Te miért szeretnél rajzolni? – Célok és gátlások a rajzolásban

Minden életkorban, élethelyzetben más és más céljai lehetnek az embernek a rajzolással, a kreatív önmegvalósítással kapcsolatban, és más gátlások jelennek meg, amik akadályozhatják a kreatív vágyaink kiteljesülését. Szeretném megosztani veled a saját megfigyeléseimet, amik számodra is hasznosak lesznek.

Sokan írnak nekem levelet, és osztják meg velem a gondolataikat, céljaikat és gátlásaikat a rajzolásról… és mindig érnek meglepetések: függ az életkortól, tapasztalatoktól, emlékektől, problémáktól, ki miért kezd bele a rajzos hobbiba, miért hagyja abba vagy miért vág bele újra…

Összegyűjtöttem 6 különböző példát, hogy milyen életkorban, élethelyzetben mi lehet a rajzolás célja, és ezzel párhuzamosan milyen gátlások akadályozhatják ennek a kibontakozását.

1.

Érdemes példát venni a gyerekekről: ők még ösztönösen, az önkifejezés eszközeként használják a ceruzát, a krétát és a festéket. Nem agyalnak azon, ki mit fog szólni a rajzukhoz. Csupán azért alkotnak, hogy papírra vessék azt, ami megfogalmazódik bennük, ami örömöt jelent nekik, amit szavakba önteni nem lehet. Élvezik magát az alkotást, és mindenféle kényszer nélkül, a maguk szórakoztatására firkálnak, mázolnak, alkotnak. Ezt persze nehéz felnőtt fejjel is hasonlóképpen csinálni, de nem lehetetlen! Sokan kisgyermekes anyukaként jönnek rá, milyen jó dolog a rajzolás, és milyen feltöltődést jelent, pedig eleinte csak a gyermekük kedvéért ragadtak ceruzát vagy ecsetet. Az Anya-Lánya, Anya-Fia festőklubban megfigyeltem, hogy sok anyuka a gyermekétől kap kedvet az alkotáshoz, és nem fordítva! Ők tanulnak a gyermeküktől, és ez csodálatos!

2.

Kamaszként az embernek már komolyabb elvárásai vannak saját magával szemben, és van, akinél ez csak tovább erősödik, és csupán az jelenti a sikerélményt, ha valamit élethűen le tud rajzolni. Sok felnőttnek is az a fő célja, hogy igazi portrét, tájképet, csendéletet tudjon rajzolni. Az ehhez szükséges látásmód és kézügyesség abszolút fejleszthető, és ha az ember levetkőzi egy kicsit a túlzott maximalizmusát, akkor nagyon lehet élvezni ezen a szinten is a hobbi festést, rajzolás. Vannak persze örök elégedetlenek, akik hiába fejlődnek, nem tudják nyugtázni az apróbb sikerélményeket, és mindig egy elérhetetlen cél lebeg a szemük előtt. Sokan el sem tudják képzelni, hogy a saját fantáziájuk alapján rajzoljanak, fessenek, csak úgy, ahogy jön. Túlzottan ragaszkodnak a valósághoz.

3.

Egyre több tizen- és huszonéves jelentkezik hozzám a minitréningre, és már többen voltak az „élő” programjaimon is. Nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy ők mennyire más céllal jönnek el egy ilyen programra, mint pl. a 30-40 évesek. Bennük még nincs annyi gátlás, szabadabban, merészebben és lazábban állnak hozzá a dolgokhoz. A legtöbbükben még megvan az a gyerekkori pozitív élmény a rajzolással kapcsolatban, ami miatt kedvet éreznek az ilyen kihívásokhoz, és örömüket lelik az alkotásban. Nem görcsölnek annyit, hogy jaj, vajon milyen lesz a végeredmény, el tudnak lazulni, és teljesen át tudják adni magukat az alkotásnak. Sokkal nyitottabbak is az újdonságokra. Ők még nem fásultak bele a munkájukba, szóval az alkotás nem egyfajta kiútkeresés, hanem egyszerűen egy móka, egy kaland, egy élvezetes elfoglaltság. Ők főleg az izgalmakat keresik a minitréningben és a foglalkozásaimban.

