Számodra mi jelenti a legnagyobb akadályt az alkotásban, ami nem engedi, hogy igazán élvezni tudd azt?
Bevallom, számomra a legnagyobb kihívást régen és most is az jelenti, ha valamit teljesen élethűen le kell rajzolni. Akkor úgy érzem, nagyon be vagyok szorítva bizonyos szabályok közé, és ez nem engedi, hogy szabadon szárnyalhassak az alkotásban. Sokáig azt gondoltam, ez az “akadály” akkor szűnik meg, ha tökélyre fejlesztem a rajztudásom, és mindent megteszek azért, hogy élethű képeket tudjak alkotni.
Aztán rájöttem, hogy ez a nagy igyekezet egy ponton túl megint csak elveszi a kedvemet, és a rajzolás nem tud igazi kikapcsolódás lenni. Így hát elkezdtem keresgélni a saját utamat, és engedtem, hogy ráleljek arra a stílusra, ami igazán az enyém, amiben igazán jól érzem magam. Ez elég sokáig tartott, évekig! Sőt, talán még most is tart, de hosszú idő óta most érzem azt igazán, hogy az alkotás valódi feltöltődés, kikapcsolódás, és nincs bennem túlzott elvárás magammal szemben.
Azt gondolom, a képeim inkább egy mesevilágot jelenítenek meg, és nincs is arra szükség, hogy teljesen élethű alakok vagy arcok jelenjenek meg benne. Inkább illusztráció-szerűek. Régi, gyerekkori vágyam, hogy mesekönyvet illusztrálhassak…egyszer talán valóra válik… :)
Számtalan más “akadály” lehet, ami gátat szab az örömteli alkotásnak:
“Nincs ihletem.”
“Félek, hogy csak bepiszkolom a vásznat.”
“Folyton másokhoz hasonlítgatom magam.”
“Csak másolni tudok.”
“Nincs segítségem.”
“Nincsenek megfelelő eszközeim.”
Ilyen, és ezekhez hasonló mondatokkal találkozom legtöbbször az olvasóim visszajelzéseiben.
Látom, hogy sokan küzdenek valamilyen akadállyal, ezért különösen érdekel ez a téma.
Neked mi jelenti a legfőbb akadályt?
Kérlek, hogy oszd meg velem egy hozzászólásban, hogy a jövőben még inkább a Te igényeidnek megfelelő témákról írhassak a blogon!
Kedves Zsófi, Neked nagyon jól megy a mesevilág, nagyon otthon vagy benne. Én szeretek valósaghűen rajzolni, festeni. Nekem ez nem okoz gondot, hiszen az csak egy alap, nem kell hozzá görcsösen ragaszkodni. A látványon lehet kedv szerint változtatni. A lenyeg, hogy jó érzés legyen mikor csináljuk. Persze az is fontos, hogy legyen hozzá megfelelő idő, ami ugy nem mindig van.
`
Kedves Zsófia!
Köszönöm a kérdésedet,nekem az a problémám,hogy a festés technikáját nem ismerem.
Legalábbis úgy érzem.
Pl,hogy hogyan fogjak hozzá,milyen legyen az alap,milyen színnel kezdjek hozzá,hogyan kell feltenni a foltokat,milyen gyorsan fessek egy akvarellt,stb.
zSÓFIKA! Ez az utolsó kép nagyon tetszett! Tiszta mesevilág……..a gyermekek tisztaságát kell keresni és valami ebben a képben megjelent……..az -állatok csodálatos ebédje………ez jó út————–ölellek:Gizi néni
Kedves Zsófi!
Hétfőn, miután elolvastam a leveled, rámjött egy “csakazértis belefogok” hangulat, és azonnal elkészítettem a diákjaim vizsgatételéhez a mese-illusztrációt.
Felfedezve a réges-régi akvarell- ceruzáimat, egészen megtetszett! Sőt, a páromnak is!
Másnap a diákjaim is belelkesültek, így d.u. már megalkottam egy tájkép alapját is legutóbbi túránkról.
Még hiányzik egy-két darab a felszerelésből, de már nem fogom arra.
