Melyik a világ legdrágább festménye? Ki dönti el egy műalkotás értékét? Ki miért válik szenvedélyes gyűjtővé? Mi határozza meg egy festmény árát? Ki „dönt” arról, hogy mi művészet és mi nem? Mi kerülhet több mint 450 millió dollárba, egy darab vásznon és festéken?
Csupa olyan kérdés, ami szerintem a legtöbb művészetet kedvelő embernek eszébe jut, mikor sorra olyan cikkeket lehet olvasni, hogy már megint rekordáron kelt el egy festmény…
De még mielőtt a konkrét képekre és azok árára térnénk, jó ha tudod, mi befolyásolja az értéküket!
- Nyilvánvalóan nem mindegy, hogy ki festette… minél híresebb/felkapottabb a festő, annál drágábbak a képei.
- Az is előfordul, hogy egy adott festőnek csak egy korszakában készített képei válnak világhírűvé és értékessé.
- Fontos szempont, hogy milyen régi a kép, és milyen állapotban van.
- De, ami talán a legfontosabb: a festmény előélete! Azaz, hogy kinek a birtokában volt korábban, vagy esetleg tartozik-e hozzá egy mesébe illő sztori (pl. sok éven át egy titkos fal mögött őrizték és csak véletlen bukkantak rá; vagy sok-sok éven át híres emberek gyűjteményéhez tartozott).
Egy drága kép nem feltétlenül a „legjobb” vagy a „legszebb”… és a vásárlók nem feltétlenül a legnagyobb műkedvelők…
Sokszor csupán befektetésként tekintenek egy-egy híres képre, és páncélszekrényben őrizgetik azokat, megfosztva így a tényleges rajongókat, hogy láthassák. Természetesen ez elég extrém eset, hiszen a legtöbben kölcsönadják múzeumoknak.
Utána jártam, hogy az elmúlt időben mely képek voltak azok, amikért rekordárat fizetett egy-egy vevő. Őszintén, némelyiken még én is meglepődtem! :)
Jó példa a fent említett irigy gyűjtőszenvedélyre Saito Ryoei japán üzletember esete. 1991-ben ő birtokolta az akkori két legdrágább festményt, Renoir-tól a „Bál a Moulin de la Galette-ben” című képét és Vincent van Gogh Dr. Gachet-ről készített portréját. Az egész világ felháborodott, mikor azt mondta, halálakor azt szeretné, ha vele együtt a két képet is elhamvasztanák! Szerencsére ez nem történ meg, mert a tulajdonos vállalkozása tönkrement, és a hitelezői lefoglalták majd tovább értékesítették a képeket egy ismeretlen gyűjtőnek.
Erről a két képről volt szó:
2017 végén a Christie’s aukciósházban árverezték el Leonardo da Vinci „Salvator Mundi” festményét extra magas áron, pontosan 450,3 millió dollárért (kb. 120 milliárd forintért). Ez minden idők eddigi legmagasabb ára, amelyért festményt vásárolt valaki vagy valakik… A vásárló az Abu Dhabi kulturális és idegenforgalmi minisztérium volt, bár sokan azt híresztelik, hogy Mohamed bin Szalmán trónörökös áll igazából a vásárlás mögött. A nagyközönség hamarosan a Louvre Abu Dhabi múzeumban láthatja ezt a nagyon értékes festményt.
A ma számontartott második legdrágábban elkelt festmény Paul Cézanne alkotása, a Kártyajátékosok sorozatának egy darabja. Az öt részes sorozat többi részét neves múzeumok őrzik, csak ez az egy van magánkézben.
Egykor egy görög hajómágnás tulajdonban volt, de örökösei zártkörű, titkos liciten adtak túl rajta. Állítólag a vevő a katari uralkodóház volt, akik 250 millió dollárt áldoztak Cézanne posztimpresszionista alkotásra. (A kép mai értéke állítólag 273 millió dollár körül van.)
A wikipédián talált toplistán a 79 festményből csupán 9 készült 1875 előtt. Ezek közül pedig a legdrágább 182 millió dollárért kelt el 2015-ben. A Rembrandt által festett „Maerten Soolmans és Oopjen Coppit portré” egy páros kép, melyet az amszterdami Rijksmuseum vásárolt meg:
Vincent van Gogh, Andy Warhol és Pablo Picasso a leginkább megbecsült művészek. Mind a hármójuknak több képe is 100 millió dollár fölött cserélt gazdát. Míg Picasso és Warhol meggazdagodott műveiből, addig Vincent van Gogh állítólag csak egyetlen egy képet adott el élete során 400 frankért.
