Biztos te is láttál már olyan festményt vagy rajzot, amire ez volt az első reakciód: “Na persze, ez biztos fénykép, csak át akarnak verni…” Igaz, ami igaz, tényleg léteznek olyan fotónak tűnő, élethű képek, melyek igazából hosszú, precíz munkával elkészített festmények/rajzok. Ilyen alkotásokat szeretnék most mutatni neked, de vigyázz, mert könnyen becsaphatnak, nem fogsz hinni a szemednek…
A festészetnek a fotórealista és hiperrealista irányzata az 1960-as évek végén alakult ki Amerikában, majd a ‘70-es évek elején meghódította Európát is. Kezdjük a legkiemelkedőbb magyar művészekkel…
Sándorfi István csendélet:
Fehér László: Aluljáró I. című képe egy összegyűrt fekete-fehér fotóra hasonlít, de igazából farostlemezre festette akrillal:
Méhes László: Hétköznap című képe, mely szintén olyan mint egy kifakult régi fotó:
A fotórealisztikus ábrázolásmód – a hiperrealizmushoz hasonlóan – a pop-artból nőtte ki magát. Egyfajta lázadás volt ez, az akcióművészet ellen.
A mai napig nagyon népszerű ez az irányzat, hiszen a fényképezőgéphez hasonlóan még élesebben, kontrasztosabban ábrázolja a valóságot, mint ahogyan azt a szemünkkel látjuk.
Roberto Bernardi hiperrealista képei:
A hiperrealista stílusban nagyon népszerűek a csillogó felületek, úgy mint például a különböző fémek vagy az üveg. Ennek oka, hogy ezeken a felületeken jól tükröződik a fény, érdekes látványt tudnak kelteni a különböző rétegek, árnyékok, ettől lesz igazán életszerű a kép.
Érdemes megnézni Howard Lee rövid videóit, ahol egymás mellett láthatod a valódi és a rajzolt tárgyat vagy ételt… a legtöbbnél lehetetlen kiszúrni, hogy melyik az igazi!
Neked mennyit sikerül eltalálnod?
Tjalf Sparnaay holland fotográfus és festő képei is olyanok, mintha egy receptkönyvet lapozgatnánk… szinte érzem az ételek ízét a számban, ahogy ránézek egy-egy kompozícióra:
Ezek a művészek főleg fotó alapján dolgoznak, lépésről lépésre próbálják lemásolni a látottakat, így lesz a végeredmény olyan, mintha tényleg egy fényképet nézegetnél.
Gyakran használnak festékspray-t, hogy még az ecset nyomát se lássuk a vásznon…
Ma már sokan vannak, akik nem csak csendéletet, hanem portrékat és tájképeket is alkotnak ebben a stílusban.
Az egyik kedvencem Ruben Belloso élethű óriási pasztell portréi:
Egy másik fantasztikus művész, Zaria Forman alkotásai azért tetszenek, mert azon túl hogy hihetetlenül élethűek, ezekhez csak az ujjait használja, ecsetet nem:
És még egy nagy kedvencem, Reisha Perlmutter, aki hatalmas víz alatti képeket fest emberekkel a középpontban:
Hasonló víz alatti képeket készít még Eric Zener és Samantha French is, érdemes az ő munkáinak is utánanézned, ha tetszenek a fenti képek. :)
Neked hogy tetszenek ezek a különleges, élethű alkotások?
Mit gondolsz magáról a másolásról? A valóság lemásolása az igazi művészet? Vagy épp ellenkezőleg: a másolás nem művészet? Mit gondolsz a fenti képek után?
Nagyon tetszettek a képek, és videók. Tényleg nagyszerű, élethű munkák. Én mégis nagyon szeretnék eljutni oda, hogy szép képeket a „fejemből” készítsek. Mostanában döbbenek rá hogy a „nagy” művészek is másolással kezdték.
Örültem, hogy láthattam ezeket.
Kedveseim minden alkotás egy kis remekmű, az alkotás csodálatos dolog, ízlések különbözők. Ha nem dícséret hangzik el a szádból ill írásodból, akkor tartsd meg magadnak, mert az egód irigysége szól belőled, ha hozzáértő segítő tanács, az építő jellegű. A kritizálók mutassák ők jobbat szebbet tud?