Kirándulás és alkotás

A friss, hűvösebb reggelek, az őszi fények és illatok engem mindig arra ösztönöznek, hogy valami új dologba fogjak… Új lendületet érzek magamban, és imádom megtervezni, melyik hétvégén mit csinálunk, hová megyünk majd a családdal. Az őszi kirándulásokban van valami különleges, ami az alkotáshoz is plusz kedvet csinál.

Pár napja a Gödöllői arborétumban voltunk, és bár még nyáriasabb volt az idő, érezni lehetett a közelgő őszt, valahogy más illatokat hozott a szél…

Csodálatos, lombkoronájukkal alagutat formáló fák árnyékában sétáltunk, majd egy tisztásra érve a gyerekek szétszéledtek a játszótéren, én pedig kicsit távolabbra tekinthettem…

A „tisztás” olyan szimbolikus számomra: kijőve az árnyékból, engedi, hogy egy kicsit távolabbra tekints, és kitisztuljanak a gondolataid is… :) Ugyanilyen érzés szokott elfogni, ha felérek egy hegytetőre, és onnan szétnézve rácsodálkozom: milyen gyönyörű a táj, milyen messzire ellátni. A mindennapos gondok ilyenkor eltörpülnek, és szinte elárasztanak a pozitív gondolatok.

A tisztáson pihenve fejben már tervezgettem, mi mindent alkotok majd, ha kezdődik az ovi, és egy kicsit több időm lesz magamra.

Téged is feldobnak az őszi reggelek? Te is szeretsz kirándulni?

Használd ki az őszt, töltődj, tervezgess a természetben! Figyeld meg, milyen új ötleteid támadnak, ha a tekintetedet a távolba engeded, és nem csak arra figyelsz, ami közvetlen az orrod előtt van! ;)

Ezekkel a gondolatokkal kívánok neked szép őszies napokat, jó tervezgetést és alkotást!

Követed az emailes inspirációimat és a videós leckéket?
Ha még nem, akkor itt tudsz jelentkezni »
Tavaszi Élménykurzus
Művésznapló

Kérlek, hogy írd meg a véleményed a bejegyzésről!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Egy hozzászólás “Kirándulás és alkotás”

  1. Andresz Zsuzsi szerint:

    Kedves Zsófi , szeretettel küldöm versemet ,az ősz ihlette.Nagyon szeretem én is.Szép őszi napokat,élményeket kívánok!

    Itt az ősz

    A fények, és színek már az őszt idézik,
    A levegőben a búcsúzó fecske cikázik,
    Éjjel a rét dideregve fázik.

    A sok kikerics lilára festi a harmatos füvet,
    béka s bogárhad keres téli búvóhelyet,
    piros csipkebogyó bűvöli az őszi szelet.

    Fanyar füst bodor a levegőben száll.
    Szellő szárnyán úszik a finom ökörnyál,
    Faágba kapaszkodva megáll.

    Nádbugák zászlói rőt barnában,
    Várakozó csend van a határban,
    Jön már az ősz színpompás ruhában.

    Kötényéből alma, körte kandikál,
    Fején levélből font koszorú rozsdáll,
    nyakán kaláris, gesztenyéből, makkból,
    könnyű bocskora taplógombából,
    szeme huncutul ragyog ki arcából.

    Ez az ő ideje, most ő parancsol,
    Tele a kamra, forr az újbor
    Bőséggel áldja meg az embert,
    amíg nem jön a november!

    Kismaros,2010-09-23 Zsuzsi