Köszi a segítő kitartást vagy kitartó segítséget!
Nincsen időm elmélyedni a művészkedésben. Ugyan a gyerekeim már nagyok, 5 ill. 7 évesek, de úgy érzem a sok feladat után, már csak fáradtan rogyok össze. nincsen ötletem. Mellettük/velük pedig még nem lehet alkotni hosszasan.
Kedves Zsófia! Nagyon ötletes az, amiről írsz. Egyszerűen tudok rá válaszolni: Nincs rá elég időm. Sok a mindennapi kötelesség és túl sokféle. Most először a 10 éve tervezett könyvemet szeretném megírni az Általános Iskolám történetét. Ha az kész lesz, akkor szabadabb leszek. Ígérem, hogy jelentkezni fogok.
Sok szép alkotást, jó ihletet és sok időt kívánok kedvességedért.
Sarolta
Kedves Zsófi,
remélem, hogy álmod egyszer valóra válik és majd mesekönyvet fogsz illusztrálni. Nekem tényleg néha álomvilág, amit nekünk megmutatsz és ez így van jól. Ami engem illet, az akadály magam vagyok, de ez igazán nem zavar. Ha rászánom az időt, akkor maga a festegetés és rajzolgatás örömöt jelent.
Köszönöm a szép képeket és verseket!
Kedves Zsófi!
Akadályok voltak, vannak. Egyiket megoldottam, jött egy másik. Elvárások,
hová szeretnék fejlődni (jutni), harcoltam az idővel, kapkodtam ilyenek.
Aztán jött a baleset a kezemmel. Ma jöttem rá, hogy a képfeltöltésnél az egér
nem odament ahová kellett volna. A félelem, el is rontottam, mert az első képet
raktam fel újra. Nagyon sokat segítesz Te és ez a csapat! Gyönyörű alkotásokkal!
Most már nagy bennem az alkotási vágy, és ez az akadályokat felülírja!
Szeretek itt lenni.
Nekem a legnagyobb akadály mindig az idő.De lehet, hogy az igazi elszánás. Mert az utóbbi le tudná győzni az időt. Te pedig első perctől kezdve, valami mesevilágot jelentettél. Szerintem neked legnagyobb eszközöd önmagad kifejezéséhez, a benned lakozó gyermek. Igen, meglehet. De ez is bizonyítja, hogy én így látom a dolgokat.
Nekem a legnagyobb akadály mindig az idő.De lehet, hogy az igazi elszánás. Mert az utóbbi le tudná győzni az időt. Te pedig első perctől kezdve, valami mesevilágot jelentettél. Szerintem neked legnagyobb eszközöd önmagad kifejezéséhez, a benned lakozó gyermek.
Én idő és ídő hiányba szenvedek!
De te nagyon szépen festesz!
Neked folytatni kell te már egy festő vagy! Én még semmi! Csak rajzolgatok!
Szakács vagyok és nyugdijas!
Másolni tudok általában, icipiciről nagyra. De magamtól nem megy a felyemben megvan a lapon semmi köze hozzá.
Kedves Zsófi!
Nekem a legnagyobb akadály, hogy nincs időm leülni nyugalomban, és rajzolni. Sokat dolgozom, egyetemre járok, háztartást vezetek, gyermekeim vannak. Nekem a bullet journaling hozta meg az áttörést, mert ott öt perces skicceket is lehet csinálni, ez hozta be a napi életembe az alkotást. (Ami szuper) Plusz mindig van nálam egy kicsi rajzfüzet és tolltartó. De én képekről „másolok”, úgy rajzolok, hogy nézem a fotót. Ehhez kell nyugalom, fény, eszköz, ami megjeleníti nekem a képet. Szóval ez a legnagyobb nehézségem. Éjjel, amikor a gyerekek alszanak, már nincs fény, a szememnek nem esik jól a rajzolás, napközben meg nincs alkalom, idő, szünet. Így sajnos alig készül „rendes” „befejezett” „nagy” képem.
Puszi:Moni
Kedves Zsófi!
Nagyon tetszik a kép, amelyet mellékeltél. Neked igazán egyéni a stílusod.
