Aki szeret alkotni, annak nagy szüksége van erre: MERENGÉS!
De miért? Mi történik a fejünkben, a lelkünkben, amikor csak úgy merengünk? Miért jó, ha néha szabad teret adsz a gondolataidnak? Vajon észreveszed-e egyáltalán, ha sokáig nem adsz magadnak erre időt? Erről a témáról szeretnék ma veled megosztani pár merengő gondolatot, egy személyes kis történettel kezdve…
A hétvégén Nagymaroson kirándultam a két kislányommal…
Csodás sárga-rozsdabarna-pirosló, tarkabarka volt az erdő, és sejtelmes fények világították meg a Duna vizét, csak ámultunk-bámultunk. Aki ott lakik, annak lehet, hogy már fel sem tűnik, milyen különleges látvány… Nekem igazi feltöltődés és inspiráció-bomba volt ez a program!
A vidám feltöltődéssel együtt pedig egy kicsit melankolikus, gondolkodós, visszaemlékezős is volt ez a nap: gyerekkoromban minden nyarat itt töltöttem a nagymamámmal, aki ma már nem él. Rá is emlékeztem, sok kedves, régi történet jutott eszembe.
A gyerekek önfeledten játszottak az őszi levélkupacban, aztán séta közben érdeklődve hallgatták, milyenek voltak a régi nyarak a Mamával.
Jó volt őket nézni, amilyen vidáman játszottak, és jól esett az is, amikor csak úgy, a távoli hegyeket nézve jöttek-mentek a gondolatok, emlékek a fejemben.
Milyen érdekes ez a kettősség ősszel, ugye?
Ilyenkor a legtarkább a természet, pompás meleg színekbe öltözik. De már talán ezzel is előre jelzi, hogy hamarosan nagy változáson megy keresztül, és felkészül a zord időre. Olyan, mintha ilyenkor az erdő búcsúzásképpen még felveszenné a legszebb ruháját, és járna egy táncot az őszi napsütésben, mielőtt aludni megy…
Ez a nap számomra tehát egy vidám kiruccanás és egy nosztalgikus merengés is volt egyben.
Ez a merengő állapot nagyon fontos annak, aki szeret alkotni. Ilyenkor jönnek meglepetésszerű, kreatív ötletek, és ilyenkor fogalmazódnak meg elhatározások, későbbi megvalósításra váró nagyszerű tervek is.
Kell idő a merengésre! Ha úgy érzed, a napi teendők mellett nem jut időd arra, hogy csak úgy szabadon merengj néha, és átadd magad a gondolataid játékának, akkor ezentúl tervezd meg tudatosan: kell néha (ha ritkán is, de rendszeresen) olyan idő, amikor csak úgy, kiszabadulhatsz a természetbe, és kedvedre merenghetsz… Vagy egy bögre kávéval begubózol a fotelba, és élvezed ezt a nyugodt, melankolikus belső állapotot. :)
Amikor szabadon merenghetsz:
- az nem egyenlő a bambulással, semmittevéssel, időpazarlással!
- akkor időt adsz saját magadnak, és hallgatsz a belső hangodra – törődsz magaddal, a lelkeddel!
- akkor foglalkozol azokkal a gondolatokkal, amik máskor csak csendesen lapulnak benned!
- akkor kapsz ihletet egy új alkotáshoz!
- akkor adsz szabad teret az emlékeknek, aggodalmaknak, szomorú gondolatoknak is, amiknek ugyanúgy helyük van benned!
- akkor egy elképesztően hasznos időt adsz magadnak a nyomasztó dolgok feldolgozásához!
- akkor jönnek szuper ötletek, tervek, egy lendület a megvalósításukhoz…
Hazaérve a kirándulásról már prés alatt vannak a lányok által gyűjtött csodaszép, színes falevelek, további “feldolgozásra”, alkotásra várva… :)
Én pedig megújult erővel vetem bele magam a munkába, feltöltődve, megihletve, tele új ötlettel…
Szánj időt Te is bátran a merengésre! Akár pár perc is feltölthet, és a hasznodra válhat! ;)
Te szoktál csak úgy merengeni?
Van kedvenc helyed, kedvenc napszakod/évszakod a merengésre?
Írj bátran egy hozzászólásban, akár csak egy-két gondolatot!