Évekkel ezelőtt egy művészetterápiás táborban vettem részt, ami nagyon meghatározó volt a saját önismereti utamon és a munkámban való kibontakozásban is.
Hozzám hasonló, segítő foglalkozású emberek vettek részt ezen a programon, volt köztük pszichológus, kineziológus, pedagógus… A mai napig jó érzés tölt el, ha az ott készült alkotások a kezembe kerülnek. Még olyanok is, amik akkor valahogy “elnehezítették” a lelkem, és olyan érzelmeket hoztak elő, amikkel nem is akartam foglalkozni. De az alkotás csodás módon utat engedett ezeknek az érzéseknek…
Ilyen az alábbi képem is. A táborban első nap ki kellett választani egy fát a kertben, és aztán minden nap volt valami dolgunk vele. Utolsó nap el kellett búcsúzni tőle, és ezt a búcsúzást kellett aztán akvarell festményben megörökíteni. Nekem ez nem volt könnyű. Mégis, ha most ránézek a képre, könnyedség, játékosság, derű sugárzik belőle. De ezt csak utólag tudom így megfogalmazni, emlékszem, hogy akkor nagyon nehezemre esett ebben a témában alkotni.
Mindezt csak azért osztom meg veled, mert lehet, hogy neked is van olyan nehéz téma, amiről azt gondolod, nem érdemes vele foglalkozni az alkotásban… De ha ráveszed magad, utólag visszatekintve olyan más lesz minden!
Az alkotás könnyít az ember lelkén!
Ez a képem a Művésznaplóban is szerepel, ezzel az idézettel:
“Egy szomorú gondolat, de még a szomorú gondolatok sorjázása sem jelenti azt, hogy szomorúak lennénk. Viharban sétálva érezzük a szelet, de tudjuk, hogy nem mi vagyunk a szél. Így kell bánnunk az elménkkel is. Úgy kell átélnünk a szélvihart és a záport, hogy közben tudjuk, ez csak időjárás, és a rossz idő elmúlik.”
Matt Haig: Miért érdemes életben maradni?
Próbáld ki, alkoss valamit olyan témában, amivel kapcsolatban úgy érzed, számodra nehéz, és épp ezért dolgod van vele!