Számodra mi jelenti a legnagyobb akadályt az alkotásban, ami nem engedi, hogy igazán élvezni tudd azt?
Bevallom, számomra a legnagyobb kihívást régen és most is az jelenti, ha valamit teljesen élethűen le kell rajzolni. Akkor úgy érzem, nagyon be vagyok szorítva bizonyos szabályok közé, és ez nem engedi, hogy szabadon szárnyalhassak az alkotásban. Sokáig azt gondoltam, ez az “akadály” akkor szűnik meg, ha tökélyre fejlesztem a rajztudásom, és mindent megteszek azért, hogy élethű képeket tudjak alkotni.
Aztán rájöttem, hogy ez a nagy igyekezet egy ponton túl megint csak elveszi a kedvemet, és a rajzolás nem tud igazi kikapcsolódás lenni. Így hát elkezdtem keresgélni a saját utamat, és engedtem, hogy ráleljek arra a stílusra, ami igazán az enyém, amiben igazán jól érzem magam. Ez elég sokáig tartott, évekig! Sőt, talán még most is tart, de hosszú idő óta most érzem azt igazán, hogy az alkotás valódi feltöltődés, kikapcsolódás, és nincs bennem túlzott elvárás magammal szemben.
Azt gondolom, a képeim inkább egy mesevilágot jelenítenek meg, és nincs is arra szükség, hogy teljesen élethű alakok vagy arcok jelenjenek meg benne. Inkább illusztráció-szerűek. Régi, gyerekkori vágyam, hogy mesekönyvet illusztrálhassak…egyszer talán valóra válik… :)
Számtalan más “akadály” lehet, ami gátat szab az örömteli alkotásnak:
“Nincs ihletem.”
“Félek, hogy csak bepiszkolom a vásznat.”
“Folyton másokhoz hasonlítgatom magam.”
“Csak másolni tudok.”
“Nincs segítségem.”
“Nincsenek megfelelő eszközeim.”
Ilyen, és ezekhez hasonló mondatokkal találkozom legtöbbször az olvasóim visszajelzéseiben.
Látom, hogy sokan küzdenek valamilyen akadállyal, ezért különösen érdekel ez a téma.
Neked mi jelenti a legfőbb akadályt?
Kérlek, hogy oszd meg velem egy hozzászólásban, hogy a jövőben még inkább a Te igényeidnek megfelelő témákról írhassak a blogon!
Kedves Zsófi !
Nekem a legnagyobb problémát a megfelelő technikai tudás hiánya okozza.
Rengeteg ötlet kavarog a fejemben ,de amikor leülök megvalósítani ,akkor csak ülök a papír felett , és azon tűnődöm, hogy milyen eszközzel és hogyan készítsem el, aztán addig gyötrődöm ezen , hogy el is megy a kedvem az egésztől , vagy elkészítek egy képet , de annyira elégedetlen vagyok vele, hogy többnyire a kukában végzi .
Viszont fotó vagy kép alapján nagyon szeretek alkotni , ezek többnyire elfogadhatóan is sikerülnek.
Most éppen azon dolgozom , hogy kicsit jobban bánjak az akvarellel,hogy megtaláljam a számomra megfelelő módszert , és hogy legalább virágokat magabiztosabban tudjak rajzolni , festeni , mert néha úgy érzem , hogy ebben is óvodás szinten vagyok.
És igen , én is azt gondolom , hogy csak másolni tudok , a saját stílustól fényévnyi távolságra vagyok , és képtelen vagyok az önkifejezésre , de mégis imádok rajzolni , festeni.
Kedves Zsófi!
A hozzászólások olvasásakor sok minden ismerős volt. Először nálam is az volt a legnagyobb hátráltató tényező, hogy a kivitelezéshez kevés technikai tudással, tapasztalattal rendelkeztem. Szerencsére a lelkesedésem felülkerekedett ezen és elkezdtem fejleszteni magam festős videók alapján és sokat gyakoroltam. Mára már kialakult egy újfajta látásmódom, amivel a festményeket nézem, mert meglátom, hogy mit milyen technikával lehet megvalósítani. Így most már inkább csak kész festményeket nézegetek és keresem az általam még ismeretlen megoldásokat, videóra már nincs nagy szükségem. Most viszont én is ott tartok, hogy Pinteresten rengeteg ötletet gyűjtöttem össze és sokszor nem tudom, melyiknek kezdjek neki. Ezért én is nagyon szeretem, amikor valami konkrétabb témakörön belül kell alkotni.
