Irigylésre méltó ez a gyermeki fantázia…

A minap Julcsi lányom egy hattyúval tért haza az oviból. Igen, a képen látható hattyúval, amit egy kis botból formált meg. Féltve tartogatta a kezében, majd megengedte, hogy én is megfogjam…

– Anya, ne úgy! Nem látod, hogy ott a szeme?!
– Bocsánat, tényleg… :)

… és tényleg, ekkor jobban megnéztem, láttam a szemét, sőt, még a csőrét is!
Mindezt egy kis botból, fantasztikus!
Napok óta minden délután játszik vele, alvóhelye is van a hattyúnak.

Számomra irigylésre méltó ez a gyermeki fantázia, és bár úgy érzem, bennem is megvan ez a fajta látásmód, mégis… A gyerekektől mindig van mit tanulni!

Ez a kis hattyú egy sor gondolatot indított el bennem. Vajon hogyan őrizhető meg vagy eleveníthető fel ez a csodálatra méltó látásmód, fantázia és kreativitás? Hiszem, hogy ez az egyik kulcsa annak, hogy felnőtt korban is élvezzük az alkotást, meglássuk az apró szépségeket a környezetünkben, és inspiráló legyen számunkra még egy egyszerű bot vagy falevél is…

Ezek jutottak eszembe:

– Segít, ha ráhangolódunk a gyerekekre, unokákra, és sok időt töltünk együtt a természetben: ha előre eltervezetten szánunk rájuk olyan időt, amikor lelassulunk, és mi is teljesen belemerülünk a játékukba. Nem sietünk, nem agyalunk a saját dolgainkon közben, csak velük foglalkozunk, és hagyjuk, hogy csak úgy “sodródjunk”, az ő ötleteiket követve. Nagy kedvencem Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor című könyve. A másik pedig Herbert Renz-Polster, Gerald Hüther: Vissza a gyökerekhez című könyve.

– Segít, ha lapozgatunk gyerekeknek szóló mesekönyveket, ismeretterjesztő könyveket. Én legutóbb teljesen beleszerelmesedtem Piotr Socha: Fák című gyönyörűen illusztrált könyvébe. Egy mesés világba vezet, és alkotásra is inspirál! De ez csak egy példa, olvashatsz regényt is! Ahogy például Lucy Maud Montgomery kanadai írónő ír Anne-ről és arról a kis faluról, virágos mezőről, mesés környezetről, ahol a főszereplő él, az tényleg magával ragadó, és ihletet ad az alkotáshoz is.

– Segít, ha ráhangolódunk a természetre: ha nap mint nap tudatosan, akár csak negyed órával többet töltünk a szabadban, mint a szokásos napirendünk szerint, és ekkor “csak úgy vagyunk”: mélyeket lélegzünk, felnézünk az égre, nézzük a felhők mozgását, hallgatjuk a varjak károgását, és hagyjuk, hogy a szél kifújja az arcunkat. Napi negyed órával több ilyen felfrissülés olyan pozitív változást hoz a mindennapokba, ami igazi gyógyír a testnek is, és a bennünk szunnyadó alkotó léleknek is.
Karácsonyra kaptam Alexandra Frey – Autumn Totton: Vissza a természetbe című könyvét – fantasztikus, pont erről szól, tele tippekkel, kreatív feladatokkal, az egyszerű hétköznapokba beépíthető mini-kirándulásokkal, melyek segítenek visszatalálni a természethez, és töltekezni belőle! Ehhez kapcsolódóan segít minden egyéb, ami “mindfulness” vagyis “tudatos jelenlét”, illetve még az erdőfürdőzés vagy erdőterápia témában íródott könyv is!

– Segít az egyszerűségre törekvés az élet minden területén: legyen szó lakberendezésről, főzésről, öltözködésről, sminkelésről, gyereknevelésről, utazásról, alkotásról, bármiről. Ha rákeresel az “egyszerű élet”, “egyszerűbb gyermekkor”, “slow living” vagyis “lassú életstílus” kifejezésekre, további számos inspiráló könyvet találsz, ami segít elmélyedni a témában.

Inspiráló könyvek az otthoni könyvespolcomról

Messzire kanyarodtunk a kis hattyútól, de nagyon beindította a fantáziám, és késztetést éreztem, hogy mindezt megosszam veletek… :)

Követed az emailes inspirációimat és a videós leckéket?
Ha még nem, akkor itt tudsz jelentkezni »
Tavaszi Élménykurzus
Művésznapló

Kérlek, hogy írd meg a véleményed a bejegyzésről!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


13 hozzászólás “Irigylésre méltó ez a gyermeki fantázia…”

  1. Dániel Józsefné Enikő szerint:

    Köszönöm szépen!

