk lévő adottságokat. Ápoljuk a saját környezetünket, és ezáltal a lelkünket is, minden nap! Az alkotás is ilyen: szépséget teremtünk vele magunk körül és a lelkünkben… és ezt a sok szépséget aztán továbbadhatjuk, ahogy Marika néni is a kertjét az unokáinak, dédunokáinak, vagy az én nagymamám az alkotókedvét és lendületét nekem… :)
Neked van olyan tevékenység, ami minden napra ad feladatot, és egyúttal örömöt is?
Kérlek, írd meg egy hozzászólás formájában!
Ha csak tervezed, hogy bevezetsz ilyen szokást, azt is leírhatod!
Szia Zsófi!
Nagyon köszönöm, hogy olvashattam kedves soraidat, mely tükrözi, ahogy az idősebb korosztályról milyen szépen vélekedsz. Soraid olvasása közben szinte egy pillanat után azt vettem észre, hogy szemem, szám mosolyog és elérzékenyülök.
Környezetemben nekem is vannak tőlem idősebb emberek, akikkel szívesen beszélgetek.
Igyekszem én is a mindennapjaimat tartalmasan kitölteni. A napi úgynevezett rutin munkák elvégzése után (igény szerint: vásárlás, főzés stb.) szívesen mozgok, szobakerékpározok, olvasok, és rajzolok, festek. Nagy örömömet lelem mindegyik tevékenységben. Azonkívül a napjaimba szeretek becsempészni nem megszokott dolgokat, olyanokat amik spontán jönnek vagy csak úgy eszembe jutnak. Az unokáim kéréseit igyekszem rajzolás, festés és egyéb téren kielégíteni. Mindig adnak témát mit szeretnének, ha megfestenék. Most egy nagy vitorlás hajó következik, melyet lágypasztellel szeretnék elkészíteni. A szobájukban az összes képet bekeretezve kitették. Azt is kitették, amit közösen festettünk olaj-pasztellel, melyeken hatalmas tarajos hullám van és gyönyörű különböző kék, zöld, némi sárga és fehér színekben pompáznak.
Kedves Zsófi, köszönöm érdeklődésedet, mely kellemes érzéssel töltött el. Röviden ennyit tudtam leírni a magam időtöltéséről, melyet örömmel tettem.
Kívánok Neked, kedves családodnak és munkatársaidnak szép és örömteli napokat.
Kedves Zsófi! Nagyon örülök,hogy ezt a gondolatot, írást közzé tetted. Előre vetítem, nagyon tetszett A kérdésedre válaszolva röviden : igen évek, évtized óta nekem is van olyan tevékenységem, ami naponta örömet okoz. Bővebben, – minden nap 4 km-t legyalogolok, a város egyik részéből a másikba -. Igaz még 80-on innen vagyok(annyival amennyit naponta meg teszek). A családi ház nagy kerttel, a város másik részén van,(ami nyáron három hónapon át, csiviteléstől hangos,az unokák és a madarak énekétől). Nyáron kertészkedünk, rajzolunk, festünk az unokákkal.Télen a kutyusomon kívül nincs „lakója”. Itt jön az a tevékenység, ami nekem télen is sok örömet okoz, hóban, fagyban legyalogolom a 2km-t a házig, és vissza (helyi járattal is mehetnék, de én a „lábbuszt” választom). Ellátom a kutyust, játszunk, futunk a kertben, a madarakat megetetjük, és még kisebb teendő télen is mindig van a kertben, a házban. Ez a tevékenység frissít, felvidít, örömet ad, még ebben az „elszigetelt” helyzetben is. Üdvözlettel: Ida.
Kedves Zsófi!
Minden alkalommal örömmel tölt el mikor leveleidet olvasom. A gondolatok, témák melyeket megosztasz velünk közel áll az én lelkemhez is.
