Köszönet és egy régi rajz

Köszönöm azt a sok kedves szót, gondolatot, részvétnyilvánítást, amit az elmúlt napokban kaptam édesanyám halála után! Nehéz időszak ez, de próbálok fogódzókat keresni a múltban, szép emlékekben, a természetben… és picit már a jövőben is, hiszen itt van a két kislányom, az egyikük most kezdte az iskolát, a másikuk az óvodát…
Elmúlás, veszteség, szomorúság és mellé új kezdetek, a gyerekek új élményei, örömei is társulnak, amik az én örömeim is. Furcsa és szokatlan ez a sokféle érzelem egyszerre, de érzem, hogy mindnek helye van az életemben.

“A sírás könnyfolyamot fakaszt, amelyen a lelki életünket szállító csónak ring. A könnyek leemelik csónakunkat a zátonyokról, a kiszáradt földről, s egy új, jobb hely felé sodornak.”

Clarissa Pinkola Estés: részlet a Farkasokkal futó asszonyok c. könyvéből

A sírás valóban segít, és a természet közelsége is: egyik nap lementem a Dunapartra, persze elborítottak az érzelmek, de aztán egészen megnyugodtam, ahogy néztem a fodrozódó vizet, a vadkacsákat és a felhők mögül előbújó napot. Megnyugtató, hogy mindannyian a nagy körforgás részei vagyunk, semmi sem ér véget teljesen, és mindennek van folytatása.

Nálam az alkotás terén még egy kicsit olyan, mintha megállt volna az idő. Van egy félbehagyott festményem, amivel az elmúlt hetekben egyáltalán nem tudtam foglalkozni. Majd eljön az ideje. Különös érzés most ránézni a régi rajzaimra is, valahogy mást üzen minden, más mondanivalóval bír, mint korábban.

Ilyen ez a régi rajz is, amin most megakadt a tekintetem a Művésznaplóban:

Pár napja még el sem tudtam volna képzelni, hogy ezeket a gondolatokat megosztom a nyilvánossággal, olyan fájdalmat éreztem. Most azt érzem, az írás is segít, és jó, hogy ennyi együttérző, kedves ember olvassa.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Követed az emailes inspirációimat és a videós leckéket?
Ha még nem, akkor itt tudsz jelentkezni »
Tavaszi Élménykurzus
Művésznapló

Kérlek, hogy írd meg a véleményed a bejegyzésről!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


2 hozzászólás “Köszönet és egy régi rajz”

  1. Pigniczki Ágnes szerint:

    Régen jártam nálad, egészen biztos nem véletlen, hogy éppen most találtam ide. Együtt érzek veled édesanyád elvesztése miatt. Én a férjem veszítettem el, és még nekem is nagyon közeli a fájdalom. A rajz nekem is segít. Köszönöm a gondolataidat, a segítségedet, ami nekem most leginkább lelki, nem technikai útmutatás.

  2. Drávai Józsefné (Kati) szerint:

    Drága Zsófia! Sajnos nagyon átérzem fájdalmadat, szüleimet már régen elvesztettem, de három évvel ezelőtt nyáron legkedvesebb hugomat egyetlen hét alatt vitte el a kegyetlen néma gyilkos azt hittem nem élem túl. Még szinte magamhoz se tértem amikor egyetlen öcsém haláláról értesítettek. Nem érdekelt semmi, csak sírtam, vagy némán néztem magam elé. Azzal vígasztaltam magam, hogy nekik már nem fáj semmi. Eltelt 3 év, megnősült elsőszülött Gábor unokánk, és januárban született meg az első DÉDunokánk LILIEN aki két nap múlva 8 hónapos lesz. Még két fiú és egy lány unokánk van.
    Nagyon tetszik a fűzfás képed. Sok szeretettel Kati dédi.