Szereted az impresszionista stílusú festményeket? Számomra például Monet képei annyira hívogatóak, mesések, fénnyel és érzésekkel teliek… Ha szeretnél Te is hasonló stílusban festeni, de félsz a festővászontól, és nincs semmi gyakorlatod ebben, akkor kezdheted kicsiben is: egy parányi festővászonra…
Hozzávaló kellékek:
– mini festővászon (választhatsz keretre feszített vásznat – én ezt anno egy Flying Tiger üzletben vettem Budapesten, de kapható kreatív hobbi boltokban is. Létezik kasírozott vászon is kis méretben, ez is tökéletes, innen tudsz rendelni magadnak!)
– vékony ecsetek (1-es, 2-es ecset tökéletes, de vannak ennél kisebbek, vékonyabbak is. Ha viszont nincs otthon, csak 4-es ecseted, ne aggódj emiatt, próbáld ki azzal, talán ne a legkisebb vászonra, hanem egy közepes, képeslap méretűre mondjuk!)
– akril festék, vízfesték, tempera vagy akár akvarell festék is jó hozzá. Tudom, az akvarellt elsősorban papírhoz szokták, de én most kipróbáltam vásznon, és jó volt! Légy rugalmas ebben, kísérletezz!
– dunsztos üvegben víz
– alátétnek egy rajztábla vagy újságpapír
– festőállvány felesleges :), én a kezemben fogtam többnyire az aprócska vásznat, hogy nem mozduljon el, és tudjak rá festeni ;)
Kezdődhet a festés a parányi vászonra…
Lépések:
1. Egy nagyon egyszerű képet képzeltem el! Egy zöld mezőt, kicsit felhős égbolttal. A horizontot a kép felező vonalánál kicsit lejjebb terveztem fejben, hogy az ég nagyobb területet tegyen ki, mint a mező. De nem csináltam vázlatot, egyből a festékhez nyúltam…
2. Többféle zöldet kevertem ki, ezek adján majd az „impresszionista” mező alapját. Vízszintes, oda-vissza irányuló, simító mozdulatokkal vittem fel a festéket, foltokban világosabb, sárgásabb, itt-ott pedig sötétebb, haragosabb zöldet. Teljesen spontán, ahogy épp akkor éreztem, nem terveztem el előre, milyen lesz.
Akrilfesték és akvarell esetében is arra kell figyelni, hogy ne legyen túl vizes az ecset, mert a vászon befedéséhez picit sűrűbb állagú festékre van szükség! Ezt érezni fogod… Ha megülnek a vízcseppek a vásznon, akkor felitathatod egy kis ronggyal, és próbálgathatod, hogy víz helyett több festék legyen az ecseteden!
3. Ha keretre van feszítve a vászon, akkor érdemes a peremén is megfesteni, hogy szép legyen – ebben az esetben mindig a kép folytatásaként képzeld el, és azzal a színnel fesd be, amit előtte a kép szélénél használtál!
4. A horizontig teljesen lefedtem a vászon alsó felét, elkészült a sárgás-zöldes mező alapja. Ekkor már nem voltak apró fehér foltok, szemcsék a vászonból, mindenhol lefedte a festék, de még nem száradt meg! Ekkor elkezdtem a horizontnál vékony ecsettel alulról felfelé irányuló, gyorsabb mozdulatokkal kis „tüskeszerű” szálakat húzni felfelé. Ekkor még nem tudtam, hogy pontosan milyen növényzet lesz ez, csak meg akartam picit bontani a horizont nyílegyenes vonalát. Jó volt, hogy még nem volt megszáradva az alap, mert így picit összekeveredett az alap színeivel ez az újabb réteg, a függőleges vonalkákkal.
5. Aztán pöttyöző mozdulatokra váltottam az ecsettel, és apró növényeket festettem a zöld alapra. Csak semmi tervezés! Mindent spontán, lazán, az impresszionistákra jellemző frissességgel próbáltam megalkotni. :) Itt-ott megint a függőleges, vonalkázó mozdulatokra váltottam, mintha fűszálakat akartam volna megfesteni.
6. Egészen vékony ecsettel olyan apró részleteket is megfesthetsz, mint pici virágok, bokrok, de ne akarj semmit túl konkrétan, inkább csak apró pöttyökből felépítve. Maradjon a festményed a stílusnak megfelelően egy picit sejtelmes, „homályos”, színes foltok halmaza.
7. Kész a mező, jöhet az égbolt! :) Ígérem, ez még egyszerűbb lesz! A vászon felső részétől a horizont felé haladva, apró pacsmagoló, pöttyöző mozdulatokkal fesd meg a felhős eget! A kiválasztott kék árnyalatba keverj fehéret is, hogy pasztellesebb árnyalatú legyen, és jól lefedje a vásznat.
8. Óvatosan haladj a már megfestett mező felé, és a találkozásnál apró mozdulatokkal fesd meg a növények mögötti égboltot. Nem baj, ha kissé összemosódik a határvonal, illetve keverednek a színek, ettől még szebb lesz! Arra ügyelj, hogy itt ne legyenek nagy mozdulatok, hogy a mező zöld színe ne keveredjen túlságosan a kék éggel. Én úgy csináltam, hogy csak egész finoman, halványan jelent meg a zöld szín az égbolton.
9. Az enyhén felhős égbolt megfestésénél nem fektettem hangsúlyt a felhők külön megfestésére, önmagában ezzel a „pacsmagoló” ecsetmozgással olyan hatást értem el, mintha felhős lenne az ég. Hol egy picit több kék, hol egy picit több fehér került az ecsetre, ezzel elkerültem, hogy teljesen homogén legyen az égbolt. Ahol picit vizesebb ecsettel festettem, jobban átütött száradás után a fehér vászon, ezt sem bántam, ettől még inkább felhős hatást értem el.
10. Végül egyészen apró narancssárgás pöttyöket festettem, elszórva, nagyon keveset, és csak épphogy az ecset végével, ezek lettem a virágok a mezőn. :)
Jó alkotást, kellemes kikapcsolódást kívánok életed első mini impresszionista tájképéhez! ;)
Az alábbi videón a teljes folyamatot követheted.