„Az erdő legjobb barátunk, ha bánatunkkal hozzá menekülünk. Mert komoly jóságával s passzív gyöngédségével, midőn tartózkodik minden vigasztól – megnyugtat és vigasztal.„
B. Büttner Lina
Pontosan ezt érzem, amikor belépek az őszi erdőbe: szinte azonnal eláraszt egy csodás, békés hangulat, ami lelassít, és mély levegővételre ösztönöz. Az erdő – a benne élő apróbb és nagyobb élőlényeivel – egy kiapadhatatlan ihletforrás számomra. Minden évszakban, minden időben.
Ma egy új rajzot hoztam neked, ami pár napja, egy hideg éjjel született. Nem volt időm máskor alkotni, így azt gondoltam, kipróbálom egyszer az éjjeli alkotást. Amíg kisétáltam az alkotóműhelybe, éreztem, milyen csípős hideg van, picit megálltam, felnéztem az égre, megcsodáltam a csillagokat…
Teljes nyugalom és teljes csönd volt, így egész belefeledkeztem az alkotásba, nem is néztem az órára. Néhány őszi termés volt az asztalomon, amik segítettek felidézni az őszi erdő hangulatát. Eszembe jutott egy régi családi kirándulás is, még gyerekkoromból, amikor a szüleimmel, a nagymamámmal és a testvéreimmel szarvast láttunk… Soha nem felejtem el, úgy éreztem, mintha csoda történt volna!
Ezek az érzések, emlékek és a hideg őszi éjszaka csöndje mind benne vannak a rajzomban.
Ezekben a napokban – amikor elhunyt szeretteinkre emlékezünk – biztos téged is elárasztanak az emlékek, felidéződnek régi családi történetek. Kívánom, hogy meghitt, csendes emlékezéssel teljen számodra ez a novemberi ünnep!