Picasso az egyik legnépszerűbb festő manapság. :)
Két legdrágábban eladott festménye:
A legdrágább absztrakt festmény meglepő módon nem Pollock nevéhez kapcsolódik, hanem a híres holland művészhez, Willem de Kooning-hez.
Kooning „Interchange” című képe 2015-ben (állítólag) több mint 300 millió dollárért kelt el, így ő vezeti a toplistát, íme:
Absztrakt kategóriában a második legdrágább Jackson Pollock képe:
Mark Rothko alkotása pedig (csak) a harmadik a sorban, potom 188 millió dollár értékben:
A legdrágább csendéleteket Paul Cézanne festette utolsó alkotó éveiben. A „Csendélet almákkal” című kép értéke 50 millió dollár:
Cézanne mellett Van Gogh is értékes csendéleteket festett, a leghíresebbek (és egyben legdrágábbak) a napraforgókat, illetve a székeket ábrázoló alkotásai.
A legdrágább magyar festmény!
6 millió dollárért (közel 2 milliárd forintért) kelt el Moholy-Nagy László „Telefonkép” című zománcképe 2016-ban. Ez a kép egy 1923-ban készült, 95×60 centiméteres, geometrikus festmény, melyet egyszer a New York-i Guggenheim Múzeumban is kiállítottak!
Végül, de nem utolsó sorban, nem feledkezhetünk meg a világ legismertebb festményéről sem, a Mona Lisa-ról. Ez a kép nem került soha licit kalapács alá, a párizsi Louvre őrzi 1962 óta. Az értéke ma valahol 790 millió dollár körül lehet… de ki tudja, az előző számokat elnézve, lehetséges hogy ezért még többet is kifizetne egy milliárdos magángyűjtő!
Te reálisnak tartod ezeket az árakat?
Melyik képnek az árán lepődtél meg a legjobban?
Nem fenyeget az a veszély, hogy bármelyik képért licitálni fogok, de Mark Rothko és Moholy Nagy László képéért 1 forintot sem adnék. Igaz, én a realista művészetet szeretem.
A 2 absztrakt, és a Moholy képen lepődtem meg. Nekem ezek nem jönnek be.
Számomra Renoir, és Paul Cézanne a legértékesebb a felsorolt képek közül.
Márk Rathko kép árán lepődtem meg legjobban. Nadj Ágnes
Kedves Zsófi!
Mindegyik kép árát túlzottnak találom, de legalább van mire költeniük a vagyonos műgyűjtőknek. Ha nem lennének sok milliós vagyonnal rendelkezők, akkor a képek sem lennének ilyen drágák
Sajnos néhol aránytalanul elszaladtak az árak, ahol a fizetések nincsenek arányban az elvégzett munkával.
Ha sok pénzem lenne, akkor is csak olyan képet vásárolnék meg, ami engem gyönyörködtet, amire mindig jó ránézni.
Moholy- Nagy László Telefonkép-ét és Mark Rothkó képét semmi szín alatt nem tenném ki a falra, meg sem venném.
Üdv Margit
Szia Zsófi amitől kiakadtam,aTelefonkép,a „No6”,és az Interchange.Ha összekapom magam ilyet én is simán pingálok.Ami a legjobban tetszett Renoir-Bál aMoulin….c kép ,Picassól nem is a formák a színei miatt szeretem.
Telefonkép és Mark Rothkó, de a többivel is van azért gondom ár-érték arányban… nekem a művészet ott kezdődik hogy leutánozhatatlan. Ha az 5 éves gyerekem is megfesti, hát… hogy is mondjam, hagyjuk kategória. Túlárazottak! Van amelyik egész kellemes, de közel nem annyiért amennyi az ára. :)
Örülök az ötletednek. Laikusként kezdtem el az oldalaidat olvasgatni. A Moholy-Nagy László kép ára lepett meg a legjobban.
Örülök a képeknek. Jelenleg még vidéken dolgozom, de jövőre Budapesten fogok lakni és akkor menni szeretnék „Közétek” Danyi Mária
Mark Rothko által festett képen – és árán is – nagyon meglepődtem, ezt az alkotást én nem venném meg soha,,ha ingyen adnák akkor legfeljebb árveésre bocsátanám egy kis nyugdíjkiegészítés céljából.
