Gyakran futok bele olyan hozzászólásokba a közösségi médiában, amik – bevallom – régebben talán még engem is elbizonytalanítottak volna. Ezek a kritikus hozzászólók, akik egyáltalán nem elfogadóak, nem segítőkészek, csak kedvét szegik az embernek, főleg a kezdőknek…
Ilyenekre gondolok:
„Az akvarellfestés a legnehezebb technika, évekig kell tanulni.”
„A festésnek komoly szabályrendszere van, nem lehet csak úgy belecsapni.”
„Persze, maszatolni bárki tud…”
Ezeket olvasva sokan visszahőkölnek. „Tényleg, ki vagyok én, hogy ecsetet fogjak? Hiszen nem tanultam anatómiát, és nem ismerem a színelméletet profi szinten…”
A mi célunk nem az, hogy realisztikus portrét vagy tökéletes tájképet fessünk. Hanem az, hogy kikapcsolódjunk, és ápoljuk a lelkünket egy ilyen megnyugtató tevékenységgel, mint a rajzolás és a festés.
Én azt vallom, hogy a művészet mindenkié, és az alkotás lehetősége, öröme mindenkit megillet!
Nem kell hozzá diplomás művésznek lenni. A túlzott maximalizmus és megfelelési kényszer pedig sokszor épp az alkotás legnagyobb ellensége: a játékosságot öli meg.
Akár pacsmagolásnak vagy maszatolásnak is lehet nevezni, vállalom! 🙂
Tegnap például csak random színes foltokat festettem, mert ehhez volt kedvem. Ezekkel a képekkel nem kiállításra készülök, hanem a vázlatfüzetemben gyakoroltam, játszottam a színekkel.
Közben kérdezte a kislányom:
“Anya, mit festesz?”
“Csak foltokat.”
“Ja, jó! Ez itt például olyan, mint egy vártorony!”
A gyerekek milyen jól megértik ezt! 😉
Próbáld ki te is! Játssz a színekkel! Kísérletezz a festékkel!
Kezdd el bátran az alkotást, tervek nélkül, csak kikapcsolódásképp! Egy ilyen képből még bármi lehet, és ha legközelebb kinyitod a füzeted, nem az üres papír felett kell ülnöd, hanem már van valami, amihez lehet kapcsolódni.
Következő alkalommal már könnyebb lesz folytatni egy filccel, egy krétával vagy színes ceruzával – és egy izgalmas alkotást hozhatsz létre a foltok kiegészítésével. De akár így is hagyhatod, foltokból is lehet egy absztrakt művészeti alkotás!
Sok képemnek ilyen pacák alkotják az alapját.
A kritizálókra pedig ne hallgass, az a lényeg, hogy számodra örömet jelentsen az alkotás! ❤️
Neked volt már olyan, hogy valaki elvette a kedvedet az alkotástól?
Kaptál már olyan kritikát, ami rosszul esett?
Oszd meg velem egy hozzászólásban!
nekem tetszenek ezek a vidám színű foltok, köszi!
Szia Zsófi!
Rendszeresen olvasom az írásaidat, nézem a videóidat, de úgy emlékszem, még nem szóltam hozzá.
Festegetek magam is, néha csodát, néha csak úgy valamit, amire van, aki azt mondja: ez meg mi? Van, aki pedig azt mondja: Hűha!!
Elmúltam 70 éves, fiatal koromban sokat rajzoltam, festettem – ruhaipari szakközépiskolába jártam -, divatrajzot, modelleket, önarcképet…
Aztán hamar férjhez mentem, esküvő után anyósnál laktunk, ott nem lehetett „illen fölösleges dúgokkal” foglalkozni. Meg aztán 2 év múlva megszületett a fiam, majd 6 évvel később a lányom. Elköltöztünk egy olyan faluba, ahol senkit nem ismertünk.
(Azóta is itt lakunk.) A gyerekeim sportoltak, versenyekre jártak.
Lányom diplomája után kezdtem újra rajzolni, festeni. Nem leszek, soha nem is akartam festőművész lenni, de a rokonságom, barátaim mindig örülnek, ha kapnak tőlem ajándékba egy képet.
Szeretettel kívánok sok szép alkotást!
Yrys
Szia Zsófi!
Nekem tetszik ez a fajta „pacsmagolás”, mert szabadon alkothatok.