Igen, nekem is vannak ismerőseim a lakókörnyezetemben akik idős koruk ellenére is aktívak. Mindennap főznek, sütnek, gondozzák a kertjüket, etetik a tyúkokat, gondolva a gyerekeikre és unokáikra, mert mindenből több készül mint amit elfogyasztanának. A finom sütikből nekünk is jut időnként, és látom örömmel tölti el Teri nénit, mikor megdicsérem milyen finom volt. És ami feltűnik: sohasem panaszkodnak. Én is szeretnék idős koromra ilyen aktív és pozitív életszemléletű lenni. Az alkotás, barkácsolás gyermekkorom óta része az életemnek. Most még ugyan aktívan dolgozom, de emellett a mindennapok része valamilyen alkotás legyen az főzés, sütés, kertészkedés, rajzolás vagy játék a kicsi unokámmal. Ez teszi az ember minden napját tartalmassá, és ez tölt fel.
Kívánok mindenkinek tartalmas életet és örömteli napokat, mert a boldogságot a mindennapokban kell keresni és megélni.
Üdvözlettel: Ildikó
Igen van feladatom. Embereket gyógyitok. Ez pedig most olyan kihívás ami minden más tevékenységet felül ír . Ezért kevesebb idő és energia jut másra.
A mai helyzetben nagy öröm ilyen történeteket olvasni. Világéletemben pozitív voltam, de egyre nehezebben megy.
Családban női ágon öröklődött a szép utáni vágy: nagyanyám nagyon szép bőrmunkákat készített, és nem mellesleg két világháború után teremtett a semmiből otthont a családnak, nagyon sok „értéktelen” dolgot is felhasználva. 94 évesen halt meg, teljes szellemi és a korához képest jó fizikai állapotban. Édesanyám gyönyörű keresztszemes hímzéseket csinált (terítők, függönyök stb.), valamint a II: háború után talált főleg népművészeti anyagok felhasználásával újat teremtett.85 évesen hagyott minket itt. Én először porcelánfestéssel foglalkoztam, aztán a fiam születése után tojást festettem, mivel azt otthon is lehet csinálni, nemcsak húsvétkor. Igy elnyertem a Népművészet Ifjú Mestere címet is. Mint ahogy az idős szomszédjának a kert, nekünk ez adott megnyugvást, erőt. Családunk női ágon lévő férfi tagjai megrögzött műszakiak, furcsának tartják a hobbinkat, de elfogadják. Remélem, a vírusnak lesz annyi előnye, hogy több ember csodálkozik rá a világra, és megpróbál benne helyet találni.
Minden nap begyújtok a cserépkályhába, főzök ebédet,2-3 naponta kovászos kenyeret sütök,minden egyéb háztartási munkát elvégzek betegségből lábadozó férjem mellett. Esténként egy élő adásban rovásírást tanítok – majdnem minden este 15 percben.Ha van időm csuhébabát kötök – karácsonyra ez volt az ajándék barátoknak.Ha jön a tavasz, csíráztatok magokat és palántázok a kertben – télen a kis madarakról sem felejtkezem meg – a cinkék eltűntek a kertből…./5G?/.Általában este gyalogolunk férjemmel………….Látod, van elfoglaltságom – hiszen jó lenne festeni,olvasni és ha mehetnénk idősek klubjába,színdarabot tanítani – ezt ért.sérült otthonban is megtettem -Irgalmas szamaritánus színpadra átdolgozva…Tudod,vizöntő vagyok -soha nem unatkozom.Szeretettel gondolok Rád:Gizella
Kedves Zsófi!
Ugye, a Te Nagymamád Szuppán Irén. Sokat hallottam róla gyerekként, az Édesanyámtól. Egy kiállításán is jártam, nagyon régen, és emlékszem egy lilás-voroses textiljére is, ami nagyon tetszett. Gondolom, Nagymamád buszke lenne Rád, a munkádra, rajzaidra. Szeretettel udvozollek, Réka
Kedves Réka!
