Fantasztikusan jó érzés volt olvasni az előző blogbejegyzésemben szereplő rövidke kérdésre érkezett több, mint 400! választ! Most pedig jöjjön a folytatás, mert úgy látom, nagyon érdekel benneteket ez a téma, és több új kérdés is előjött.
Sokan egyből meg tudtátok fogalmazni, mit jelent az alkotó életstílus – ha ez már egy részben, vagy teljesen megvalósult álom az életetekben. Sokan azonban nem igazán tudják, hogyan tudnák ezt megvalósítani, csak azt érzik, vágynak rá…
Név nélkül egy hozzászólást szeretnék kiemelni, mert nagyon jól érzékelteti sok nő vágyát:
“Nekem csak homályos elképzeléseim vannak az alkotó életstílusról, mivel nincs a környezetemben senki, akiről példát vehetnék, és nem olyan környezetben nőttem fel, ami ezen az úton támogatott volna. Ezért kíváncsian várom az ötleteket, hogy induljak el ezen az úton, mert nagyon vágyom rá.”
Néhány gondolat, amiben én hiszek, de tudom, hogy sokan másképp gondolják… Szeretnék mindenkit arra buzdítani, higgyen önmagában és a benne rejtőző kreatív energiában:
- Az alkotás nem tehetség kérdése, hanem az ember veleszületett képessége, ami bármely életkorban újraéleszthető és ápolható!
- Ha nincs támogató környezet, családtag, tanár, akkor is képes az ember saját erejéből, a saját útját járva, autodidakta módon tanulni és gyakorolni az alkotást.
- Nem feltétlenül kell, hogy másoknak alkossunk. Nekem például nem ez az elsődleges. Rengeteg képem van, amit még soha senkinek nem mutattam meg, mert azt élveztem benne, hogy magamnak, magamért rajzolom.
- Az alkotó életstílust bárki képes kialakítani magának: nem a művészek kiváltsága, és nem csak egy szűk réteg számára elérhető.
- Számomra nem azt jelenti, hogy valaki éjjel-nappal csak az alkotásnak él, és ebből is él esetleg. Hiszek abban, hogy az alkotó életstílus bármilyen “civil” foglalkozás mellett, akár kevés szabadidőben is kialakítható.
- Nincs olyan, hogy erről valaki már lemaradt! Nincs felső korhatár a kezdéshez sem! Nyugdíjasok, nagymamák, sőt, dédnagymamák is vannak a követőim között. Tőlük is várom most a támogató, biztató hozzászólásokat!
- Az alkotó életstílus számomra nem azt jelenti, hogy művészi szinten kell űzni valamilyen tevékenységet. Amikor megszűnik ez a kényszer, onnantól élvezet az alkotás!
- A legnagyobb frusztráció, ami akadályt jelent, ha valaki azért nem tudja élvezni az alkotást, mert elégedetlen a végeredménnyel… Ha ezt sikerül elengedni, onnantól szárnyalás az alkotás.
- Az elinduláshoz fontos: teremts magadnak helyet és időt az alkotáshoz. Akár napi pár perc egy nyugodt, inspiráló környezetben. Légy nyitott, bátor és kíváncsi! Kezdd a legegyszerűbb technikákkal, akár rajzolásról, akár festésről vagy más műfajról van szó. Soha ne feladatként tekints az alkotásra! Élvezd, hogy ismerkedsz az anyagokkal, az eszközökkel, és kísérletezz velük szabadon – legyen ez az első lépés!
Várom a segítő hozzászólásokat, tippeket, saját tapasztalatot, saját sztorit, ami bátoríthatja a kezdőket!
Hogyan induljanak el azon az úton, ami az alkotáshoz, mint örömforráshoz és életstílushoz vezet?
