fbpx

Bölcs üzenet a nyárra

Akár a hónap idézete is lehetne az alábbi bölcsesség… próbálj meg belőle minél többet megvalósítani a nyáron! ;)

Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes… Élj mértékkel! Minden nap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset! Délutánonként szundíts egyet! A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét és ne szakadjatok el egymástól! Ismerd fel a csodát!

Robert Fulghum

Milyen igaz, nem? :) A délutáni szunyókálás hiányzik, azt ritkán tudom megvalósítani, és már a gyerekeim is kinőttek ebből a korból. A mediterrán országokban milyen jó, hogy legálisan lehet sziesztázni, és nem titulálnak emiatt lusta embernek.

A többi dolgon pedig folyamatosan dolgozni kell, hogy ne merüljön feledésbe, és minden napra jusson belőlük legalább egy kicsi – hogy egyensúlyban maradjunk.

Neked mi az, amiből többet kellene beépíteni a napjaidba, hogy egyensúlyba kerülj? Alkotás? Pihenés? Mozgás? Zene? Játékosság? Kíváncsiság? Társas kapcsolatok?

Várom a válaszod egy hozzászólásban!

Minek köszönhető, hogy festő lettem?

“Talán a virágoknak köszönhető, hogy festő lettem.”
– mondta Claude Monet, a híres impresszionista festő, akinek az egyik legfőbb ihletforrása a saját maga által gondozott csodálatos kertje volt. Elgondolkodtam, nekem mi lenne a válaszom erre a kérdésre…

Olvass tovább! >>

Segítő gondolatok egy jó könyvből…

Egy szuper jó könyvet szeretnék neked bemutatni, ami abban segít, hogy hogyan tanulj meg bízni önmagadban és hogyan találj rá a belső bölcsességedre, akár alkotásról, akár hétköznapi tevékenységekről van szó… Amisha Ghadiali: Intuíció című könyvét ajánlom, ezt olvasom most.

Olvass tovább! >>

Köszönet és egy régi rajz

Köszönöm azt a sok kedves szót, gondolatot, részvétnyilvánítást, amit az elmúlt napokban kaptam édesanyám halála után! Nehéz időszak ez, de próbálok fogódzókat keresni a múltban, szép emlékekben, a természetben… és picit már a jövőben is, hiszen itt van a két kislányom, az egyikük most kezdte az iskolát, a másikuk az óvodát…
Elmúlás, veszteség, szomorúság és mellé új kezdetek, a gyerekek új élményei, örömei is társulnak, amik az én örömeim is. Furcsa és szokatlan ez a sokféle érzelem egyszerre, de érzem, hogy mindnek helye van az életemben.

Olvass tovább! >>