Szia Zsófi! Igaz én a realisztikus rajzolás, festéssel foglalkozom de azt mondom tetszik amit csinálsz. Fontosnak tartom hogy legyen olyan lehetőség mikor az alkotó csak játszik a színekkel és fantázia beindító gyakorlatokat végez , hiszen foltokban látunk. Az alkotás során el tudjuk engedni a képzeletünket ,ami kikapcsol és felüdíti még a fáradt lelket is.Engedd el a rosszmájú véleményeket hiszen biztos sokan vannak akik a te művészeted által épülnek és lesznek boldogok.Szeretettel : Lizi
Én elég régóta festek akvarellel is, és nem mondanám, hogy pacsmagolás. Le lehet persze egyszerűsíteni a technikákat, akkor valóban nem lesz már művészeti jellege, de aki komolyan veszi, az megtiszteli önmagát és másokat is azzal, hogy nem nevezi így. 🙂
Én is tavaly (2025.) nyarán kezdtem el festeni, mégpedig olajjal és vászonra úgy, hogy utoljára csak általános iskolában festettem maximum vízfestékkel, temperával. Ha van rá mód, hogy megosszam az elkészült festményeimet valahol, szívesen megtenném, és ha valakit érdekel, akkor szívesen el is adom őket jó pénzért. 🙂
Kedves Zsófia! Nekem még gyerekként elment a kedvem a rajztanulástól. Iskolai rajzszakköre jártam, mert azt mondták, jól rajzolok. Vázát rajzoltunk, és a tanító néni közkedvelt, és kedves volt, mégsem mentem többször, mert az én vázám sehogy se volt elég kerek neki. X-szer javítottam, én már nagyon kereknek láttam, neki mégsem volt az.
Ennél is jobban elvette a kedvem a művészettől egy másik, egyébként szintén szeretett pedagógus. Húsvéti tojásokat ragasztottunk lapra színes papírból. 3 alul, kettő felül. Én fordítva csináltam. Ő nem tudta ezt elfogadni, szerinte úgy nem állnak meg egymáson. Nem kezdtem el magyarázni, hogy a tojások sehogy sem állnak meg egymáson, de nekem így jobban tetszik.
Azért ma is alkotok ezt-azt, kedvemre, mert a szüleim, főleg anyukám kreatív emberek voltak, és ha az iskolában nem is díjazzák és díjazták az egyedi látásmódot, ők igen.
Szeretném megerősíteni, hogy valóban terápiás hatása van a festésnek, illetve a pacsmagolásnak!🤣 A kritikus hangnemben kommentelők számára pedig van egy szuper ötletem! Próbálják ki Ők is a pacsmagolást! Teljesen biztos, hogy többé nem fognak ilyesmit írni!
Tényleg nehezen kezek az alkotáshoz , de azt már megtapasztaltam, hogy firkálgatásból milyen jó rajzokat tudtam létrehozni. Most a festéssel is kipróbálom. Köszönöm a tippet!
Nekem ez művészet! Nagyon tetszenek a képeid!
Imádok pacsmagolni. Amikor még nem tudom mi lesz az alkotás, csak teszem fel a színeket.
Nagyon kedvesek vagytok, köszönöm szépen mindenkinek, aki írt! Akit hasonló kritika ért, az nagyon meg tudom érteni, rosszul tud esni az embernek…de ebben is meg lehet edződni, mert elképesztő, milyen sokféle ember van a világon, és a művészet szubjektív, mindenkinek más tetszik, és mindenki más stílusban mondja el a véleményét. :) De egy idő után már nem bántó a dolog, inkább csak meghökkentő! :)) Szóval nagyon kedvesek vagytok mind, akik most írtak nekem, és a „pacsmagolást” jó dolognak tartjátok…Pacsmagoljunk hát bátran továbbra is, és ne törődjünk azokkal, akiknek ez szútja a szemét! :)
Szép napot és jó hétvégét mindenkinek!
Alkossatok bátran, szabadon, és ha tehetitek, gyakoroljatok sketchbookban (vázlatfüzetben), mert az igazán felszabadító érzés, amikor tényleg nincs tétje az alkotásnak. Ezt is gyakorolni kell, tudom…hogy el kell engedni a saját elvárásainkat, amit teljesen persze nem lehet, de le lehet faragni belőlük, és akkor máris élvezetesebb lesz az alkotófolyamat!
Igyekszem még foglalkozni a témával, és hozok majd további ötleteket, inspirációkat azoknak, akik fogékonyak erre!
Köszönöm nektek a hozzászólásokat!
Szia kedves Zsófi.. : ) Igen – a művészet tágabb értelemben éppen arról szól, hogy titokzatos – sokszor éppen az a rejtélye – hogy kinek mi a meglátása benne – kifinomultság, intelligencia vagy éppen érzékenységének megfelelően.. és még az is benne van, hogy milyen hangulatban volt éppen az alkotója.. ez a szép benne – csak érteni kell : ) legyen csodaszép napod… Márti
Megszáradt, remek. :) Most jöhet a fekete, az arany, és a fehér tűfilc, ami elővarázsolja/láthatóvá teszi a lelket ami a színek mögött van.. ahogy Vámos Robi mondaná “elrontani nem tudod max még nincs kész …” 🖌️ Jó pacsmagolást a meleg szobában hóesés közben mindenkinek ❤️
Nem pacsmagolas , de szükséges h ne legyen szégyen erzet a szivunkben
Kedves Zsófia! Ez a “pacsmagolás” nagyon kedvemre való. Tényleg szabaddá tesz. Köszönöm, hogy ennyire belém làtsz, hogy a lelkemnek milyen szabafságot, további akarást ad, hogy nem kell nem hibázni. Köszönöm, szeretettel Zsuzsa
Kedves Zsófi!
