Gyermeki fantázia és jövőbeli tervek

Julcsi lányom lázas alkotómunka után odajött hozzám, kezében egy rajzzal:

„Anya, nézd, ez én vagyok. Itt már felnőtt vagyok. Ezeket most csináltam, még csöpög belőlük a festék. :) Szerintem “rajzos” leszek, és ilyeneket fogok festeni. De ha nem ez lesz a munkám, akkor is biztos, hogy sokat fogok rajzolni.”

(Julcsi lányom, 6 éves)

Neked is voltak hasonló gyerekkori terveid?

Emlékszel, miket szerettél rajzolni? Királylányt, házat, állatokat? Vagy mást?

Írd meg egy hozzászólásban, kíváncsi vagyok!

Követed az emailes inspirációimat és a videós leckéket?
Ha még nem, akkor itt tudsz jelentkezni »
Tavaszi Élménykurzus
Művésznapló

Kérlek, hogy írd meg a véleményed a bejegyzésről!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


15 hozzászólás “Gyermeki fantázia és jövőbeli tervek”

  1. Györgyi Birta szerint:

    Tudod Zsófika a gyerekek fantázia dúsak gyerekkoromban állandóan rajzoltam a körülöttem élőket sokat olvastam, sőt tini koromban még kaland regényt is írtam amit el könyörgöt a magyar tanárnőkön Szóval ilyenek voltunj

  2. Dékán Szilvia szerint:

    Kedves Zsófi! Gratulálok a kis művésznőnek,főleg a szabadon festett alkotásért. Nálunk a családban édesapám és nagynéném is nagy kézügyességgel volt megáldva, én meg egy jó adag türelmetlenséggel. Ha valami nem olyan lett ahogy elképzeltem, otthagytam csapot-papot. Később rengeteget másoltam azzal a bizonyos vékony, áttetsző zsírpapírral. Ahogy ügyesedett a kezem, egyre több örömet és sikert hozott a végeredmény. Hobbi szinten ma a kedvenc elfoglaltságaim egyike. Nálam a ceruza a favorit! Szép napot, jó időtöltést, Szilvi.

  3. Kati szerint:

    Fantasztikus Julcsi rajza! Bárcsak én is ilyet tudnék! Igen, imádtam … volna. De emlékszem, hogy a szekrény tetején volt anyukám Kovács Margit egyik kerámiája. Örömöt akartam szerezni, lerajzoltam neki. Nem láttam jól, sajnos kicsit gyenge volt a szemem a szemüveges takarás miatt. És hát …. szó mi szó, neki sem tetszett a rajz. És ezt szépen ki is fejtette. Azóta csak titokban vágyódom és olvasom a leveleidet és gyönyörködöm a szebbnél szebb alkotásokban és megjegyzem: de jó is lenne!

  4. Seprősné Fodor Zsuzsanna szerint:

    Kedves Zsófi!
    Csodálatos Julcsi rajza, szép részletgazdag, fantáziadús. Nagyon tehetséges!❤
    Én leggyakrabban, virágokat, fákat, állatokat szerettem rajzolni kislányként és ez azt hiszem meg is maradt.
    Remélem Julcsinak is megmarad ez a hobbija és 10 év múlva csak ámulunk, hova fejlődött. Kívánok nektek sok örömteli alkotó kedvet, jó egészséget!
    Zsuzsa

  5. Parrag Erzsébet szerint:

    Én kiültem az utcán az árokpartra, és festettem az utcaképet, a szemben lévő kastélyt a parkkal .
    Aztán sok alkalommal fás, virágos rétet, folyóval. Na és a napocska is mindig rákerült.
    Ez persze több mint 60 éve egy pusztán volt, tízéves koromig várost nem is igen láttam. Itt a környezetem tele volt kék, zöld, barna színekkel, és a kertben, a réten tarka virágok színeinek sokaságával.
    Kevésbé a kényelmet adó lakásra, lakberendezésre irányult a figyelmem.
    Nem rajzoltam például mikulás, vagy Jézuska váró listát. Csak sok fenyőfát, feldíszített karácsonyfát.
    Nagyon jó játék volt: a tanító nénim rajzolt egy öltöztető babát, hozzá ruhákat, aztán a saját elképzelésem szerint rajzoltam, színeztem, festettem bővítettem a ruhatárat.
    Szép napot kívánok.

