“Amikor az erdőn jársz, és rábukkansz valahol egy forrásra, ülj le melléje csöndesen és figyelj. Nagyon csöndes légy, és akkor hallani fogod a zöld ruhás tündérke hangját a surranó vízből. Ha pedig jó füled van, és érted az erdő nyelvét, akkor meghallhatod azokat a csodaszép meséket, amiket a forrás, a csermely, a patak tündére elmond ilyenkor a fáknak.”
Részlet a Művésznaplóból (Wass Albert: Tavak és erdők könyve)
Az év ezen szakaszában számomra olyan, mintha a mesék birodalmába lépnék be… A gyerekekkel együtt készülődni a karácsonyra, fantasztikus! Én is gyermeki örömmel élem meg, amit ők. Sokkal jobban felértékelődnek ezek a pillanatok, közben nem is idegeskedek azon, hogy még sehogy sem állok a karácsonyi bevásárlással. :)
Tegnap a nagyobbik lányommal a Bábszíházban voltunk, és megnéztük a Holle anyó előadást. Csodaszép volt, teljesen elvarázsolt engem is. Itthon pedig az adventi naptárunkba nekünk minden nap egy rövid mesét hoznak a manók…teljes lázban égnek a lányok, vajon mi lesz az új mese. Előjönnek gyerekkori emlékek, olyan jó ezt megélni.
Te is szereted a meséket?
Neked is segítenek ráhangolódni a közelgő ünnepre?
Örülnék, ha megosztanád velem a gondolataidat egy hozzászólásban.
Remélem, van alkalmad megélni ezt a meghittséget és csodát!
Ezekkel a gondolatokkal kívánok Neked kellemes adventi készülődést és hangolódást az ünnepre!
Gyerekkorom óta szeretem a mesét mert optimista vagyok.Bízom benne hogy egyszer valósággá válik hogy a jók és a jó dolgok győzedelmeskednek minden gonoszon és gonosz dolgokon.Végkép eltűnik az életünkből mert semmi keresnivalója nincs ott.Mindenki meleg otthonban ünnepelhet a bőséggel, békével ,szeretettel megelégülten félelem aggódás nélkül örömteli boldogságban.Nagyon remélem és töretlenül hiszem hogy egyszer ez lesz a természetes rend.Gondolom ez a hit vágy és remény lakik minden felnőtt szívében és lelkében aki örömét leli benne vénülő szemmel is!
Kedves Zsófia! Ebben a rohanó világban, bizony jóleső kikapcsolódás a mese, mely gyermekkori
emlékeket hoz elő. Bizony az unokák is szívesen elmélyűlten hallgatják, hogy
milyen volt hatvan évvel ezelőtt a Karácsony!
Kedves Zsófi!
A gyerekek még hisznek a csodában, még akkor is, ha néha, amikor nagyoknak akarnak látszani, azt mondják, hogy nem is igazi a Mikulás és a Jézuska.
Én kicsiket is tanítok, és szombatonként, akinek van kedve eljöhet a GyerekKuckónkba is (egyesületünknek van egy közösségi háza). Látom, ahogyan belefeledkeznek egy-egy dologba, amivel készülődünk a karácsonyra, vagy csak úgy csinálunk. Az iskolában valahogy sosincs idő semmire, de a szombat délelőtt csak a miénk. A nagyok segítenek a kicsiknek, türelmesek vagyunk egymással, sok közös emléket tudunk felidézni, jól érezzük magunkat együtt, mint egy nagy család.
Egy hónapja halt meg a férjem, akivel 33 évig igen szoros kapcsolatban éltünk, most különösen fontos a gyerekek közelsége, szeretete. Emlegetjük is Laci bácsit, hiszen ők is ismerték, és így egy kicsit olyan, mintha ott lenne köztünk.
Sokszor gondoljuk, hogy az emberek önzők, de én az utóbbi néhány hónapban ennek az ellenkezőjét tapasztaltam, sosem voltunk, voltam egyedül, nagyon sok mindenkire számíthattunk. Ez is egy nagy csoda.
S mivel most különösen sok szeretetre, mosolyra, kedvességre van szükségem, én is igyekszem sokat mosolyogni, kedves lenni, szeretettel fordulni a körülöttem lévőkhöz, mert így biztosan visszakapom tőlük.
És a mesék… Néhány éve adventi meséket és verseket gyűjtöttem össze, amelyeket december minden napján az alsós gyerekeknek elolvasom. Mindig nagy figyelemmel hallgatják, még azok is, akik egyébként örökmozgók, és figyelmük könnyen elterelődik. S még akkor is, ha „csak” hallgatják, s nem nézik. A nagy-nagy csendben szinte látom magamban, ahogyan megjelenik előttük a mese történése, ahogyan elképzelhetik. Vagy a versek, melyeket már ismernek, s mondják ők is rendületlenül. Jó ezt látni, érezni.
Mindig is úgy gondoltam, hogy a gyerek maga egy csoda. Olyan őszinteséggel élik meg a kis életüket. S most még ki tudja mi lesz belőlük, bármi lehetséges. A lehetőség, ami az övék. Persze előttünk, felnőttek előtt is vannak lehetőségek, de mi már sokszor leragadtunk valahol, és bátortalanabbak vagyunk változtatni ezen. De a gyermek még nem mérlegel úgy, mint a nagyobbak, mer álmodni. S ez így jó!
