Neked milyen messzire kell menned, hogy egy kellemes, alkotásra ösztönző, inspiráló környezetbe kerülj? Ahol késztetést érzel, hogy valamit kiragadj a környezetből, és ott rögtön, vagy hazaérve valamilyen formában megörökítsd egy alkotásban?
- lehet, hogy ki sem kell lépned otthonról?
- lehet, hogy el kell sétálnod egy közeli parkba?
- lehet, hogy csak igen ritkán adatik meg ilyen érzés, mert úgy érzed, nagyon messzire kellene ehhez elutaznod?
- bárhol is legyen ez a hely, lehet, hogy most túl nagynak érzed a távolságot?
A fenti kérdéseket gondolatébresztőnek szánom, kíváncsi vagyok a reakciódra!
Szerencsésnek érzem magam, hogy egy csodás kis dombság közvetlen közelében lakunk, ahová ha kisétálok a lányokkal, majdnem mindig van valami, ami feltölt, ami alkotásra inspirál. Van, hogy pusztán a tiszta levegő! Van, hogy az a csodás árvalányhaj-tenger, ami minden éven pár hétre elárasztja a mezőt. Sokszor pedig annyira “elememben vagyok”, hogy nem kell a rétre se kimennem, annyi gondolat, ötlet, alkotnivaló van a fejemben.
Ha viszont rossz passzban vagyok, hiába a rét, az alkotás eszembe sem jut! De megfigyeltem, hogy ha ilyenkor is erőt veszek magamon, és tudatosan kibillentem magam a rossz hangulatból, újra ezernyi kincs tűnik fel a réten…
Szeretném, ha Te is közelebb kerülnél ahhoz a helyhez, ami a fenti sorokat olvasva először eszedbe jutott, és ott valóban élvezni tudnád az alkotást! Ezért jövő héten újabb inspiráló gondolatokkal érkezem, remélem, velem tartasz!