A napokban kaptam egy levelet egy kedves nagymamától, aki a nyári szünetet az unokájával tölti. Név nélkül teszem közzé a sorait, ami elindított bennem pár gondolatot…
„Jelenleg első unokámmal vagyok itthon nagymama, és egy nyomorult kutyát nem tudok Neki lerajzolni. Sem rálátásom, sem kézügyességem. Van baj elég. Milyen nagyija leszek az unokámnak?”
Olvass tovább! >>