Nyakunkon az iskolakezdés… hogyan éled meg ezt az időszakot? Eszedbe jut-e ilyenkor, milyen volt a Te idődben, amikor iskolás voltál? Miben volt más, főleg a füzeteket, kreatív eszközöket illetően?
Most zavarba ejtően nagy a választék. Ha gyerekként ilyen fantasztikus füzet-toll-papír-stb. arzenált láttam volna, az maga lett volna a mennyország…
Gyerekkoromban nagyon szerettem ezt az időszakot (1989-től jártam iskolába).
Ez a kép a kertünkben készült, 3. osztályba készültem, Zsuzsi húgom elsős lett, Peti öcsém pedig még csak másfél éves. Ebben az évben lazultak a köpeny viselési szabályok, így anyukámék már egy “modern” farmer köpenybe öltöztettek. Az iskolatáska még a klasszik forma.😀
Akkoriban a nyarakat Nagymaroson töltöttük, és augusztusban mindig ott vettük meg a szükséges kellékeket, a templomhoz közeli kis papírboltban. Akkoriban még a füzetek teljesen egyszerűek voltak, minta nélküliek, és mi magunk kötöttük be őket, a kiválasztott színes csomagolópapírba. Grafitceruza, színesek, toll, radír, füzetcímke – az ilyenekből egyféle létezett, nem volt ekkora cécó körülötte, sokkal gyorsabban ment a vásárlás. Csak az volt kérdés, hogy a ceruza hány B-s legyen, a radír kicsi legyen vagy nagy… A kreativitásunkat a füzetek bekötésében éltük ki. 🙂
Most csak radírból hányféle márka, figura létezik… egy nagy bevásárlóközpontban órákat el lehet tölteni ezeknek a mütyűröknek a kiválogatásával. Már-már túl nagy a választék, az ember feleslegesen sok időt el tud tölteni ezeken a helyeken…főleg két kislánnyal, akik bolondulnak az ilyen figurás radírokért és csillivilli kacatokért.
… és sajnos nem minden olyan minőségű, hogy valóban használni is lehet: az ecsetnek hullik a szőre, a figurás radír csak cuki de nem radíroz, a filctollkészletből pár nap alatt elpárolog a festék stb. Vannak dolgok, amikből nem is vásárolok ilyen nagy bevásárlóközpontban: pl. ecset…abból érdemes picit drágábbat venni, vagy feltankolni belőle az IKEA-ban, esetleg a művészellátóban, ahol még az olcsóbb ecsetek is jobbak, mint az “iskolai” kategória.
Téged mennyire vonzanak a kreatív mütyűrök? Az iskolakezdás idején Te is be szoktál újítani, és veszel magadnak új eszközöket?
Nincs ezzel gond, csak érdemes jól megnézni, és ó amit lehet, az üzletben kipróbálni (pl. ceruzát, krétát, tollat, amit egyesével is árulnak)!
Felnőttként is lehet ez az időszak inspiráló az alkotásban! Nemcsak az új eszközök beszerzésének köszönhetően, hanem azért, mert lassan véget ér a nyár, és az új évszak mindig új témákat, új ihletforrást kínál. Most még tombol a hőség, de nemsokára jönnek a kellemes szeptemberi napok, új színekkel, új hangulatokkal, új alkotnivaló szépségekkel…
Te hogyan éled meg az iskolakezdést? Milyen volt a Te gyerekkorodban?
Szeretem a nosztalgikus sztorikat, várom a válaszodat egy kommentben!
Köszönöm a rövidebb és a hosszabb beszámolókat is, érdeklődve olvastam mindenkiét! :) Mennyit változott a világ… Örülök, hogy megosztottátok velem az emlékeiteket!
Kedves Zsófi!
Nagyon régen jártam iskolába, az életem óvodai, iskolai programja teljesen megegyezik Lévayné Annáéval. Nehéz körülmények között egy fizetésből éltünk. Én voltam a legidősebb, a többiek örökélték a dolgokat.
A minőségről az jutott eszembe, hogy Apukám a 60-as években pár napot volt Csehszlovákiában tanulmányúton, hozott nekünk piros- kék szineseket, azok kiváló minőségüek voltak. Mikor el kezdtem szinezni, akkor adtak nekem kb 40 éves maradék színeseket, és azokat még ki lehet hegyezni.
Most az látom, hogy jól meg kell nézni, milyen minőségü dolgokat vásárolunk.
A lányaiddal jó iskolakezdést kívánok Judit
Az én gyermekkoromban még nem volt ilyen nagy választék az iskolakezdéskor, a füzeteket is magunk kötöttük be. Legfeljebb a tolltartókból válogattunk. Most meg már annyi mindenem van, hogy vissza kell fogni magam, hogy már ne vásároljak, inkább azt használjam el ami van. Néha azért elcsábulok, nem tudok ellenállni, de ez nincs időhöz kötve.