Igen, ő a nagymamám! :) Jó érzés volt olvasni, amit írtál róla, köszönöm!
Szeretettel üdvözöllek:
Zsófi
Séta, mandala,vagy virág szinezés
Kedves Zsófika!
Nagyon tetszett ez a kedves írás,sok minden hasonló az én életemhez is.Nyugdíjas óvónéni vagyok(66)és a napjaim hasonlóan telnek,mint a nagymamádé hajdan.Délelőtt színezek,vagy alkotok valamit,majd ebédfőzés a férjemmel közösen.Délután séta lépésszámlálóval minden nap legalább 6-7 ezer.Olvasás,nettezés,film nézés.Persze a nyár az más,akkor minden háttérbe szorul,mert mi is kertészkedünk Meg az unokák,akiknek most nagyon fájó a hiánya a járvány miatt.
Szeretettel üdvözöllek:Évi
Kedves Zsófia! Örömmel olvastam, hogy milyen kedvesen és szépen vélekedsz az idősebb korosztályról. Igen én is egy nagymama vagyok akinek a mindennapi munka mellett belefér az idejébe az alkotás öröme. Három unokám is nagyon ügyes és kreatív, sokat foglalkoztam velük rajzolás, festés terén amit az iskolába kerülésnél hasznosítani tudtak. Ma már a legnagyobb szokta zsűrizni legújabb munkáim. Köszönöm a véleménylehetőséget. Kívánok Neked, és kedves családodnak szép és örömteli napokat. Ölel JZsu.
Kedves Zsófi!
Igen! a feltett kérdésedre a válaszom.
Ha nem is tudatosan, de a kérdésed révén elgondolkodva, azt tudom mondani hogy a 70-hez közelítve is minden nap volt és van olyan tevékenység, ami örömmel tölt el, ami feladatként is megfogalmazható.
Aktív koromban a munkám, nyugdíjasként valami attól teljesen eltérő tevékenység, mint a gyöngyfűzés, csipkeverés, varrás, kertrendezés, unokázás…….vmi ami kézzel is fogható.
Kedves Zsófia ! Én is egy 73 éves Marika néni vagyok . 12 éve kerekesszekes , ezért fordultam a festés , rajzolás fele . Nagyon koszonom a leckeket amit küldesz , nagy hasznát veszem ! Az írás nagyon tetszett , Koszonom Marika néni 😂
Kedves Zsfi!
Évek óta követem a leveleidet, de még soha nem válaszoltam. Bevallom, egy ideig azt gondoltam, hogy nem is létezel:)
Köszönöm a mai gondolatot, a tenni akarással, tervezgetéssel, az idősek kitartásával kapcsolatban. Most nekem is nagyon jól jött!!! És egyébként csodálaom a Te kitartásodat és kreatív energiáidat is!
Három gyermekem van, 10, 7 és 2 évesek. A legkisebbel még itthon vagyok.
Sok-sok szép és nehéz feladatom akad velük kapcsolatban minden nap.:) Mindemellett egyre jobban hiányzik, hogy olyan dologgal is foglalkozzam, ami a sajátom, kellően kreatív, és amiben meg tudom valósítani önmagam.
Köszönöm az ispiráló üzeneteket!!!!Talán még az alkotásra is rászánom magam, amint egy picit több időm lesz:)
Sok-sok erőt és kitartást kívánok a továbbbi munkádhoz!
Üdvözlettel:
Mariann
Szia Zsófia!
Igen, sokat foglalkozom áaványokkal, ha van időm a munkahelyemen is rajzolgatok😀
Van 2 kutyusunk egyik szobakutya, a másik hatalmas 7hónapos roti-németjuhász keverék és kb. 80 kg.😀.
Nincs fölös energiám.