Nem értem és ezért nem is igen szeretem az absztrakt festményeket,.
Nekem az áhitattal csodált festőművészek a régi korok művészei. Régen papírboltban árulták ezek repro-it, most nem is tudom lehet-e még kapni?
Szia Zsófi!A képek nagyon szépek.Van mondandójuk.De egyik sem vált ki belőlem pozitív érzéseket.Talán a színeik miatt tűnik olyan ridegnek a hatásuk.A három kép semmitmondó számomra.(Williem de Kooning,Jackson Pollok,és Mark Rothko)Egy petákot sem adnék érte.Csak egy nagy káosz az egész összevisszaság.Ilyet egy 4 éves gyerek is tudna festeni.Szerintem ezen képek festői valószínűleg valami komor lelki és pszichés hatás alatt festhettek,lelki sérültek és így fejezték ki az akkori állapotukat…Oké, modern festészet… bla-bla-bla,értem én,de a művészet nem itt kezdődik…Szeretem azokat a festményeket amik élethűen ábrázolják azt a pillanatot ami akkor pont olyan volt amikor lefestették.És megmozgatja bennem a szépérzékemet.Lehet akár fantázia szüleménye is,csak legyen valami mondanivalója.
Kedves Zsófi!
Érdekes képeket küldtél. Az árakkal nincs baj, ha van annyi pénze valakinek erre, bár
lehetne más célokra is ennyit költeni. A gyűjtési szenvedély azonban mindent meghatároz, ha van elég pénz hozzá.
Nekem az absztrakt festmények nem nem mondanak semmit, kivétel egy kettő .
Azt sem szeretem, amikor állatok ” festményeit ” mutogatják,mint absztrakt képet. Szerintem a sem a világ sem a festészet nem jó irányba halad. Azért a piros pacáért, mely megcsúfolása az emberi alkotó művészetnek egy fillért sem fizetnék, de ki sem állítanám sehol se.
Köszönöm a lehetőséget.Mándi Attiláné, Ágota
Nem tartom reálisnak ezeket az árakat. A ” telefonkepen” meglepődtem es Mark Rothko festmdnyén. De nekem az absztrakt festmeny sem mond semmit.
Mark Rothko képe nem tudom mit látnak rajta hogy olyan sokat ér. Aztán a ” telefonkép” es az absztrakt festészet nekem nem tetszik
Kedves Zsófi! Nagyon köszönöm a hírleveleket ,a mostani különleges tárlat vezetést !A végével kezdeném a Mona Lisa nekem itt kezdődik a művészet!!Most meglepő dolgot fogok le irni,Nem szeretnék senkit megbántani,de ha lehetek őszinte a Moholy N László és a Mark Rothkó No.6 képeit nem tartom művészetnek!! Semmi O zéró!Megnézném a zsűri tagjait ,józanok voltak e ? Múzeumba nem sűrűn járok,nagyon kedves tőled hogy így juttatod el sokunkhoz ezeket a szinte hihetetlen tényeket!!Mégis jó tudni hogy ilyen is van! Valyon mit szólna e képek láttán Rembrant,Leonárdó és kortársai? Erzsébet.
Remek művek alkotások. Az ember sokszor érez késztetést, nagyot tegyen a sivár életbe. Annyi, de annyi lehetőségünk van, csak veszni hagyjuk őket. Helyette teszünk más értéktelen dolgokat. Minden ember életében ott van a Művészet, csak nem élünk vele.Ők mertek alkotni, és nagyok lettek. A képek nekem tetszenek.
Köszönöm a remek összeállítást!Amin meglepődtem az a Magyar 6 millió dollárért (közel 2 milliárd forintért) kelt el Moholy-Nagy László “Telefonkép” című zománcképe 2016-ban. Ez a kép egy 1923-ban készült, 95×60 centiméteres, geometrikus festmény, melyet egyszer a New York-i Guggenheim Múzeumban is kiállítottak!
Másrészt Mark Rothko alkotása pedig (csak) a harmadik a sorban, potom 188 millió dollár értékben:
Hát igen ha valakinek már neve van mindegy mit csinál az is érték,ha csak ecsetvonásokat tesz egy vászonra.
