Aki szeret alkotni, annak nagy szüksége van erre: MERENGÉS!
De miért? Mi történik a fejünkben, a lelkünkben, amikor csak úgy merengünk? Miért jó, ha néha szabad teret adsz a gondolataidnak? Vajon észreveszed-e egyáltalán, ha sokáig nem adsz magadnak erre időt? Erről a témáról szeretnék ma veled megosztani pár merengő gondolatot, egy személyes kis történettel kezdve…
A hétvégén Nagymaroson kirándultam a két kislányommal…
Csodás sárga-rozsdabarna-pirosló, tarkabarka volt az erdő, és sejtelmes fények világították meg a Duna vizét, csak ámultunk-bámultunk. Aki ott lakik, annak lehet, hogy már fel sem tűnik, milyen különleges látvány… Nekem igazi feltöltődés és inspiráció-bomba volt ez a program!
A vidám feltöltődéssel együtt pedig egy kicsit melankolikus, gondolkodós, visszaemlékezős is volt ez a nap: gyerekkoromban minden nyarat itt töltöttem a nagymamámmal, aki ma már nem él. Rá is emlékeztem, sok kedves, régi történet jutott eszembe.
A gyerekek önfeledten játszottak az őszi levélkupacban, aztán séta közben érdeklődve hallgatták, milyenek voltak a régi nyarak a Mamával.
Jó volt őket nézni, amilyen vidáman játszottak, és jól esett az is, amikor csak úgy, a távoli hegyeket nézve jöttek-mentek a gondolatok, emlékek a fejemben.
Milyen érdekes ez a kettősség ősszel, ugye?
Ilyenkor a legtarkább a természet, pompás meleg színekbe öltözik. De már talán ezzel is előre jelzi, hogy hamarosan nagy változáson megy keresztül, és felkészül a zord időre. Olyan, mintha ilyenkor az erdő búcsúzásképpen még felveszenné a legszebb ruháját, és járna egy táncot az őszi napsütésben, mielőtt aludni megy…
Ez a nap számomra tehát egy vidám kiruccanás és egy nosztalgikus merengés is volt egyben.
Ez a merengő állapot nagyon fontos annak, aki szeret alkotni. Ilyenkor jönnek meglepetésszerű, kreatív ötletek, és ilyenkor fogalmazódnak meg elhatározások, későbbi megvalósításra váró nagyszerű tervek is.
Kell idő a merengésre! Ha úgy érzed, a napi teendők mellett nem jut időd arra, hogy csak úgy szabadon merengj néha, és átadd magad a gondolataid játékának, akkor ezentúl tervezd meg tudatosan: kell néha (ha ritkán is, de rendszeresen) olyan idő, amikor csak úgy, kiszabadulhatsz a természetbe, és kedvedre merenghetsz… Vagy egy bögre kávéval begubózol a fotelba, és élvezed ezt a nyugodt, melankolikus belső állapotot. :)
Amikor szabadon merenghetsz:
- az nem egyenlő a bambulással, semmittevéssel, időpazarlással!
- akkor időt adsz saját magadnak, és hallgatsz a belső hangodra – törődsz magaddal, a lelkeddel!
- akkor foglalkozol azokkal a gondolatokkal, amik máskor csak csendesen lapulnak benned!
- akkor kapsz ihletet egy új alkotáshoz!
- akkor adsz szabad teret az emlékeknek, aggodalmaknak, szomorú gondolatoknak is, amiknek ugyanúgy helyük van benned!
- akkor egy elképesztően hasznos időt adsz magadnak a nyomasztó dolgok feldolgozásához!
- akkor jönnek szuper ötletek, tervek, egy lendület a megvalósításukhoz…
Hazaérve a kirándulásról már prés alatt vannak a lányok által gyűjtött csodaszép, színes falevelek, további “feldolgozásra”, alkotásra várva… :)
Én pedig megújult erővel vetem bele magam a munkába, feltöltődve, megihletve, tele új ötlettel…
Szánj időt Te is bátran a merengésre! Akár pár perc is feltölthet, és a hasznodra válhat! ;)
Te szoktál csak úgy merengeni?
