Számodra mi jelenti a legnagyobb akadályt az alkotásban, ami nem engedi, hogy igazán élvezni tudd azt?
Bevallom, számomra a legnagyobb kihívást régen és most is az jelenti, ha valamit teljesen élethűen le kell rajzolni. Akkor úgy érzem, nagyon be vagyok szorítva bizonyos szabályok közé, és ez nem engedi, hogy szabadon szárnyalhassak az alkotásban. Sokáig azt gondoltam, ez az “akadály” akkor szűnik meg, ha tökélyre fejlesztem a rajztudásom, és mindent megteszek azért, hogy élethű képeket tudjak alkotni.
Aztán rájöttem, hogy ez a nagy igyekezet egy ponton túl megint csak elveszi a kedvemet, és a rajzolás nem tud igazi kikapcsolódás lenni. Így hát elkezdtem keresgélni a saját utamat, és engedtem, hogy ráleljek arra a stílusra, ami igazán az enyém, amiben igazán jól érzem magam. Ez elég sokáig tartott, évekig! Sőt, talán még most is tart, de hosszú idő óta most érzem azt igazán, hogy az alkotás valódi feltöltődés, kikapcsolódás, és nincs bennem túlzott elvárás magammal szemben.
Azt gondolom, a képeim inkább egy mesevilágot jelenítenek meg, és nincs is arra szükség, hogy teljesen élethű alakok vagy arcok jelenjenek meg benne. Inkább illusztráció-szerűek. Régi, gyerekkori vágyam, hogy mesekönyvet illusztrálhassak…egyszer talán valóra válik… :)
Számtalan más “akadály” lehet, ami gátat szab az örömteli alkotásnak:
“Nincs ihletem.”
“Félek, hogy csak bepiszkolom a vásznat.”
“Folyton másokhoz hasonlítgatom magam.”
“Csak másolni tudok.”
“Nincs segítségem.”
“Nincsenek megfelelő eszközeim.”
Ilyen, és ezekhez hasonló mondatokkal találkozom legtöbbször az olvasóim visszajelzéseiben.
Látom, hogy sokan küzdenek valamilyen akadállyal, ezért különösen érdekel ez a téma.
Neked mi jelenti a legfőbb akadályt?
Kérlek, hogy oszd meg velem egy hozzászólásban, hogy a jövőben még inkább a Te igényeidnek megfelelő témákról írhassak a blogon!
Kedves Zsófia!
Nekem vannak kisebb és nagyobb akadályok is. :) tudom, hogy nagyrészt rajtam múlna, de valahogy nem tudok rajtuk túllépni. A legnagyobb akadály számomra, hogy nincs önbizalmam,és egy ügyetlen gyereknek érzem magam alkotás közben. A végeredménnyel csak nagyon ritkán vagyok elégedett. A kisebb akadályok pedig inkább technikai malőrökből adódnak. Rossz papírt válastok a festéshez, vagy hullik az ecset szőre stb. ilyesmiken hajlamos vagyok bosszankodni, és félbehagyni. A munkád nagyon inspirál, hétről hétre igyekszem belőle ötleteket raktározni. Köszönöm, szeretettel üdvözöllek: Erzsike
Szia Zsófia, ez jó kérdés! Talán túl nagy célokat tűzök ki magam elé, és ez a gond, hogy aztán nem tudom megugrani az akadályokat. Nagy vágyam, hogy tájképet fessek, de sosem sikerül, mindig bennem marad a vágy és csalódott vagyok, hogy nem sikerül úgy, ahogy eltervezem. Örülök ennek az írásnak, mert kicsit most jobban elgondolkodom azon, vajon mi a valós probléma, ami miatt nincs sikerélményem.
Kedves Zsófi.
Örültem a témának, mert én is hasonló gondok közt küzdök. Mindig másnak szeretnék megfelelni, illetve, hogy mások mit szólnak a képeimhez? Állandó szorongás, hogy nem-e gáz? Nem-e gagyi, giccs? Vannak kéeim amikre ránézek és nekem is nagyon tetszik, de annyira nehezen veszem magam rá, hogy alkossak, mert félek a kudarctól. Pedig tudom, hogy abból lehet tanulni. Mindig keresem a képet, a megfesteni váró pillanatokat, és ha megtalálom, vagy azt érzem, hogy Igen ezt akarom. Akkor !!! Tudok leülni és festeni. ☺️ Köszönöm a lehetőséget hogy elmondhattam. Neked. Katy
Nem tudom, hol kezdjek hozzá. Vízfesték, A4-es géppapír, ecsetem, sima ceruzám és tollam, pár filctollam van. Kezdjek ezekkel vagy szerezzek be mást is? Ha igen, mit, hol és hogy tároljam hogy mindíg kéznél legyen, tudjam folytatni, amit elkezdtem, slegyen sikerélményem is. Talán egy (internetes?) tanfolyam segítene?Szóval valami kezdő lökés kellene….