Szia Zsófi,
nagyon tetszik a fenti összeállításod.
Mindig meg lepődök, hogy milyen áron kelnek el a festmények, de legjobban a telefonkép árán gondolkodtam el. Azon, hogy miért ér ennyit ez a kép?
üdv. Geiszler Magdi
A Moholy- Nagy László képen lepődtem meg legjobban.
Szerintem a hírességek neve adja el a képeket, még ha nem annyira jó is. Azért a kiforrott technika, a mondanivaló, a színek használata és a téma kapcsolata, kifejező ereje, mind mind meghatározó abban mennyire
tetszik egy kép. Ha jól tud valaki érzéseket, gondolatokat festéssel, rajzzal kifejezni, akkor lehet sikeres! Szinte látszik a festő lelke a képeken.
Meg kell találni azt a sznob emberekből álló közösséget ,kik értéket tudnak kreálni abból a tárgyból amit egy halandó ember oda festett a vászonra .Máris művész vagy )) vagy majd az leszel 100év múlva
Legnagyobb talány Moholy Nagy László alkotása, de Az ólom Picasso képért sem versengenék. Az absztrakt képeknek nem vagyok rajongója, ha az nem sugall valamilyen harmóniát (pl. szín, vagy forma), amiért jó ránézni. :-) Sem divatból, sem mások pukkasztására nem vennék meg olyan alkotást, amiben valami nem fogott meg.
Mark Rothko „No 6″
Moholy Nagy László Telefonkép”
Ezeket nem tudnám a lakásomban elképzeni.
Az árán is meglepődtem!
Vannak nagyon szép festmények,de vannak köztük olyanok,amit az 5 éves unokám is megtudna csinálni!!!Nevetséges!!!!
Szia Zsófi !
Vannak nagyon szép képek. Van amit nem értünk miért ilyen drága. Persze úgy érthető, hogy egy bizonyos kép min ment keresztül. Az adjja meg az értékét és persze ki festette.
Köszönöm szépen a levelet.
Mindig nagyon várom mit küldesz.
Sokat tanultam tőled.
Szia
Kedves Zsófi!
Nem tartom reáliisnak az árakat, de magam is érdeklődöm, a téma iránt. Mégpedig segitek a Fashion Week kerertében ittthon az idei divatbemutatónál Walek Gabriellának a szervezésbben. Eközben belebotlottam Gajzágó György tevékenységi körébe is, mivel épitészeti, enteriör design és stiylist tanulmányok érintettek
meg és Gajzágótól a mükincskereskedelem.
Az idei divatszin az Ultra vuola és egy Szinnyei Festményre, a Lilaruhás nőre bukkantam, igy a hirdetés, miszerint gradikaim átiratokat várnak, annyira megragadta a fantáziám, senki nem rudott követni. Ez, hogy egy grafikával, ami a festmény átirata lehetne az eseményt aposztrifálni a trendi szinnel kapcsolatba összefüggene az esemény helyszine a festő nemzetisége is ezzel az idei szinnel. Tehát amugyis egy hires, megosztó festnényról van szó, ha valaki egy átiratot készitene grafikailag, megjelenhetne az eseményen, majd annak népszerüsége által felszökkene az értéke és még eladná a hirdetés szerint az aukciós háznak az ilyen magas értéken, az aukcuós ház hihetetlen magasra vinné az árát,. s igy igazán csak az idei év összes energetikai jellemzóje hozná a magas értéket, amit megintcsak egy kisemberl, aki nem résztvevője ennek a folyamatnak irreálisnak tartana. Most adtam egy tippet is ezr, szerintem fogod érteni, mert bárkit megklörnyékeztem, sem Walek Gabi, sem a grafikus barátaim nem értik, el vannak foglalva mássawl, de egy ügyes mövész, akár Te, megalkothatnád az átiratod, támogatnálak a folyamazban, de éztem hogy elég lesz a járulékos dolgaimat elküldenem ez ügyben és simán egy nagyszerü ugrást tudnál véghezvinni ebben az évben, ami mindenkinek hihetetlen haszonnal jó érzéssel párosulna, aki részvevője lenne.
Mark Rothko képének árán lepődtem meg legjobban.