Számomra is még mindig akadály, hogy valósághűen szeretnék megrajzolni, lefesteni valamit, és sok esetben másolok. Nem teljesen ugyanazt, ami a képen van, de az alapokat felhasználom.
Szeretettel üdvözöl:
Ani
Zsófi, azzal kapcsolatban, amiről mindannyian írunk, – hogy az örömteli alkotásnak milyen gátjai lehetnek magunkban – egyik kedves tanárom sok éves tapasztalata, hogy a tehetség is fontos, de ha nem párosul kitartással, és folyamatos örömteli tanulási, alkotási vággyal, akkor az kevés. Úgyhogy mindannyiunknak felszabadító örömteli alkotást, tanulást, gyakorlást kívánok !
Áldás Békesség!
Hogy mi a legnagyobb akadály? Talán saját magam. Még az ecsethasználatot is most tanulom, hiszen miközben nézem a videóbeli alkotás menetét, rájöttem, hogy az ecsetkezelést is tanulnom kell, ahogy annak idején a ceruza meg a toll használatát, amikor írni tanítottak.
Aztán a különféle festékek, meg vásznak, sőt a papírfajták is, nagy meglepetésemre teljesen sajátságos módon viselkednek, mintha külön életet élnének, miközben használom őket.
Van egy elképzelésem, hogy hova, milyen vonalat húzok, és minek kéne ebből kijönni. Ezzel szemben az amire festek, meg az amivel festek, abszolút nem azt produkálják, mint amit én szerettem volna.
A víz felvitele is megtréfál. Vagy túl kevés, és szinte befalja a papír, vagy a vászon, vagy elkezd lefolyni, mert túl sok a jóból.
Összekeverednek bennem a dolgok. Megnéztem az egyik videót, leutánoztam, aztán megnéztem egy másikat ezen felbuzdulva, és azt is kipróbáltam.
Igen ám, csakhogy még nincs elmélyülve bennem egy-egy technika tulajdonságainak együvé tartozása. Így aztán mikor hozzáfogok valamihez, keveredik bennem amit eddig láttam és kipróbáltam.
Szóval, így le kell ragadnom valamelyiknél, és azt úgy begyakorolni, hogy engedelmeskedjen minden összhangban.
Arról nem is beszélve, hogy a valóság, meg amit alkottam köszönőviszonyban sincsenek egymással.
Ennek ellenére, olyan szeretettel nézek rájuk, mint valami kincsre. Szépnek tartom, legalábbis nekem szépnek őket. Úgy nézek rájuk, mint anya a gyermekére.
Sokszor halogatom, hogy belefogjak. Egy kis önbizalomhiány? Vagy, önvád, hogy nem ezzel kéne foglalkozzál? Gyakorlatilag önmagammal meg kell küzdenem ezeket a dolgokat még.
Most így vagyok ezzel a dologgal.
Kedves Zsófi!
A hozzászólások olvasásakor sok minden ismerős volt. Először nálam is az volt a legnagyobb hátráltató tényező, hogy a kivitelezéshez kevés technikai tudással, tapasztalattal rendelkeztem. Szerencsére a lelkesedésem felülkerekedett ezen és elkezdtem fejleszteni magam festős videók alapján és sokat gyakoroltam. Mára már kialakult egy újfajta látásmódom, amivel a festményeket nézem, mert meglátom, hogy mit milyen technikával lehet megvalósítani. Így most már inkább csak kész festményeket nézegetek és keresem az általam még ismeretlen megoldásokat, videóra már nincs nagy szükségem. Most viszont én is ott tartok, hogy Pinteresten rengeteg ötletet gyűjtöttem össze és sokszor nem tudom, melyiknek kezdjek neki. Ezért én is nagyon szeretem, amikor valami konkrétabb témakörön belül kell alkotni.
Kedves Zsófi !
Nekem a legnagyobb problémát a megfelelő technikai tudás hiánya okozza.