Vargha
Kedves Zsófi!
Először is köszönöm szépen az igyekezetet, hogy megpróbálsz alkotásra bírni bennünket, akik lassan mozdulunk! Igazság szerint én már túlkoros vagyok és mostanában már csak mások munkáiban gyönyörködöm. Én 50 év után, 7 évvel ezelőtt vettem ceruzát és ecsetet a kezembe. Tanfolyamokon különböző képek alapján dolgoztunk, vagyis másoltunk. Nagyon izgalmas és élvezetes volt. Még most is előveszem néha az ecseteket, de már lassabb vagyok. Itthon nehezebben megy a munka. A háztartás és a család elveszi a figyelmemet. Ezért nem tudok neked sikerélményt jelenteni, és sajnálom, hogy igyekezeted nálam zátonyra fut. Én már csak passzív „festő” vagyok. Szeretettel üdvözöllek. Ilona
Kedves Zsófi!
Elolvastam a hozzászólásokat, amelyek gyönyörűen összefoglalták az én „akadályaimat” :) Van néhány művésznő, akinek üzennék:
Kiss Sándorné – festésben, alkotásban lehetetlen túlkorosnak lenni! Ez nem maratoni futóverseny, itt mindig jó formában vagy.
Vargha Ágnes – Iskolai vízfestékkel festettem egy szerintemgyermeteg tájképet A5-ös formátumban, félve küldtem el Zsófinak, és olyan kedves szavakat kaptam, hogy elhittem, hogy tudok bánni a színekkel. És mintha tényleg tudnék :)
Gellény Imréné – nincs kudarc. Bármit készítesz, a munka maga az élvezet, kikapcsolódás, abban kell meglelni az örömöd. Bármit festesz vagy rajzolsz, az egy alkotás.
Takáts Edit – Próbáld meg elküldeni a képeket Zsófinak, biztosan kapsz instrukciót, és meggyőződésem, hogy csak te éled meg kudarcanak a végeredményt. Rengeteg stílus van, amelyben tájképet festhetsz. Egy darabig én is „fényképet” akartam festeni, de rájöttem, hogy akkor előveszem a telefonomat…
Szentesi Erzsébet – az önbizalmad megnő, amint egy-két képed elküldöd és elolvasod a hozzászólásokat! Próbáld csak meg, én is így jártam.
Sajnálom, ha raboltam az időtöket, de szertettel írtam!
Melinda
Kedves Zsófia!
Boldog névnapot kívánunk!
Az alkotásban nekem is az jelenti az akadályt, hogy nem tudok élethű, realista rajzokat készíteni.
Ha minden meg van az alkotárhoz, megfelelő idő, anyagok, hely, világítás, ötlet, kompozició, akkor izgulhatok azon, hogy jól rajzoljam fel, ez sok idő nekem. Aztán, hogy hiteles legyen, vallóban hasonlítson arra, amire szeretném. Majd jönnek a technikák, amit ki szeretnék próbálni, jól használom az eszközöket, anyagokat? Alkotás közben és a végén megvan e az elégedettség a jó érzés, hogy igen ez az, jól sikerült, érdemes volt neki kezdeni. Aztán tovább gondolás, másnak is tetszeni fog?
Kedves Zsófi!
Engem egy ideje az unokáim inspirálnak mindenféle módon hogy reatív legyek egészen szokátlan dolgok megalkotására. Néhány példa a teljesség igénye nélkül: ruha-babaruha varrás, kötés, állatfigurák készítése, néha rajzolás is. Külön öröm ezekre tanítgatni is őket. Próbálok neked emailen küldeni egy képet az egyik kedvenc állatkáról amit a legidősebb unokámmal közösen csináltunk.
Üdvözlettel Görgényi Zsuzsa
Ami engem leginkább akadályoz, az a másokhoz való hasonlítgatás és az, hogy csak másolni tudok.