4.

A 30-as és 40-es korosztályból főleg azért jelentkeznek hozzám, mert valami olyan elfoglaltságot keresnek maguknak, ami segít színt vinni a szürke hétköznapokba, segít túllendülni bizonyos problémákon, vagy segít elterelni a figyelmet olyan csalódásokról, szomorú eseményekről, amik a közelmúltban történtek az életükben. Sokan egyszer csak úgy érzik, hogy előtör belőlük valamilyen alkotói vágy, aminek teret kell adni, és ekkor elkezdik keresni a lehetőségeket, milyen úton lehet megélni ezeket a vágyakat. Sokan elmennek jobb agyféltekés rajztanfolyamra, betankolnak a művészellátóban, és berendeznek otthon egy kis alkotó sarkot.

Olyan jó látni, hogy egyre többen választják ezt az új utat az önmegvalósításhoz. :) A lelkesedéssel együtt azonban sokszor a gátlások is nagyon erősek. Sokkal erősebbek, mint pl. a huszonéveseknél. „Én csak pálcikaembert tudok”, „a másiké sokkal jobb lett… én béna vagyok”, „gyerekes lett, amit alkottam”, „nem sikerül élethű arcot rajzolnom…” és ehhez hasonló gondolatok, amik mind abból adódnak, hogy túlságosan nagy elvárásaik vannak, és nem tudják átadni magukat annak az érzésnek, hogy „ezt én alkottam, ez így szép, ahogy van, és fantasztikus érzés volt megalkotni” Én próbálok ebben segíteni, és olyan sok pozitív visszajelzést kapok az olvasóimtól, hogy úgy gondolom, ez egy nagy siker az én életemben.

Ez a korosztály a harmóniát, a lelki nyugalmat, a kreatív alkotói vágyak kiteljesülését szeretné megélni a minitréninggel és a foglalkozásimmal. A legtöbb gátlás az iskolai kudarcokból adódik, vagy abból, hogy az óvoda óta nem is fogtak színes ceruzát a kezükben. Sokan valami nagyon „reál” vagy nagyon „férfias” foglalkozást űznek: pl. pénzügyesek, marketingesek, könyvelők, informatikusok, vagy gyárban dolgoznak… vagy irodában töltik a napjukat, és monoton a munkájuk, ezért vágynak valamire, ami színesíti ezeket az unalmas napokat.

5.

Az 50-es korosztály kevésbé elégedetlen magával, nem törődik azzal, hogy nem tanult rajzolni… jön az ötlet, hogy alkotni, kreatívkodni szeretne, és meg is valósítja azt. Legalábbis az én megfigyeléseim szerint ebben a korban már nincs annyi gátlás, nem ugyanaz a cél a rajzolással, mint a 30-40-es korosztályban. Pl. megfigyeltem, hogy ebben a korosztályban nagyon sokan érdeklődnek valamilyen spirituális, ezoterikus, vagy asztrológiával kapcsolatos téma iránt, és ez elég erős összefüggésben van azzal, hogy belevágnak egy új, kreatív önmegvalósítási folyamatba.

Itt olyan erős ez a vágy, hogy már nem jelentkeznek azok a gátlások, mint a fiatalabbaknál: egyszerűen át tudják adni magukat az alkotásnak, és lelkesednek, örülnek mindennek, ami megvalósul… elemzik, értékelik, megfogalmazzák, miért lett ilyen vagy olyan a festmény, és jobban elfogadják, ami a papírra kerül. Ez jó dolog, és szerintem példaként szolgálhat azoknak, akik túl maximalisták, vagy nem mernek még csak belevágni sem pl. egy fantáziafestmény elkészítésébe.