Rengeteg ötlet kavarog a fejemben ,de amikor leülök megvalósítani ,akkor csak ülök a papír felett , és azon tűnődöm, hogy milyen eszközzel és hogyan készítsem el, aztán addig gyötrődöm ezen , hogy el is megy a kedvem az egésztől , vagy elkészítek egy képet , de annyira elégedetlen vagyok vele, hogy többnyire a kukában végzi .
Viszont fotó vagy kép alapján nagyon szeretek alkotni , ezek többnyire elfogadhatóan is sikerülnek.
Most éppen azon dolgozom , hogy kicsit jobban bánjak az akvarellel,hogy megtaláljam a számomra megfelelő módszert , és hogy legalább virágokat magabiztosabban tudjak rajzolni , festeni , mert néha úgy érzem , hogy ebben is óvodás szinten vagyok.
És igen , én is azt gondolom , hogy csak másolni tudok , a saját stílustól fényévnyi távolságra vagyok , és képtelen vagyok az önkifejezésre , de mégis imádok rajzolni , festeni.
Kedves Zsófi!
Először is nagyon boldog névnapot kívánok!
Elgondolkoztam a kérdéseden. Engem az utóbbi időben a sok kis egymásután jövő betegségek akadályoztak az alkotásban. Sokszor hiányzik az ihlet, mit is alkossak.
Nekem nagyon jók voltak a havi inspirációid, havi szinten most is lehetne néhány, mint most a májusi vers.
Jó lenne, ha valaki noszogatna, hogy kezdj már valamit festeni.
Talán lehetne az akverelen kívül kicsit több más technika, akrill festés, vagy porpasztellel mit lehet létrehozni.
Kedves Zsófi!
Nagyon szeretem a festményeket,sokszor járok kiállításra, sőt több képem is van művészektől. Sokszor nézegetem az „amatőr” alkotásokat is itt az interneten. Talán ez az egyik problémám. Nagyon sok szép, komoly alkotást látok, azoktól akik hobbiként festenek, rajzolnak. ezzel el is megy az önbizalmam, hogy én nem tudok ilyeneket alkotni. Tudom, sok idő, és gyakorlás kellett nekik is hozzá. Talán el kellene kezdenem, de nem jutottam el még eddig. Talán az is baj, hogy szétforgácsolom az időmet, olyan hamar elmegy a nap. Pedig szeretek alkotni, sokféle technikát elsajátítottam az évek során a festésen kívül. Illetve, csak díszítő festéssel foglalkoztam. Most a kertem is lefoglal, ami egyre több örömet ad, a sok szép virág ültetésével. Közben forognak az agyamban az ötletek. / Itt a hozzászólásokban olvastam Darvas Ágnes ötletgyűjteményét, és egyéb módszerét. Nagyon jó. Lehet, hogy lopom az ötletét. Remélem nem haragszik meg ezért. / Visszatérve a kitérő után, talán az a legnagyobb problémám, hogy hajlamos vagyok a halogatásra. Ha leülök azzal, hogy most ezt. vagy azt szeretném megcsinálni, lerajzolni, akkor már belemerülök, és élvezem az alkotást. Csak idáig nehéz eljutnom. Ezen kellene valahogyan változtatnom. 74 éves leszek hamarosan, de még hajlamos vagyok tanulni, mindig érdekeltek az újabb kihívások, csak a halogató tulajdonságomat kellene valahogy legyőznöm.
Kedves Zsófia!
Nekem a legfőbb akadály, hogy nincs semmi kézügyességem.
Persze a gyerekeknek, unokáimnak is rajzolgattam anno, lehet, hogy ma már kicsit jobban menne, de biztos vagyok benne, hogy a lényeg, a szeretet, amit át akartam adni vele, azért akkor is átment.
Kedves Zsófi, a képek, amiket felteszel már most is mesébe illően gyönyörűek !
A most feltett képedről a róka és a gólya mese jutott eszembe.
Szerintem sok képhez már biztos kitaláltál meséket is, amiket a lányaid biztos nagyon szívesen hallgatnak.
Egri József balatoni képei , és elsősorban az impresszionisták Monet és Paul Simmons alkotásai voltak rám nagy hatással, de sokat olvastam festők, szobrászok életéről is, és az ilyen témájú filmeket is szeretem. Ezek nagyon inspirálnak, és pár éve én is elkezdtem érdeklődni a különböző technikák iránt.