De azt legalább elég jól 😅
Üdv
Éva
Zsofikam, én egy 70 éves nagymama vagyok, a férjem 2 éve halt meg. Akkor kezdtem bele mindenféle dolgokat kipróbálni, kötés, horgolás, kertészkedés és többek között a rajzolás. A legfontosabb számomra, hogy van mit várnom, aminek előre is örülhetek! Nem vagyok magányos (néha még nem is bánnám , ha kevesebb feladatom lenne) nagy családom van, már dedunokaim is, de persze a lelkem mélyén ott a szomorúság. Szeretem a leveleid, néha ki is próbálom amit ajánlasz, felszerelésem is van hozzá, majd egyszer megtáltosodom és megleplek benneteket.
Szia Zsófika!
A én legfőbb akadályom az idő hiánya.
Még dolgozom 2 műszakos váltott műszakban.
Szeretem amit csinálok.
Jól vagyok a munkatársaimmal.
A szabadidőm nagy részét mostanság inkább a testem karbantartása és a minél tőbb szabadlevegőn levő lét foglalja el.
Mert ezekre nagy szükségem van.
Nem sok idő múlva nyugdíjas leszek és lesz időm, energiám az alkotásra is
Szeretném.
Nincs önbizalmam.
Sziasztok!
Köszönöm szépen az eddigi hozzászólásokat, és várom még a továbbiakat is! Hasznos számomra, amiket írtok, és gyűjtöm az ötleteket a következő bejegyzésekhez. Így bocsánat, ha nem tudok mindenkinek egyesével válaszolni, de összesítem a fő „akadályokat”, és írok még a témában mindenképp!
Szeretettel:
Zsófi
Hű, ez bizony jó téma!
Elég sok mindennel tudok azonosulni a hozzászólások közül, de ha alaposan átgondolom, akkor két fő akadályt látok magamnál.
Az egyik a bőség zavara…
Annyi technikát szeretnék kipróbálni, annyi ötletet látok és gyűjtöttem össze, annyi tervem és elképzelésem van, és emellett még az évek során annyi szuper eszközt, alapanyagot is beszerezgettem, hogy ha leülök alkotni, nagyon nehéz választani, hogy mivel is kezdjem.
És nehéz türelmesnek lennem, teljesen ráhangolódnom arra, amit végül csinálok, miközben egy csomó újabb ötlet is bevillan…
Erre ezeket a megoldásokat találtam ki:
– Sokat segít, ha rendszeres alkotóidőt tudok beiktatni, így nyugodtabb lehetek afelől, hogy a többi ötletet is előbb-utóbb megvalósíthatom.
– Nagyon bevált, hogy készítettem egy ötlet gyűjtemény füzetet, amibe technikákra bontva feljegyzek minden ötletet, ami csak eszembe jut. Ha valamelyiket megvalósítom, akkor színes kiemelőfilccel kiszínezem, és az elkészülés dátumát is odaírom. Egy éven belül ugyanolyan színnel szoktam jelölni.
Ez a füzet két okból is hasznos, egyrészt amikor nem konkrét céllal ülök le alkotni, akkor elővehetem a füzetet, és átlapozhatom. Amelyik ötletre a legjobban rá tudok hangolódni, azt választom.
Másrészt pedig jó érzés látni azt is, hogy bár az ötletek gyorsabban gyűlnek, mint az elkészült művek, de azért a színes sávok is sokasodnak. Erről könnyű megfeledkezni, ha a fejemben mindig annyi tennivaló és alkotnivaló kavarog. Emiatt nekem fontos gyakran megállnom, és számba vennem azokat a dolgokat is, amiket megvalósítottam. (És ez minden területen fontos, nem csak az alkotásban!)
– Ami még segít, ha alkotás előtt pár percet meditálok, vagy legalább beteszek valami nyugis zenét, és pár percet szánok arra hogy lenyugodjak, áthangolódjak, elengedjem a saját elvárásaimat.
A másik nagy akadályom pedig a perfekcionizmus, hogy az agyamban mindig megjelenik valami szép elképzelés, amihez persze a technikai tudásom nem feltétlenül van meg, de a kép ott lebeg előttem, és azt szeretném látni a papíron (vásznon) is.
Erre pedig szintén sokat tud segíteni a meditáció, a zene, illetve a játékos ráhangolódó feladatok (ezt még csak most tanulgatom, de emiatt jó új technikákkal ismerkedni, amikben teljesen kezdő vagyok).
Olyan feladatok, amikor csak a színek, eszközök, festékek, technikák próbálgatása a lényeg, nem egy kép megalkotása.
