Délelőtt együtt alkottunk a 4 éves nagylányommal, Julcsival. Csillogtak a szemei, élvezte, hogy sokáig rajzoltunk egymás mellett, és én nem rohantam sehova. Bevallom, ez az utóbbi pár napban nem nagyon sikerült. Ő is érzi azt a feszültséget, bizonytalanságot, ami ebben a rendkívüli helyzetben felgyűlt bennünk, és láttam rajta, mennyire értékeli, hogy nyugiban leültem vele. Aztán ovisat játszottunk, mert csodálkozott, hogy most nincs ovi, és volt egy kis hiányérzete… A pici még csak 7 hónapos, de biztosan ő is érzi a feszültséget, mert sírósabb, sokkal jobban igényel engem, mint az elmúlt időkben…
Hát most minden lelassult, szinte megállt az élet. Biztos Te is hasonlóképp érzel: tele vagy bizonytalansággal, aggodalommal, folyton figyeled az új híreket, próbálod átszervezni az életeteket, kezelni a feszültséget otthon, és közben kiélvezni azt, ami ebben a szürreális helyzetben ajándékként csöppent az öledbe:
AZ IDŐ…
mely most végtelen…
Ki tudja meddig, otthon töltjük az időt, és várjuk, hogy a sok rossz hír után majd egyszer jó hírek jönnek, és fellélegezhetünk. Újra mehetünk, amerre csak szeretnénk, és elkezdhetünk építeni egy új jövőt!
Én úgy gondolom, ennek az új jövőnek a felépítése már most, mától aktuális. Otthon, a kényelmes kis családi fészekben most valami új dolog születhet meg:
- több időt szánunk egymásra
- új szokások alakulnak ki
- jobban figyelünk a belső hangunkra, az ösztöneinkre
- teret kapnak olyan tevékenységek, melyekre eddig nem tudtunk időt szánni (rajzolás, festés, naplóírás, közös játék, közös szertartások)
- a saját problémánk helyett a közös problémák kerülnek előtérbe, és régóta megoldásra váró dolgok most feloldódhatnak a családban
- átértékelődik minden, amit eddig magunkról, a jövőnkről, a családunk jövőjéről gondoltunk
- új terveket, új életet szőhetünk magunknak
Sokkal inkább EGYÜTT csinálnunk mindent: együtt játszunk, együtt főzünk, együtt kertészkedünk, együtt gondolkodunk…
Ez nálatok nehezen megy? Sok a feszültség? Azt sem tudod, hogyan fogod megoldani a helyzetet, ha ez hónapokig így lesz? Teljesen átérzem az aggodalmadat…
De én most próbálok neked segíteni, mégpedig azzal, hogy a következő napokban (amikor csak tudok) megosztom veled a Facebook oldalamon, miket alkotunk együtt, milyen kreatív ötletek születnek nálunk az otthoni „fogságban”, és hogy én milyen új dolgokat tervezek megvalósítani.
Nagyon pozitívan, nagyon optimistán gondolkodom, de ott van bennem az aggodalom is. Igyekszem teret adni minden érzésnek, ami előjön. Ebben segít az alkotás is…
Alkoss Te is, mert nemcsak szuper elfoglaltság (egyedül vagy együtt a családdal), hanem igazi gyógyír a léleknek!
Fel a fejjel, és kívánom neked, hogy egészségben átvészeld Te is és a családod is ezt a nehéz időszakot!
Kíváncsi vagyok, hogy Te hogyan éled meg ezeket az időket. Ha szeretnéd megosztani velem ezeket a gondolatokat, akkor kérlek, hogy írd meg lent egy hozzászólás formájában!