Néhány akril workshop után láttam, hogy a továbbfejlődéshez szükség a módszeres tanulás is, hogy a kigondolt képek , vagy emlékeink a valóságban is úgy jelenlenek meg, ahogy szeretnénk. Én most ezen az úton haladok.
Fejlesztem magam, tanulok, vannak könyveim, sok video is van már az interneten, mindenből tanulunk. Ma már egy-egy jobban sikerült képet szívesen megmutatok a családnak, vagy egy kisebb közösségnek.
De ez a folyamat nálam években volt mérhető.Folyamatosan tanulok, és fejlesztem magam, hogy a képeimen keresztül is ki tudjam fejezni magam.
Hű, ez bizony jó téma!
Elég sok mindennel tudok azonosulni a hozzászólások közül, de ha alaposan átgondolom, akkor két fő akadályt látok magamnál.
Az egyik a bőség zavara…
Annyi technikát szeretnék kipróbálni, annyi ötletet látok és gyűjtöttem össze, annyi tervem és elképzelésem van, és emellett még az évek során annyi szuper eszközt, alapanyagot is beszerezgettem, hogy ha leülök alkotni, nagyon nehéz választani, hogy mivel is kezdjem.
És nehéz türelmesnek lennem, teljesen ráhangolódnom arra, amit végül csinálok, miközben egy csomó újabb ötlet is bevillan…
Erre ezeket a megoldásokat találtam ki:
– Sokat segít, ha rendszeres alkotóidőt tudok beiktatni, így nyugodtabb lehetek afelől, hogy a többi ötletet is előbb-utóbb megvalósíthatom.
– Nagyon bevált, hogy készítettem egy ötlet gyűjtemény füzetet, amibe technikákra bontva feljegyzek minden ötletet, ami csak eszembe jut. Ha valamelyiket megvalósítom, akkor színes kiemelőfilccel kiszínezem, és az elkészülés dátumát is odaírom. Egy éven belül ugyanolyan színnel szoktam jelölni.
Ez a füzet két okból is hasznos, egyrészt amikor nem konkrét céllal ülök le alkotni, akkor elővehetem a füzetet, és átlapozhatom. Amelyik ötletre a legjobban rá tudok hangolódni, azt választom.
Másrészt pedig jó érzés látni azt is, hogy bár az ötletek gyorsabban gyűlnek, mint az elkészült művek, de azért a színes sávok is sokasodnak. Erről könnyű megfeledkezni, ha a fejemben mindig annyi tennivaló és alkotnivaló kavarog. Emiatt nekem fontos gyakran megállnom, és számba vennem azokat a dolgokat is, amiket megvalósítottam. (És ez minden területen fontos, nem csak az alkotásban!)
– Ami még segít, ha alkotás előtt pár percet meditálok, vagy legalább beteszek valami nyugis zenét, és pár percet szánok arra hogy lenyugodjak, áthangolódjak, elengedjem a saját elvárásaimat.
A másik nagy akadályom pedig a perfekcionizmus, hogy az agyamban mindig megjelenik valami szép elképzelés, amihez persze a technikai tudásom nem feltétlenül van meg, de a kép ott lebeg előttem, és azt szeretném látni a papíron (vásznon) is.
Erre pedig szintén sokat tud segíteni a meditáció, a zene, illetve a játékos ráhangolódó feladatok (ezt még csak most tanulgatom, de emiatt jó új technikákkal ismerkedni, amikben teljesen kezdő vagyok).
Olyan feladatok, amikor csak a színek, eszközök, festékek, technikák próbálgatása a lényeg, nem egy kép megalkotása.
Akár egy kis színpróba festése, vagy csak zenére pacsmagolni egy kicsit, mielőtt nekifognék a képem megfestésének.
Vagy lehet ez pl az alapozás is, amibe belemerülhetek, de nincs semmi tétje.