Kedves Zsófi, az első kép az árverésen nagyon megnevettetett! Már ezért is köszönöm, hogy küldted. Ráadásul érdekes árakkal találkoztunk, de a képek tényleg változó divatja miatt mindegy is… Fő, hogy legyen ennyi pénze az embernek, pár képet tudnék venni, még neve se kell legyen az illetőnek…
Hanem az utána következő két kép m o s t jól esett, Renoir „Bál a…..”, s azt követő portré, melynek tulajdonosa a két kép hamvasztását is kívánta magával együtt, – nagyvonalú ötlet!
A Mona Lisa nem veszi tán rossz néven, hogy nem igazán nézegetném a lakásomban. Ilyet tán mondani sem illik, Vasarely-vel viszont szívesen festegettem volna geometrikus ábrákat, – több nem telik tőlem. Apám viszont jól másolt, pl. Munkácsyt, ami már nem semmi! Picassot gyerekkoromban semmibe vettem, – időközben nagyon felértékelődött! De változó, hogy az ember mikor mit szeret, s az is, hogy éppen melyek a divatos festők. Az árakról jó volt értesülni, s hogy rengeteg pénzt ad ki a feltehetőleg hóbortos vásárló.
Az árakat nem tartom reálisnak. Nem is lehetnek azok, hiszen mindenkinek más jelenti a szépet. Az általad felsorolt – árakat befolyásoló – tényezőkön kívül az is számít, hogy pl. mikor árverezték utoljára a képet. Az utóbbi időkben feltüntek többek között a közel keleti olajmágnások, akiknek a pénz nem számít, csak a birtoklási vágy hajtja őket, meg az ezzel járó hírnév. Ezek sokkal többet kínálnak egy képért, mint akár 20-30 évvel ezelőtti milliárdosok. Befolyásolhatja az árakat a divat, a sikk. Ezt az olyan mázolmányokra értem, amit az ember meglátva azt gondolja, nem igaz, hogy ezt én nem tudnám így megfesteni.
Kedves Zsófi!
A művészek isteni tehetségükkel nagy ajándékot ad(hat)nak az ezzel nem bíró, de a fény felé törekvő emberek lelkének, ők a híd, melyen elmerengve néhány pillanatra bepillanthatunk a csodák világába, melyet a színek, formák által közvetítenek nekünk, felemelő energiák által, mely őket járta át az alkotás pillanatában…
Mindez az érték felbecsülhetetlen, mégis talán túlzás az az ár, melyet megadtak egy-egy képért, de ez csak az én véleményem, a sznobok meg csak fizessenek…örülök, ha a művész még életében kap elismerést.
A legmeglepőbb Moholy Nagy képe volt számomra, mert egyáltalán nem érintett meg, ha csak az nem, hogy tűzzománc, különben nem adott semmilyen, főleg nem felemelő érzést, kérlek, ne ítélj el az őszinteségemért, de Te kérdezted, Te akartad tudni…
Köszönöm a Hírleveleidet, ecsetet még nem fogtam ugyan, de ami késik, nem múlik, imádom a színeket, szeretetnék majdan néhány színkompozíciót festeni, mert rajzolni sajnos nem tudok, de nem is hiányzik…majd, ha már nem megyek ennyit kirándulni, majd ha már nem fogok ennyit utazni, majd ha elég érett leszek hozzá…
Kedves Zsófi csodálatos ember lehetsz, hogy sokakhoz viszed elérhető kézközelbe a lehetőséget, hogy alkothassanak, örülök, hogy Te is összekötöd a festést más művészetekkel, zenével, mely inspiráló lehet arra érzékeny lelkeknek,
További boldog Anyaságot és alkotást sokunk és a magad örömére is!
Üdv Sopronból, Magdolna
A Mark Rothko kep aran lepodtem meg a legjobban.
Hihetetlen! MoholiNagy képe,ennyit ér? Nekem nem tetszik.
Köszi Zsófi,hogy veszed a fáradtságot és tájékoztatást.Szeretettek üdv Zsuzsi
Természetesen nem tartom reálisnak a képek árait az én szempontjaim szerint. Tudomásul veszem hogy a festészet világa másként működik. Moholy -Nagy László képe és ára a legmeglepőbb számomra. A technika a színek az elrendezés és a téma kiemelkedően más a megszokotthoz képest. Korát jóval megelőzi. Gondolom az ár ezt tükrözi.
