A Szépművészeti Múzeumban jártunk a 6 éves lánykámmal. Érdekes volt megtapasztalni, milyen más egy múzeumlátogatás egy ismeretre szomjazó, nagyon kíváncsi és nagyon kreatív gyermekkel, mint egyedül…
Már túl vagyunk azon a korszakon, hogy egy ilyen helyen folyton fegyelmezni kelljen, nehogy játszótérnek tekintse az antik kiállítást, és szlalomozni akarjon a görög szobrok között, vagy végig akarja simítani a több száz éves festményeket a plüssállatkájával. :)
Szóval teljes nyugalomban telt a múzeumlátogatás, igazi feltöltődés volt számomra is.
Amire nem számítottam, hogy minden egyes vitrinnél, minden egyes apró tárgyat meg akar majd nézni, és kéri, hogy olvassam fel, pontosan mik azok, mire használták őket.
Elképesztően érdekelte minden apró részlet, és láttam, hogy csillog a szeme a sok újdonság láttán. Lenyűgözte a Román csarnok szépsége. De legjobban az egyiptomi kiállítást élvezte. Minden egyes szobrocskát, hieroglifát, amulettet, ékszert alaposan megfigyelt, láttam, ahogy csodálja ezeket a régi tárgyakat, és a kis agyában egy külön kincses fiókban el is tárolja a látottakat.
Én sokkal felületesebb vagyok, felnőttként valahogy jobban szelektálok, nem nézek meg minden egyes vitrint, csak ami jobban megragadja a figyelmemet, annál időzök el jobban.
De Julcsi mindent akart látni! Le is kellett lassítanom, hogy szépen az ő tempójában haladjunk, és ki legyen elégítve ez a fantasztikus kíváncsisága. Nagyon örültem ennek a délelőttnek, és neki köszönhetően olyan dolgokat is megnéztem, elolvastam, ami mellett elsétáltam volna, ha egyedül vagyok.
Ő volt az én kis kísérőm, aki lassabb tempóra intett, és neki köszönhetően az én képzeletbeli kincses fiókom is megtelt csupa inspiráló képpel.
Biztos, hogy alkotunk majd a kiállítások hatására, szuper inspiráló volt ez a program.
Te is szoktál a gyermekeddel vagy unokáddal múzeumot látogatni? Mesélj, számodra milyen élmények ezek…