Nagyon nehéz megírni ezeket a sorokat, többször is nekifutottam… Cikáznak a fejemben a gondolatok, talán ezzel is próbálok most rendet tenni a fejemben, hogy ezt megfogalmazom neked.
Napok óta kapjuk a híreket a közelünkben zajló szörnyű háborúról, és fokozatosan borít el egyre jobban egy nyomasztó, rossz hangulat, aggodalom, kétségbeesettség, együttérzés, segíteni-akarás… Torokszorító érzés olvasni a híreket, mi történik itt, a közvetlen közelünkben.
Leültem hát a kis alkotóműhelyemben, és átgondoltam, mi most a megfelelő cselekedet? Írjak-e erről az olvasóimnak? Vagy maradjak csak a művészeteknél, és koncentráljak csak az alkotásra? De hogy lehet ilyenkor csak rajzokról, festményekről posztolni, írni?
Arra jutottam, írok.
Egyetlen kérdés lebeg előttem, amikor elborít az aggodalom és a kétségbeesettség:
Mi a dolgom most?
Vagyis: mit kell tennem? Mi a feladatom ebben a helyzetben?
És ez segít, hogy ne szippantsanak be a hírek, ne borítson el egy rossz hangulat, ami megbéníthatna.
A fenti kérdésekre azonnal jönnek a válaszok, a lelkem mélyéről:
- Most az a dolgom, hogy segítsek a bajbajutottakon, a rászorulókon, adománnyal, ahogy csak tudok.
- Most az a dolgom, hogy a mélységes együttérzést, döbbenetet valahogy átfordítsam pozitív cselekedetekbe!
- Most az a dolgom, hogy megvédjem a gyerekeimet, amitől csak tudom: figyelek rájuk, játszom velük, megőrzöm a nyugodt kis életterüket, amennyire csak tudom.
- Most az a dolgom, hogy elkülönítsek egy helyet az elmémben, a lelkemben az aggodalmaknak, és nem engedem, hogy azok elborítsák a családi életet, a munkát, a mindennapokat.
- Most az a dolgom, hogy folytassam, amit elkezdtem a munkában, és írjak, alkossak azoknak az embereknek, akiknek ez egy icipicit is hozzátesz ahhoz, hogy jobb hangulatba kerüljenek, és legyen kedvük alkotni.
Próbálok felülkerekedni tehát az aggodalmakon, és megtartani a blogom eredeti célját: inspirálni, lelkesíteni másokat, megmutatni, mit alkotok én, és ötleteket adni az otthoni alkotáshoz…
De úgy éreztem, a fenti gondolatoknak is van helyük itt, hiszen rendkívüli, ami most történik körülöttünk.
Kívánok neked minden jót a közeljövőben, és ígérem, jövő héten is jelentkezem, újabb gondolatokkal és újabb inspirációval!
Köszönöm, hogy elolvastad, és remélem, neked is segít ez az egyetlen kérdés, amit bármikor feltehetsz magadnak, ha elborít az aggodalom:
„Mi a dolgom most?”