Nagyon köszönöm a csomagot, ki is szineztem a levél aljan lévő rajzot💗
Mit mondhatnék, az én életem seme gyszerű. 2005-ben fenekestül felfordult és egy év kemény helyzet után álltam talpra és építettem újra az életem, és kezdtem bele a abba, hogyan maradjak talpon találjam meg a mindenapok új ritmusát, sé adjak értelmet az életnek és találjam meg benne az örömet és a boldogulást is! 2005-ben kaptam egy évben három strók rohamot, letetm hallókészülékes csőlátó, aki egy magáncégnél voltam az tulajdonos ügyvezető asszisztense és minőségbiztosítási megbízott, adminisztrátor, annak azt mondták innentől pihenés kezelések sorozata és megállás! azt hittem összedől a világ, mert ugyan jó ám pihenni pár hetet,de aztán azhogy nem látod és nem hallod redesen magad körül a világot, és a nevedet is újta meg kell tanulni leírni az már azért kihívás valamelyest, Aztán megtalálni azt hogy az agyadat használd, mert a benen lévő elhalt agysejtek ne fogyasszaank el többet annál ami már így is elveszett! Megtanulni újtra írni, és aztán amit lehet olvasni, hogy a szűkülő világ ne záródhasson be! Mindent újra teremtettem magamnak, és olvastam, rejtvényeztem, kvízeket fejtettem amennyit csak bírtam, szójátékokat játszom minden nap, kötök, horgolok, és rajzolgatok, hogy a képességeim ne csökkenhessenek egy szint alá, aztán önmagam tempójában angolul tanulgatok, hogy a növekvő unokámat megérthessem, ha amjd kérdezni fog valamit tőlem! Bérházban lakom, de van évente paradicsomom, és paprikám ami hoz termést is, no nem kiló számra,de az a pár darab számomra a legértékesebb és a legfinomabb termés! Igyekszem anapok ritmusát megtartani, főzök, vásárolok, intézem az ügyes bajos dolgaimat és igyekszem magam szinten tartani, hogy ha valaki rám néz, ne szánakozzon, és ne egy elesett öregedő embert lásson, hanem egy vidám kedves embert! Igyekszem mosolyogni és derűsen a holnapok elé nézni és mindenben a jüt keresem a humort és a nevetést! Nem szaladoka jármúvek után és óvatosan közlekdem, de nem hagyom el magam! Egy sem mehet kárba, és telhet el értelemetlenül, mert nincs elvesztegethető idő!
Zsófia Kedves!
Ahány ember annyi szép és megható élettörténetet ismerünk. Mások történetében fel ismerjük a sajátunkat, még ha nem is egyformák.
Nem is tudom honnan kezdjem.
Egy jó ideje követem az írásaidat kedves Zsófia.
Tisztelem az ambíciódat, a hozzá állást, ahogy végzed munkádat. Csak így tovább!
Én Borika vagyok, mint már ezt tudod. 17 éve vagyok nyugdíjas, 54 éves munkaviszony után.
A fiatal éveim munkával, családdal, gyerekneveléssel telt el, nagyon gyorsan.
Nagyon sok betegségen, sztrók, műtéteken vagyok túl, köztük életmentő is volt, ez utóbbi két szívinfarktus.
Testem minden részén volt, van betegség, amiről rengeteget lehetne írni.
Két fiam, négy unokám és egy dédunokám van már.
Róluk és a velük való együttlétekről is írhatnék csodás sztorikat, örömteli pillanatokat.
Hosszú évtizedek óta egyedül élem a mindennapjaim.
Mind e mellett, ha tehettem, tehetem elfoglalom magam, mindenfélével.
A semmit tevés nem az én világom.
Verseket írtam, szeretem a természetet, az állatokat, írom az életrajzom, folyamatosan.
Kézügyességemnek, kreativitásomnak, akaratomnak köszönhetem, hogy már jó ideje festegetek.
Ez úgy kezdődött, hogy kevés anyagi helyzetemnél fogva gondban voltam, hogy oldjam meg? Úgy döntöttem, olyan ajándékot szeretnék adni a szeretteimnek, ami maradandó és egyedi.
