Kedves gesztus a várandós kismamáknak

Pár hónapja egy meglepő és szokatlan felkérést kaptam: egy kedves orvos házaspár keresett meg azzal az ötlettel, hogy az egyik rajzomat szeretnék várandós kismamáknak ajándékozni, színezőként. A rajzomat így a Róbert Károly Magánkórház szülészeti osztályára járó, s a A boldog születésért Alapítvánnyal kapcsolatban lévő orvosok által gondozott várandós kismamák kapják meg.

Olvass tovább! >>

A gyógyulás útján

Esős, borongós nap volt, és már napok óta bent kuckóztunk az egész családdal, mert ledöntött minket a lábunkról egy őszi nyavalya… Arra gondoltam, a házi gyógymódok és a tea mellé jól esne egy kis alkotás, hátha segít, és jobb lesz a kedvem is tőle, mert bizony igencsak magam alatt voltam…

A férjem vigyázott a náthás gyerekekre, én pedig el tudtam vonulni majdnem egy egész délutánra, a kerti kis alkotóműhelyembe…

Olvass tovább! >>

Egyik kedvenc technikám az olajpasztell!

Tudtad, hogy az olajpasztell kréta professzionális formában csak 1949-ben jelent meg? (Én előbbre tippeltem volna.) Picasso megrendelésére készült, aki színes, viaszos krétákat szeretett volna, melyekkel ötvözhetné a pasztell spontaneitását és az olajfestészet gazdagságát. A francia Maison Sennelier pedig elkészítette az első olajpasztell krétát, a festőművész részére.

Olvass tovább! >>

Nehéz témák

Évekkel ezelőtt egy művészetterápiás táborban vettem részt, ami nagyon meghatározó volt a saját önismereti utamon és a munkámban való kibontakozásban is.

Hozzám hasonló, segítő foglalkozású emberek vettek részt ezen a programon, volt köztük pszichológus, kineziológus, pedagógus… A mai napig jó érzés tölt el, ha az ott készült alkotások a kezembe kerülnek. Még olyanok is, amik akkor valahogy “elnehezítették” a lelkem, és olyan érzelmeket hoztak elő, amikkel nem is akartam foglalkozni. De az alkotás csodás módon utat engedett ezeknek az érzéseknek…

Olvass tovább! >>

Színpompás és melankólikus

Kedvenc évszakom az ősz, a leggazdagabb inspirációforrás, mert annyi féle arca van. Lehet vidám és melankólikus, színpompás és komor, feltöltő és lehangoló is egyben.

Ez a képem még akkor készült, amikor elkezdtem másokat is alkotásra ösztönözni, inspirálni a képeimmel, 2012-ben. Hű, de rég volt… :) Most elővettem, mert olyan kedves számomra ez a rajz, és benne van az ősz többféle arca is…

Olvass tovább! >>

Kirándulás és alkotás

A friss, hűvösebb reggelek, az őszi fények és illatok engem mindig arra ösztönöznek, hogy valami új dologba fogjak… Új lendületet érzek magamban, és imádom megtervezni, melyik hétvégén mit csinálunk, hová megyünk majd a családdal. Az őszi kirándulásokban van valami különleges, ami az alkotáshoz is plusz kedvet csinál.

Pár napja a Gödöllői arborétumban voltunk, és bár még nyáriasabb volt az idő, érezni lehetett a közelgő őszt, valahogy más illatokat hozott a szél…

Olvass tovább! >>

Te is el szoktál csábulni?

Itt van az ősz, itt van újra… A boltok tele vannak az iskolakezdéshez szükséges dolgokkal: füzetek, ceruzák, tollak, tolltartók, színes papírok…

Bevallom, én nem bírom ki, hogy ne lassítsak le a bevásárlókocsival, és ne vegyem szemügyre a mutatós kreatív eszközöket. :) Közben feldereng, milyen volt az én gyerekkoromban ez az időszak…

Olvass tovább! >>

Nahát, így is lehet virágot festeni?

Talán neked is vannak ilyen emlékeid az általános iskolából:

A tanító néni az óra elején kitesz az asztalra egy vázát néhány szál virággal, és a feladat az, hogy mindenki fesse le. 45 perccel később a tanító néni körbemegy, picit megsürgeti azokat, akik még nincsenek kész, aztán begyűjti az alkotásokat, és osztályozza őket. 5-öst az kaphat, aki eltalálta az arányokat, a színeket, és a teret is sikerült érzékeltetnie. A tanító néni által legszebbnek ítélt képek később kikerülnek a faliújságra…

Olvass tovább! >>

Egy kutya…

A legutóbbi inspiráló posztomra (itt találod) rengeteg válasz érkezett e-mailben, illetve a blogbejegyzésem alatt is, hozzászólásként. Jól esik tapasztalt, sok-unokás (sőt, dédunokás!) nagymamák megerősítését olvasni, hogy ők is ezt élik meg otthon: nem az számít egy kisgyereknek, hogy milyen élethű, milyen remek alkotás lesz a nagymama által rajzolt kutya.

Az együtt alkotás a lényeg, a közös élmény, és az, hogy ha nem sikerül valami tökéletesre, jobb nevetni egyet rajta, vicces mesét költeni hozzá, vagy együtt próbálkozni egy másik kutya megalkotásával…

A témához kapcsolódóan folytatásként szeretném megmutatni, hogy én milyen kutyát rajzolok…

Olvass tovább! >>