(Nagyon élvezem, hogy ilyen sokatokat megmozgat ez a téma – ezzel az én munkámat is támogatjátok! Hálás köszönet érte! Lesz majd folytatása még ennek, érzem… :)
Benem mindig meg volt a rajzolás vágy.Bátortalan voltam ,ès soha nem hittem önmagamban..valójában most kezdtem el rajzolgatni a Te bátorításod ès írásaidat olvasva ,hogy igen is van rá lehetősèg mèg ha a saját örömödre is….a cèl ,az unokáim portrèja…ha èvekbe kerül is ,remèlem lesz rá módom
Iduska néni tanárnőm szerint , ha szülő falumban maradtam volna, akkor a művészeti iskolát támogatta volna, de mivel elköltöztünk felnőtt koromban tanultam meg gobelinezni és ezáltal megismerkedtem egyik gobelines társam férjével Kürti Zoltán nívódíjas festőművésszel, ki szerint kihozta belőlem a festőt, csak ült mellettem és nézte mit készítek. Első pici rózsám , melyet Tőle kaptam az festettem meg. . A színek keverésénél segítséget kaptam, de nem szólt bele és ezt köszönöm Neki. Ma a család barátja Anikával együtt. Kiállításaim is vannak, melyeken 4 fiatal is el kísér, egyik az 5 éves Lili unokám ki gyönyörűen fest, másik a gobelines társam Hajnika 9 évével,barátnőm unokái is szívesen festegetnek velem, Leila 12, Noel 6 évesek. Közös kiállításunk is volt. Mester és tanítványa és itt Zoli barátunk is részt vett. Mivel ő az igazi Mester!! Tavasszal meghívást kaptunk gobelines társammal Weisz Pannival a könyvtárunk kiállító termében egy közös festmény kiállításra, de a vírus közbe szólt. Panni külön tanárhoz jár festészetet tanulni. Én meg maradok egyéni stílusomnál, melyet szeretek. Tizedik éve megalakítottam a Rózsa Gobelin Kört és 12 fővel büszkélkedhetek, a 9 évestől a 84-ig. Egy 8 éves kisfiuval.
Kedves Zsófi köszön a leckéket, amit küldesz sokat tanulok belőle. Nekem hobbim a kézi munka a lapos öltés, a keresztszemes, a gobelin, a kötés és nagy szerelmem a festészet! Mivel ez a sajátom! Szeretettel gondolok Rád Rózsa
Nekem az ajándék email lecke segített sokat, de előtte egy jobb agyféltekés tanfolyam hozta meg a kedvem az alkotáshoz
Kedves Zsófia.Köszönöm kedves biztatásodat.A rajzolást megelőzően egy tragédia ért.Elvesztettem a páromat 2.nap alatt a kórházban agyvérzése volt 68.évesen Mi 48.évig éltünk boldog házasságban.Iszonyú volt.Egy este hetek múltak egyedül az asztalon volt egy papir lap és egy ceruza,rajzolni kezdtem de a gondolataim mindig a ..”.Miért épp velem velünk történt ez???!!” Ez volt ami mindig bennem zakatolt…Nem tudom mennyi idő telt el…de meg döbbentem mikor rá néztem..Egy kis faház ,egy tó és horgászbot…Ez volt a férjem hobbija.Azóta ha úgy érzem „ki kapcsolom” magam,festek ,rajzolok,/tempera,grafit,kréta mikor mi.Most már nem érzem oly magányosnak magam.Szeretettel üdvözöllek és jó egészséget:Erzsébet
Egyetértek Zsófival,az első legfontosabb lépés,hogy teremts helyet magadnak!
Korábban a konyhaasztalnál rajzoltam,de sokszor nem volt kedvem nekikezdeni,mert macerás volt elpakolni onnan.. majd hamarosan útban voltak a dolgaim..
Aztán a nappali sarkában berendezkedtem egy rajzasztallal,ahová akkor és annyit ülhetek oda amennyit csak kedvem van.
Szeretek rajzolni, festeni, az ember elfelejt minden gondot. problémát. Belekápzeli magát oda amit éppen készít , egy csodás tájba egy egzotikus világba… Ezt nehéz szavakba önteni, pontokba foglalni, A te felsorolásod tökéletes, nagyon szépen megfogalmaztad. Nemtudok többet hozzáfűzni. A többi érzelem…
Először unokáimnak szerettem volna ilyen rajztanfolyamot venni. Nekik nem kellett, úgyis tudnak. Akkor magamnak nem vettem meg. Viszont ingyenes online tanfolyamokat meglátogattam, Zsófit főleg. A betegségem olyan jellegű hogy nem szabad stresszelni és akkor arra gondoltam jöjjön az alkotás. És szeretem csinálni, még nem vagyok tanult és mostmár fogok áldozni rá, hogy kicsit ügyesebb legyek. Ugyanakkor egy kreatív csoport tagjaként nagyon sok szépet látok és a fejlődéseket is és most rajtam a sor hogy fejlődjek /76/.