6.

A nyugdíjas korosztályban azok, akik szeretnek rajzolni, festeni, részben a saját maguk szórakoztatására teszik ezt, részben pl. az unokákkal való időtöltés és játék részeként. Sokan jelentkeznek hozzám ebből a korosztályból is, és remekül megtalálják a hangot a 20-30-40 évesekkel is, ezt olyan jó dolog! :) Sokan a lányukkal együtt jönnek, és egymást segítve alkotnak.

Sokan úgy érzik, amíg dolgoztak, nem volt lehetőségük ilyen kreatív dolgokra, és most végre van idejük, amit magukra fordíthatnak, és amit a rég elnyomott vágyaik kibontására szánhatnak. Éppen ezért már itt sincsenek olyan gátlások, mint a fiatalabbaknál: örömöt jelent nekik, hogy végre átadhatják magukat valamilyen kreatív időtöltésnek, és eszükbe sem jut azon rágódni, hogy vajon mit szólnak hozzá mások, vagy elfogadják-e, elismerik-e mások, hogy jó, amit alkottak. Csak maguknak rajzolnak, festenek, és ez szuper dolog!

Ezek az én megfigyeléseim, tapasztalataim, amiket az online tréningre jelentkezőkön és az „élő” tanfolyamokra jelentkezőkön megfigyeltem.

Kíváncsi vagyok rá, téged mi ösztönzött a rajzolásra, festésre?
Milyen céljaid vannak vele?
Milyen gátlásokkal küzdesz az alkotással kapcsolatban?

Írd meg egy kommentben ITT és MOST!

Követed az emailes inspirációimat és a videós leckéket?
Ha még nem, akkor itt tudsz jelentkezni »
Tavaszi Élménykurzus
Művésznapló

Kérlek, hogy írd meg a véleményed a bejegyzésről!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


39 hozzászólás “Te miért szeretnél rajzolni? – Célok és gátlások a rajzolásban”

  1. Bujdosó Katalin szerint:

    Mindig szerettem rajzolni,mikor kicsik voltunk,az öcsémmel mindenkinek rajzokat adtunk ajándékba.Elsős,vagy másodikos lehettem,mikor gyakorlatra jött egy rajztanár „bácsi”,egy huszonéves fiú.Na,neki sikerült olyannyira elkedvetleníteni,hogy még most is emlékszem rá:őszi tájképet kellett rajzolni és azt mondta,akkora falevelet rajzoltam,hogy ha fejbe vágná a sétáló emberkém,hatalmas púp nőne a fején..Tudom,hogy csak segíteni akart,de ahogy kiradíroztam és kisebbre rajzoltam a levelet,eléggé elkettyentem.Suliban később folyton unalmas feladatokat kaptunk(kocka..boá..),de volt egy fiú,aki rettentő jól rajzolt.Nem irigyeltem tőle,a legjobb barátom volt,csak elszomorított,hogy nekem nem megy.Nem is rajzoltam nagyon sokáig.
    Aztán megláttam a neten egy jobb agyféltekés tanfolyamot és megcsináltam.Rettentő boldog voltam,mert végre úgy éreztem,tudok rajzolni.De lassan rájöttem,hogy a mechanikus másolás nekem nem elég.Rátaláltam Zsófi kurzusaira és úgy érzem,ez volt az,ami hiányzott:fantázia,spontaneitás,az érzés,hogy nincs mit elrontani,mert nem kell,hogy pont olyan legyen,amilyennek képzeltem.
    Ma is vannak rajzaim,amiket ajándékba adok,de többnyire magamnak rajzolok.Ha mélyponton voltam,kihúzott belőle,most ellazít,pihentet,megnyugtat.A legjobb,amit tehettem,hogy hagytam a kreatív énem is kibontakozni.És ez biztos nem ment volna,ha nincs Zsófi és a klassz kurzusai..