Van kedvenc helyed, kedvenc napszakod/évszakod a merengésre?
Írj bátran egy hozzászólásban, akár csak egy-két gondolatot!
Igen az ősz csodás évszak , nekem a kedvencem a színei miatt és én ilyenkor merengek a legtobbet . 😂
Nagyon szeretem ezt a szép, színes évszakot. Gyönyörű az erdő, Lillafüred, a miskolci Tündérkert, vagy csak a Felső-Majláthon a domb-oldal.
De a lakás bármely ablakán kinézve a Bodó tető, vagy az erkély alatt álló nagy, terebélyes fa színes leveleiben is el lehet veszni. 😍🥰
Kedves Zsófi! Köszönöm hogy megosztottad a gondolataidat, tényleg gyönyörű évszak az ősz, sokat sétálok ahol élek ott is a gyönyörű természet vesz körül, amit minden évszakban megcsodálok, és hiába élek itt már több éve, nem tudom megunni. Szeretem nézni az égbolt változásait is, a fényeket ahogy megvilágítja a természetet. További szép kirándulásokat kívánok Neked és a Családodnak. Üdvözlettel.
Kedves Zsófi!
Érdekes egybeesés volt olvasni, amit írtál. Éppen a napokban merengtem el azon, hogy a mostani körülmények között, milyen kevesen mernek a városból kimozdulni a természetbe, feltöltődni, csodálni a sokféle színben pompázó növényeket. Október elején szűk 3 napra elmentünk Mátrába, gyönyörű idő és jó levegő volt.
Az is elgondolkoztatott, hogy a szűk családi körünkben 17 emberből 10 őszi születésű. Szeretjük az őszi, nem esős napokat.
Merengésre, gondolkodásra én nem tudatosan, de mikor lefekszem, akkor szánok időt. Mióta művészkedésre adtam a fejem😀azóta ilyen tervek is kavarognak bennem, kinek milyen ajándékot tudnék készíteni.Gyűjtöm a faleveleket, gesztenyét és az ötleteket.
Szép őszi és tevékeny napokat kívánok Neked és családodnak.
Ui:Lehet,hogy megint hosszú, amit írtam.🙂
Üdvözöllek Judit
Kedves Zsófi, jó volt olvasni kedves soraidat,
látni a sokszínű tájat.
Köszönöm, hogy inspirálod, lelkesíted alkotásra híveidet.
Üdvözöl
Ruth
Köszönöm, hogy megosztottad velem ezt a csodãlatos őszi êlményedet kedves Zsófia. Igen, én is szoktam elmerengeni dolgokon, s minden évszak szépségében tudok gyönyörködni, és inspirálnak a természet csodái.
A nyáron nagyon elfoglalt voltam, de majd újra fogok alkotni. A korábbi alkotásaimból fogok küldeni képeket.
Őszinte tiszteletem és köszönetem a munkádért, amit értünk teszel. Sok örömöt s boldogságot kívánok a családodnak.
Otthon, Endrefalván a nagy kertben, délutánonként, mikor aranyló fények játszanak, pici, könnyed rovarok repkednek a hosszú szálú füvek között, akkor körbejárok, megnézem a fákat, merengek a vadvirágok közt, figyelem a hangyákat, a ciripelő szöcskéket, a pittyenő madarak gyors röptét. A keten túl a lucernás, a földút és a domb tehenekkel.
Hiányzik mindez, negyedik éve élek francia földön, Lille-ben, nagyvárosban a falu után. Itt is lelni kicsi, zöld területeket, de más, nem lehet úgy merengeni csöndben az autók zajában, a természet hangulata is más, nedvesebb, kissé bús, a fények nem olyan intenzívek, mint Magyarországon.
Kedvenc évszakom az ősz, gyönyörű színeivel nem lehet betelni! Mióta abbahagytam a túrázást, a Margit-szigeten pótolom a nordic walking-al, ill. sétával. A merengést, a fotózást, a témaválasztást, mivel elmúlt a nyár szintén sétáim során, ill. művészeti albumok, nézegetésével, tanulmányozásával pótolom.
