A közelgő Mindenszentek és Halottak napja alkalmából erre a hétre egy frissen elkészült festményemmel és egy idézettel készültem, ami engem nagyon megérintett.
Kívánom, hogy meghitten teljenek ezek a napok, nosztalgiával, kedves emlékek felidézésével, békével! Együttérzésem szeretném kifejezni azoknak, akik a közelmúltban veszítették el szerettüket, vagy már régebben, de még gyászolnak, és a szívükből még nem múlt el a mély fájdalom! Talán nekik is – ahogy nekem is – erőt ad ez a szép gondolat Fekete Istvántól:
“Van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik… és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása.”
Fekete István
A festményt Édesanyám és Nagymamám ihlette. Sok emléket felidéztem velük kapcsolatban, mialatt festettem a képet. Úgy érzem, az alkotás is segít a gyászfeldolgozásban, illetve az emlékezésben. Ezeket az eszközöket használtam: akvarell festék, színes ceruza, akvarell ceruza, fehér tűfilc.
Mit gondolsz, neked is segítene az alkotás a gyászfeldolgozásban, emlékezésben?
Ki fogod próbálni?