Szia Zsófi,
Nagyon aranyosan irsz az iskolakezdésről, nagyon szerettem én is a
szines ceruzákat, a festő készletet, a szines könyveket, igaz régen volt,
én még ráadásul szerettem is iskolába járni, nagyon jó tanáraink is voltak,
négyen voltunk testvérek, szép gyerekkorom volt, amellett, hogy nagyon
szegények voltunk,
szines képeket nagyon szerettem már gyerekkoromban, apukám mindig
hozott szines újságokat,
Most is nagyon sok rajz kellékem , festékem van, dolgoznom kéne, talán most
jobban sikerül .
Szeretettel ölellek, Anna
Kedves Zsófi ! Én 1948 ban mentem elsőbe , nagyon régen volt .Hárman voltunk testvérek igy nemsokára hármunkra kellett édesanyámnak beszerezni a kötelező felszerelést. Akkoriban nem volt nagy flanc.Nem emlékszem még arra sem honnan vette meg a szükséges dolgokat. mindig előteremtette a legszükségesebbet.Igy ment tizen- két éven át. Egészen más világ lett mire a kislányom ment iskolába Ő ma már egy négy éves kisfiú boldog anyukája .. Az Ő iskola kezdései hasonló fejtörést okoztak ,de hasolitani sem lehet a mi körülményeinkhez,. Gazdagabb választék,együtt mentünk mindent beszerezni.Természetes volt ,hogy tekintettel legyek mi tetszik Neki,de fölösleges kacatokra nem futotta ,hát ennyi jutott eszembe Üdvözlettel Ildikó
Kedves Zsófi!
A gyerekeim rég kinőttek abból a korból… az unokám is lassan. De én bizony nem tudok elmenni egy papír-írószer bolt előtt, hogy meg ne állnék, bele ne feledkeznék a látványba! Lesem az újdonságokat, a „naezvajonmirejó” dolgokat, a festékeket, ceruzákat, meg az egész csábító mindenséget. És komoly győzelem a részemről, ha nem rohanok be valamit sürgősen megvenni. Nem kell nekem ehhez naptár meg ősz… végképp el vagyok romolva.
Áldás Békesség!
Rácsodálkozok, hogy ti még köpenyt hordtatok. 1989-ben az én elsőszülöttem még csak 5 éves volt, és egy szem gyerek. Fiaim 7 évente születtek, tehát a másik kettő, még a jövő titka volt csupán.
Arról, a gyönyörű testvéri közösségről a kertben, ezembe jutott, hogy én még óvodás táskával a nyakamban jártam az óvodába. Benne az édesanyám által készített tízóraival, az összecsukható poharacskámmal.
A óvodában csak du. fél egy- egy óráig tartózkodhattunk. A szülőknek akkor haza kellett vinni bennünket.
Akkor még nem volt GYES, viszont volt jegyes tej, ami járt a piciny gyerekeknek.
Emlékszem, amikor már nagyobb voltam, engem küldött édesanyám a húgomért az óvodába, meg a tejért is, a legközelebbi boltba, amit mi vásárlók „kisbolt”-nak neveztünk el. Kandliban kellett haza vinni a tejet. Amíg csak a húgom és én voltunk gyerekek, addig 2 l-s kannával jártam, és kimért tejet kaptam a kandliba.
Amikor már az öcsém is megszületett, addigra bevezették a GYES-t. Akkor még volt jegyestej, de már nylonzacsóba csomagolva. A jegyes tej feletti adagot továbbra is kandliba mérték ki, csak hogy már nem a fehér 2 l-s, hanem a piros 3 l-s kandlival jártam, hiszen már 5 tagúra növekedett a család létszáma.
Ezek az emlékek azért jutottak eszembe titeket látva, mert az öcsém születésekor én kb. 8 esztendős voltam és második osztályba jártam.
Bizony mi mindvégig fiúk-lányok egyaránt köpenybe jártunk iskolába.
Mivel én egy szigorú, közgazdasági szakközépbe érettségiztem, ott bizony, végig az érettségiig köpenybe jártunk. Csak, mikor kiléptek az iskola kapun, vették le némelyek a köpenyüket, és hajtották be a táskájukba.
Álltalános iskolába még háton hordott iskolatáskája volt mindenkinek, középiskolában felválltotta a válltáska. Emlékeim szerint a tanszobáról bizony feszesre megtömött akár a 10 kg-t is közelítő táskával jártam haza.