Így kezdtem el a régen bennem lévő, ki nem adott kreativitást vászonra képzelni.
Nem tanultam, nem mutatta meg senki, mit, hogy csináljak, csak úgy magamtól, /azért ez nem olyan könnyű/.
Ennek már kb. 17 éve. Mind ezt csak oly annyira szerényen, hogy kevesen tudtak, tudnak róla. Azok csak, akiket megajándékozom. Nagyon jó érzés, látni az örömöt egy egy alkalomkor.
Kipróbáltam az akvarellt, az olajat, a művészi krétát, de az akrilnál maradtam.
Amikor valami alkalom van, hogy ajándékot kapjak a gyerekektől, akkor a vásznak, festékek vesznek körül.
Ugyan is a kis nyugdíjból a mindennapi megélhetés mellett nem kis kiadásba kerül a hobbim. Van amikor megtetszik pl. egy tájkép, azt megpróbálom lefesteni, hogy nekem is legyen olyan a falon.
Nagyon szeretem a természetet, inkább olyan témájú képeket festek.
A téli táj áll a legközelebb hozzám. Szeretem, amikor tiszta fehér a természet, eltakarja azt amit annyira nem szeretek látni.
Zsófia drága!
Kívánok Neked csodás éveket, szép családi harmóniát, jó egészséget.
Segítsd azokat, akiknek szüksége van rád, ilyen kedvesen és szeretett teljesen.
Én pedig amíg bírja testem lelkem megmaradok annak aki vagyok.
Köszönöm, hogy tudhatok rólad!
Szeretettel: Borika
Igen, az unokám. Óvodás szeretek vele alkotni. Ő is nagyon inspiráló :)
Kedves Zsófika!
Nagyon tetszik az írásod amt Marika néniről és a nagmádról írtál!
Én egy 70 éves Dednagymama vagyok : 4 éves a tündéri Lilikénk.
47 éve vagyok tagja a falunkban lévő Kézimunka Szakkörnek!
Nagyon szeretem az x-szemes hímzéseket! Itthon minden szabad időmben azt csinálom! Festeni ritkán szoktam, de amikor leülök mellé élvezettel alkotok. 5 éve járok a művelődési házba Tűzzománc Műhelybe amit nagyon szeretek elkészíteni. Sajnos most zárva van a ház és nagyon hiányzik! Szeretem a virágokat, a természetet. Szeretek fotózni. Kirándulni. Mindenkinek jó alkotást!
Vigyázzatok Magatokra! Zsófika neked további sok sikert kívánok!
Kedves Zsófia! Igen nekem is megvannak a teendőim! 66 éves vagyok, már nyugdíjas. Egy nagy házban lakom a férjemmel és a nagyobbik fiam családjával. Nem tudom hogy csináljuk, de nálunk nincs anyós- meny párharc. Közösen főzünk, neveljük az unokáinkat is. Mi nagyszülők visszük- hozzuk gyalog óvodába a nagyfiúkat 6 és 4 évesek. Rendszeresen szemétvadászatot tartunk a fiúkkal, ugyanis a közelünkben minden hétvégén bolhapiac üzemel és a fáradt árusok sokszor szétszórják a portékáikat a közeli parkban. Babakocsival levegőztetem a 2 hónapos kislányt, és sokat rajzolunk. Nekem egyelőre így teljes az életem! Szeretettel, Zsuzsamami
Igen vannak terveim mindig.
Várom nagyon a tavaszt.
És én is kertemben szeretnék ültetni több fajta növényeket, virágokat. Új helyre költöztünk.
Szeretném a saját izlesem szerint ki alakítani a kertet. Imádom a természetet, a virágokat. Bdigsaggal tölt el, amikor erre gondolok. A természet milyen csodálatosan, ízlésesen alakítja azokat a színpompás virágokat. Soha nem tudok be telni a szépségukkel.