Híres festőművészNŐK (3/2. rész)

Ahogy korábban ígértem, a “Híres festőművészNŐK” sorozat folytatódik! Ebben a bejegyzésben újabb három fantasztikus festőnő életébe nyerhetsz betekintést, akik a férfiak uralta világban mindent megtettek, hogy valóra váltsák álmaikat!

Ha nem olvastad az első részt, ide kattintva érheted el:

>> Híres festőművészNŐK (3/1. rész) <<

A XVIII-XIX. században a nők még mindig hátrányos megkülönböztetésben részesültek. A férfiak nem nézték jó szemmel, ha egy nő a munka világában szeretett volna sikereket elérni. Az ő helyük otthon volt, a gyerekek és a tűzhely mellett.
Szerencsére azonban akkor is akadtak néhányan, akik ezzel nem törődtek. Persze – csak úgy mint korábban – nekik is szükségük volt egy felvilágosult, művész édesapára, nagyapára, vagy férjre, aki segítette őket ezen az úton.

4. Marie Louise Élisabeth Vigée-Le Brun (1755-1842)

Louis Vigée francia festő leánya, a XVIII. század leghíresebb női festőművésznője. Több mint 500 festménye, pasztellképe illetve rajza maradt fenn az utókornak, melyeket a mai napig nagy múzeumok gyűjteményeiben őriznek.

Már kisgyermekként nagyon érdeklődött a rajzolás iránt. Elsőként természetesen édesapja segítette, de később Jean-Baptiste Greuze-tól és Joseph Vernet-től is sokat tanult. Modelljeit (akik főleg nők voltak) előszeretettel ábrázolta az adott kor divatos öltözeteiben. Férfi “versenytársaival” szemben neki megvolt az az előnye, hogy női szalonokba és budoárokba járhatott. A portréalanyok megismerésével pedig sokkal élethűbb képet tudott róluk festeni.
Állítólag már 15 évesen több visszatérő kliense volt, akik portrékat festettek vele. 21 évesen a francia akadémia tagja lett, és ugyanekkor férjhez is ment egy gazdag képkereskedőhöz, Jean-Baptiste Le Brun-höz.
Férje révén került közel a francia uralkodócsaládhoz, és főleg a királynéhoz, Marie Antoinette-hez, akinek később ő lett a hivatalos portréfestője!

Sajnos, 1789-ben, a francia forradalom kitörésekor el kellett menekülnie az országból. Bejárta szinte egész Európát, hat évet töltött Oroszországban, ahol II. Katalin cárnővel is megismerkedett. Végül, csak 1802-ben tért vissza Franciaországba, itt is halt meg 1842-ben.

5. Berthe Morisot (1841-1895)

Az ő édesapja ugyan nem volt festő, de nagyapja (Jean-Honoré Fragonard) igen. Külön érdekesség, hogy lánytestvére, Edma is a festés iránt érdeklődött. Bár nőként nem nyerhettek felvételit a művészeti iskolába, nem adták fel álmaikat. Együtt utaztak Párizsba, hogy a híres múzeumban, a Louvre-ban másolhassanak le régi, híres képeket. Így tanultak, és így vívták ki a kortárs francia impresszionista festőművészek elismerését.
Berthe mestere Jean-Baptiste Camille Corot volt, de később sokat tanult Édouard Manet-tól is. Manet sokszor megfestette a művésznőt, és sokak szerint szerelmesek is voltak egymásba… Később (1874-ben) azonban mégsem Édouard Monet, hanem öccse, Eugene vette feleségül.

Állítólag, egyéni kiállítás megrendezésére nem volt hajlandó, ezért elsőként a független impresszionista kiállításon Degas, Renoir, Monet, Pissarro, valamint Sisley társaságában mutatta be képeit. Egyéni stílusára jellemzőek a különleges fények és a széles, kötetlen irányú ecsetvonások, akárcsak ezen a festményén:

6. Mary Cassatt (1844-1926)

Amerikai festőnő és grafikus, aki Pennsylvaniában született, de élete jelentős részét a művészet fővárosában, Párizsban töltötte. Jómódú családból származott, gyermekként sok időt töltött Európában, ahol Párizs fogta meg leginkább. Miután visszatért Amerikába, beiratkozott a Pennsylvaniai Szépművészeti Akadémiára, ahol a tanulóknak mindössze 20%-a volt csak nő. Az iskolában komoly megkülönböztetésben részesültek a lányok, pl. nem festhettek élő modellről.

Az amerikai polgárháborút követően apja tanácsára Párizsba költözött. Sokat utazott Európán belül, hogy tanulmányozza a nagy elődök munkáit.
1879-ben Berthe Morisot-hoz hasonlóan az ő képeit is egy nagy közös kiállításon lehetett megtekinteni a “Salon”-ban. 11 festménye egy kiállító térben szerepelt a “nagyokkal” (Renoir, Sisley, Manet és Cézanne). Képeit ért első kritika az volt, hogy túl világosak…

Soha nem ment férjhez, mert úgy érezte hogy azt nem tudná összeegyeztetni munkájával!
Ennek ellenére a későbbi képei szinte kizárólag az anya-lánya kapcsolatot ábrázolják.
1910-ben több súlyos betegséget is diagnosztizáltak nála, az egyik következtében 1915-ben el is vesztette a látását, így nem tudott tovább alkotni. Viszont, haláláig támogatta a szüfrazsett mozgalom elképzeléseit. (A szüfrazsettek elítélték a nők családon belüli alárendeltségét, harcoltak a nőkkel való egyenlő bánásmódért, a női szavazati jogért, valamint az oktatási és munkavállalási reformokért.)

Remélem, ezt a második részt is izgalmasnak találtad, hamarosan jönnek a XX. század meghatározó alakjai!

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, oszd meg ismerőseiddel is! :)

Követed az emailes inspirációimat és a videós leckéket?
Ha még nem, akkor itt tudsz jelentkezni »
Tavaszi Élménykurzus
Művésznapló

Hozzászólás a(z) Csordás Csabánl bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


4 hozzászólás “Híres festőművészNŐK (3/2. rész)”

  1. Molnár Józsefné szerint:

    Szia Zsófi!
    Nagyon örülök, hogy végre ismét jelentkeztél, már hiányoltam a küldeményeidet. Nagyon érdekelnek ezek a régi festők, akikről eddig nem hallottam, szívesen nézegetem az általad küldött műveiket. Köszönöm és várom a következőt.
    Üdv. Ani

  2. Csordás Csabánl szerint:

    Nagyon tetszik a sorozat várom a következőt

  3. Buday Éva szerint:

    Nagyon élvezetes ,tanulságos .
    Köszönöm !

  4. molnar noemi szerint:

    szia Zsófi,
    nagyon szuper ez az anyag. :)
    szeretnelek megkerni, hogy a muvtoris temaju leveleket kuld el nekem is. alulra irtam az email cimemet. koszonom szepen