  2. Kristán Katalin szerint:

    Nagy örömmel olvasom ezt a sok hozzászólást. Én csak most fogom elkezdeni Zsófiával a közös munkát. Nagyon várom, hogy milyen élményekben lesz részem, milyen feladatokat kapunk.
    61 éves vagyok, nyugdíjas matematika tanár.

  3. Adrienn szerint:

    Hogy mi gátol? Már jó ideje olyan élethelyzetbe kényszerültem egy súlyos egészségi probléma miatt, amiben a legfőbb gátló tényező a fizikai eszközök hiánya. Ezt érzem a legnagyobb akadálynak, és pillanatnyilag nem látom, hogy mikor és hogyan is fog ez a helyzet megváltozni. Évekig tartó orvoshoz járogatás csak annyit eredményezett, hogy ráment minden de minden pénzünk én pedig még rosszabb állapotba kerültem mint előtte. Korábban rengeteg mindent alkottam, ruhákat, ékszereket, rajzoltam is, sőt egy könyvem is megjelent. Most semmim sincs, szó szerint. Odalett minden alapanyagom, hozzávalóm is, és már nem vagyok olyan állapotban, hogy ennyire a nulláról induljak. Mindeközben pedig iszonyatos erejű késztetés és vágy van bennem minden egyes nap minden percében, hogy újra alkossak, érzem, hogy ott van bennem, még mindig képes lennék rá, és talán ez lenne az egyedüli terápia számomra, de az említett körülmény miatt egy ketrecbe zárt tigrisnek érzem magam, aki csak fel-alá járkál, üvölt, és tehetetlen.
    Hát ez gátol.
    Köszönöm, hogy elmondhattam.

    1. Katonásné Gombai Mária szerint:

      Nagyon örültem mikor rá találtam erre a festészeti programokra. Nagyon nagy segítség.
      Igaz nem Budapesten élek,de remek programok segítenek eligazodni, a kreatív világba.
      Zsófi köszönöm a feladatokat,az értesítéseket,igyekszem felzárkózni.

      Gratulálok ehhez a programhoz ,és a munkádhoz!

  4. Judit szerint:

    Kedves Zsófi!

    Én is gyermekkoromban szerettem rajzolni. 2. osztályos koromban kezdtem, mikor hosszan voltam beteg és kaptam egy akkor még új töltőtollat. Az első rajzom a mesekönyvből „Király Derzsa” volt, egy hercegnő akit lemásoltam. Aztán oroszlán és más képeslapok. Később jártam rajzszakkörbe, ahol az iskolai kiállításokra is készítettünk képeket. Szerettem volna olyasmit tanulni, amihez kell kézügyesség, de aztán nem lett belőle semmi. Úgy éreztem, hogy jobb is ha mással foglalkozom, mert nem vagyok elég kreatív és emlékezetből semmit nem tudok lerajzolni, lefesteni, csak amit látom. Tehát biztosan nem jó a művész pálya. Elmentek az évek, rajzolás helyett sportoltam. Most 63 éves vagyok, néha az unokáimnak szoktam rajzolni, de nem vagyok ezekben túl ügyes. Nagyon szeretnék tudni állatfigurákat felismerhetően lerajzolni, autókat a kis unokámnak, vagy mesekönyv illusztrációkhoz hasonló dolgokat, amiket a gyerekek szeretnek. A lányom unszolt engem is, hogy kezdjek valamit magammal, kaptam én is ceruzát, meg pár dolgot kezdetnek. Sajnos a festés technikákat tanulnom kellene, és sok mindent, hiszen amit tudtam elfelejtettem, és nem is volt nagyon nagy tudásom még abban az időben sem. Árnyékolás, színkeverés akkor még jól ment, a tér érzékeltetését is tanultuk. Most néha rajzolok valamit, érzem, hogy nem jó valami, de nagyon nehezen jövök rá, hogy miért , és hogy hol a hiba.