És persze nagy segítség az is, ha van egy támogató közösség, akikkel meg lehet osztani a kis lépéseinket és a kihívásainkat is, nem csak a nagy eredményeket, tökéletes alkotásokat…
Sziasztok!
Köszönöm szépen az eddigi hozzászólásokat, és várom még a továbbiakat is! Hasznos számomra, amiket írtok, és gyűjtöm az ötleteket a következő bejegyzésekhez. Így bocsánat, ha nem tudok mindenkinek egyesével válaszolni, de összesítem a fő „akadályokat”, és írok még a témában mindenképp!
Szeretettel:
Zsófi
Nincs önbizalmam.
Szia Zsófika!
A én legfőbb akadályom az idő hiánya.
Még dolgozom 2 műszakos váltott műszakban.
Szeretem amit csinálok.
Jól vagyok a munkatársaimmal.
A szabadidőm nagy részét mostanság inkább a testem karbantartása és a minél tőbb szabadlevegőn levő lét foglalja el.
Mert ezekre nagy szükségem van.
Nem sok idő múlva nyugdíjas leszek és lesz időm, energiám az alkotásra is
Szeretném.
Zsofikam, én egy 70 éves nagymama vagyok, a férjem 2 éve halt meg. Akkor kezdtem bele mindenféle dolgokat kipróbálni, kötés, horgolás, kertészkedés és többek között a rajzolás. A legfontosabb számomra, hogy van mit várnom, aminek előre is örülhetek! Nem vagyok magányos (néha még nem is bánnám , ha kevesebb feladatom lenne) nagy családom van, már dedunokaim is, de persze a lelkem mélyén ott a szomorúság. Szeretem a leveleid, néha ki is próbálom amit ajánlasz, felszerelésem is van hozzá, majd egyszer megtáltosodom és megleplek benneteket.
Ami engem leginkább akadályoz, az a másokhoz való hasonlítgatás és az, hogy csak másolni tudok.
De azt legalább elég jól 😅
Üdv
Éva
Kedves Zsófi!
Engem egy ideje az unokáim inspirálnak mindenféle módon hogy reatív legyek egészen szokátlan dolgok megalkotására. Néhány példa a teljesség igénye nélkül: ruha-babaruha varrás, kötés, állatfigurák készítése, néha rajzolás is. Külön öröm ezekre tanítgatni is őket. Próbálok neked emailen küldeni egy képet az egyik kedvenc állatkáról amit a legidősebb unokámmal közösen csináltunk.
Üdvözlettel Görgényi Zsuzsa
Ha minden meg van az alkotárhoz, megfelelő idő, anyagok, hely, világítás, ötlet, kompozició, akkor izgulhatok azon, hogy jól rajzoljam fel, ez sok idő nekem. Aztán, hogy hiteles legyen, vallóban hasonlítson arra, amire szeretném. Majd jönnek a technikák, amit ki szeretnék próbálni, jól használom az eszközöket, anyagokat? Alkotás közben és a végén megvan e az elégedettség a jó érzés, hogy igen ez az, jól sikerült, érdemes volt neki kezdeni. Aztán tovább gondolás, másnak is tetszeni fog?
Kedves Zsófia!
Boldog névnapot kívánunk!
Az alkotásban nekem is az jelenti az akadályt, hogy nem tudok élethű, realista rajzokat készíteni.
Kedves Zsófi!
Elolvastam a hozzászólásokat, amelyek gyönyörűen összefoglalták az én „akadályaimat” :) Van néhány művésznő, akinek üzennék:
Kiss Sándorné – festésben, alkotásban lehetetlen túlkorosnak lenni! Ez nem maratoni futóverseny, itt mindig jó formában vagy.
Vargha Ágnes – Iskolai vízfestékkel festettem egy szerintemgyermeteg tájképet A5-ös formátumban, félve küldtem el Zsófinak, és olyan kedves szavakat kaptam, hogy elhittem, hogy tudok bánni a színekkel. És mintha tényleg tudnék :)
Gellény Imréné – nincs kudarc. Bármit készítesz, a munka maga az élvezet, kikapcsolódás, abban kell meglelni az örömöd. Bármit festesz vagy rajzolsz, az egy alkotás.