Kedves Zsófi! Köszönöm szépen a „tárlatvezetést”
1.Renoir, 2.Rembrand, 3.-4. Da Vinci… a tobbi nekem semmit nem mond, semmilyen erzest nem gerjeszt…. Szines vilagot szeretek mindenben (oltozkodes, berendezes, eletstilus…), legyen mozgalmas, derus, energiadus, nem lehangolo…. (pedig 50 felett vagyok…).
Tudom, ez is csak egy velemeny, es ez az enyem, amit felvallalok.
Ja bocs, en a tetszesi listat allitottam ossze, szoval nekem ezek az elfogadhato arak, a tobbi szamomra nem er semmit… mindenki arra ad penzt, amire es amennyit akar….
Én is gondolkodom már jó idő óta ezen a témán. Vannak nagyon szép képek és van, amint megrökönyödök, már az értékén, mert az „alkotás” számomra nem igazán jelent semmit, nem tetszik. Érdekes volt ez az írásod Zsófi! Köszönöm! Lehet tovább gondolkodni a témán….
Sokat számít hogy ki festette a képet. A mūvészetnek ára van, értékük is mūvészi! Nem tartom reálisnak,kis embernek csak nézni szabad.A „No.6” absztrakt kép
értékén meglepõdtem.
Willem de Kooning Interchange
Kedves Zsófi!
Kérdésedre válaszolva én művésznek -legyen az festő, zeneszerző, szobrász, ..stb- tartom azt, aki olyan alkotást tud létrehozni, amitől az ember lelke felüdül, megszűnik a világ körülötte mikor nézi ,vagy hallgatja.
Vannak emberek, akik óriási összegeket képesek áldozni arra, hogy a hozzá hasonló gondolkodású embert pukkasszák , és ehhez nem feltétlenül kell az alkotásnak művészi értékkel bírni.
Én már a Mark Rothko képén is elgondolkodtam, de ő legalább még a színekkel bajlódott egy kicsit, de a Moholy-Nagy László képénél elgondolkodtam. Vajon mi járhatott annak az embernek az agyában mikor azt az összeget kifizette a képér?
Szia Zsófi ! Én a drága festmények kérdésköréhez a következő Lao-Ce bölcsességgel szólok hozzá !
” Ha nem tulajdonítunk értéket ritka dolgoknak, megakadályozzuk a lopni vágyást.
Tehát ebből következik, hogy a képek értéke tőlünk függ, és erősen szubjektív.
Egyébként egyik -másik képért, ( most nem sorolom fel, de több is van ilyen) egy fityinget sem adnék.Ezekből az árakból jól látszik, hogy az emberi hülyeség milyen korlátlan.
Ami a leveled másik kérdését illeti,( én ezt már egyszer valamikor kérdeztem tőled), a mai napig nem tudom, hogy valami mitől lesz művészi ? Sokat vagyok egyedül, majdnem állandóan, és ráérek ilyesmin töprengeni. A tetszik nem tetszik kérdés ugye szubjektív, de mitől lesz valami művészi ? Akkor is az, ha nem tetszik ? Kérdésem az is, hogy a mandala készítés művészet-e, és ha igen, akkor egy mandala mitől művészi. Attól, hogy adják-veszik. Itt a nyugati világban a mandala készítés egész nagy üzlet lett, elhomályosítva a keleti filozófia szerinti tartalmát. Ha válaszolsz, előre is köszönöm.
Kedves Zsófi!
Az árakat nem tartom reálisnak, de akik ezeket meg tudják venni azok egy egészen más világban élnek mint én. Szerintem Ők őrült műgyűjtők akik talán nem a kép szépségéért vásárolnak, hanem azért, hogy el tudjanak dicsekedni, hogy azt megtudták vásárolni.
Engem a legjobban a Moholy-Nagy László képe lepett meg.
Üdv. Ági
Kedves Zsófi!
Köszönöm szépen a kiváló tájékoztatást. Számomra Mark Rothko alkotása volt a meglepő.
Üdvözlettel: Márta
Én egy egyszerű embernek tartom magam, szeretem az olyan szép képeket melyeknek van mondanivalója, öröm rá nézni, különös érzés jár át tőle, de az …..elvont….. képnek mondott alkotás nem hoz lázba.
„A telefonkép.” hát kérem , ilyet a fiók mélyére tennék és még van egy pár köztük amiért biztosan nem adnék pénzt.
