Túljutni a rossz élményeken és kudarcokon

Pár hónapja írtam egy blogbejegyzést a következő címmel: Számodra mi a legnagyobb akadály? Természetesen az alkotás témájára fókuszálva… Rengeteg válasz érkezett, aminek a feldolgozása még most is tart nálam, és azon vagyok, hogy segítő szándékú bejegyzéseket, tanácsokat adjak azoknak, akik hasonló cipőben járnak.

A korábbi blogbejegyzést az alkotás akadályairól itt találod >>

Egy válaszlevél nagyon megfogott, és azt hiszem, sokan vannak még ugyanígy, csak talán nehezen fogalmazzák meg önmaguknak is, hogy ez a probléma. Az egyik kedves olvasóm, Éva leveléből idézek:

Kicsit Te is magadra ismersz a fenti sorokat olvasva?

Lehet, hogy sokan átélnek hasonló kudarcokat, de mivel különbözőek vagyunk, különbözőképpen reagálunk. Van, akinek ez teljesen elveszik a kedvét, és van olyan is, akinek ez meg sem kottyan, bátran próbálkozik tovább, kipróbál más tanfolyamot, más technikát stb.

Én most főként azoknak szeretnék tanácsot adni, akik ilyenkor nagyon elkeserednek, elkedvetlenednek, és úgy érzik, ez az egész alkotás dolog nem az ő asztaluk, nem nekik való…

Én is tudom, milyen érzés az, amikor pl. egy rajztanfolyamon ülve rettenetesen feszélyez a többiek jelenléte. Átéltem ezt gyerekként, amikor véletlenül csöppentem egy olyan csoportba, ahol mindenki sokkal idősebb volt nálam, és egy drapériát kellett rajzolni, szénnel. Folyton azt lestem, mit rajzol a mellettem ülő nagylány, és ideges voltam, amikor arra sétált a tanár. Próbált segíteni, de nem igazán értettem, valószínűleg még túl kicsi voltam ehhez a feladathoz. Bőven elég lett volna, ha “csak” a fantáziám alapján rajzolok és festek. De ez a kudarcélmény valahogy megmaradt bennem.

Szóval első lépésként szerintem érdemes nyugtázni magadban, hogy nem vagy egyedül ezzel a problémáddal, sokan átélnek hasonlót gyerekként vagy felnőttként!
Az is normális, hogy egy időre elveszi a kedvedet az alkotástól egy ilyen kudarcélmény. De ha ott motoszkál benned, hogy mégiscsak szükséged van az alkotásra, a kreatív önkifejezésre, akkor próbálj meg újra teret adni neki!

4 tanácsot fogalmaztam meg azzal kapcsolatban, hogy hogyan juss túl az alkotással kapcsolatos rossz élményeken, kudarcokon:

1. Egyszerűségre törekedj!

Amikor már hónapok, esetleg évek teltek el, hogy nem alkottál egy kudarcélményt követően, akkor mindenképp valami egyszerű alkotnivalóval kezdj (ne portréval, ne tájképpel, ne másolással!) Például: körzővel rajzolj egy kört az akvarell papírra, vizezd be nedves ecsettel a lapot csak a körvonalon belül, majd vízfestékkel (akvarell festékkel) spontán vigyél fel foltokat a körbe, és élvezd, ahogy keverednek a színek. A kör formában való alkotás érdekes módon elégedettséggel, a teljesség érzésével tölti el az embert, valószínűleg azért, mert a kör egy igazán tökéletes forma! Próbáld ki, akár egymás után többféle verzióban:

2. Vigyél játékosságot az alkotásba!

Amikor hosszú ideig nem alkottál, és ott ülsz az üres papír vagy vászon fölött, NE legyenek nagy terveid! Tudom, ezt nehéz elengedni, de próbálj meg úgy tekinteni erre a feladatra, hogy ennek nincs tétje. Ez csak egy játék. Akár megpróbálhatod felidézni, miket szerettél rajzolni gyerekként, és kezdd azzal, hogy megrajzolod a házat, ahol gyerekként éltél, pont úgy, mint egy gyerek. Nem lesz belőle műalkotás, de gyakorlod azt az érzést, hogy hogyan lehet az alkotást lazábban venni, játéknak felfogni.

3. Alkoss magadnak, szeretettel!

Alkotás közben sokszor ott motoszkálhat benned az a gondolat, hogy “mit szólnak majd hozzá mások?” Ezt is most félre kell söpörni! Nem fogják osztályozni, nem kapsz rá se piros, se fekete pontot, és nem kell megmutatni senkinek, ez csak a tiéd lesz. Persze tudom, itt lép be az, hogy önmagadnak is meg akarsz felelni, ezen a legnehezebb túllépni.

Ehhez adnék most egy tippet: próbáld meg, hogy ezúttal nem azért alkotsz, hogy másoknak vagy önmagadnak bizonyíts valamit, hanem hogy megajándékozd magad. Tudom, elsőre furcsán hangozhat, de maga az érzés, amivel nekiállsz az alkotásnak, elcsendesítheti benned ezt a belső kritikus énedet. Ha megpróbálsz szeretettel festeni magadnak valamit, talán jobban ráérzel majd az örömteli alkotásra. Ez lehet egy egészen egyszerű kis dolog, egy könyvjelző például, amit utána csak Te használsz. Azért hozok ilyen példát, mert van aki azért nem teszi ki otthon a falra a képeit, mert fél attól, mit szólnak a családtagok vagy a vendégek. Egy könyvjelző pedig csak a tiéd, és nem baj, ha nem tökéletes!

4. Légy elnéző magaddal!

Nagyon fontos, hogy ha valami nem sikerül elsőre, ne ostorozd magad, ne keseredj el! Próbáld meg az alkotást úgy beleépíteni a hétköznapokba, hogy az ne igényeljen túl nagy rákészülést, és ne akarj minden alkalommal mesterművet alkotni!

Legyen egy kis vázlatfüzeteted, amit ott tarthatsz az éjjeliszekrényen, a konyhaasztalon, stb. és amikor egy kis időd van, rajzolsz bele, akár csak motívumokat vagy egyszerű formákat. Ne keríts olyan nagy feneket az alkotásnak :) és meglátod, ezzel begyakorlod azt, hogyan legyél lazább, spontánabb és elnézőbb magaddal.

Mert ha sokszor alkotsz csak azért, hogy vonalakkal, színekkel kifejezd a gondolataidat, akkor nem fog annyira zavarni az sem, ha valami nem úgy sikerül, ahogy eltervezted. Egyre inkább háttérbe szorul majd ez az érzés, és előtérbe kerül az, hogy önfeledten alkotsz, tét nélkül.

Remélem, hogy hasznosítani tudod a fenti tanácsaimat!
Írd meg, ha Te is magadra ismertél a rossz élményekről, kudarcokról olvasva!
Köszönöm, ha megosztod a gondolataidat a témával kapcsolatban!