Takáts Edit – Próbáld meg elküldeni a képeket Zsófinak, biztosan kapsz instrukciót, és meggyőződésem, hogy csak te éled meg kudarcanak a végeredményt. Rengeteg stílus van, amelyben tájképet festhetsz. Egy darabig én is „fényképet” akartam festeni, de rájöttem, hogy akkor előveszem a telefonomat…
Szentesi Erzsébet – az önbizalmad megnő, amint egy-két képed elküldöd és elolvasod a hozzászólásokat! Próbáld csak meg, én is így jártam.
Sajnálom, ha raboltam az időtöket, de szertettel írtam!
Melinda
Kedves Zsófi!
Először is köszönöm szépen az igyekezetet, hogy megpróbálsz alkotásra bírni bennünket, akik lassan mozdulunk! Igazság szerint én már túlkoros vagyok és mostanában már csak mások munkáiban gyönyörködöm. Én 50 év után, 7 évvel ezelőtt vettem ceruzát és ecsetet a kezembe. Tanfolyamokon különböző képek alapján dolgoztunk, vagyis másoltunk. Nagyon izgalmas és élvezetes volt. Még most is előveszem néha az ecseteket, de már lassabb vagyok. Itthon nehezebben megy a munka. A háztartás és a család elveszi a figyelmemet. Ezért nem tudok neked sikerélményt jelenteni, és sajnálom, hogy igyekezeted nálam zátonyra fut. Én már csak passzív „festő” vagyok. Szeretettel üdvözöllek. Ilona
Nem tudom, hol kezdjek hozzá. Vízfesték, A4-es géppapír, ecsetem, sima ceruzám és tollam, pár filctollam van. Kezdjek ezekkel vagy szerezzek be mást is? Ha igen, mit, hol és hogy tároljam hogy mindíg kéznél legyen, tudjam folytatni, amit elkezdtem, slegyen sikerélményem is. Talán egy (internetes?) tanfolyam segítene?Szóval valami kezdő lökés kellene….
Vargha
Kedves Zsófi.
Örültem a témának, mert én is hasonló gondok közt küzdök. Mindig másnak szeretnék megfelelni, illetve, hogy mások mit szólnak a képeimhez? Állandó szorongás, hogy nem-e gáz? Nem-e gagyi, giccs? Vannak kéeim amikre ránézek és nekem is nagyon tetszik, de annyira nehezen veszem magam rá, hogy alkossak, mert félek a kudarctól. Pedig tudom, hogy abból lehet tanulni. Mindig keresem a képet, a megfesteni váró pillanatokat, és ha megtalálom, vagy azt érzem, hogy Igen ezt akarom. Akkor !!! Tudok leülni és festeni. ☺️ Köszönöm a lehetőséget hogy elmondhattam. Neked. Katy
Szia Zsófia, ez jó kérdés! Talán túl nagy célokat tűzök ki magam elé, és ez a gond, hogy aztán nem tudom megugrani az akadályokat. Nagy vágyam, hogy tájképet fessek, de sosem sikerül, mindig bennem marad a vágy és csalódott vagyok, hogy nem sikerül úgy, ahogy eltervezem. Örülök ennek az írásnak, mert kicsit most jobban elgondolkodom azon, vajon mi a valós probléma, ami miatt nincs sikerélményem.
Kedves Zsófia!
Nekem vannak kisebb és nagyobb akadályok is. :) tudom, hogy nagyrészt rajtam múlna, de valahogy nem tudok rajtuk túllépni. A legnagyobb akadály számomra, hogy nincs önbizalmam,és egy ügyetlen gyereknek érzem magam alkotás közben. A végeredménnyel csak nagyon ritkán vagyok elégedett. A kisebb akadályok pedig inkább technikai malőrökből adódnak. Rossz papírt válastok a festéshez, vagy hullik az ecset szőre stb. ilyesmiken hajlamos vagyok bosszankodni, és félbehagyni. A munkád nagyon inspirál, hétről hétre igyekszem belőle ötleteket raktározni. Köszönöm, szeretettel üdvözöllek: Erzsike