    Örültem, mikor rátaláltam itt a facebookon az oldaladra, a mini tréningre jelentkeztem is. Ahogy a másik tréningre is , elkezdtem olvasni az online oldalakat. Rengeteg hasznos dolog van benne. Elveszem egy kicsit az információkban. Nem tudtam először melyik részinél is kezdjem, haladjak az elejétől? Így határoztam, olvastam végig a bevezető részeket, és rajzoltam a lepkét pld. meg egyéb feladatokat. Nem mindegyik sikerült jól.
    Bevallom, kicsit félek is azért , festeni szeretnék majd, de még a ceruza, meg színes ceruzától nem szakadtam el. Nem is mindig van időm, néha lelkiismeret-furdalásom van, hogy nem haladok jobban, valami sokszor visszatart, ha nincs elég hosszú időm, hogy csak ebbe merüljek bele.
    Nagyon hasznos dolgokat olvasok, pld. hogy hol és milyen eszközöket érdemes beszerezni.
    Szóval remélem, hogy előbb-utóbb tényleg eljutok nagyobb önállóságig.
    Majd ha összeszedem magam jelentkezek valamelyik alkotónapra, hogy személyesen tapasztaljam meg azt a légkört, amit a közös alkotással hozol létre.

    Egyenlőre az is boldoggá tenne, hogy amikor az unokámmal vagyok, és leülünk rajzolni, festeni, amiket kér, le tudnám neki rajzolni úgy, hogy felismerhető és kedves figurák legyenek. A gyerek is nagyon szeret rajzolni, színezni, ha leül, teljesen el van varázsolva a festéktől, krétától vagy színezőtől. Még csak 5 éves! Az autók a kedvencei, de most már állatokat is szeretne néha, és jó lenne, ha tudnék neki segíteni.

    Köszönök mindent, nagyon jól ki van találva ez a Kreatív Boldogság Műhely!
    Kívánom, hogy sok örömet találjál ebben a munkában, és legyen bőven energiád is azokhoz a dolgokhoz, amiket meg szeretnél valósítani.

    Üdv. Judit

  5. Bodogánné Sz. Éva szerint:

    Kedves Zsófi!

    Én 51 éves könyvelő vagyok. Általános és középiskolás koromban sokat rajzoltam és azt mondták tudok is. Mára úgy érzem teljesen elfelejtettem rajzolni. a nagyobbik lányom aki szintén nagyon jól rajzol és épp most felvételizik a Zürichi egyetem egyik rajzzal foglalkozó szakára ő noszogatott , hogy kezdjem el újra, ő meg is tette az első lépést kaptam tőle ceruzákat, vázlatfüzetet, radírt. Ezek után találtam rád a közösségi oldalon és jelentkeztem a mini tréningre. Gyűjtöm a bátorságot, és reményeim szerint a májusi alkotó napokon már személyesen is szeretnék csatlakozni hozzátok. Addig is köszönöm a biztatást és a reményt. Üdvözlettel Évi.

  6. Sárhidai Zsófia szerint:

    Sziasztok!

    Nagyon-nagyon köszönöm ezt a rengeteg hozzászólást!
    Egymást is inspirálhatjátok, ha leírjátok a saját történeteteket a rajzolásról, festésről, és ennek annyira örülök!!!

    Igyekszem a további leckékkel, blogbejegyzésekkel segíteni nektek, és ha bármilyen kérdésetek van az online tréninggel kapcsolatban, vagy a blogommal kapcsolatban, írjátok meg bátran!

    Várom a további leveleket, hozzászólásokat, ezt a napomat is feldobtátok a sok-sok új levéllel!
    Köszönet érte!
    Sárhidai Zsófi

  7. Tóth Mária Elvira szerint:

    Kedves Zsófi !