Őszintén írtam a látottakról.
Köszönöm.
A többségét eredetiben láttam, nagy örömömre. Tetszenek, sajnos keveseknek adatik mwg ez a tehetség. Ha viszonyítási alapnak a sportolók bérezését veszem, akkor igen. Kivéve az absztraktokat.
17A, és no 6-os árakon lepődtem meg a legjobban.
Az absztrakt képeken lepődtem meg nagyon, különösen a harmadik helyezetten … DE Moholy-Nagy festménye is különös hogy miért olyan különös … különleges ?!
Az árak pedig a gazdag befektetőkről, gyűjtőkről szólnak, akik még nyerni is akarnak ezen miközben a festők általában elég „szerényen” éltek, ha nem nyomorogtak.
Megtaláltam a képet: Huszár Ildikó, Tűzben égó című képeérőúl van szó. És a kép ezt ihlette:
Harcos Katalin
Tűzben égő
Huszár Ildikó 2015.01.07-i tárlatmegnyitójára ajánlom a Tűzben égő című kép alá.
Tűz, tűz, tűz!
Lángok bódult tánca kavarog felém.
Fények és árnyak, megsebzett színek
emésztik mohón rejtett kincsüket.
Láng… úgy születik, mint a pirkadat:
váratlanul, és titokzatosan.
Tűz, tűz, tűz!
Fehérizzásig hevült bíbor és vörös,
aranyló fény, és kormos sötétség.
Mit fal a tomboló lángtenger?
Máglyák fényei tükröződnének így
rémült pupilláink mögött…
Tűz, tűz, tűz!
Háborúk fénybe-fúló borzalma,
Hirosima, és a napalm égette Föld
minden kínja lüktetve itt lobog,
átizzik a rettenet pirosságán,
vádolva a pusztító embert.
Tűz, tűz, tűz!
Öngyilkos merénylők irtózata,
magasba csapó élő fáklya.
Vagy emésztő vágyak tüze,
melyek elborítják érzékeinket?
Dühöngve fortyogó szerelem?
Tűz, tűz, tűz!
Megtisztító, szabadító folyam,
mely új életet sarjaszt a múlt helyén.
Gyógyító lángok karéjában
elenyészik az ártó szenvedély.
Tűz, mely bennünk lobog.
Kedves Katalin, engem ez a szép
versed ragadott meg….
Szia Zsófi és többiek! Minden említett kép árát túlzónak érzem és bízom benne, hogy képgyűjtés mellett konkrét jótékony cselekedetekre is futja a vagyonosok pénztárcájából. Ki mit talál esztétikusnak, elragadónak: egyéni ízlés szerint különbözünk. Minden alkotásnak van értelme sztem, bármily’ ovis szintűnek is tünhet. Morricone tudja, hogy a fülbemászó dallamokkal, ismétlésekkel lehet egyedivé varázsolni egy filmzenét, ám egyben beletesz mindent, ami profizmusra vall: hangszerelés, játék, érzelmek tömegét tudja mozgosítani, ábrázolni kottanyelven. Így imádnivaló -:) Olykor egy letisztult kép kívánatosabb, mint egy kusza paca és fordítva -:) Nálunk saját kezdetleges képeink láthatóak itt-ott, nyomon követhető a gyerkők változása (és igen, fejlődése is) – nekünk ez elégséges, sőt! Köszönöm a cikket.
Az ár és az érték nem mindig van összhangban. Befolyásolja a kereslet, a hírnév, a jó reklám, vagy épp egy aukció közönségének pénztárcája és versenyszelleme. Számomra egy kép értékét az adja meg, hogy ha nézem, mennyire tud hatást gyakrolni rám. És én főként azt szeretem, ha ez a thatás pozitív,- örömmel, jó érzéssel társul. Nonfiguratív ábrázolás is lehet ilyen, hioszen a színek és a formák világa bennünk él, és assziciációkat idéz fel bennünk. Évekkel ezelőt láttam egy képet (magyar festőnő, valamilyen Ildikó alkotása) ami tüzet ábrázolt, és még mindig emlékszem rá. Verset is írtam a hatására. Na, az egy remek festmény volt, hiszen azóta sem tudok szabadulni a hatás alól, pedig csak a lángokat ábrázolta modern módon.
A Moholy-Nagyén. :-) De a Rothko-kép értéke sem mindennapi! :-)