Akvarell festékkel, anilin festékkel vagy a legegyszerűbb gombos vízfestékkel is megvalósíthatod ezt az egyszerű ötletet. Videóban mutatom, hogyan festhetsz gömb alakú karácsonyfadíszt.
Olvass tovább! >>
Egy egyszerű és szép kis téli tájképet festhetsz a segítségemmel, a tőlem megszokott akvarell + tűfilc technikával. A stílus mesebeli, kicsit absztrakt, kicsit szürreális.
Olvass tovább! >>
A falinaptáram bemutatásának végére érek. Következzen az utolsó oldal, a decemberi festménnyel…
Hogyan készült ez a képem?
November számomra az emlékezés hónapja. Amíg az ember gyászol, és nagyon mély fájdalmat, hiányérzetet él meg egy elvesztett családtaggal kapcsolatban, addig minden ünnepet, minden nagyobb családi összejövetelt nagyon nehéz megélni. Emlékszem, milyen nehéz volt az első karácsony, az első újév, az első születésnap Anyukám nélkül.
… aztán ahogy telik az idő, telnek az évek, a fájdalmas hiányérzet megszelídül, és egy nagyon erős szeretet-érzés veszi át a helyét. A régi, közös emlékek felidézése már nem olyan fájdalmas, sőt…inkább kellemes nosztalgia jár át, ha ezekre gondolok.
A 2025-ös falinaptár az idei újdonság, frissen a nyomdából kerül majd a karácsonyfád alá. Megmutatom, melyik festményt választottam október hónaphoz…
A kép egy nagyobb festményem részlete. A teljes festményen nagyon sokat dolgoztam, több nap munkáját láthatod itt. Sokféle eszközt használtam.
A szeptember számomra mindig egy új kezdet, ami lendületet ad az alkotásban, illetve az élet más területein is. Ilyenkor azt érzem, új szelek fújnak, képes vagyok megújulni, motivált vagyok és új projekteken töröm a fejem. A naptár ötlete is ekkor született meg, és amikor összeválogattam a hasonló stílusú festményeimet, egyértelmű volt, hogy ez a kellemes meleg árnyalatú festmény a szeptember hónaphoz fog kerülni.
Olvass tovább! >>
Ma megmutatom, melyik festményemet választottam augusztus hónaphoz…
A címe: Reggeli felhők
Sok hobbi festő – talán Te is – azt találja a legnehezebbnek, amikor emlékezetből kell megfesteni valamit, ami nincs az adott pillanatban a szeme előtt, csak fel tudja idézni a képzeletében. Például a tavalyi nyaralás egy kellemes emlékét, amikor a tengerparton sétált, és megcsodálta a naplementét… Hiába emlékszik rá, hiába tudja felidézni azt a látványt, fényeket, színeket stb. – nehéz pontosan visszaadni egy festményen.
Az a nehéz benne, hogy mindig más kerül a festővászonra, mint ami az emlékeinkben él, és csalódást okozhat, ha a festmény nem hasonlít pontosan az emlékképekre.
Imádom a vadregényes tájakat, a civilizációtól távoli, eldugott kis helyeket, a természetben való feltöltődést. Ezt elsősorban Apukámnak köszönhetem, aki a mai napig rendszeresen túrázik, biciklizik, és járja az erdőket…
Olvass tovább! >>
A télre én úgy tekintek, mint egy útra, ami a tavasz felé vezet. Mostanában, ha nem is túl hidegek, de elég hosszúak a telek, így jó hosszú utat kell “kibírni” tavaszig. A május hónapot mindig egy igazi “megérkezésként” élem meg, ezért ehhez a hónaphoz egy igazán ragyogó, színes, vidám festményt választottam.
Olvass tovább! >>