    Nagyon megörültem, hogy rád találtam! Gyermekkoromban sokat voltam egyedül és szüleim mindig kifestőkönyvet és színes ceruzát vettek, hogy lefoglaljanak szabadidőmben. Felső tagozatban rajzszakkörre is jártam, nagyon szerettem rajzolni és kiszínezni. Festeni is szerettem volna, de azzal soha nem voltam megelégedve! Mivel közgébe irattak szüleim, ott nem volt rajz, amit sajnáltam. 4 évvel ezelőtt itt falumban indult egy Művészsarok, ahová havonta 1x pár órát be lehet menni a Művelődési Központban és egy nyugdíjas rajztanárnő és festő foglalkozik a pár jelentkezővel. Itt próbáltam ki a festést olajjal. Nagyon megszerettem , de én vagyok a legügyetlenebb a többiek között, mert amíg ők 2 db képet is simán megfestenek és egyet sem – vacakolok vele és otthon is próbálom javítgatni. Azt hiszem az a problémám, hogy mivel 40 éve kézimunkázom, és ahhoz ugye nagyon fontos a precízitás, a képeimen is mindent odafestek – pl: még egy szöget is a falban, ami ugye nevetséges ! Már megfogadtam, hogy nem megyek bele annyira a részletekbe, de akkor meg nem vagyok megelégedve azzal amit készítettem. Nem tudom mit csináljak, melyik valójában a jobb technika számomra. Nyugdíjas vagyok, el kell foglalnom magam, mert egyedül vagyok, és nem lenne értelme az életemnek, ha nem foglalnám le magam munkával, hobbival. Remélem, hogy majd most kijövök ebből a tanácstalanságból, és sikerül megtalálnom a helyes és a saját utam ahhoz, hogy tetszenek magamnak a festményeim. Alig várom, hogy kapjam a leckéket, amelyet előre is nagyon megköszönök : Elvira.

  8. Poczikné dr Mondovits Éva szerint:

    Kedves Zsófi! Köszönöm a leckéket,de hogy festhessek be kellett vásároljak hozzá mielőtt ajàlatod megkaptam.Igazad van,hogy a gyermeki szabadság olyan mèlyen elnyomva van bennünk ,gàtlàsainkat ledobálni pedig nehèz,de nehéz megfogalmazni az izgalmat és boldogságot amikor a facebookra feltett képeimre reagáltakat olvastam.Sok kollegám festeget/fogorvoslás/,gyerekként èn agyagoztam és most alig tudom letenni az ecsetet,az akryl után az olajfestékeket is szeretném kipróbálni.Ön egy áldás a szürkeség ellen! Köszönöm:Éva

  9. mária monoki szerint:

    Kedves Zsófi ! Több mint négy éve festek.Örülök hogy rá akadtam az oldaladra,kapok tőled a mini tréningeken keresztül valami pluszt!Ami magabiztossá,határozottá,bátrabbá tesz,nyugodtabbá!!!Na és a mi fontos boldoggá!!Napi tizenegy órát vagyok egyedül ezért kezdtem festegetni és rajzolni.Rengeteget tanulok tőled és ezt köszönöm neked!!!Szeretném ha mások is láthatnák a képeim,ez a nagy álmom!Mindig izgatottan várom a következő feladatot!Köszönöm az időt,energiát amit rám fordítasz !!!

  10. Őri Jánosné Cseh Etelka szerint:

    Kedves Zsófia
    Én már nyugdíjas vagyok 63-éves szeretek rajzolni, festeni mert sok szabad időm van.
    És ez egy idő töltés, de kevés az önbizalmam és a festéstől reméltem, hogy rátalálok
    önmagamra de sajnos nem így sikerült. Nincsenek ötleteim mindig csak a mások
    képeit és rajzait készítem el, önállóan nem tudok festeni, pedig nagyon szeretnék.
    Téged csodállak, hogy milyen kreatív ötletekkel készíted a képeidet, bennem nincsenek
    ötletek, hogy lehetne fejleszteni? Köszönöm, hogy a te ötleteidet láthatom, és abból
    készítettem képeket.
    üdv. Eta