Miért volt ilyen nehéz, és tömött? Mert ugye, másnapra el kellett készülni legalább az írásbelivel. Márpedig a keriben A4-s spirálfüzetekbe írtunk. Bizony igen sokat.
Matekból négyzetrácsos füzet volt a kötelező, könyvvitelből a franciakockásnak nevezett, egyéb tantárgyakból inkább a vonalas szükségeltetett. Ehhez jöttek még A5-s szótárfüzetek, írólapok dossziéban, egyéb a könyveléshez szükséges speciáli papírok (kétszerforintfilléres, meg akasztófás, stb.). És akkor még nem beszéltem a tankönyvekről. Pedig azok is sorakoztak szépen.
Igen, magunknak csomagoltuk, de nem amibe akartuk, hanem tintakék csomagolópapírba, téglalap alakú, piros keretes fehér vinyettával. Az sem volt mindegy, hogyan írjuk meg ezeket a vinyettákat. A legtetejére a tantárgy neve került, alája a teljes nevünk, a nevünk alá az évfolyam és az alá a tanév kerülhetett.
Ja, és nem akármivel írhattunk. A golyóstoll használata tilos volt. Vagy mártogatós, vagy töltőtollal írhattunk csak, illetve matematikából, vagy olyan tantárgyból, ahol ábrázolni kellett, használhattunk grafitot. Előírás szerint lenni kellett még piros-kék postai ironnak, körzőnek, egy hosszú vonalzónak, egy egyenlőszárú derékszögű háromszög vonalzónak és egy 30 fok + 60 fok-os derékszögű háromszög vonalzónknak. Ja, meg természetesen szögmérőnek.
Használhattunk ugyan számológépet, de minden mellékszámítást le kellett írni. A számítógép gyakorlatilag arra volt jó, hogy leellenőrizd, jól számoltál-e?
Bocsi, hogy ilyeneket írtam le, de nekem ezek a dolgok jutottak eszembe mindarról, amit felvetettél.
A testnevelés felszerelésünket sem választhattuk meg kedvünk, vagy ízlésünk szerint. meg volt szabva, hogy milyen szabású, milyen színű legyen a tornadressz, a zokni a cipő, a fiúknak a gatya és az trikó, stb.
És, hogy miért volt erre szükség?! Mert minden évben betanítottak minket egységesen minden évfolyamban a május elsejei felvonulásra, és az utána következő stadionban való tornabemutatóra.
Egységesen kellett kinézni mindenkinek. egyszerre kellett mozdulni, tenni a dolgunkat.
Ki volt adva, hogy melyik iskola, milyen színekben fog fellépni, és ki mit ad elő.
Maga a felvonulás is igen fegyelmezetten, katonás rendben kellett hogy történjen. Egész tanévben gyakoroltuk a díszlépést, a tisztelgést a tribün előtt, a zászlót hogyan fogjuk, tartsuk, mikor menetelünk, és hogyan tisztelegjünk vel a tribün előtt. Mindezt természetesen parancsszóra.
A május 1-i felvonuláson szigorúan egyenruhában kellett megjelenni. Fehér felső, sötét szoknya, a lábon testszínű átlátszó női harasnya a lányoknak, vagy fehér bokazokni. Ez március 15-én épp úgy betartandó volt, mint április 4-én vagy május 1-én.
Mindegy volt, hogy hideg van-e vagy meleg. Az egységes megjelenés volt a lényeg. A kisdobosokon két, az úttörőkön piros nyakkendő, középiskolásokon matrózblúz.
A sötét alj és a matrózblúz ballagáskor és az érettségi vizsgákon is kötelező viselet volt.
A keriben nem volt rajz, meg ének óra, sem biológia, de még földrajzból is csak első évfolyamon volt gazdasági földrajz. Talán még kémia óra sem volt. Slusz-passz.
Ezzel szemben votl történelem, kötelezően választott orosz nyelv, könyvelés, statisztika, vállalati tervezés, levelezés, gépírás, politikai gazdaságtan, emelt matek, fizika, magyar nyelv és irodalom, ügyviteli ismeretek, számítástechnika is.
Bocsi, hogy így elragadott a visszaemlékezés!
Remélem, elég kimerítő válasz volt az ikolakezdéshez!
Áldó szeretettel Anna
Kedves Anna!
Nem tudom hol laksz, de mintha az én gyerekkoromat írtad volna le. Hárman voltunk testvérek, lányok. Szigorú keribe jártam Debrecenben, teljesen ilyen volt az életem. Lányom még most is elképed, ha mesélek, pedig ő is 49 éves már.
Üdvözöllek, jó egészséget kívánok.
Judit
Kedves Zsófi!
Én a mai napig izgalommal válogatok a gyerekeimmel az eszközök között :)