Sokan írnak nekem arról, hogy utoljára gyerekkorukban alkottak úgy, ahogy szerettek volna. Aztán történt valami – általában az iskolában – ami belerondított ebbe, és a felszabadult, kreatív alkotást mindig beárnyékolta egy megfelelési vágy, szabályokhoz, sablonokhoz való alkalmazkodás.
Egy gyors megjegyzés
Ez a bejegyzésem is elérhető videós formában, amit az alábbi oldalakon tudsz megnézni:
Ha tetszik a videó, és a fenti oldalak közül valamelyiket aktívan használod, akkor kérlek, hogy kövess ott is. Ha használod a Youtube-ot, akkor a feliratkozás után ne felejtsd el megnyomni a kis csengőt, hogy értesülj az új videóimról.
Az iskola elvárásai egy idő után már saját, belső elvárásokká alakulnak, és ez az, amiért felnőttként olyan kritikusak tudunk lenni magunkkal és az alkotásunkkal szemben.
Ezzel kapcsolatban olvastam egy nagyon frappáns idézetet, a gondolat.ébresztő című remek könyvben.
“Amikor kicsi voltam, a tanárom összeszidott, mert rajzolás közben mindig kimentem a vonalból. Most pedig a főnököm nem érti, miért nem tudok a kereteken kívül gondolkodni.”
Te is tapasztaltál hasonlót? Amikor azt érezted, hiába voltál gyerekként kreatív, most bizonyos helyzetekben már nem megy, nem tudsz felszabadult lenni, nem tudsz önfeledten alkotni…
Jó hír, hogy az agyunk kreatív területei nem pusztulnak el attól, hogy idősödünk! Ugyanúgy megvannak, csak aktivizálni kell őket.
De hogyan?
Többek között olyan gyakorlatokkal, amiket én is szoktam ajánlani.
5 gyakorlati tipp következik:
- szabad alkotás – engedjük el a szabályokat, ne értékeljük az alkotásunkat! Legyen egy vázlatfüzetünk, a szerintünk “rosszul sikerült” képeket ne tépjük ki, ne dobjuk ki egy darabig!
- rajzolás, festés, inspirációgyűjtés a természetben – a nagy tér, a kellemes látvány segíti a felszabadult, kreatív alkotást.
- egyféle téma több változatban történő megvalósítása: feszegessük a határainkat, próbáljunk ki minél több technikát, minél több stílust!
- bátor kísérletezés: ne féljünk hibázni! Az alkotás során ne akarjunk egyből tökéleteset készíteni, legyen helye a próbálkozásoknak is! A sok próbálkozás maga a gyakorlás, amivel valójában fejlődünk.
- gyerekekkel való közös alkotás: példát lehet róluk venni, és ha egy hullámhosszra kerülünk velük, előjönnek azok a régi emlékek, jönnek a felismerések… például: “amikor még kicsi voltam, én is szerettem házat és királylányt rajzolni”
… és még lehetne folytatni a sort, a későbbiekben is foglalkozom majd ezzel a témával.
Szóval hajrá, nyugodtan gyakoroljatok, próbáljatok ki minél több tippet, és meglátjátok, újraélednek azok a kreatív agyterületek… 🙂
Oszd meg velem egy hozzászólásban, mit gondolsz erről a témáról!
Felnőttként tényleg olyan nehéz újraéleszteni ezeket a kreatív agyterületeket?