  11. Dávid Erzsébet szerint:

    Kedves Zsófi!
    Már régóta éreztem, hogy a háztartáson kívül még szükségem volna olyan tevékenységre, amit csak magamért, az alkotás örömért teszek. Sokszor előfordult velem, hogy feszültebb helyzetben papírfecnikre golyóstollal virágokat rajzoltam, amit aztán eldobtam! Te megtanítottad nekem, hogy hogyan lehet ezt tovább fejleszteni és igazán megnyugtatóvá tenni. Ezért én nagyon hálás vagyok Neked! Már közel vagyok a hatvanhoz és azt hiszem az 50-es korosztály elemzése illik rám. Szeretem a rajzolást-festést. Nincsenek nagyra törő céljaim ezzel kapcsolatba, de azért szeretem ha a párommal ki elemezzük a munkámat. További sikereket kívánok Neked és nagyon köszönöm, hogy rész vehetek a Minitréningen! Üdvözlettel: Dávid Erzsébet

  12. Lengyel Mária Marica szerint:

    Kedves Zsófi!

    Elolvastam a hozzászólásokat. Én is azokhoz a nyugdíjasokhoz tartozok, / 64/aki visszakapta a megérdemelt szabadságát,/két gyerek két gyönyörű unoka/és saját örömére szeretné eltölteni a sok szabadidejét. Gimis koromban jártam rajzkörbe Salgótarjánba amit Czinke Ferenc festőművész vezetett. Amit elém tettek egész jól lerajzoltam, de látva egy két társam hétről hétre bemutatott műveit akik festőművészek
    lettek, rájöttem hogy mást kell választanom hivatásul. Így a táncművészet mellett döntöttem, ami 20 évig a hivatásom volt, amit sok munka sok öröm élmény kísért végig. Nemrég felfedeztem hogy kísértést érzek lerajzolni dolgokat, az unokáimat , és akkor találkoztam a tréningeddel, ami adott egy kis önbizalmat az „alkotáshoz”.Ezt köszönöm neked, és az alkotó társaknak akik hozzászólásai szinté inspirálnak. Sok sikert és örömet kívánok mindenkinek! Marica

  13. Kati szerint:

    Szia Zsófi!
    Végigolvastam a hozzászólásokat és nagyon tetszik, hogy sok korombeli van aki visszatér gyermekkora kedvelt időtöltéséhez, a rajzoláshoz. Mert eleinte úgy gondoltam, hogy csupa fiatal lesz majd itt, vagy legfeljebb középkorú.
    És mintha a saját gondolataimat olvasnám. –Az alkotás örömforrás….:)–
    Nagyszerű, hogy ezt Te segíted nekünk, én is sokat tanultam Tőled.
    Mindig nagyon szerettem rajzolni amióta csak az eszemet tudom.
    Sok sikert további munkádhoz!
    Kati

  14. Annie szerint:

    Szia Zsófi!

    Én gyerekkoromban rengeteget rajzoltam,de vagy a tanárok,vagy a körülöttem lévők letörték a lelkesedésemet…az utóbbi években szoktam vissza rá,bár sokszor elégedetlen vagyok az eredménnyel,úgy érzem, fejlődnöm kell.
    Nem mutatok meg mindig minden alkotást akárkinek,de jobb érzés,hogy magamtól,önkifejezés szerűen elindul és sikerül valami.
    Lehet nekem se ártana a jobb-agyféltekés módszer,tanulni mindig van mit :)