Áldás Békesség!
Hogy mi a legnagyobb akadály? Talán saját magam. Még az ecsethasználatot is most tanulom, hiszen miközben nézem a videóbeli alkotás menetét, rájöttem, hogy az ecsetkezelést is tanulnom kell, ahogy annak idején a ceruza meg a toll használatát, amikor írni tanítottak.
Aztán a különféle festékek, meg vásznak, sőt a papírfajták is, nagy meglepetésemre teljesen sajátságos módon viselkednek, mintha külön életet élnének, miközben használom őket.
Van egy elképzelésem, hogy hova, milyen vonalat húzok, és minek kéne ebből kijönni. Ezzel szemben az amire festek, meg az amivel festek, abszolút nem azt produkálják, mint amit én szerettem volna.
A víz felvitele is megtréfál. Vagy túl kevés, és szinte befalja a papír, vagy a vászon, vagy elkezd lefolyni, mert túl sok a jóból.
Összekeverednek bennem a dolgok. Megnéztem az egyik videót, leutánoztam, aztán megnéztem egy másikat ezen felbuzdulva, és azt is kipróbáltam.
Igen ám, csakhogy még nincs elmélyülve bennem egy-egy technika tulajdonságainak együvé tartozása. Így aztán mikor hozzáfogok valamihez, keveredik bennem amit eddig láttam és kipróbáltam.
Szóval, így le kell ragadnom valamelyiknél, és azt úgy begyakorolni, hogy engedelmeskedjen minden összhangban.
Arról nem is beszélve, hogy a valóság, meg amit alkottam köszönőviszonyban sincsenek egymással.
Ennek ellenére, olyan szeretettel nézek rájuk, mint valami kincsre. Szépnek tartom, legalábbis nekem szépnek őket. Úgy nézek rájuk, mint anya a gyermekére.
Sokszor halogatom, hogy belefogjak. Egy kis önbizalomhiány? Vagy, önvád, hogy nem ezzel kéne foglalkozzál? Gyakorlatilag önmagammal meg kell küzdenem ezeket a dolgokat még.
Most így vagyok ezzel a dologgal.
Zsófi, azzal kapcsolatban, amiről mindannyian írunk, – hogy az örömteli alkotásnak milyen gátjai lehetnek magunkban – egyik kedves tanárom sok éves tapasztalata, hogy a tehetség is fontos, de ha nem párosul kitartással, és folyamatos örömteli tanulási, alkotási vággyal, akkor az kevés. Úgyhogy mindannyiunknak felszabadító örömteli alkotást, tanulást, gyakorlást kívánok !
Kedves Zsófi!
Nagyon tetszik a kép, amelyet mellékeltél. Neked igazán egyéni a stílusod.
Számomra is még mindig akadály, hogy valósághűen szeretnék megrajzolni, lefesteni valamit, és sok esetben másolok. Nem teljesen ugyanazt, ami a képen van, de az alapokat felhasználom.
Szeretettel üdvözöl:
Ani
Kedves Zsófi!
Nekem a legnagyobb akadály, hogy nincs időm leülni nyugalomban, és rajzolni. Sokat dolgozom, egyetemre járok, háztartást vezetek, gyermekeim vannak. Nekem a bullet journaling hozta meg az áttörést, mert ott öt perces skicceket is lehet csinálni, ez hozta be a napi életembe az alkotást. (Ami szuper) Plusz mindig van nálam egy kicsi rajzfüzet és tolltartó. De én képekről „másolok”, úgy rajzolok, hogy nézem a fotót. Ehhez kell nyugalom, fény, eszköz, ami megjeleníti nekem a képet. Szóval ez a legnagyobb nehézségem. Éjjel, amikor a gyerekek alszanak, már nincs fény, a szememnek nem esik jól a rajzolás, napközben meg nincs alkalom, idő, szünet. Így sajnos alig készül „rendes” „befejezett” „nagy” képem.
Puszi:Moni
Másolni tudok általában, icipiciről nagyra. De magamtól nem megy a felyemben megvan a lapon semmi köze hozzá.
Én idő és ídő hiányba szenvedek!
De te nagyon szépen festesz!
Neked folytatni kell te már egy festő vagy! Én még semmi! Csak rajzolgatok!
Szakács vagyok és nyugdijas!