  2. Simon Balázsné szerint:

    Nagyon tetszett.Élvezettel olvastam ,főként amikor a kislányod hattyújáról írtál. Imádtam. Éva

  3. Ács Lászlóné szerint:

    Nagyon édes lehetett. Annak idején kukorica csutkából, csuhéjos csutkából, zöld „hajas” kukoricából és pipacsból is készítettünk babákat. Ezeknek a babáknak abból a zöld-lila kerek szurókából, amit összeraktunk, – a neve nem jut eszembe – csináltunk ágyat, abba fektettük bele őket, és folytatódhatott a játék. Bölcsöde, ovoda, iskola, stb. 💓

    1. Pogonyi Györgyné szerint:

      Bogáncs lesz.Mi abból csináltunk bababutort sok sok évvel ezelőtt.

  4. Urgyánné Viktória szerint:

    Kedves Zsófi!

    Nagyon szeretem írásaidat. Sok gondolatot és emlékeket ébresztenek. A mostani írásodról egy kb. 55 évvel ezelőtti emlékem jutott az eszembe. Amikor 8-10 éves gyereklányok voltunk és falun nyaraltunk a legnagyobb kincsünk a kukorica szárból készített babáink voltak. Kaptunk ruhadarabokat és kreatívan kreáltunk szebbnél szebb „ruha költeményeket”. Szobákat „rendeztünk be” a körülöttünk lévő tárgyakból. Én, és a játszótársaim nagyon jókat játszottunk. Ez a kreativitás, a mai napig elkísér és boldogan játszom unokáimmal, egyszerű tárgyakkal, rajzolt elemekkel, könyvekkel, dobozokkal, stb. Remélem majd ők is emlékezni fognak ezekre a nagyszerű pillanatokra.

  5. Dezsőné Varga szerint:

    Gratuláloka kicsi Julcsikádhoz örülök hogy már benne is meg van a művészi hajlam és jó példa vagy neki, sok sikert az életéhez!
    Szeretettel: Vargáné Kláranéni

  6. Erzsó szerint:

    Én is gyerek vagyok :). Igaz, az én környezetemet csak zavarja a fantáziám.

    1. Pogonyi Györgyné szerint:

      Ne hagyd ,hogy zavarjanak.Aki tud és szeret játszani az mindig boldogabb ember.65 fölött 5 unokával szinte mindig játszunk, kertészkedünk (közben tanulunk)festünk (tanulok a 12 évestől meg ő is velem Zsófitól:)zenét hallgatunk (mindenfélét komoly zenétől,népzenétől,jazzig )babázunk(4 lány,szóval Barbiknak ház,bútor,ruha kellene Mama!Akkor nosza csináljuk meg :) Végre játszhatok , csak nekik lenne több idejük:)) Légy nagyon boldog ember, kívánom neked sok szeretettel.

  7. Bakk Erzsebet szerint:

    A gyermekeknek hatalmas fantáziájuk van, és nagyon fontos hogy soha ne mondjuk azt hogy……..hiszen ez semmi amit ide attál …….nem gondolod, hogy haza viszem ezt a szemetet. Mert megöljük bennük
    a fantázia készségüket, és romboljuk az érzelmi világukat. Fogadjuk azt amit Ő lát bizonyos, tárgyakból, csodálatos képzelő erejük van. Számukra ezek a tárgyak……kincsek. Ėrezzük magunkat megtisztelve, mert azért bízza reánk , mert megbízik bennünk tudja hogy biztos kezekbe adta. Köszönöm szépen, nagyon kedves történet, bárcsak minden szülő igy fogadná az Gyermekének a kincsét.

  8. Szécsiné Konkoly Krisztina szerint:

    Kedves Zsófi!
    Nagyon szépen köszönöm az írásaidat!
    Annyira szeretem azt az értékrendet, életérzést, amit képviselsz és sugárzol felénk, mindig feltöltődöm nézve a képeid, olvasva az írásaid. Úgy érzem, hasonló lelkületűek vagyunk, csakhogy én nem mertem volna megengedni magamnak a slow életformát, ha nem kaptam volna Odafentről egy Down-szindrómás tündéri gyermeket. Így van lehetőségem Vele rácsodálkozni a mindennapi élet szépségeire, ahogyan ezt Te is fontosnak tartod. Nagyon jó érzés időről-időre összhangba kerülni az Ő végtelenül egyszerű, naív, szeretetet sugárzó látásmódjával.
    Minden elismerésem a TIÉD, ahogyan megvalósítod ÖNMAGAD ! SOK SZERETETET, JÓ EGÉSZSÉGET, KIFOGYHATATLAN ALKOTÓKEDVET KÍVÁNOK NEKED, NEKTEK!

    1. Abonyi Bea szerint:

      Kedves Zsófi!
      Ismered a ,,Szikra,, c. könyvet? Lélekemelő. Mindenkinek nagy szeretettel ajánlom.

      szeretettel: Bea

  9. Zsuzsi szerint:

    Szia!
    Gyerekemeki fantáziát és gyermeki játékosságot felnőtté váláskor sokan elvesztik. Pedig fontos, vigyázzni kellene rá, sokszor átsegít az élet adta feladatokon.

  10. Fekete Klára szerint:

    Kedves Zsófi!
    Ez csodálatos! Meghatódtam miközben olvastam.