Ismerős érzés, amikor kinyílik egy új világ, és szinte szárnyalsz az alkotásban?
Mi lehet rád ilyen pozitív hatással? Egy új technika megismerése? Egy új művészkellék készlet, amit ajándékba kapsz? Egy új sikerélmény? Oszd meg velem, neked mi ad extra löketet az alkotáshoz! A bejegyzés végén én is elárulom, az én életemben mik voltak azok a meghatározó dolgok, események, amik egy új világot nyitottak meg előttem…
De mi lehet az oka annak, ha azt érzed, megrekedtél az alkotói utadon… Ha nem érzed a szárnyalást, ha elégedetlen vagy, ha nem jön az ihlet, és sikertelennek érzed magad…
Pár lehetséges ok:
– ha nagyon elmerülsz egy technikában, esetleg évekig nem is próbálkozol mással…
– már unod a megszokott technikákat, meglévő eszközeidet, valami újra vágysz…
– nincs sikerélményed, mert azt próbálod követni, amiben valamelyik ismerősöd, vagy valaki, akire felnézel, annak szuperül megy…
– azokkal a technikákkal ismerkedsz csak, amik a legnépszerűbbek, pl. jobb agyféltekés rajzolás (grafittal) vagy pl. az akrilfestés, a színezők világa… de lehet, hogy rád egy teljesen más technika vár, ami sokkal inkább neked való
– ragaszkodsz ahhoz, hogy a végeredmény legyen megfelelő, valósághű
– csak akkor lennél elégedett, ha mások elismerését is kivívnád az alkotásaiddal…
Pedig lehet, hogy nem is ez a Te utad…
Milyen érzés lehet, mikor tányleg rátalálsz az alkotásnak arra a módjára, amit tényleg élvezel?
– kinyílik egy új világ…
– hirtelen tele leszel ötletekkel…
– élvezed magát a folyamatot…
– alig várod, hogy kísérletezz…
– végre sikerélményed van…
Új impulzusok érnek, ha Te magad nyitott vagy az újdonságokra!
Ezért is érdemes sokféle technikát kipróbálni, bátornak lenni. A művészellátóban kipróbálni azokat az eszközöket, amiket direkt ezért tesznek ki a polcra.
Krétát, ceruzát, festékeket akár egyesével is lehet vásárolni: ezt is érdemes kreatívan kihasználni.
Nyitott szemmel járni, feljegyezni, gyűjteni azokat a képeket, technikákat, amik tetszenek…
Sok időt tölteni a természetben, és aztán ha újra lehetséges, kiállításokra járni, utazni, mindenhová vázlatfüzetet vinni magaddal…
Mik voltak számomra ilyen új ajtók, melyek mögött egy új világ tárult fel:
1988 Elkezdtem kerámia szakkörre járni: még óvodás voltam, és maga a műhely egy igazi csodavilág volt számomra. Véninger Margit néni, aki vezette a foglalkozást, sok érdekes technikát mutatott, de hagyta, hogy minden gyerek a saját stílusában alkothasson. Ez számomra egy fontos állomás volt, és csupa kedves emlék fűz ide.
1989 Szépművészeti Múzeum, reneszánsz bál: elvarázsolt a környezet, a csodás festmények, és hogy mindenki reneszánsz ruhában volt. Én a húgommal vettem részt, életre szóló élmény volt. Később már ismerősként tértünk vissza a múzeumba, minden látogatás egy löketet adott az alkotáshoz is. Emlékszem, hogy imádtam az egyiptomi részleget is, kicsiként, aztán nagyobb iskolásként is.
1992 Lyon, Franciaország, művészkellék bolt: családi nyaralás volt, és betértünk Lyonban egy bevásárló központba. Itthon még nem voltak ekkor ilyen méretű üzletek, a sarki papírbolt kínálatánál nagyobbat el sem tudtam képzelni. Ez a lyoni művészkellék bolt maga volt a paradicsom! Soha nem felejtem el, már a ceruzák és festékek látványa is inspiráló volt.
2000 Vác, kiállítás: gimnazista voltam, és ez volt az első olyan kiállítás, aminek a rendezésében is részt vettem. Kifejezetten inspirálóan hatott rám, hogy láttam más tehetséges fiatalok alkotásait, és büszke voltam, hogy köztük lehet az én alkotásom is, aminek a tenger volt a témája (azóta is nagy kedvenc, ez a kép a Művésznaplóban is szerepel!)
2006 Pannónia Filmstúdió: animációsfilm készítést tanultam, de végül nem ezzel kezdtem el foglalkozni… ettől függetlenül mérföldkőnek tekintem, mert bár kinyílt előttem egy új világ, azt is megtanulatm, ez nem az én utam, én nagyobb alkotói szabadságra vágyom…
2008 a nagyamám, Szuppán Irén egyik kiállítása Budapesten, a Stoll’Art galériában: sok kiállítása volt a Mamának, de erre nagyon emlékszem, jó hangulatú volt a megnyitó, több kiállító is volt, csodaszép alkotásokkal. Emlékszem még a gödöllői GIM-Házban rendezett kiállításokra is, amik szintén szép emlékek, több megnyitón még hegedültem is a húgommal. :)
2010 után az internet segítségével is kinyílt egy új világ, és olyan művészeket ismerhettem meg szerte a világban, akik munkája számomra példaértékű és rendkívül inspiráló (pl. Flora Bowley festőművésznőjé). A saját vállalkozásom elkezdésével egy azóta is tartó, folyamatos inspiráció-forrás az internet. Az akrilfestéket, a pasztellt és az akvarellt is ennek hatására próbáltam ki, mert azelőtt ezek az eszközök számomra nem voltak annyira ismertek, főként színes ceruzával, akvarell ceruzával alkottam addig.
2012 Szépművészeti Múzeum: elkezdtem foglalkozásokat tartani, és ezáltal a kulisszák mögé is betekinthettem: láttam, hogyan zajlik a munka a restaurátoroknál, vagy az akkor még felújításra váró, lezárt csarnokban. Számomra ez is egy új ajtó volt, és megtapasztalhattam, milyen érzés másokat inspirálni, és átadni nekik valamit…
2015 Anya lettem, és ezzel nemcsak hogy egy új világ nyílt ki előttem, hanem olyan érzéseket tapasztaltam meg, amik azóta is áthatják az alkotásaimat. Rengeteget tanulok a lányaimtól, az ő kreativitásuk olyan számomra, mint egy kristálytiszta, éltető forrásvíz! :)
2018 Vidéki környezetbe költöztünk, egy természetvédelmi területtel határos telekre. A csend, a nyugalom, a lelassult élet újabb kaput nyitott meg az alkotás terén is: legfőbb ihletadóm a természet.
2020-2021 Bár élvezem az egyszerűséget, a nyugalmat, egyre inkább vágyok egy kis nyüzsgésre, kiállításokra, utazásra… Remélem, hamarosan lesz rá lehetőség, és újra felpezsdül az élet a művészvilágban is! :)
Neked mi ad extra löketet az alkotáshoz? Milyen konkrét eseményekre, dolgokra emlékszel az életedben, amik nagy adag inspirációt, motivációt jelentettek?
Írd meg egy kommentben!