Nagyon élvezem a különböző technikák kipróbálását, örülök, hogy a hosszú nézegetések után bátorítottál a tanulásra. Az őszi színeket egy szőlőfürttel, ill. egy tanyával örökítettem meg…
Bizony, könnyen előfordul velem. Egyszer arra lettem figyelmes óra közben, még középiskolás koromban, hogy meg áll a tanár mellettem, és el kezd szavalni: „Hová mereng el szép szemed világa? Kancsalul festett egekbe néz.” Mondanom sem kell, igen meg voltam lepődve. Főleg, hogy ez nem egy irodalom órán, hanem egy száraz, számvitelhez kapcsolódó órán történt. Magától a tanártól sem vártam volna egy ilyen költői megnyilvánulást. Tudom, ez régen volt, de úgy látszik ez az alaptermészetem része. Szeretek elkalandozni gondolatban, helyszíntől függetlenül is. Nekem nincs hozzá szükségem havas tájhoz, nyári napnak alkonyulatához. Zenél, muzsikál bennem a Menny, akár fájdalmak közepette is. Szeretem az Urat! Nagyon!
Igen, kedves Zsofia. Szoktam, bár nem napközben, erre nincs módom, de talán ‘irányított álmodásként’. Elalvás előtt pozitív gondolatok, szeretteknek kívánt jó és megelevenedett emlékek. Ébredéskor hirtelen új benyomások, ötletek ‘jönnek’. Haiku vagy kép lesz belőlü, sok esetbe ‘helyükre’ kerûlnek megoldatlan dolgaim is. Köszönöm szépen, hogy megosztottad velem a gondolataid, így az enyémek is szavakba rendeződtek. Jó munkát velünk, a csapatodban, sok örömet a családoddal.
Köszönök mindent, drága Zsófi :)
A szép képed megihletett szívesen megfesteném valamilyen formában. Minden jót Neked és kislányaidnak
Hosszabban írtam neked de a gép hirtelen eltüntette az egészet
Szia Zsófi ! Ma láttam egy nagyon szép üvegvázát . Festve volt, kemencében égetett technikával. Azon merengtem , hogy mi lehetett a gondolata a készítőnek, miközben készítette ezt a szép vázát. Vajon milyen gondolatok irányították, miközben húzta az ecsetet.?
Köszönöm az inspiráló gondolatokat. Kirándulni most nem szoktam, mert a nyugdíjas klub programjait törölték. Kertes házban lakom ezért most a kertészkedés a fő tevékenységem. Örültem, hogy láttam gyíkocskát és sünit a kertben és ha sötétebb lesz előveszem majd a rajztáblát is de, hogy akkor éppen mire fogok gondolni azt nem tudom. Fotózom a növényeket a kertben és a környék terein, utcáin a gyönyörű színeket és gyűjtöm az élményeket. Még egyszer köszönöm, amit kaptam. Szeretettel gondolok Rátok.
Merengeni?Igen szinte minden nap szakítok rá időt főleg így ősszel,imádom ezt az évszakot.Festegetek őszi színes tájképeket és elmerülök a színkeverés csodájában.Zongorázom a zene is magával ragad vagy hallgatom a férjem gitár zenéjét.Nyugdíjas vagyok megtehetem addig sem gondolkodom a retteneten ami a világot uralja most.Igyekszem gazdaggá széppé tenni a napjaimat és csodálni a gyönyörű természetet.Üdvözlettel.Liza.