  6. Ági szerint:

    Kedves Zsófi!

    Köszönöm a leckéket, és mindent, amit küldesz nekem, sokat tanulok belőle.

    Rengeteget rajzoltam kicsi koromban, és kifestőfüzetekben is szerettem színezni.
    Arra már nem emlékszem, hogy mi szerettem volna lenni a rajzaim alapján, olyan régen volt az már.
    Minden jót kívánok Neked Zsófi és családodnak is, üdvőzlettel: Ági

  7. Bacsa Andrásné szerint:

    Leggyakrabban királylányokat rajzoltam, gyönyörű csipkés, fodros ruhákban , sok ékszerrel. Később ruhákat terveztem és varrni is megtanultam, elég korán .
    Az iskolában rajzszakkörös voltam, több versenyre is beneveztem és gyakran díjazott is lettem. Manapság az Unokáimmal alkotunk és boldogan látom, hogy milyen ügyesek.

  8. Dr. Fabricius Ildikó szerint:

    Zsófi, olyan kedvesen kíváncsiskodsz, hogy el is mondom neked:gyerekként állandóan rajzoltam, sokszor így kommunikáltam a világgal, szerették, jó megerősítéseket kaptam. Gyerekpszichológusként is nagyon fontos kapcslatfelvételi, baj – megállapítási és terápiás eszközöm a gyerekrajz, az együttrajzolással létrehozható korrektív élmény.
    Julcsi lánykád csodálatosan rajzol, a kísérőszövege pedig hitelesíti a tehetségét.
    Bízvást nagyon sok örömöt fog szerezni nektek!
    Kívánom is, hogy így legyen
    F. Ildikó

  9. Szalay Oszkárné szerint:

    Kedves Zsófia!
    Gyerekkoromban is nagyon szerettem rajzolni és festeni. De akkoriban a rajz órákon ritkán volt szabad fantázia rajzot készíteni. Mindig megadták az ünnepségek címét: pl. május 1-i felvonulás, karácsony, stb Bár szinte mindig került kiállításra rajzom az nem én voltam. Később sokat másoltam képeslapokról, vagy kedves könyveim címlapját (ezek is megvannak a mai napig) . Gimnazista koromban már jobban sikerültek a képek. Számomra a tájképek voltak a legkedvesebbek. Lerajzoltam bátyámat, aki horgolt a későbbi feleségével, ill. a Budapest Vajdahunyad várát rajzoltam le természet után kinn a Városligetben. Akkor még bátran meg lehetett ilyesmit tenni, mert volt hely. Köszönöm az érdeklődésedet. 2 éve pedig első szerelmem arcképét rajzoltam le, ami elég jól sikerült. Mostanában egy dolog van, mi nagyon kevés : az idő. ( Vagy talán csak én szeretnék túl sok mindent csinálni )
    Köszönöm, hogy elolvastad.

  10. Lévayné Kántor Erzsébet Anna szerint:

    Áldás Békesség!
    Igen, én is szívesen rajzoltam. Igen, odais, ahová nem szabad. Elsősorban virágokat, fákat, amiket a mezőn, vagy a kertben csodáltam meg. De, elsősorban a hangommal szerettem trillázni, hajligatni. Csodálatosan szépen csengett kint a kertben, vagy fent a hegyen a virágok között, de akár gyomlálás, és más tevékenységek között is. Nem kellett hozzá semmilyen eszköznek kéznél lenni. Nem szólt rám édesanyám, hogy haszontalan időtöltés amit csinálok. Éneklés közben járhatott a kezem, húzhattam a vizet a kútból, stb. De ez, nem jelenti azt, hogy nem szerettem rajzolni.
    Mivel mindenkor küzdelem volt a megélhetés, ezért leginkább a por, a homok, és a bot, vagy egy kréta, és a járda, voltak kéznél. De, szerettem az iskolai rajzórákat, ahol egy egész rajzlap állt rendelkezésemre.
    Máskor papírfecnik, könyvek széle, mikor mi adódott. Egészen picire faragott ceruzavégek.
    Máig megmaradt, hogy egy kis papírmaradék a ceruzamaradvánnyal, egyből beindítja a fantáziámat. Vagy, egy szépséges őszi falevél. Azt szívesen vittem papírra. A nagy felületekhez nincs elég önbizalmam. Ez a spórolás a felülettel, az írásomban is árulkodik. Pici betűkkel, sűrű sorokkal írom le gondolataimat. Igaz, ha elkezdek írni, akkor az így is sok helyet foglal. Patronos töltőtollal szeretek írni. Ha belefeledkezem, akkor akár nyolc oldalt is, egy A4-s lapokkal rendelkező füzetbe.
    Az alkotás, ábrázolás öröme ettől függetlenül ott van az életemben. Szívesen színezem mások rajzait. De, elsősorban a gyerekeknek órára vitt fénymásolatokat színezek példának. Mert sokan hozzá sem fognak a színezéshez, amíg nem látnak valami példát, amit követhetnek. Ezek az épp esedékes bibliai történetekhez illusztrációk. Megtanultam, hogy nagyon leegyszerüsített, és max. féloldalnyi rajz legyen amit viszek, mert hamar elfogy a türelmük, a felét sem készítik el, vagy csak egy nagy paca lesz az egészből, ha az egészet ki akarják színezni. Ezzel is korlátozni kell magamat.