Köszönöm az ötletet!!! Szerintem, minden ami örömöt szerez, az jó, főleg ebben a borongós időben!!!
Kedves Zsófia! A következő szavak jutnak eszembe az alkotásaidról: belső béke. Nyugalom és boldogság. Ezeket az érzéseket keressük mindannyian. Köszönöm.
Kedves Zsófi!
Amit leírtál nekünk, azzal teljesen egyetértek. Nulla tudással léptem be a csoportba és ezért a te hozzáállásodat az alkotáshoz teljesen át tudtam venni. Örömmel alkotok, kikapcsolódás céljából. A megfelelési kényszert itt le tudom tenni, vannak elvárásaim, de nem viszem túlzásba.
Itt mindenféle technikával próbálkozom, és ez is örömet okoz. A „pacsmagolás” még mindig nehézséget okoz, de próbálkozom.
Kevés kritika ér, mert valami nem a valóságnak megfelelő, de erre azt szoktam mondani, hogy nem az a fontos, hanem hogy közben jól érezzem magam.
Kedves Zsófi! Egy kolleganőm jött hozzám, meglátta az összegyűjtött képeimet, ami mások szerint nagyon jó, azt mondta, na végre, látom, hogy összegyűjtötted a kidobnivalókat.., mert egyébként szanálni kezdtem kb. 6. éve, mióta elveszítettem a férjemet. Kicsit rosszul esett, mert pont azok voltak a sorbaállított képeim tetején, ami többeknek nagyon tetszett. Engem nem tud az ilyesmi visszatartani, hanem körülöttem rohannak az események, és mivel egyedül vagyok, kevés a segítségem, nem jutok a festéshez…Egyedül a zene maradt meg, mert azt bármikor lehet hallgatni, nem kell hozzá nagy készülődés. Remélem, hogy rövidesen hozzáfogok, mert nem tudom elviselni a körülöttem lévő rohahó ,felgyorsult életet, valójában az unokáimtól való elszakadást…a Amit elterveztem, hogy a szakmámban dolgozni fogok, az a kéztörésem miatt abbamaradt. Rengeteg a feladat, amit szeretnék elvégezni, de hamar sötétedik. Nagyon szépek a festményeid, szeretem nézegetni, köszönöm, hogy csodálgathatom… Szeretek pacsmagolni, de előfordulnak színkeverési problémák, amit meg kell tanulnom. Szeretettel gondolok Rád.
Magdi
Szia Zsófi!
Ezek a képek is igazán gyönyörűek. Nagyon tetszik, szép, tiszta, vidám színek, jó ránézni.
Köszönöm
Anna
Kedves Zsófi!
Nagyon tetszik ez az ötlet!
Igen magamon is érzem ,le se ülök alkotni sokáig ,mert nem érzem ,hogy jót tudnák festeni,rajzolni.
Pedig szerintem ezt kelenne először csinálni egyszerűen csak elengedni
magam a megfelelelési kényszertől.
Fantaziadúsak ezek a pacsmagolások és mindig valamit bele lehet látni a végén!
Azt hiszem én is rá veszem magam erre,hogy csak úgy szabadjar részem a színeket vonalakat a papíron!
Köszönöm,hogy ezt megmutattad!
Kedves Zsófi! Köszönöm az írásodat. Nekem önbizalmat és lendületet adott. Lassan már oda jutok, hogy nem izgulok, mit, hogyan fogok csinálni. És a színeket is nagyon szeretem. A pcsmagolás nagyon jó ötlet! Tetszik! Talán most már el is fogok kezdeni alkotni! Köszönöm!
Az ilyen stílusú festés ma már megszokott.sőt bizarabb kreálmányokat is látni műveszetként minősitve jó sok pénzre taksálva.Nincs szükség megmagyarázni hogy ki mit lát bele ami nincs is.A szinek a formák a kitöltött terek különböző módon hatnak ránk.Mindenképpen hatnak és ily módon ez is lehet művészet éppúgy mint bármelyik izmus ..real .. szürreál.. dada stb Sok sikert Zsófi egyszer végre én is eljutok oda hogy leülhetek alkotni ..érik bennem a dolog..Nem gondolom úgy hogy nem megy csak nem vagyok még ebben a passzban..el fog következni valamikor..most nem érzem hogy ezt kell tennem.
Ki – mikor- miben érzi jól magát. Gyönyűségek tudnak születni csak a színekkel játszva is. Csoda szépeket látok relsvideókon pl Ráth Mártontól is.
Bátorság és teljes ellazulás ami kell hozzá.
Én a túl nagy szabadságot nem szeretem az alkotásban, de az eredményben lehet mégis nagy hatású! S ez a lényeg, hogy hasson!
-az első képed nekem:egy csaptelep, ahol készül a hideg-meleg víz keveredni.
-a második: egy tűzokádó sárkány erőgyűjtése
-a harmadik: téli város estefelé.
Jó alkotást, lazulást, kikapcsolást mindenkinek!
Az első kép, nekem messzi kertek, a második kép egy csalafinta arc, a 3. képen egy rollerező nénit látok. A 4. kép: felhők, út, emberek egy városi forgatagban.