Nekem a legnagyobb akadály mindig az idő.De lehet, hogy az igazi elszánás. Mert az utóbbi le tudná győzni az időt. Te pedig első perctől kezdve, valami mesevilágot jelentettél. Szerintem neked legnagyobb eszközöd önmagad kifejezéséhez, a benned lakozó gyermek.
Nekem a legnagyobb akadály mindig az idő.De lehet, hogy az igazi elszánás. Mert az utóbbi le tudná győzni az időt. Te pedig első perctől kezdve, valami mesevilágot jelentettél. Szerintem neked legnagyobb eszközöd önmagad kifejezéséhez, a benned lakozó gyermek. Igen, meglehet. De ez is bizonyítja, hogy én így látom a dolgokat.
Kedves Zsófi!
Akadályok voltak, vannak. Egyiket megoldottam, jött egy másik. Elvárások,
hová szeretnék fejlődni (jutni), harcoltam az idővel, kapkodtam ilyenek.
Aztán jött a baleset a kezemmel. Ma jöttem rá, hogy a képfeltöltésnél az egér
nem odament ahová kellett volna. A félelem, el is rontottam, mert az első képet
raktam fel újra. Nagyon sokat segítesz Te és ez a csapat! Gyönyörű alkotásokkal!
Most már nagy bennem az alkotási vágy, és ez az akadályokat felülírja!
Szeretek itt lenni.
Kedves Zsófi,
remélem, hogy álmod egyszer valóra válik és majd mesekönyvet fogsz illusztrálni. Nekem tényleg néha álomvilág, amit nekünk megmutatsz és ez így van jól. Ami engem illet, az akadály magam vagyok, de ez igazán nem zavar. Ha rászánom az időt, akkor maga a festegetés és rajzolgatás örömöt jelent.
Köszönöm a szép képeket és verseket!
Kedves Zsófia! Nagyon ötletes az, amiről írsz. Egyszerűen tudok rá válaszolni: Nincs rá elég időm. Sok a mindennapi kötelesség és túl sokféle. Most először a 10 éve tervezett könyvemet szeretném megírni az Általános Iskolám történetét. Ha az kész lesz, akkor szabadabb leszek. Ígérem, hogy jelentkezni fogok.
Sok szép alkotást, jó ihletet és sok időt kívánok kedvességedért.
Sarolta
Nincsen időm elmélyedni a művészkedésben. Ugyan a gyerekeim már nagyok, 5 ill. 7 évesek, de úgy érzem a sok feladat után, már csak fáradtan rogyok össze. nincsen ötletem. Mellettük/velük pedig még nem lehet alkotni hosszasan.
Kedves Zsófi!
Hétfőn, miután elolvastam a leveled, rámjött egy “csakazértis belefogok” hangulat, és azonnal elkészítettem a diákjaim vizsgatételéhez a mese-illusztrációt.
Felfedezve a réges-régi akvarell- ceruzáimat, egészen megtetszett! Sőt, a páromnak is!
Másnap a diákjaim is belelkesültek, így d.u. már megalkottam egy tájkép alapját is legutóbbi túránkról.
Még hiányzik egy-két darab a felszerelésből, de már nem fogom arra.
Köszi a segítő kitartást vagy kitartó segítséget!
zSÓFIKA! Ez az utolsó kép nagyon tetszett! Tiszta mesevilág……..a gyermekek tisztaságát kell keresni és valami ebben a képben megjelent……..az -állatok csodálatos ebédje………ez jó út————–ölellek:Gizi néni
Kedves Zsófia!
Köszönöm a kérdésedet,nekem az a problémám,hogy a festés technikáját nem ismerem.
Legalábbis úgy érzem.
Pl,hogy hogyan fogjak hozzá,milyen legyen az alap,milyen színnel kezdjek hozzá,hogyan kell feltenni a foltokat,milyen gyorsan fessek egy akvarellt,stb.
Kedves Zsófi, Neked nagyon jól megy a mesevilág, nagyon otthon vagy benne. Én szeretek valósaghűen rajzolni, festeni. Nekem ez nem okoz gondot, hiszen az csak egy alap, nem kell hozzá görcsösen ragaszkodni. A látványon lehet kedv szerint változtatni. A lenyeg, hogy jó érzés legyen mikor csináljuk. Persze az is fontos, hogy legyen hozzá megfelelő idő, ami ugy nem mindig van.
`