    De épp ezért nagy élmény, köztetek látni a bátor, lendületes alkotást, amikor a kezdeti nagy foltokból valami csoda jön létre. Kinyitja az ember gátjait. Felszabadít. Köszönöm nektek!
    Szeretettel Erzsike

  11. Sövényházy Csilla szerint:

    Kedves Zsófi!
    Fájó emléket idéztél fel bennem ezzel a kérdéssel.
    Ugyebár a haladó pedagógiai gondolkodás ma már megvetendőnek tartja azt a fajta rajztanítást, amiben nekem volt részem kisiskolás koromban. De én azt is élveztem, hogy lefessek-rajzoljak egy virágvázát modell után. Gondosan árnyaltam rajta a fényeket és a kicsi részleteket. Sőt, amikor később azt a feladatot kaptuk rajzórán, hogy perspektívát rajzoljunk ismert középületek szerkezetének lemásolásával, azt is élveztem. Otthon pedig híres festmények gondos, aprólékos, színes másolásával foglalkoztam. Igen, kevés szabadon engedett alkotás volt ezek között, de én úgy gondoltam, előbb a technikát kell megtanulni. Talán hiba volt, de nem kaptam másra ösztönzést.
    Az egyik húgom is nagy rajzszerető volt, sokat és jól rajzolt és festett. Apánknak megmutattam az egyik rajzomat, hát-hát, azt mondta, jó. De amikor a húgom rajzait nézte, rajongott értük. Ez többször megismétlődött, erre én frusztráltan abbahagytam a rajzolást. 12 -13 évesen. Később kiderült, hogy sokféle alkotó tehetségem van, pl. a fiamról kiváló portrét rajzoltam, de más eszközökkel is dolgoztam. Amint megjelentek a számítógépes programok, azokat is használtam. Papírból vágtam ki és ragasztottam figurákat, festette, vízfestékkel, sőt, szereztem agyagot és szobrokat formáltam stb.
    Jelenleg a szenvedélyem a fotózás. Nem a valóság puszta leképezése, bár az is benne van. A legfontosabb a látásmód. A kompozíció, a részletek meglátása, különleges összepárosítása, a fények-árnyak-színek játéka stb.
    Már 76 éves vagyok és rákbeteg. A fotózás életerőt ad nekem, ezt állíthatom. Van egy fotós oldalam is. Időnként programok segítségével úgy alakítom át a fotóimat, hogy -remélem, nem túlzok – művészi alkotásokká válnak.
    A rajzolással kapcsolatos leveleidre azért nem reagálok, mert az már sajnos nem fér bele az életembe, hogy újra végigjárjak egy technikát. Vagy többet. Pedig erre a húgom is biztat, ugyanaz, akinek a rajzait apám jobbnak találta az enyéimnél. Őbelőle rajztanár lett, mégpedig különleges, fogyatékos és hátrányos helyzetű gyerekek fejlesztésével foglalkozik, nagyon eredményesen.
    Ne haragudj a hosszú olvasnivalóért, de fölébresztetted bennem az emlékeket.
    Szeretettel, Csilla

  12. Lepenyéné Kohner Anita szerint:

    Én óvodás koromban állandóan királylányokat rajzoltam, imádtam a királylányos meséket , és mivel nagyon sok időt töltöttem a nyugdíjas nagyszüleimnél / a szüleim dolgoztak/ ,elsősorban ők olvastak nekem Benedek Elek -meséket , amikből
    „ihletet merítettem”.Nagyon sokszor rajzoltam azonban házat is, kis kerítéssel, fával,állatokkal , ami valószínűleg nem véletlen,hiszen falun éltünk ,és voltak háziállataink is.
    Iskolás koromban már mindenfélét rajzoltam , de akkor is szerettem a mese-illusztrációt , és szívesen színeztem is .