Itt van az osz itt van ujra szep mint mindig ennekem nem tudom hogy miert szeretem de szeretem. Sok fotot keszitettem tobbnyire Margit szigetrol stb.nem tudom hogy kuldjem de vegul is festeni nem tudok.koszonom leveledet sok oromot es Isten aldotta boldog karacsonyt
Igen, szoktam elmerengeni régi és új dolgokon, akkor, amikor sétálok. Ha nem is minden nap, de heti rendszerességgel teszem ezt. Ilyenkor nézem, ahogy a fák őszi köntösbe öltöznek, ahogy a természet készül a télre. Mivel egyedül vagyok sok-sok régi emlék tör föl bennem. A gyerek – mivel ebben a városban születtem, az iskoláimat itt végeztem, a férjemet itt találtam meg, a gyerekeim is születtek- és ifjú korom, a családom, a sok együtt eltöltött idő, a kirándulások a gyerekekkel az erdőbe, a parkba. Ezek séták a gondolataimmal együtt feltöltenek engem.Nincs igazából kedvenc évszakom. Mindegyikben igyekszem meglátni a szépet, a változást, az örök körforgást.
Szeretettel gondolok Rád , köszönöm az inspiráló, kedves, csupa szív gondolatokat !
Igen, én is szoktam merengeni. Amikor reggel megiszom a kávémat a sok gyógyszerrel ,amit szedek utána kissé megpihenek.
Ha a hegyekben sétálok, és nem túl meredek a lejtő elmeditálok.
Amikor beteg valaki a családban, imádkozok értük, hogy Isten tartsa meg őket.
Drága Zsófia!
Hálás szívvel köszönöm leveledet, mely az én lelkemet is megérintette. Úgy éreztem, mintha ott lennék én is Veletek. Igen, szoktam csodálkozva merengeni a megújuláson, elmúláson. Ilyenkor nekem is eszembe jut az én drága Édesanyám meséi, és ahogy azt előadta, hát az nagy élmény még most is, ahogy visszagondolok rá. Ahogy az ünnepeket megéltük – noha háborús időszak volt – az Ő gondoskodásával, szeretetével, az egy csoda volt. Még most is érzem a süteményeinek az ízét, illatát.
Így a nyolcvanadik évemben tipegve az a vágyam, hogy megtanuljak festeni. Bevallom nincs bátorságom, meg a pénzemet is nagyon be kell osztani. Előkerestem a régi-régi malacperselyt és a megspórolt pénzt ott gyűjtögetem, egyszer majd csak összejön.
Szeretettel üdvözöllek:
Terézia
Igen, szoktam merengeni.Most, hogy halottak napja volt, egy édesanyámmal kapcsolatos emléken merengtem el. Egy alkalommal a szülőfalujába látogattunk. Akkor már öreg volt, nehezen tudott járni, de mindenképp látni szerette volna a” birtokát.” Fákkal, bokrokkal szegélyezett keskeny mezei úton sétáltunk ki a mezőre, s ő közben gyerekkori emlékeiről mesélt. Aztán amikor visszafele jöttünk egy kicsit lemaradtam mögötte, s amikor előre néztem, s láttam öregen, fáradtan bandukolni az úton, olyan érzésem támadt, mintha édesanyám épp az életéből sétálna ki, s arra gondoltam, hogy ha tudnék festeni,így festeném meg édesanyámat. Nagyon szeretném ezt az emlékképet egyszer majd megfesteni.
Szia Zsófi!
Köszönöm az őszi gondolat csomagot. Gyönyörű helyen jártál és valóban az idei ősz is a színes levelű fákkal, levelek, termések gyűjtögetésével mint írtad is, fényképezéssel, gombagyűjtéssel gyönyörű és izgalmas elfoglaltság. Ugyanúgy feltölt mint a fotózásuk. Merengeni én is szoktam. A közeli romkápolnánál nagyon jól lehet relaxálni, merengeni, tiszta erdei levegőt szívni. Általában a kis unokámmal vagy a kis kutyámmal szoktam kimenni. A kis kápolnának csak a falai állnak, de szépen gondozott, parkosított zarándok hely lett egy kis erdőben érezhetően jó energiákkal. Tervezik a kápolna helyreállítását, aminek örülök mert csudaszép rózsaablaka volt és az nekem nagyon tetszik.
Mégegyszer hálásan köszönöm a lelki inspirációt.További hasonlóan szép kellemes kirándulást, feltőtődést eredményes szép alkotásokat, erőt, egészséget kívánok sok-sok szeretettel.