Zsófi! Boldog, békés karácsonyt kívánok Nektek! Neked sok-sok álmot, amit papírra vetsz, s velünk is megismertetsz. Köszönöm Neked: Judit
Köszönöm a szuper ötletet Már annyi mesét mondtam az unokaimnak,hogy már több könyv megtelt volna🥰Sokszor „rendelésre”miről, kiről szóljon a mese .Szinte mindig állatokról, bogarakrol kérik 😄.Ma a jószívű pici fenyőrol szólt.Az öt évesemnek nagyon tetszett. Éppen ma gondoltam le kellene írni🤗🥰 Áldott, szép Adventet.Szeretettel üdvözl Pogimama
Szia, Zsófi!
Köszönöm ezt a levelet. Egyre gondoltunk ma! Nem rég tettem fel egy mesét és hozzá egy illusztrációmat a TMT-be.
További boldog esti meséket.
Gabriella
Kedves Zsófi!
Igen, nagyon szeretem a meséket. Adventi készülődéskor eszembe jutnak a gyermekeim mikor kicsik voltak. Volt adventi mese is,mert
nagyon szerették, ha nem könyvből, hanem fejből kitalált mesét mondok.
Együtt sütöttünk, a tésztázást és a formázást is kedvelték, nagyon kreatívak voltak. Unokáim külföldön élnek, már nagyok,de Karácsonykor
mindig itt voltak és rengeteg Karácsonyi élményem van. Tavasszal,
nyáron, nagyon sokat voltunk együtt egész pici kortól.Rengeteg mese!
Kívánok neked is további örömteli boldogságos adventi készülődést.
Szeretettel, Mária
Kedves Zsófi!
A képed vissza varázsolt a gyerekkoromba, köszönöm.
Kedvenc meséim: Andersen mesék és a Misi mókus kalandja.
Csodállak, hogy mi mindenre szakítasz időt, igazi varázsló vagy! Nagyon jó lehet a gyerekeidnek lenni!
Kívánok Nektek boldog együttléteket, sok szép élményt, jó készülődest.
Meghitt, békés ünnepeket es kuldom az ihlet manókat!
Szeretettel
Pahi Marika
Szia Zsófi. en téged követlek évek óta.Igen a mese az egy álomvilag.fantázia dús emlékek elképzelések.
Várva várt karácsony.gyermekek kíváncsiság. Izgalma ,öröme.
Jelen múlt jövő.
Sütés nagyi,anya lány gyermek..közben meseorszag kapuján átlépúnk.
Ez gyönyörű ötlet…imádtam a meséket amit át tudtam az unokámnak adni úgy, hogy az ovódában fogta a meséskönyvet s úgy tett mintha olvasna s fejből mesélt a többi ovis társainak…nagyon boldog voltam amikor ovónéni mondta…oszt az iskolában is mese mondó majd vers mondó versenyen volt…most nagyok vagyunk12 évesen….de kiskorától lovagol …imádja az áĺlatokat….kiváncsi vagyok mi fejlődik ki ebből a szép alkotásból’. Üdv. Olgi
Kedves Zsófi!
Válaszom igen, szeretem a meséket és ezt igyekeztem átadni a két gyermekemnek és az unokáimnak is. Éppen ezért tetszenek nekem a képeid, mert a te művészeted a mesevilág. Sokszor előveszem a Művésznaplót és gyönyörködöm, abban, amit oly csodálatosan létrehoztál.
További kellemes ünnepi készülődést!
Anna
Kedves Zsófi ! A kis unokámnak rendszeresen mesélek , könyvből és spontán mesét, lassan ujra belerázódok a festésbe mostanában ajándék képeket festek Karácsonyra, Ha készek felrakom .Üdvözlettel Ildikó
Kedves Zsófia! Szerintem is nagyon fontosak a mesék.Nem csak a gyerekeknek, de a felnőtteknek is. A mesék elvarázsolnak és ott minden megtörténhet. Ha ezt sikerül átvinni az alkotásba is, az egy igazi ajándék. További kellemes ünnepi készülődést kívánok! Zsuzsanna
Kedves Zsófia!
Sajnos én nagyon szeretem a meséket és az állatokat is! Igaz, a kedvenceim a Kis herceg és Szabó Magda Szigetkék című regénye, amik inkább felnőtteknek érthető.
Kívánom, hogy őrizze meg a mesékkel való élményeit, mert jó örülni a képeinek!
Üdvözlettel!
A mesék kicsi gyerekkoromtól a mai napig velem vannak. Amíg nem tudtam olvasni kitaláltam magamnak egy saját mesevilágot. Hatévesen a mesékkel kezdtem az olvasás örömét megismerni. Ar unokáim születésétől a „fejből mese” lett az új müfajom. Ez úgy van, hogy este alvás előtt olyan mesét mondok, aminek a témáját az unokám adja meg, én pedig kitalálom hozzá a történetet. Legutóbb a Mikulásról, kilenc rénszarvasáról és szánkójáról kellett mesélnem. Természetesen arról szólt a történet, hogy Mikulás milyen kalandok közepette viszi el az ajándékokat a sok kisunokámnak. A legnagyobb öröm amikor már félig lehunyt szemmel odasúgják, hogy nagyon jó mese volt.
Gyönyörű, meseszerű,nagyon szép kiállítású a naplód Zsófi !
Imádom a meséket! És szerencsésen megfertőztem a gyerekeimet is. Pillanatnyilag mindenki felnőtt körülöttem, most nincs kinek mesélni, de sebaj, addig a magam örömére foglalkozom a mesével. Zsófi képei pedig nagyon megfelelnek ennek a célnak.