  13. Barótfi Edit szerint:

    Igen voltak. Gyakorlatilag előbb kezdtem rajzolni, mint írni. Úgy háromévesen, és 5 évesen meg olvasni, 6 évesen írni. Szüleim, nagyszüleim, tanáraim megőrjítésére, mindehol és mindenhová rajzoltam valamit. Sajnos a padokra is.Később ruhákra.A nagynéném ruháira. Aztán a falra is körbe színes krétákkal. Kaptam a Moszkvában tanuló nagybátyámtól, egy 24 db-os, nagyon jó minőségű színes ceruzakészletet, meg orosz mesekifestőket.Nagyon vonzott minden üres felület, és minden tiltás ellenére kipróbáltam. Csoda hogy túléltem önmagamat.Aztán kaptam szintén a SZU-ból vízfestéket, az is olyanm sokdarabos volt, nem tudtam betelni vele. Később az iskolában is sokat rajzoltam, főként az akkor divatos öltöztetőbabákat, nekik tervezett ruhákkal együtt. Aztán kérésre, királykisasszonyokat, kisbabákat. Gimnáziumban az első igazgatói intőmet azért kaptam, mert minden fiúosztálytársamnak, sőt, az apukáiknak is lerajzoltam A4- papírra Sajdik nagy, lufimellű, kerekfenekű Jucikáját.15 évesen kerültem be a Pannónia Filmstudióba tussal rajzolni a figurák mozdulatainak fázisait. Nagyon nem tetszett. Egy évvel később, a Ruhaipari Tervező vállalatnál nyári diákmunkásként, szintén tussal pauszra,a ruhák gyártási leírásának mellékleteként a legnagyobb magyar divattervezők irányításával a ruhák szemléltetőjét. Borzasztó nagy kárt tett a rajzolásomban, mert azok a hosszúnyakú, nádszálkarcsú, élettelen gebe manökkenek teljesen elrontották a valódi emberábrázolási képességemet. Ezt is megúsztam, utána már nem volt lehetőségem, csak magamban rajzolatni ami éppen eszembe jutott.Nappal meg mint műszaki rajzoló kamatoztattam a képességemet, végtelenül unalmas, függőleges csöterv rajzolással ( négy emelet kp.-i fűtése stb.) Na és végre eljutottam két gyerekkl (3-5 évesek), hogy a Barcsaynak egy alapkönyvén rágta, át át magam, de akkor legalább megtanultam hogy miként kell látni magam körül a világot, benne az emberrel. Aztán jártam több festőkurzusra, egy jobb agyféltekés rajztanfolyamra, ami megtanított arra, hogy hogyan lássam meg az összefüggéseket egy festői témának a fő alakja és a környezet között. Ma is azt használom. Sokat tanultam tőled is Zsófikám, és most is tanulok festeni klf. stílusban, több kevesebb sikerrel.De mindegy is, mert én biztos nem fogok meggazdagodni belőle, meg talán a Louvre-ba sem kerül be egyetlen képem sem, de legalább közben jól szórakozom. Menyem (orvosnő) szintén nagyon tehetségesen fest, de a legnagyobb öröm, hogy két lányunokám, (10 és 12 évesek, szintén nagyon jól festenek. Hát ennyi.

  14. Fehér Anna szerint:

    Kedves Zsófi!
    Én vidéken, egy kis faluban nőttem fel, csodálatos dimbes- dombos, erdős- tavas környezetben.
    Sokat rajzoltam, festettem, vízfestékkel . Egy kis dombon laktunk, teli virággal a kertünk, szemben egy kis tó kastéllyal, felette erdő, erdő alatt a mező.
    Az én témáim ezek voltak általában .
    Erdő,- mező, víz, virágok, házak st.
    További jó munkát kívánok!
    Anna

  15. Takács zsuzsa szerint:

    T