  15. Kiss Erika szerint:

    Kedves Zsófi!
    Én ugyan az 50-es korosztályhoz tartozom, de inkább 30-as 40-es korosztály leírása illik rám, én mindig is sok örömet találtam a rajzolásban és festészetben, kiskorom óta szerettem festegetni, csak később időhiány miatt (sajnos mai napig is ez a jellemző) hanyagoltam ezt a fajta önmegvalósító kikapcsolódást, szórakozást. De te kitaláltad hogy kell ezt csinálni, segitséget nyújtasz hozzá és így már az ember szívesebben fog hozzá bármihez, ha ott állnak mögötte. Próbálom követni az anyagot és nem lemaradni,kicsit össze kell szednem magam időhiány miatt, de megfogadtam, hogy végig csinálom. Nagyon értelmes és hasznos dolognak tartom a Kreatív Boldogság Műhelyt, csak gratulálni tudok hozzá Neked, hogy ezt így kitaláltad és az álmodat megvalósítottad, és tényleg sokak életében egy űrt töltesz ki ezzel, és még boldogságot is okozol vele :-)További sok sikert kívánok Neked és a sok résztvevőnek az ötleteik megvalósításához! Erika

  16. Vali szerint:

    Kedves Zsófi !
    Nyugdíjasként jutott eszembe, hogy kipróbáljam : örököltem-e bármilyen tehetséget anyámtól a rajz, festés terén. Elkezdtem a nővérem tizenéves unokájával tanulni egy tanárral. Mindketten élveztük amit „alkottunk” és pár hete a gyerek sikeresen felvételizett több képzőművészeti középiskolába.
    Februárban a közelemben indult egy olajfestés kezdő kurzus, egy nagyon jó tanárral. Velünk együtt azon dolgozott, hogy öröm legyen a festés minden résztvevőnek. Hihetetlenül jónak látott ” alkotások” kerültek ki a kezeinkből, magunk is csodálkoztunk rajta.. Ekkoriban láttalak meg a neten és kíváncsi lettem.
    Tetszik amit és ahogy csinálsz, képes vagy lelkesíteni az embert.
    Sok sikert Neked és az „örömfestőknek” !

    Vali

  17. Fülekiné Marcsi szerint:

    Kedves Zsófi. Érdekes, hogy olyan dolgokat hozol a felszínre, amit az ember rég elfelejtettnek hitt. Például én is gyerek koromban szerettem rajzolni, de nem igazán tudtam (legalább is úgy gondoltam), mert mindig a Hófehérkét, meg a törpéket másoltam le, kopíroztam át, és színeztem ki. Akkor még nem volt számítógép. Évekkel később egy rendezvényen volt matricás üvegfestés, és a kisfiamat szerettem volna lekötni, de ő tovább állt, és én nagy élvezettel festettem. Majd elkezdtem kutakodni az üvegfestés után. Belendültem, elég sok képet festettem akkor. De ugyebár, nekem sem volt elég a kontúros, kezdtem kontúr nélkül,mint ahogy fent a Gabi is írta. Majd egy idő után azt éreztem, hogy nem „élnek” a képeim. Tehát egyre többet akartam, és nem tudtam mélyíteni a festményeimet. Ekkor kezdtem kutatni a rajzolás után. Én sajnos olyan földhöz ragadt vagyok, hogy én úgy szeretném megrajzolni, megfesteni, mintha élő lenne. És ez az, ami még nem megy. Ne csupán csak vonalak legyenek. Nem tudom érzékeltetni a távolságot, a mélységet. Hogy ha pl egy virágot megfestek, akkor szinte meg lehet szagolni. De érdekes, hogy amikor azért a régi képeimet visszanézem, azért tettszenek, és sokat jelentenek nekem. Nagyon szeretnék fejlődni. Egyébként 53 éves vagyok, és munka mellett kevés olyan időm van, hogy le tudjak ülni, és át tudjam magam adni az alkotás örömének. De azért reménykedem. Köszönöm az eddigi leckéket, és várom a továbbiakat is.
    Üdv. Marcsi.

  18. Molnár Ferencné Kelemen Katalin szerint:

    Én nagyon szeretnék rajzolni festeni,ehhez képest nagyon de nagyon nem tudok!
    Köszi!

    Szia!