A minap Julcsi lányom egy hattyúval tért haza az oviból. Igen, a képen látható hattyúval, amit egy kis botból formált meg. Féltve tartogatta a kezében, majd megengedte, hogy én is megfogjam…
– Anya, ne úgy! Nem látod, hogy ott a szeme?!
– Bocsánat, tényleg… :)
… és tényleg, ekkor jobban megnéztem, láttam a szemét, sőt, még a csőrét is!
Mindezt egy kis botból, fantasztikus!
Napok óta minden délután játszik vele, alvóhelye is van a hattyúnak.
Számomra irigylésre méltó ez a gyermeki fantázia, és bár úgy érzem, bennem is megvan ez a fajta látásmód, mégis… A gyerekektől mindig van mit tanulni!
Ez a kis hattyú egy sor gondolatot indított el bennem. Vajon hogyan őrizhető meg vagy eleveníthető fel ez a csodálatra méltó látásmód, fantázia és kreativitás? Hiszem, hogy ez az egyik kulcsa annak, hogy felnőtt korban is élvezzük az alkotást, meglássuk az apró szépségeket a környezetünkben, és inspiráló legyen számunkra még egy egyszerű bot vagy falevél is…
Ezek jutottak eszembe:
– Segít, ha ráhangolódunk a gyerekekre, unokákra, és sok időt töltünk együtt a természetben: ha előre eltervezetten szánunk rájuk olyan időt, amikor lelassulunk, és mi is teljesen belemerülünk a játékukba. Nem sietünk, nem agyalunk a saját dolgainkon közben, csak velük foglalkozunk, és hagyjuk, hogy csak úgy “sodródjunk”, az ő ötleteiket követve. Nagy kedvencem Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor című könyve. A másik pedig Herbert Renz-Polster, Gerald Hüther: Vissza a gyökerekhez című könyve.
– Segít, ha lapozgatunk gyerekeknek szóló mesekönyveket, ismeretterjesztő könyveket. Én legutóbb teljesen beleszerelmesedtem Piotr Socha: Fák című gyönyörűen illusztrált könyvébe. Egy mesés világba vezet, és alkotásra is inspirál! De ez csak egy példa, olvashatsz regényt is! Ahogy például Lucy Maud Montgomery kanadai írónő ír Anne-ről és arról a kis faluról, virágos mezőről, mesés környezetről, ahol a főszereplő él, az tényleg magával ragadó, és ihletet ad az alkotáshoz is.
– Segít, ha ráhangolódunk a természetre: ha nap mint nap tudatosan, akár csak negyed órával többet töltünk a szabadban, mint a szokásos napirendünk szerint, és ekkor “csak úgy vagyunk”: mélyeket lélegzünk, felnézünk az égre, nézzük a felhők mozgását, hallgatjuk a varjak károgását, és hagyjuk, hogy a szél kifújja az arcunkat. Napi negyed órával több ilyen felfrissülés olyan pozitív változást hoz a mindennapokba, ami igazi gyógyír a testnek is, és a bennünk szunnyadó alkotó léleknek is.
Karácsonyra kaptam Alexandra Frey – Autumn Totton: Vissza a természetbe című könyvét – fantasztikus, pont erről szól, tele tippekkel, kreatív feladatokkal, az egyszerű hétköznapokba beépíthető mini-kirándulásokkal, melyek segítenek visszatalálni a természethez, és töltekezni belőle! Ehhez kapcsolódóan segít minden egyéb, ami “mindfulness” vagyis “tudatos jelenlét”, illetve még az erdőfürdőzés vagy erdőterápia témában íródott könyv is!
– Segít az egyszerűségre törekvés az élet minden területén: legyen szó lakberendezésről, főzésről, öltözködésről, sminkelésről, gyereknevelésről, utazásról, alkotásról, bármiről. Ha rákeresel az “egyszerű élet”, “egyszerűbb gyermekkor”, “slow living” vagyis “lassú életstílus” kifejezésekre, további számos inspiráló könyvet találsz, ami segít elmélyedni a témában.
Messzire kanyarodtunk a kis hattyútól, de nagyon beindította a fantáziám, és késztetést éreztem, hogy mindezt megosszam veletek… :)