Az elmúlt 4 évben, amióta elkezdtem a saját kis kreatív vállalkozásomat és az ingyenes minitréninget, sok ezer nő iratkozott fel a kreatív leckékre. Nem árulom el, pontosan hányan, rengetegen! A kezdetektől fogva özönlenek a visszajelzések, élménybeszámolók, otthon készült alkotások a résztvevőktől. A legtöbben imádják, azonban megfigyeltem, hogy nagyon sok olyan levelet is kapok, amikben a levélírók különböző kifogásokat sorolnak fel, miért nem nézték még meg a leckéket, miért nem kezdtek még el alkotni, mi tartja őket vissza az otthoni rajzolástól, festéstől…
Készítettem egy tömör összefoglalót a leggyakoribb kifogásokról. Szerintem nagyon tanulságos, annak is, aki alkot és annak is, aki még nem. Hogy miért gondolom, hogy ezek kifogások, és nem valódi okok? Mert van egy sokkal nagyobb réteg, akik mindezek ellenére kipróbálták, és gyakorolják, élvezik az alkotást. Minden kifogásra találtam megoldást is, olvasd el…
1. Első számú és leggyakoribb kifogás: „Nincs rá időm”
„Nincs nekem időm ezzel foglalkozni…” vagy „Nagyon kevés az időm…” – természetesen megértem, hogy az embernek vannak olyan életszakaszai, amikor másra helyeződik a hangsúly, a munka, a gyerekek, a takarítás sok időt vesz el az időnkből, de ez nem lehet egy állandó indok! Megfigyeltem magamon is, hogy amibe szeretnék több energiát fektetni, és amihez tervet készítek, előre beosztom az időmet, arra érdekes módon jut is idő. Van olyan, aki hosszú sorokon keresztül taglalta nekem, miért nincs ideje alkotni. Csak a levél begépelése is elég sok idejét elvehette… Szóval Te választod meg, mire szánsz időt, és mi az, amihez valóban van kedved. Azon érdemes elgondolkodni, ha a napjaid részét úgy töltöd, hogy igazából mindig más osztja be az idődet, és magadra nem jut semmi. Ekkor biztos, hogy valamin változtatni kell, valakinek nemet kell mondani, és felszabadítani magadnak is egy kis időt!
2. kifogás: „Nincs kézügyességem”
„Ügyetlen vagyok”, „Nincs hozzá tehetségem”, „A rajztanárom is megmondta anno: csak ecsetet ne fogjak soha a kezembe…” – ezek mind kifogások, és általában azok mondják, akik bele sem kezdenek a feladatokba. De valamiért mégis ott él bennük a vágy, hogy alkossanak… Vajon miért olyan nehéz leküzdeni ezeket a félelmeket? Az alkotásnak legtöbbször semmi köze a kézügyességhez, sokkal inkább egy ösztönös, intuitív tevékenység, amire bárki képes. Mindig arra gondolok, hogy az ősember sem végzett semmilyen művészeti iskolát, és nem sulykolták belé, hogy csak a tehetségesek képesek rajzolni… azok a barlangrajzok és azok a különleges tárgyak, szobrok mind megszülettek valahogy. A kézzel való alkotás az ősidők óta fontos minden ember életében. Természetesen nem kell, hogy mindenkiből művész legyen, de az sem lehet, hogy az alkotás csak a művészek kiváltsága legyen.
3. kifogás: „Már túl öreg vagyok hozzá”
A minap az egyik Facebook bejegyzésem szólt erről: Anna Mary Robertson, amerikai hölgy 76 évesen kezdett el festeni, számos kiállítása volt, és egészen a haláláig, 101 éves koráig festett! A minitréningemnek számos 60 és 70 feletti résztvevője van. A nagymamám, Szuppán Irén 88 éves, és a jövő héten lesz kiállítása Szombathelyen. Szóval nem fogadjuk el ezt a kifogást! :) Sokan pont nyugdíjasként döbbennek rá, hogy az alkotás mennyire kimaradt az életükből, és ekkor veszik a fáradságot, és belevágnak! Legyen ez motiváló számodra is!
4. kifogás: „Nincs fantáziám”
Megvannak a megfelelő módszerek, amivel ez fejleszthető… nem kell bonyolult dolgokra gondolni: a legtöbbször csak hiányzik az ihlet, vagy egy jó ötlet, ami elindítja az embert. Venni kell a fáradságot, és végigolvasni a leckéimet, inspirációimat, eljárni könyvtárba, művészeti könyveket nézegetni, sokat olvasni, kiállításra járni stb. Ezek mind gazdagítják az ember fantáziáját. Az alkotásba bele lehet szőni emlékeket, élményeket, verseket, regényeket, filmeket, zenéket, rengeteg dolgot. Nyitottnak kell lenni – talán ez a kulcsmondat. Aki azt állítja, hogy nincs fantáziája, inkább csak be van gubódzva, be van zárkózva olyan korlátok mögé, amiket ő állított fel saját magának.
5. kifogás: „Megpróbáltam, de nem ment”
Érdekes, de sokan az első lecke után (a zenére festés) írják ezt nekem. Elkezdik, aztán nem fejezik be. Feladják már az elején. Vagy más feladatot kérnek, mert ez nem tetszik nekik. Amíg nem próbálod meg, vagy csak félig próbálod meg, az nem elég! Ennél kitartóbbnak kell lenni, és nem szabad túlzott elvárásokat sem felállítani magadnak. Ne várd, hogy az első festményed tökéletes lesz. Úgy kell felfogni, hogy az egész egy gyakorlási folyamat része, amibe beleférnek a hibák, a megtorpanások, a javítgatások… el kell lazulnod annyira, hogy élvezni tudd az alkotást, mint egy gyerek! Bár sokszor tapasztalom már azt is, hogy a gyerekek feladják az elején. De ezt mind a szülői elvárások táplálják, nem hiszem, hogy 5-6 éves gyerekekben már ilyen gátlások vannak. A jelmondat tehát: Lazulj el, és alkoss felszabadultan! Ha gyermeked van, hagyd szabadon alkotni, és ne javítgasd, ne irányítgasd túlzottan!
6. kifogás: „Most nem alkalmas, majd ha…”
A halogatás nagymesterei rengeteg féle indokot tudnak felhozni arra, most miért nem alkotnak, és majd ha ez lesz, az lesz, akkor elkezdik…
„Majd ha nyugdíjas leszek…”
„Majd ha ősz lesz…”
„Majd ha már nem lesz ilyen meleg…”
„Majd ha nem lesz ennyi munkám…”
„Majd karácsony után…”
… és majd ha piros hó esik :)
Van, aki több oldalas levelet ír nekem az életéről, a teendőiről, a problémáiról, és észre sem veszi, hogy mennyire elhanyagolja a saját vágyait és a saját terveit. Nem lehet örökké csak halogatni! Az első ponthoz hasonlóan: tervezni kell, és nem csak rövidtávra, hosszútávra is. Le kell adni azokat a feladatokat, amik éveken keresztül csak megkeserítik az életedet, és próbára kell tenni magadat: most vagy soha! Alkotásra fel! :)
Mindenkinek jár az alkotás öröme, és mindenkinek kívánom, hogy sok ilyen élményben legyen része!
Ismerősek a fenti kifogások?
Te szoktál kifogásokat keresni?
Írd meg a véleményedet az alábbi hozzászólásokhoz!