Akár egy kis színpróba festése, vagy csak zenére pacsmagolni egy kicsit, mielőtt nekifognék a képem megfestésének.
Vagy lehet ez pl az alapozás is, amibe belemerülhetek, de nincs semmi tétje.
És persze nagy segítség az is, ha van egy támogató közösség, akikkel meg lehet osztani a kis lépéseinket és a kihívásainkat is, nem csak a nagy eredményeket, tökéletes alkotásokat…
Kedves Zsófi, a képek, amiket felteszel már most is mesébe illően gyönyörűek !
A most feltett képedről a róka és a gólya mese jutott eszembe.
Szerintem sok képhez már biztos kitaláltál meséket is, amiket a lányaid biztos nagyon szívesen hallgatnak.
Egri József balatoni képei , és elsősorban az impresszionisták Monet és Paul Simmons alkotásai voltak rám nagy hatással, de sokat olvastam festők, szobrászok életéről is, és az ilyen témájú filmeket is szeretem. Ezek nagyon inspirálnak, és pár éve én is elkezdtem érdeklődni a különböző technikák iránt.
Néhány akril workshop után láttam, hogy a továbbfejlődéshez szükség a módszeres tanulás is, hogy a kigondolt képek , vagy emlékeink a valóságban is úgy jelenlenek meg, ahogy szeretnénk. Én most ezen az úton haladok.
Fejlesztem magam, tanulok, vannak könyveim, sok video is van már az interneten, mindenből tanulunk. Ma már egy-egy jobban sikerült képet szívesen megmutatok a családnak, vagy egy kisebb közösségnek.
De ez a folyamat nálam években volt mérhető.Folyamatosan tanulok, és fejlesztem magam, hogy a képeimen keresztül is ki tudjam fejezni magam.
Persze a gyerekeknek, unokáimnak is rajzolgattam anno, lehet, hogy ma már kicsit jobban menne, de biztos vagyok benne, hogy a lényeg, a szeretet, amit át akartam adni vele, azért akkor is átment.
Kedves Zsófia!
Nekem a legfőbb akadály, hogy nincs semmi kézügyességem.
Kedves Zsófi!
Nagyon szeretem a festményeket,sokszor járok kiállításra, sőt több képem is van művészektől. Sokszor nézegetem az „amatőr” alkotásokat is itt az interneten. Talán ez az egyik problémám. Nagyon sok szép, komoly alkotást látok, azoktól akik hobbiként festenek, rajzolnak. ezzel el is megy az önbizalmam, hogy én nem tudok ilyeneket alkotni. Tudom, sok idő, és gyakorlás kellett nekik is hozzá. Talán el kellene kezdenem, de nem jutottam el még eddig. Talán az is baj, hogy szétforgácsolom az időmet, olyan hamar elmegy a nap. Pedig szeretek alkotni, sokféle technikát elsajátítottam az évek során a festésen kívül. Illetve, csak díszítő festéssel foglalkoztam. Most a kertem is lefoglal, ami egyre több örömet ad, a sok szép virág ültetésével. Közben forognak az agyamban az ötletek. / Itt a hozzászólásokban olvastam Darvas Ágnes ötletgyűjteményét, és egyéb módszerét. Nagyon jó. Lehet, hogy lopom az ötletét. Remélem nem haragszik meg ezért. / Visszatérve a kitérő után, talán az a legnagyobb problémám, hogy hajlamos vagyok a halogatásra. Ha leülök azzal, hogy most ezt. vagy azt szeretném megcsinálni, lerajzolni, akkor már belemerülök, és élvezem az alkotást. Csak idáig nehéz eljutnom. Ezen kellene valahogyan változtatnom. 74 éves leszek hamarosan, de még hajlamos vagyok tanulni, mindig érdekeltek az újabb kihívások, csak a halogató tulajdonságomat kellene valahogy legyőznöm.
Kedves Zsófi!
Először is nagyon boldog névnapot kívánok!
Elgondolkoztam a kérdéseden. Engem az utóbbi időben a sok kis egymásután jövő betegségek akadályoztak az alkotásban. Sokszor hiányzik az ihlet, mit is alkossak.
Nekem nagyon jók voltak a havi inspirációid, havi szinten most is lehetne néhány, mint most a májusi vers.
Jó lenne, ha valaki noszogatna, hogy kezdj már valamit festeni.
Talán lehetne az akverelen kívül kicsit több más technika, akrill festés, vagy porpasztellel mit lehet létrehozni.